A Nmin. vizsgálatok szerepe a nitrogénellátásban

A változó jogi, közgazdasági, környezetvédelmi szabályozás, a változó piaci feltételek, és a folyamatosan változó árak a felhasznált anyagok, kemikáliák területén, egyre inkább egyértelmûvé teszik, hogy ki kell aknázni mindazokat a lehetõségeket, amelyekkel a jövedelmet stabilizálni, illetve növelni tudjuk. Jelentõs tartalékaink vannak a tápanyagellátás területén is. Használni, alkalmazni kell azokat az eljárásokat, amelyek a hatékony és környezetkímélõ tápanyagellátást biztosítják. Részben a támogatások, az AKG program, illetve a szakmai igényesség kapcsán egyre több termelõ, gazdálkodó végeztet a területén talajvizsgálatot, és egyre többen ez alapján készítik el tápanyag-ellátási tervüket. A bõvített talajvizsgálati módszert ajánlatos megrendelni, ami 14 vizsgálati paramétert tartalmaz.

A szaktanácsadói rendszerek gyenge pontja

Több szaktanácsadási rendszer van, amelyekkel meghatározhatjuk a növényeink trágyaigényét, úgy a makro-, mint a mikroelemek vonatkozásában. Ezeknek a vizsgálati és szaktanácsadási rendszereknek azonban van egy gyenge pontja, a nitrogénszámítás. A szükséges nitrogén- adag számítása nem mért laboratóriumi eredményre, hanem a humusztartalomból történõ kalkuláció alapján készül.

A növények gyökéren keresztül elsõsorban nitrátok és ammónium formájában veszik fel a nitrogént. Ennek mennyisége alapvetõen függ a termõhelytõl, de különbözõ körülmények, mint

• az elõvetemény, annak mûtrágyázása, termése, betakarítása,

• a szármaradványok mennyisége,

• a klimatikus tényezõk,

• a talaj biológiai aktivitása

az adott éven felvehetõ mennyiséget jelentõsen befolyásolja. Ezeknek az ingadozásoknak a nitrogénadagban történõ kifejezésére a humuszból számított értékek nem adnak megbízható támpontot. Elõfordulhat, hogy többet adunk ki a szükségesnél, vagy esetleg kevesebbet.

A nitrogén szerepe, jelentõsége

A nitrogén esszenciális, szerkezeti elem, nélkülözhetetlen része a fehérjéknek, aminosavaknak, nukleinsavaknak, enzimeknek, nukleotidoknak, az örökletes tulajdonságokat hordozó anyagoknak stb. A növények életében meghatározó szerepet tölt be, hiánya vagy többlete jelentõsen hat a termés minõségére és mennyiségére egyaránt.



A nitrogénhiány tünetei:

• csökkent növekedés,

• csökkent fehérjeképzõdés,

• a növények vegetatív fejlõdése lerövidül,

• korábbi reproduktív szakasz,

• a fehérjetartalom csökken,

• a keményítõ és cukor mennyisége nõ,

• a magvak korábban érnek, de aprók,

• a szemtermés kisebb lesz,

• a bokrosodás ilyenkor kisebb mértékû,

• fakó, kicsiny, világos színû levelek,

• a szénhidrát többlet gyakran anto-cianidin képzõdéshez vezet, a növény vöröses színárnyalatú lesz,

• elszínezõdés kezdõdik az idõsebb leveleken, gyakran idõ elõtt lehullanak,

• a gabonáknál a bokrosodási fázisban világos zöld színnel jelentkezik,

• az állomány hiányos (1. 2. 3. 4. kép).

A nitrogén-túltrágyázás következményei:

• elem antagonizmus,

• sötétzöld üde növényzet,

• széles levelû lédús növények,

• fokozott vegetatív fejlõdés,

• kései érés (magas segéd üzemági költségek),

• megdõlés (gabonáknál),

• fellazult szövetek, a betegség ellenállóság csökken,

• csökken a télállóság,

• nõ a fehérjetartalom (sörárpa),

• csökken a cukorkihozatal (cukorrépa),

• alacsonyabb olajtartalom (olajos növények),

• csökken az eltarthatóság (zöldség, gyümölcs).

A teljesség igénye nélkül felsorolt tünetekbõl, következményekbõl látható az optimális nitrogénadag meghatározásának a fontossága. Az optimalizálással nem minden esetben a maximális termés elérését célozzuk meg, hanem elfogadható termés-mennyiséget a kívánt minõség elérése mellett. Például sörárpánál az a termesztési cél, hogy a fehérjetartalom ne haladja meg a 11,5%-ot, cukorrépánál a tövenkénti 1,2–1,6 g nitrogén biztosításával a nagy termés elérése mellett a cukortartalom is megfelelõ, jó cukor-kihozatali mutatóval.

A nem megfelelõ nitrogénadagolás jövedelemcsökkentõ akkor, ha nem adunk elegendõ mennyiséget, mert a termés mennyisége és minõsége elmarad az optimálistól, de jövedelemcsökkentõ abban az esetben is, ha túladagoljuk, mert romlik a növény egészségügyi állapota és csak többletköltséggel tudjuk megvédeni. Esetenként rontja a minõséget, valamint indokolatlanul drágítja a termelést.

A nitrogén a talajban nem akkumulálódik, így a szükségesnél több kijuttatása, a pazarláson túl, környezetvédelmi problémát is okozhat.

Hazai mûtrágya-felhasználásban a legnagyobb mennyiségben és értékben a nitrogénféleségeket használjuk, ennek ellenére a kijuttatott adagok meghatározása itt a legpontatlanabb. Egyrészt tapasztalati úton próbáljuk a kijuttatandó mennyiséget meghatározni, másrészt a humuszból kalkulált értékeket alkalmazzuk. Egyik módszer sem elfogadható pontosságú így a legnagyobb mennyiségben és értékben felhasznált mûtrágyaféleséget használjuk feltehetõen a legkisebb hatékonysággal.

Lehetõség a nitrogénfelhasználás optimalizálására: a Nmin vizsgálati módszer

A Nmin módszer a talajok ásványi, – mineralizálható, a szerves anyagokból lebomló – nitrogéntartalmának mérésén alapul. Ez azt jelenti, hogy a javasolt kijuttatandó mennyiség meghatározásánál figyelembe veszi az adott mélységû talajréteg mért ásványi nitrogéntartalmát. A humuszból számított hosszú távú nitrogénszolgáltató képességen túl, ismert a talaj induló nitrogén tõkéje.

Tehát a módszer lényege: tél végén, kora tavasszal a talaj 0–30 és 30–60 cm–es rétegébõl vett talajminták NH4, -NO2, -NO3 vizsgálatával a korai, rendelkezésre álló nitrogén mennyiségét meghatározzuk. A kapott eredményt összevetve a termeszteni kívánt növény igényével, pontos adatot kapunk arról, hogy mennyi nitrogén hatóanyagot kell kiadnunk a tavaszi fejtrágyázások során.

A talajvizsgálatoknál a legnagyobb hibaforrás a mintavételezés. A minták vétele esetenként fagyos földbõl, 0–60 cm-es mélységbõl történjen, ezért a pontos, megbízható mintavételezésre a gépi mintavevõk alkalmasak. (5. kép)

A mintavételezésre csak 5°C alatti talajok alkalmasak, mert e felett megindul a humuszból történõ mineralizáció is. A mûtrágya-kijuttatást pedig az idõjárási körülmények és a jogszabály adta lehetõségekhez mérten, minél korábban el kell végezni.

A vizsgálatokat célszerû és ajánlott az alkalmazott területen növényanalitikai vizsgálatokkal is kiegészíteni. Ezzel ellenõrizzük a szaktanács helyességét, illetve ez alapján tovább pontosítható a szükséges hatóanyag mennyisége. Ezen túlmenõen tájékoztatást kapunk a növény tápanyag-ellátottságáról, a többi tápelem egymáshoz viszonyított arányáról ha szükséges lobtrágyákkal a mikroelem-pótláshoz is kapunk támpontot.

A vett minta egyben alkalmas az SO4 vizsgálatok elvégzésére is. Hazánk talajainak kénellátottsága jelentõs területen nem kielégítõ, esetenként csökkenti a kiadott nitrogén mûtrágya hasonulását és kedvezõtlenül befolyásolja a termés mennyiségét és minõségét is.

A tavaszi nitrogén-mûtrágyázási terv döntés elõkészítéséhez jelentõs segítséget nyújt az Nmin módszerre alapozott szaktanács, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül ennek költségét.

Jelenlegi árakon számolva ez nem több hektáronként, mint 4–5 kg nitrogén hatóanyag ára.

Összefoglalva

A termelés során a legnagyobb mennyiségben és értékben felhasznált, a termés mennyiségére és minõségére legnagyobb befolyással bíró nitrogén hatóanyag kijuttatandó adagjának meghatározása meglehetõsen pontatlan. A pontosításra régóta alkalmazott és megbízható módszer áll a rendelkezésünkre, ez az Nmin vizsgálati módszer, melynek hektáronkénti költsége nem több, mint 4–5 kg nitrogén hatóanyag ára. A módszerrel lehetséges, hogy csökken a nitrogén mûtrágya felhasználás, – bár ez nem biztos – de az igen, hogy a kiadott hatóanyag oda kerül ahol a legnagyobb hatékonysággal érvényesül és a legnagyobb jövedelmet hozza és ez a fõ cél.

Dr. Térmeg János