A hígtrágya-felhasználás talajvédelmi kérdései

A hígtrágyaöntözés talajra gyakorolt hatásai

A hígtrágyaöntözés, a talaj vízforgalmára gyakorolt hatása, a tisztavizes öntözéshez hasonló. Szakszerû adagolás mellett tartósabban nedves lesz a talaj, nagyobb lesz a hasznosítható vízkészlete, több víz szivárog a mélyebb talajrétegekbe. Túlzott adagokkal végzett hígrágyaöntözés azonban kedvezõtlen talajképzõdési folyamatokat válthat ki.

A túlöntözés következtében megváltozó vízforgalom hatása eltérõ a mély (4-5 m alatti) talajvízû és a sekélyebb (4-5 m feletti) talajvízû területeken. A mély talajvízû területek talajai elsõsorban fokozottabb mértékû szerkezetromlással és esetenként tartósabban kialakuló redukciós viszonyokkal reagálnak a túlöntözésre. A sekélyebb talajvízû területek talajainak túlöntözése elõsegíti a redukciós viszonyok kialakulását, a talaj felsõ rétegeiben a sófelhalmozódást. A talaj szerkezete és vízvezetõ képessége romlik. A hígtrágyában lévõ lebegõ anyag csökkentheti a talaj pórustérfogatát. A nagy mennyiségben kiöntözött hígtrágya a talajt elmocsarasítja.

A hígtrágyaöntözés során a hígtrágya összetételétõl függõen különbözõ mennyiségû növényi tápanyag (N, P, K, Ca, Mg, Zn, Cu) talajba jutásával kell számolni (táblázat).

A hígtrágyaöntözés káros hatásainak elõidézõi legtöbbször a hígtrágyával kijuttatott nitrogén vegyületek (elsõsorban nitrát). Míg a talajba került foszfor nagy része a talaj szilárd fázisán megkötõdik, addig a vízben jól oldódó nitrát a talajszelvény mélyebb rétegei felé könnyen elmozdulhat (1. ábra).

Különösen nagy a kockázat akkor, ha a talajvíz a talajfelszínhez közel (150 cm-nél közelebb) helyezkedik el, mert ilyenkor fokozottan fennáll a talajvízszennyezés veszélye. A jelenleg hatályos szabályozás szerint szennyezettnek kell tekinteni a talajvizet, ha a nitráttartalma meghaladja az 50 mg/l koncentrációt.

A felszín alatti vizek nitrátszennyezéssel szembeni érzékenysége alapján kerültek kijelölésre az országban ún. nitrátérzékeny területek, amelyek jelenleg a mezõgazdasági parcellaazonosító rendszerben (MePAR) blokkok szintjén lettek meghatározva. A nitrátérzékeny területeken a mezõgazdasági termelést – így a trágyakezelést és felhasználást is – a „helyes mezõgazdasági gyakorlat” elõírásai szerint kell folytatni.

A hígtrágyák legtöbbször különbözõ szennyvizekkel és vegyi anyagokkal (pl. mosószerek, fertõtlenítõ szerek) is keverednek, ezért a növényi tápanyagokon kívül egyéb kémiai anyagokat és vegyületeket is tartalmaznak, amelyek a szántóföldre kijuttatva káros hatásokat idézhetnek elõ a talajban.

A hígtrágya kémhatása a különbözõ mosószerektõl eredõen nagyon szélsõséges lehet. Talajvédelmi szempontból sem a túl savas, sem a túlzottan lúgos pH nem kívánatos. Általánosságban elmondható, hogy 5,5 és 8,5 közötti pH esetén a legtöbb talajunk öntözhetõ hígtrágyával. Ennél szélsõségesebb pH-értékek mellett azonban kijuttatás elõtt a hígtrágya kémhatásának javítása szükséges.

Hígtrágyaöntözés során figyelemmel kell lenni a hígtrágya összes sótartalmára is. A túlzott sóbevitel ugyanis a talajban káros sófelhalmozódást idézhet elõ, amely másodlagos szikesedési folyamatokat indíthat el.

Talajtani szempontból a hígtrágya kationjai közül a magas Na- és Mg-tartalom tekinthetõ kedvezõtlennek. A nagy mennyiségben talajba kerülõ Na+- és Mg2+-ionok ugyanis megváltoztatják a talaj adszorbeált kationjainak arányát azáltal, hogy a Ca2+ és K+ ionokat a kolloidok felületérõl kiszorítják. Ennek hatására a talajszerkezet leromlása következik be (2. ábra).

A vízben oldható sók könnyen a talajvízbe is bekerülhetnek, ezáltal annak minõsége is romlik. A vízminõség szempontjából a nitrát mellett a szulfát, illetve a klorid koncentrációja is jelentõséggel bír.

A hígtrágya ezeken kívül mindig tartalmaz kis mennyiségû gyógyszer (pl. antibiotikum) maradványokat. Ezeknek a vegyületeknek a talajra gyakorolt hatásairól azonban még nagyon keveset tudunk.

A hígtrágya azokon a talajokon hasznosítható jó eredménnyel, amelyeken biztosítottak az öntözés talajtani feltételei. A talajok vízgazdálkodási tulajdonságai alapján történt besorolás szerint a hígtrágya öntözésre legalkalmasabbak a 2., 3. és 4. kategóriába sorolt talajok (Várallyay et al. 1980).

Talajvédelmi terv készítések szakmai szempontjai

A nem szakszerûen végzett hígtrágya-öntözés környezetvédelmi szempontból nem kockázatmentes beavatkozás, ezért a hígtrágya-kijuttatáshoz a termõföld védelmérõl szóló 2007. évi CXXXIX. törvény alapján a talajvédelmi hatóság engedélye szükséges. Az engedélyezés alapja a hígtrágya öntözést megalapozó talajvédelmi terv.

A talajvédelmi terv készítésének célja a hígtrágya elhelyezésre kijelölt terület talajtani adottságainak olyan szintû feltárása és jellemzése, amelynek során megállapítható, hogy a kijelölt terület talajtani szempontból alkalmas-e a hígtrágya elhelyezésre.

A talajvédelmi tervben kell meghatározni a hígtrágya terhelés mértékét, valamint javaslatokat kidolgozni a hígtrágyaöntözés esetleges káros hatásainak elkerülése érdekében.

A talajvédelmi terv alapja az elhelyezésre kijelölt szántóterületek helyszíni talajtani felvételezése. Ennek során legalább 10 ha-os gyakorisággal talajszelvényt kell feltárni és genetikai szintenként talajmintát kell venni. A mintákból talajtani alapvizsgálatokat (pH, KA, humusz%, összes só%, CaCO3%) és nitrát-N tartalom vizsgálatokat kell elvégeztetni.

Az eltérõ fizikai, vízgazdálkodású talajfoltokon (legfeljebb 50 ha-onként) kijelölt ún. „jellemzõ talajszelvényekbõl” bolygatatlan talajmintát kell gyûjteni. A jellemzõ szelvényekbõl vett mintákból részletes mechanikai összetétel, térfogattömeg és báziscsere vizsgálatokat is el kell végeztetni.

A talaj vízgazdálkodási tulajdonságait jellemzõ pF-értékek és a differenciált porozitás %-os értékei a talajvizsgálati eredmények felhasználásával számítással határozhatók meg.

Ha a vizsgált területen 5 m-en belül elérhetõ a talajvíz, akkor a talajvíz kémiai vizsgálatát is el kell végeztetni. Nitrátérzékeny területen a talajvíz- vizsgálati kötelezettség 7 m mélységig terjed.

A talajvédelmi terv elkészítéséhez szükséges még a felhasználásra kerülõ hígtrágya laboratóriumi vizsgálata. A vizsgálandó hígtrágya paraméterek a következõk: szárazanyag-tartalom, szervesanyag-tartalom, összes-N, nitrát-N, ammónium-N, K2O, P2O5, összes sótartalom.

A talajvédelmi tervnek tartalmaznia kell:

• az állattartó telepre vonatkozó információkat (állatfaj, állatlétszám, tartástechnológia, keletkezõ hígtrágya mennyisége, tározótér nagysága, tervezett hígtrágya tárolási idõ),

• hígtrágya vizsgálati eredményeinek értékelését,

• a kijelölt terület talajtani alkalmasságának értékelését,

• a kijelölt terület érzékenységi besorolását,

• a felhasználásra kerülõ hígtrágya dózisának meghatározását (A talaj hektáronkénti hígtrágya-terhelését a talaj vízgazdálkodási tulajdonságai, tápanyagtartalma, a termeszteni kívánt növények víz- és tápanyagigénye, valamint a hígtrágya beltartalmi tulajdonságai alapján kell meghatározni.),

• a szükséges elhelyezõ terület méretének kiszámítását,

• a hígtrágya öntözés egyéb feltételeinek meghatározását, különös tekintettel a várakozási idõkre és a védõtávolságokra

• javaslatot az esetleg szükséges tápanyag kiegészítésre,

• javaslatot egyéb talajvédelmi intézkedésekre (pl. kémiai talajjavítás, mélylazítás).

Hígtrágya-felhasználást kizáró talajtani, domborzati tényezõk a következõk:

• 60 cm-nél sekélyebb termõréteg,

• 150 cm-nél magasabban elhelyezkedõ talajvízszint,

• esõszerû öntözés esetén 6%-nál meredekebb lejtõ,

• felületi öntözés esetén 5%-nál meredekebb lejtõ,

• csúszócsöves technológia alkalmazása esetén 12%-nál meredekebb lejtõ,

• injektálásos technológia alkalmazása esetén 17%-nál meredekebb lejtõ.

A hígtrágyaöntözés korlátai

A hígtrágya szántóföldi kijuttatása esetén az alábbi korlátozásokat kell figyelembe venni.



Tilalmi idõszak:

• tilos a hígtrágya kijuttatása november 15. és február 15. között,

• hígtrágya nem juttatható ki a szántóföldre, ha oda az adott évben nem kerül újabb kultúra. Ha megfelelõ talajfedettséget biztosító növény kerül még az adott évben a területre, a hígtrágya- kijuttatás és a vetés közötti idõszak legfeljebb 14 nap lehet,

• tilos a hígtrágya fagyott, vízzel telített, illetve összefüggõ hótakaróval borított területre történõ kijuttatása.

Közegészségügyi védõtávolságok

A) Felületi hígtrágya-kijuttatás esetén

• Lakott területtõl 300 m

• Élelmiszeripari üzemtõl 300 m

• Országos közutaktól 10 m

• Tanyától 50 m



B) Esõztetõ öntözési mód esetén

Lakott területtõl 500 m

Élelmiszeripari üzemtõl,

állattartó teleptõl 500 m

Gyorsforgalmi utaktól 200 m

Alacsonyabb rendû közutaktól 100 m

Tanyától 100 m



C) Injektálásos technológia alkalmazása esetén: gyorsforgalmi utaktól, közlekedési fõutaktól, illetve tanyától 10 m védõtávolságot kell tartani.



Közegészségügyi tilalmak, várakozási idõk

• Nyersen is fogyasztható kertészeti növények hígtrágyával nem öntözhetõk,

• gyümölcsfák, szõlõk csak felületi módszerrel öntözhetõk és betakarítás elõtt 45 nappal az öntözést be kell fejezni,

• szántóföldi ipari növények, takarmányok, rét, legelõ öntözését a betakarítás, illetve a legeltetés kezdete elõtt 30 nappal be kell fejezni,

• fásított területek várakozási idõkorlát nélkül öntözhetõk.



Egyéb korlátozó tényezõk

• Nitrátérzékeny területen kívül a hígtrágyával kijuttatott N hatóanyag mennyisége legfeljebb 200 kg/ha/év lehet,

• nirátérzékeny területen hígrágyával kiadható N hatóanyag mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha/év mennyiséget

• hígtrágyával kijuttatott kálium hatóanyag mennyisége nem lehet több, mint 250 kg/ha/év,

• hígtrágyával kijuttatott foszfor hatóanyag mennyisége nem lehet több, mint 150 kg/ha/év.



Trágyázáskor nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a tápanyagok sem közvetlenül, sem erózió útján ne juthassanak felszíni vízbe. Ennek érdekében a következõ védõtávolságokat be kell tartani. Hígtrágya nem juttatható ki:

• tavak partvonalától mért 20 m-es sávban,

• egyéb felszíni vizektõl mért 5 m-es sávban,

• forrástól, emberi fogyasztásra, illetve állatok itatására szolgáló kúttól mért 25 m-es körzetben.

A hígtrágya-elhelyezés általános szempontjai

A hígtrágya mezõgazdasági felhasználásának tervezésekor figyelemmel kell lenni arra, hogy míg a hígtrágya az állattartó telepen folyamatosan képzõdik, addig hígtrágyát a szántóföldi területekre csak a tilalmi idõszakon kívül a növényi fedettségtõl függõen lehet elhelyezni. A kijuttatást a kedvezõtlen idõjárási feltételek is akadályozhatják (pl. tartós esõzés). Ezért a keletkezés és a kijuttatás közötti idõszakban a hígtrágya átmeneti tárolásáról gondoskodni kell. Jogszabályi elõírás alapján a hígtrágya kizárólag mûszaki védelemmel ellátott tartályban vagy medencében tárolható. A tárolótartály anyagát úgy kell megválasztani, hogy az a korróziónak ellenálljon. Élettartalma legalább 20 év legyen. A hígtrágyatároló kapacitásának 6 havi hígtrágya befogadására kell alkalmasnak lennie.

A hígtrágya csak csepegésmentes szállítójármûvel szállítható.

A hígtrágya kiszórását olyan gépekkel kell elvégezni, amelyek a hígtrágyát közvetlenül a talajra, vagy a talaj felszíne alá juttatják. A felszínre juttatott hígtrágyát haladéktalanul talajba kell dolgozni.

A kijuttatás során biztosítani kell a fogásonkénti pontos csatlakozásokat annak érdekében, hogy a terület egészén egyenletes legyen a trágyaszórás.

Az évenként változó körülmények (vetésforgó, állatlétszám, takarmányozás) miatt a terhelési adatokat folyamatosan felül kell vizsgálni, és korrigálni kell a kijuttatható mennyiségeket, ha a hígtrágya összetétele, minõsége lényegesen változik.

A hígtrágya összetételét sajátosságait, a szakhatósági engedélyben meghatározott gyakorisággal, folyamatosan vizsgáltatni szükséges.

Hígtrágyázott területeken ahol a talajvíz szintje a talajfelszínhez képest 5 méteren belül van a talajvédelmi engedély kiadását követõ harmadik évben a talajvíz szintjét és minõségét – elsõsorban nitráttartalmát – az engedélyesnek meg kell vizsgáltatni, és az eredményeket a területileg illetékes talajvédelmi hatóság részére meg kell küldeni.

Összefoglalás

 

Hazánkban a hígtrágya mezõgazdasági felhasználása ma már nemcsak agrotechnikai, hanem környezetvédelmi szempontból is szabályozott tevékenység. Az ellenõrizetlen körülmények között, szakszerûtlenül végrehajtott hígtrágya-kijuttatás legtöbbször káros környezetterheléshez vezet. A talaj, a talajvíz és a felszíni vizek védelme érdekében ezért a mezõgazdasági termelõknek a hígtrágya-felhasználás során a jogszabályokban elõírt vizsgálati és adminisztrációs kötelezettségeiket maradéktalanul be kell tartani.

Dr. Kulcsár László

talajvédelmi szakértõ