Szõlõs Légyott 2008

Mezõ Gábor, a Bács-Kiskun Megyei Növény- és Talajvédelmi Intézet szakelõadója „A szõlõskertek kórtani helyzete 2008-ban” címû elõadásában fontosnak tartotta megemlíteni a „szõlõ sárgaság fitoplazmát”, mint küszöbön álló kórtani problémát, hiszen vektor faját, a Scaphoideus titanus kabócafajt éppen Bács-Kiskun megyében találták meg 2007-ben.

A kórtani helyzet ismertetése az idõjárás elemzésével indult. Az átlaghõmérséklet az elõzõ évihez képest alacsonyabb volt, jóval kevesebb hõség-nappal. A tavaszi és nyári csapadék meghaladta a tavalyit, de még az átlagos évi mennyiségeket is. A szõlõskertekben így sokkal optimálisabb környezeti feltételek adódtak 2008-ban a két fõ szõlõ gombabetegségnek, a peronoszpórának és a lisztharmatnak a felszaporodásához, mint 2007-ben.

Sok helyi idõjárási anomália is adódott, mint például a gyakori jégesõ. A korai idõszaktól nagy erõvel támadó betegségek terjedését rövid idõszakokra sem hátráltatta az idõjárás légköri aszállyal, ami 2007-ben gyakran elõfordult. A peronoszpóra elleni védekezésekben súlyponti kérdés volt az idõzítés. Amennyiben sikerült megelõzni a fertõzés kialakulását a jó ütemû permetezéssel (pl: elõrejelzõ mûszerek segítségével), akkor nem okozott nagy veszteséget. Ott azonban, ahol a védekezés jó idõzítését valami hátráltatta, (pl: maga az esõzés), ott a késedelem komoly fürtkárokat is okozott.

A lisztharmat a 80-as évek elejéig az alföldi szõlõültetvényekben nem okozott nagy problémát, azonban a 90-es évek közepétõl a mai napig a lisztharmat vált a szõlõskertek legfontosabb betegségévé. Ma már nem beszélhetünk „lisztharmatos” vagy „peronoszpórás” évrõl, az esetek többségében mindkét betegség károsít. A lisztharmat felfutását is több tényezõ befolyásolhatta, de az ivaros szaporodás elõtérbe kerülése és a szaporító képletek késõ õszi felszaporodása a már kezeletlen ültetvényekben biztosan a fõ okok közé sorolandók.

Az érdeklõdõk megtekinthették, hogy a fentebb említett viszonyok között hogyan mûködött a Bayer szõlõvédelmi technológiája a szõlõbetegségek ellen.

A tavalyi évhez hasonlóan két szõlõvédelmi ajánlatot szemlézhettek a résztvevõk. Egy strobilurin-mentes, és egy stobilurin hatóanyagot is magába foglaló technológiát. Elsõsorban a kísérleti terület fekvése miatt a fõ problémát a peronoszpóra jelentette. A mélyebb fekvés és a fürtmegnyúlás-fürtzáródás idõszakának jelentõs csapadékmennyisége állandóan magas páratartalmat és átlagosan napi 8 órás levélnedvesség borítottságot okozott az ültetvényben.

A peronoszpóra elsõsorban a kontroll parcella lombján okozott látványos fertõzést, de a kísérleti parcellák hónaljhajtásain is megjelent már erre az augusztus végi idõszakra. A lisztharmat alacsony fertõzési szinten maradt, kivéve a kontroll parcellát, ahol mind a levélen, mind a fürtön könnyen megtalálható volt. A két permetezési program között szignifikáns különbség nem jelentkezett, mindkettõvel eredményesen meg lehetett védeni az ültetvényt.