MENÜ

A gyeptelepítés és -ápolás talajmûvelési alapjai

Oldalszám: 83
2014.03.28.

A gyep, mint legtermészetesebb és legolcsóbb takarmányforrás alapvetõ szerepet játszik a kérõdzõk és más állatfajok takarmányozásában. A hasznosítás célja meghatározza a gyep növénytársulásának faji összetételét és arányát. A konvencionális és a fenntartható gazdálkodás elvárásai behatárolják ugyan lehetõségeinket, de a gyeptelepítés talajmûvelési módszerét a különbözõ gazdálkodási rendszerek nem befolyásolják.

 



A gyeptelepítés agrotechnikája



A gyeptelepítés módját a telepítés célja, a gyephasznosítás formája határozza meg elsõsorban. Noha a gyep, mint fogalom az állattartás szempontjából kerül meghatározásra akkor, amikor a legolcsóbb és legtermészetesebb takarmányforrásként emlegetjük, tisztában vagyunk azzal, hogy a gyepeknek vannak egyéb hasznosítási területei is. Gondoljunk a dísz-, sport-, golf-, park-, vagy éppen talajvédõ funkciót betöltõ ún. melioráló gyepekre. A gyeptelepítési módok, illetve lehetõségek közül tehát mindig a célnak megfelelõt válasszuk, figyelembe véve a termõhelyi adottságokat, a talajszerkezeti, vízgazdálkodási és tápanyag-ellátottsági viszonyokat.



Új, korszerû gyepeket – legelõket, kaszálókat – hosszú idõtartamra, 8–15 évi használatra célszerû telepíteni. Ennek tükrében nagy jelentõsége van annak, hogy az elõvetemények jó erõben lévõ, gyommentes talajt hagyjanak vissza maguk után. Legalkalmasabb elõvetemények a kapásnövények, az egyéves takarmánynövények és általában a hüvelyesek.



A gyepnövények csak jól beérett, kifogástalanul elõkészített talajon adnak a vetést követõen zárt növényállományt. Ahhoz, hogy ilyen talajállapotot biztosíthassunk, elõ kell segíteni az elõvetemény tarló- és gyökérmaradványainak minél gyorsabb elbomlását. Fontos tehát, hogy az elõveteményt jóval a telepítés elõtt letakarítsuk és az alapvetõ talajmunkálatokat (tarlóhántás, tarlóápolás) jó minõségben elvégezzük.



Következõ lépés az újgyep telepítése. A talaj elõkészítése a szántással veszi kezdetét, ami elõtt ellenõrizni kell a talaj tápanyagszintjét, ugyanis ez alapján tervezhetjük meg a vetés elõtti tápanyagellátás mértékét.

A hagyományos telepítési eljárásoknál a szántást megelõzõen juttatjuk ki az alapmûtrágyát. Nitrogén hatóanyagból 50–60 kg/ha, foszforból és káliumból pedig 100 kg/ha adagot tervezhetünk. A telepítést követõ tavaszon a fûfélék megerõsödésének biztosítására 100 kg/ha nitrogén hatóanyagú fejtrágyát juttathatunk ki.



A szervestrágyázás szükségessége sokak szerint vitatható, hiszen a fûfélék nem kis mennyiségben termelnek szerves anyagot. Vannak esetek azonban, amikor a telepítendõ növényállomány meghálálja a szerves trágyát, gondoljunk csak a laza szerkezetû homokos talajokra. A szerves anyag az ilyen jellegû talajokon javítja a talaj víztartását és mérsékeli az agyag vízkötését.



A gyeptelepítés témakörében fontos tényezõ a telepítési idõ megválasztása is. Gyepet két idõpontban telepíthetünk. Az optimális telepítési idõ Magyarországon a kora tavaszi (február 20.–március 30.) és a nyár végi (augusztus 20.–szeptember 10.) idõszak. Mindkét idõpontnak vannak elõnyei és hátrányai, amelyeket a sikeres telepítés érdekében figyelembe kell venni (1. táblázat).

 


 



A két telepítési idõpont elõnyeit és hátrányait összevetve nálunk a nyár végi telepítés az elõnyösebb, ezért a 2. táblázat egy a nyár végi telepítéshez javasolható agrotechnikai leírást foglal össze. Meg kell jegyezni azonban azt is, hogy egy csapadékban szegény, száraz nyár végi idõjárás szükségessé teheti kis intenzitású, kis mennyiségben (10 mm) adagolt kelesztõ öntözés alkalmazását is.

 


 



A talaj vetésre történõ elõkészítésénél fontos az aprómorzsás szerkezetû, kellõen tömörített, kertszerûen elmunkált magágy biztosítása. Különös jelentõségû ez a fûfélék fejlõdése során a gyökérváltás idõszakában, hiszen a jó magágy nedvességmegtartó képessége és a csapadékos idõjárás együttesen alapozza meg a telepítés sikerét. A meleg, száraz idõjárás és a gyenge talajmunka ugyanis az állomány kiritkulásához vezethet. Az elvárt minõségû magágy elkészítése nélkül nem biztosítható az egyenletes vetésmélység, ami a mag méretétõl függõen 0,5–2,0 cm lehet. A megfelelõ mértékû talajtömöttséget hengerezéssel biztosíthatjuk. Ezt követi a vetés, ami aprómag vetõgéppel történik.

 



A gyep ápolása



A fiatal gyepvetés ápolásának az a célja, hogy a gyepnövények kelését, a kikelt növények erõteljes bokrosodását és a nagy vitalitású agresszív növényfajok elnyomó képességét csökkentsük. A telepítés évében és a telepítést követõ évben a gyep kíméletes használatot igényel, így ajánlott, hogy az új telepítésû gyepet még ne legeltessük, az elsõ növedéket lehetõség szerint kaszálással takarítsuk be. A tavaszi elsõ növedék kaszálása május végén vagy június elején (május 25.–június 05.) javasolható. Ha van megfelelõ mennyiségû fû, akkor sarjúszéna készítésre is van lehetõség. A kaszálásnál számolni kell a mûveletet végrehajtó munkagépek talajra gyakorolt kedvezõtlen hatásaival is (talajtömörödés, talajfelszín-roncsolás). Ezeket elkerülni nem, csak mérsékelni lehet.



A lekaszált szénát bálázás után lehet elszállítani. A bálakészítésnél kerülni kell a taposási károkat.

Mind a fiatal, mind a beállt gyepek ápolása során arra kell törekedni, hogy a gyep területe megmaradjon, különbözõ káros hatásoktól ne szenvedjen. Az ápolási munkák célja, hogy a gyep állománya ne csökkenjen, a termés mind mennyiségi, mind minõségi vonatkozásban kedvezõen változzon, növekedjen, vagyis az ápolási munkának termésfokozó hatása legyen.



A 3. táblázat a gyepek mechanikai ápolása során alkalmazható lehetõségeket és javaslatokat gyûjti össze.

 




Csavajda Éva