MENÜ

Hígtrágya környezetkímélõ kijuttatása

Oldalszám: 69
2014.03.28.

Az elmúlt idõszakban a sertéstartók szorgalmazták a hígtrágya kezelésének és kijuttatásának korszerû, környezetkímélõ megoldását. A technológia fejlesztésére ösztönzõleg hat a környezetvédelmi szabályok szigorodása, illetve a biztonságos, környezetkímélõ hígtrágyatárolást, -kezelést érintõ törvény.

 



A hígtárgya sûrû, nehezen folyó anyag, felhasználása elõtt fázisbontással vagy homogenizálással kell a megkívánt áramlási jellemzõket elérni. A kijuttatás néhány feltétele:

• hígtrágya legfeljebb 1–2%-os lejtõ esetén öntözhetõ ki;

• hígtrágya biztonsággal csak jó vízgazdálkodású területekre juttatható ki, ahol a kritikus talajvízszint mélysége meghaladja a 2–3 métert;

• sekély termõrétegû, kavicsos, záró réteget tartalmazó talajokon nem javasolható a hígtrágyázás;

• nyersen fogyasztható növényeket hígtrágyával öntözni tilos;

• a hígtrágya kijuttatására ajánlott idõszak a vegetációs idõszak kezdete. Télen, átfagyott talajra hígtrágyát kijuttatni tilos. Ez az idõszak december 1. és február 15. közé esik;

• törekedni kell a talaj közeli, homogén kijuttatásra, és minél elõbbi talajba dolgozásra, vagy közvetlenül a talajba juttatásra. A kijuttatásnak leginkább a nedves, hûvös idõjárás kedvez;

• a tápanyagellátás tervezésekor figyelemmel kell lenni a hígtrágya alacsony foszfortartalmára. A szükséges mennyiséget mûtrágyázással kell pótolni.





A hígtrágya mozgatása speciális szivattyúkkal történik. A hígtrágya szivattyúk lehetnek excenter csigaszivattyúk, forgóelemes szivattyúk, vagy aprító szerkezettel felszerelt centrifugálszivattyúk. Leggyakrabban az excenter-csigaszivattyúkat al-kalmazzák. A szivattyú rozsdamentes acélból készült, csavarorsó alakú forgórésze egy belsõ menettel ellátott, a forgórészhez illeszkedõ gumihengerben mozog és a hígtrágyát tengely irányban szállítja. Ennek megfelelõen a szívónyílás a szivattyú házának egyik végén, a kiömlõnyílás a másik végén található. A szivattyú által kezelt anyag szárazanyag tartalma 5–10% lehet. Szívómagasságuk 2–5 m, emelõmagasságuk 3–6 m. A szivattyúk segítségével a hígtrágya keverése, homogenizálása és a tartálykocsi feltöltése, illetve a trágya kijuttatása egyaránt elvégezhetõ.



A hígtrágya szállítására, kijuttatására szolgáló tartálykocsik a feltöltés és a kijuttatás módjától függõen eltérõ kialakításúak. A tartálykocsik egy része nincs ellátva önfeltöltõ rendszerrel. Ezeket külön szivattyúval töltik fel. Ilyen megoldású a csigás keverõvel ellátott tartálykocsi. A feltöltés a tartály tetején kialakított, a traktor vezetõülésébõl kezelhetõ karral nyitható feltöltõ nyíláson keresztül történik. A tartály alján lévõ keverõcsiga megakadályozza az anyag ülepedését, és nyomás alatt juttatja azt a szórószerkezethez. A szórókocsi nagy szárazanyag-tartalmú hígtárgya (5–10%) kijuttatására is alkalmas.



Saját feltöltõ rendszerrel van ellátva a zagyszivattyús tartálykocsi, mely ugyancsak alkalmas nagy szárazanyag-tartalmú hígtrágya kijuttatására. A felszívás megkönnyítése és az anyag hígítása érdekében a feltöltést megelõzõen a tartályba kb. 30 cm magasságig vizet kell tölteni. A feltöltést a tartály hátsó részén elhelyezett és hidraulikus munkahengerrel elfordítható lapátkerekes zagyszivattyú végzi. A trágyalétároló széléhez tolt tartálykocsi zagyszivattyúja a hígtrágyába süllyeszthetõ. A lapátkerék által felemelt és továbbított hígtrágyát a keverõcsiga szállítja a tartályba. A zagyszivattyú felsõ állásában a szívónyílás zárva van. Kijuttatáskor az anyagot a keverõcsiga szállítja a tartály elején lévõ szórószerkezethez.



Az eddig ismertetett megoldásoknál jobban szabályozható a szivattyús tartálykocsi. A tartály alatt elhelyezett, TLT-rõl hajtott szivattyú, (általában forgóelemes, vagy excenter-csigaszivattyú) sokoldalú felhasználást tesz lehetõvé. Elvégezhetõ vele a tartály feltöltése, az anyag keverése szállítás közben, valamint az anyag kijuttatása. Megfelelõ csatlakozóegységekkel a trágyagödörben lévõ hígtrágya átkeverésére, homogenizálására is alkalmas.



Az eddig ismertetett hígtrágya kijuttatók tartályában feltöltéskor, szállítás közben és kijuttatáskor egyaránt légköri nyomás uralkodik. Nyomásálló tartályt igényelnek a kompresszoros tartálykocsik. A tartálykocsira szerelt és a TLT-rõl hajtott kompresszorral a tartályban légritkítás és túlnyomás egyaránt létrehozható.



Feltöltéskor a légsûrítõ szívó oldalát kapcsolják a tartályhoz. A szívás (0,6–0,9 bar) hatására, az anyag sûrûségétõl függõen, 4–7 m szívómagasság és 0,5–1 m3/min töltési teljesítmény érhetõ el. A kívánt folyadékszintnél egy úszóval mozgatott szelep a felszívást megszünteti, így a légsûrítõ nem szennyezõdhet.



Ürítéskor a légsûrítõ nyomó oldalát kapcsolják a tartályhoz. A túlnyomás (0,5–2,5 bar) hatására jut a hígtrágya a kijuttató szerkezethez. A kijuttatott anyag mennyiségének szabályozása kevésbé biztosítható, mint a szivattyús tartálykocsiknál. A nyomásálló tartály ugyanakkor költségesebb.

 





A tartálykocsik elosztó és szórószerkezetei



Központi szórószerkezetként fúvókában végzõdõ stabil vagy lengõ szórócsövet, ütközõtányért vagy vízszintes, illetve függõleges tengelyû szórókereket alkalmaznak. Munkaszélességük 8–10 m. Az eloszlás egyenletessége általában nem éri el az agrotechnikai követelményekben meghatározott értékeket. Emellett a kiszórt hígtrágya nagy felületen érintkezik a levegõvel, így a hatóanyag veszteség jelentõs, és nagy a környezet terhelése. Nagy elõnyük az egyszerûség, az üzembiztosság, a kijuttatás nagy munkaszélessége és kis költsége. Ennek ellenére alkalmazásukat kerülni kell, és a kijuttatásnál törekedni kell a talajfelszínhez közeli, minél durvább cseppképzésre vagy cseppképzés nélküli felületre juttatásra.



Mind a hatóanyag veszteség, mind a környezetterhelés csökkenthetõ a keretes szórószerkezetekkel. Itt a szivattyú elosztószerkezeten keresztül megfelelõ osztású szórócsövekbe juttatja a hígtrágyát. A szórócsövek végén elhelyezett ütközõlapok, vagy szórótárcsák juttatják az anyagot a talajra. Elõnyös, ha az ütközõlapok a talajhoz közel helyezkednek el. Azonnali bedolgozás esetén a hatóanyag-veszteség és a környezetterhelés az eddigi módszerekhez képest 20–30%-kal csökkenthetõ.



A felületre történõ kijuttatás legkedvezõbb megoldása a csúszócsöves kijuttató. Ebben az esetben a szivattyú a hígtrágyát forgó elosztóba szállítja (1. ábra).

 


 

 Az egy, vagy két aprítókéssel ellátott forgó elosztó a hígtrágyában még fellelhetõ szilárd anyagokat aprítja, a csöveket idõközönként zárja, majd nyomás alatt juttatja azt a körbe rendezett adagolócsövekbe. A hígtrágya 350–400 mm osztású, talajon csúszó csövekbõl jut a talaj felszínére (2. ábra).

 


 

Az 50 mm átmérõjû csúszócsövek megfelelõen kevert és homogenizált hígtrágya esetén 10% szárazanyag tartalom mellett is biztonságos kijuttatást tesznek lehetõvé. Különösen sorba vetett kultúra kezelésére elõnyös a módszer, hiszen a kultúrnövény szennyezése nélkül, pontos helyre és jól szabályozható mennyiségben juttatható ki az anyag. Itt a hatóanyag-veszteséget és a szaghatást a kultúrnövény árnyékoló hatása csökkenti. Kultúrnövény nélküli felületre juttatásnál az azonnali bedolgozás fontos. Ezzel a módszerrel az agrotechnikai követelményekben megfogalmazott eloszlási pontosság betartható. A gép munkaszélessége ma már a 18 m-t is eléri.



Mind a hatóanyag megõrzése, mind a környezetterhelés csökkentése szempontjából a kijuttatás legkedvezõbb módja a hígtrágya talajba injektálása. Ebben az esetben a hígtrágya a tartályból a már ismertetett forgó elosztón át jut a 250–300 mm osztástávolságú talajlazító eszközhöz kapcsolt csövön keresztül a talajba. Az injektálás szokásos mélysége 100–150 mm. A lazító eszközök általában kultivátor kapák. Lazább talajon, illetve tárcsás sornyitás esetén a csövek egyszerû csúszócsoroszlyához csatlakozhatnak. A tömörítõ kerékkel lezárt barázda a hatóanyag-veszteséget és a szaghatást is megszünteti. Az injektáló egységet rugó tartja megfelelõ mélységben, illetve hidraulikus munkahenger segítségével a talajba nyomható, illetve kiemelhetõ. A gyakorlatban alkalmazott 10–15 soros injektoroknak a felületre szóráshoz képest lényegesen nagyobb az energiaigénye és kisebb a területteljesítménye.



Ezen segít, ha a hígtrágyát kisebb osztású, sekélyen járó injektáló eszközzel (3. ábra) juttatják a talajba.

 


 

Amennyiben az injektálás mélysége 5–10 cm közötti, úgy az állandóan mûvelt felsõ talajrétegbe történik az injektálás, aminek az energiaigénye lényegesen kisebb, mint a korábban általánosan alkalmazott mélyebb injektálásnak. Ugyanakkor a mérsékeltebb energiaigény lehetõvé teszi, hogy az injektáló talajmûvelõ eszközöket kisebb osztással alkalmazzuk, ami egyenletesebb kijuttatást jelent. Megfelelõ barázdanyitó injektáló eszköz és tömörítõ kerék alkalmazásával teljes mértékben megakadályozható a hatóanyag-veszteség és a környezetterhelés. A sekélyinjektálás a szántóföldi alkalmazás mellett legelõk ápolására is alkalmas, amennyiben megfelelõ mûvelõ eszközt alkalmaznak. A szokásos munkaszélesség 4–6 m.



A kijuttatott mennyiség szabályozása ma már számítógéppel történhet, a fogások csatlakoztatására jól használhatók a GPS-re alapozott párhuzamosan vezetõ rendszerek. 10–15 cm-es csatlakoztatási pontosság ebben az esetben megfelelõ.

 



Dr. Csizmazia Zoltán