MENÜ

A kocatakarmányozás, tartástechnológia kérdései, megoldásai a nyári idõszakban

Oldalszám:
2014.04.09.

A nyári idõszak számos, a termelési eredményeket befolyásoló tényezõre van hatással (fõleg a magas hõmérséklet). A legfontosabb tényezõk változásait az 1. táblázat foglalja össze.

 

A fent említett tényezõket nehéz lenne rangsorolni, azt viszont érdemes kiemelni, hogy a választási alomtömeg változása akár 0,5–1 kg is lehet malaconként. A választási malacok értéke kb. 700 forint kilogrammonként, ami azt jelenti, hogy 10 malac esetén almonként akár 3500–7000 forint is lehet a veszteség.

 


 


 

 



Legfontosabb ránk váró feladat, a kocákat érõ hõstressz csökkentése, amelynek vannak technológiai és takarmányozási lehetõségei.

A takarmányozás terén a legjelentõsebb tényezõ a fiaztatóban a kocák étvágyának megtartása vagy a tápanyagbevitel szinten tartása a meleg ellenére is, hiszen a takarmány mennyisége és minõsége az egyik záloga a mostani alom minõségének, ill. a következõ alomra is kihat.

Ahhoz, hogy nagy biztonsággal be tudjuk állítani a kocák ideális tápanyag- összetételét, ahhoz mindenképpen a kondíciópontozásnak és a hátszalonna mérésnek elengedhetetlen szerepe van. A kondíciópontozáshoz segítséget adhat az 1. ábra amely a kocák testalkatát mutatja be az egyes kondícionális fázisokban.

A pontozás és a mérés után lehet kialakítani a megfelelõ recepttúrákat, fejadagokat. Ideálisnak az az állapot tekinthetõ, ahol a takarmányfelvétel a fiaztatóban 7–8 kilogramm, a napi energiabevitel 90–100 MJ DE és napi 60–70 gramm lizin.

 

 


 

 

 

 

A kívánt tápanyag mennyiség és összetétel bevitelének elérésére számos lehetõség adódik a nyári idõszakban is.

1. Etetés idejének kitolása a reggeli és a kora esti órákra (reggel nyolc óra elõtt és este hat óra után) – nyári munkarend kialakítása.

2. Etetések számának emelése, harmadik etetés bevezetése. Az egyszerre kiadagolt mennyiség csökkentése, így a takarmányfelvételbõl, rágásból, emésztésbõl származó felszabaduló energia (hõ) mennyisége csökkenthetõ és evvel a koca hõérzetét is csökkenteni lehet.

a., Hagyományos etetés-technológiánál: 2 × 3 kg = 6 kg takarmány.

b., Ajánlott etetés-technológia esetén:

3 × 2,5 kg = 7,5 kg takarmány.



Érdemes szem elõtt tartani azt, hogy a plusz 1 kg takarmányból kb. plusz 1 liter tejtermelés várható, evvel pedig akár 250 gramm alomtömeg-növekedés is lehetséges.

3. Takarmány ízletességének javítása

a., Aroma és édesítõ anyagok használata (dextróz).

b., Savanyítók alkalmazása.

c., Állati eredetû alapanyagok beillesztése a szoptató koca takarmánykeverékbe (halliszt, hemoglobin).

4. Granulálás a dercés megjelenési forma helyett.

5. Takarmányok beltartalmi koncentrációja

Érdemes a lehetõségekhez mérten a koca takarmányok beltartalmi koncentrációját is elvégezni, amennyiben a napi takarmányfelvétel stimulálása nehézségekbe ütközik. A fontosabb beltartalmi paraméterekre a 2. táblázat ad ajánlást.

6. Speciális rostkiegészítés használata a melléktermékek etetése helyett már a vemhesség ideje alatt is.



Legfontosabb kritériumok a rosthordozókkal kapcsolatban:

a.100%-ban toxinmentes legyen,

b. stukturális rost legyen,

c. magas nedvszívó képességgel bírjon.

7. A takarmány frissességének megtartása – kisebb adagok gyártása.

8. Alapanyagok fokozottabb kontrollja, avasodásra, savanyodásra hajlamos termékek kerülése. A toxinterhelés csökkentése.



Nem csak a nyári idõszakban fontos az ivóvíz mennyiségi és minõségi paramétereivel számolni. A szoptató koca a laktációja csúcsán legkevesebb 30 liter vizet is elfogyaszt. Célszerû az önitatók beszerelése az állandó, és zökkenõmentes vízkiegészítés biztosítása végett. Különösen fontos az önitatók napi kontrollja, különös tekintettel a higiéniára és az átfolyási sebességre. Legalább a 1,5–2 liter/perc átfolyási sebességet kell tartani.

Tartástechnológia

A nyári idõszakban különösen fontos a környezeti hõmérséklet és sugárzó hõ csökkentése a kocák esetében, ha el akarjuk kerülni a legtöbb sertéstartó telepen bekövetkezõ szaporodás-biológiai mutatók romlását.

Célszerû legalább a vemhesítõ épület hûtése a visszabúgások számának csökkentése végett.

Az alábbi képeken látható egy jelenleg is üzemelõ vemhesítõ épület ahová a közelmúltban evaporatív hûtési rendszert szereltek be.

A hûtés elve a következõ (2. ábra):

• a levegõ egy állandóan nedvesen tartott szûrõn áramlik keresztül, amely szûrõben a víz intenzíven párolog,

• párolgáshõjét a levegõbõl veszi fel, ezáltal hûti azt,

• az így lehûtött levegõt a terembe vezetik.

 

 


 

 

 



Tapasztalatok szerint akár 6–7 ºC-kal is csökkenthetõ a kinti levegõ hõmérséklete.

A vemhes kocák csoportos tartása esetén azon telepeknél, ahol még kifutós tartási rendszer van, azoknál mindenképpen ajánlott a kifutók árnyékolása, amelyet az 5. kép szemléltet. A háló alkalmazásával a visszabúgó kocák száma minimálisra csökkenthetõ.

A felsorolást még hosszasan lehetne folytatni, de már ha ezekre a tényezõkre fokozottabb odafigyelés irányul a telepi menedzsmentek részérõl, akkor már a termelési eredmények romlása is jelentõsen mérsékelhetõ a nyári idõszakban. Mindenképpen számolni kell a nyárral, és nem csak a három meleg hónappal, hanem a következõ ciklusban tapasztalható eredmények alakulásával is, hiszen azok mind itt gyökerezhetnek.

 


 


 


 


 


 

 

 



Lankó Ferenc