A nyári idõszak számos, a termelési eredményeket befolyásoló tényezõre van hatással (fõleg a magas hõmérséklet). A legfontosabb tényezõk változásait az 1. táblázat foglalja össze.
A fent említett tényezõket nehéz lenne rangsorolni, azt viszont érdemes kiemelni, hogy a választási alomtömeg változása akár 0,5–1 kg is lehet malaconként. A választási malacok értéke kb. 700 forint kilogrammonként, ami azt jelenti, hogy 10 malac esetén almonként akár 3500–7000 forint is lehet a veszteség.
Legfontosabb ránk váró feladat, a kocákat érõ hõstressz csökkentése, amelynek vannak technológiai és takarmányozási lehetõségei.
A takarmányozás terén a legjelentõsebb tényezõ a fiaztatóban a kocák étvágyának megtartása vagy a tápanyagbevitel szinten tartása a meleg ellenére is, hiszen a takarmány mennyisége és minõsége az egyik záloga a mostani alom minõségének, ill. a következõ alomra is kihat.
Ahhoz, hogy nagy biztonsággal be tudjuk állítani a kocák ideális tápanyag- összetételét, ahhoz mindenképpen a kondíciópontozásnak és a hátszalonna mérésnek elengedhetetlen szerepe van. A kondíciópontozáshoz segítséget adhat az 1. ábra amely a kocák testalkatát mutatja be az egyes kondícionális fázisokban.
A pontozás és a mérés után lehet kialakítani a megfelelõ recepttúrákat, fejadagokat. Ideálisnak az az állapot tekinthetõ, ahol a takarmányfelvétel a fiaztatóban 7–8 kilogramm, a napi energiabevitel 90–100 MJ DE és napi 60–70 gramm lizin.
A kívánt tápanyag mennyiség és összetétel bevitelének elérésére számos lehetõség adódik a nyári idõszakban is.
1. Etetés idejének kitolása a reggeli és a kora esti órákra (reggel nyolc óra elõtt és este hat óra után) – nyári munkarend kialakítása.
2. Etetések számának emelése, harmadik etetés bevezetése. Az egyszerre kiadagolt mennyiség csökkentése, így a takarmányfelvételbõl, rágásból, emésztésbõl származó felszabaduló energia (hõ) mennyisége csökkenthetõ és evvel a koca hõérzetét is csökkenteni lehet.
a., Hagyományos etetés-technológiánál: 2 × 3 kg = 6 kg takarmány.
b., Ajánlott etetés-technológia esetén:
3 × 2,5 kg = 7,5 kg takarmány.
Érdemes szem elõtt tartani azt, hogy a plusz 1 kg takarmányból kb. plusz 1 liter tejtermelés várható, evvel pedig akár 250 gramm alomtömeg-növekedés is lehetséges.
3. Takarmány ízletességének javítása
a., Aroma és édesítõ anyagok használata (dextróz).
b., Savanyítók alkalmazása.
c., Állati eredetû alapanyagok beillesztése a szoptató koca takarmánykeverékbe (halliszt, hemoglobin).
4. Granulálás a dercés megjelenési forma helyett.
5. Takarmányok beltartalmi koncentrációja
Érdemes a lehetõségekhez mérten a koca takarmányok beltartalmi koncentrációját is elvégezni, amennyiben a napi takarmányfelvétel stimulálása nehézségekbe ütközik. A fontosabb beltartalmi paraméterekre a 2. táblázat ad ajánlást.
6. Speciális rostkiegészítés használata a melléktermékek etetése helyett már a vemhesség ideje alatt is.
Legfontosabb kritériumok a rosthordozókkal kapcsolatban:
a.100%-ban toxinmentes legyen,
b. stukturális rost legyen,
c. magas nedvszívó képességgel bírjon.
7. A takarmány frissességének megtartása – kisebb adagok gyártása.
8. Alapanyagok fokozottabb kontrollja, avasodásra, savanyodásra hajlamos termékek kerülése. A toxinterhelés csökkentése.
Nem csak a nyári idõszakban fontos az ivóvíz mennyiségi és minõségi paramétereivel számolni. A szoptató koca a laktációja csúcsán legkevesebb 30 liter vizet is elfogyaszt. Célszerû az önitatók beszerelése az állandó, és zökkenõmentes vízkiegészítés biztosítása végett. Különösen fontos az önitatók napi kontrollja, különös tekintettel a higiéniára és az átfolyási sebességre. Legalább a 1,5–2 liter/perc átfolyási sebességet kell tartani.
Tartástechnológia
A nyári idõszakban különösen fontos a környezeti hõmérséklet és sugárzó hõ csökkentése a kocák esetében, ha el akarjuk kerülni a legtöbb sertéstartó telepen bekövetkezõ szaporodás-biológiai mutatók romlását.
Célszerû legalább a vemhesítõ épület hûtése a visszabúgások számának csökkentése végett.
Az alábbi képeken látható egy jelenleg is üzemelõ vemhesítõ épület ahová a közelmúltban evaporatív hûtési rendszert szereltek be.
A hûtés elve a következõ (2. ábra):
• a levegõ egy állandóan nedvesen tartott szûrõn áramlik keresztül, amely szûrõben a víz intenzíven párolog,
• párolgáshõjét a levegõbõl veszi fel, ezáltal hûti azt,
• az így lehûtött levegõt a terembe vezetik.
Tapasztalatok szerint akár 6–7 ºC-kal is csökkenthetõ a kinti levegõ hõmérséklete.
A vemhes kocák csoportos tartása esetén azon telepeknél, ahol még kifutós tartási rendszer van, azoknál mindenképpen ajánlott a kifutók árnyékolása, amelyet az 5. kép szemléltet. A háló alkalmazásával a visszabúgó kocák száma minimálisra csökkenthetõ.
A felsorolást még hosszasan lehetne folytatni, de már ha ezekre a tényezõkre fokozottabb odafigyelés irányul a telepi menedzsmentek részérõl, akkor már a termelési eredmények romlása is jelentõsen mérsékelhetõ a nyári idõszakban. Mindenképpen számolni kell a nyárral, és nem csak a három meleg hónappal, hanem a következõ ciklusban tapasztalható eredmények alakulásával is, hiszen azok mind itt gyökerezhetnek.
Lankó Ferenc