Görögszéna alkalmazása a vadgazdálkodásban

Földközi-tenger partvidékén õshonos növény. Annak ellenére, hogy mediterrán, valamint indiai származású, jól adaptálódott a magyarországi klímához is, sõt áttelelõ fajtát is sikerült elõállítanunk. Felhasználása nagyon sokoldalú: gyógynövény, fûszernövény, takarmánynövény.

A görögszénának számos termesztési elõnye van. A gyökéren található Rhisobium meliloti törzsei segítségével 80–90 kg/ha nitrogént köt meg a talajban, így vetésforgóban jól beilleszthetõ növény. A görögszéna magas fehérjetartalmánál fogva jól alkalmazható a házi és a vadállatok takarmányozásában.

Takarmánynövény: másodvetésû zöldtakarmányként frissen lekaszálva, vagy szilázsként tartósítva elsõsorban a kérõdzõk takarmányozásában hasznosítható, de alkalmi legelõként a szarvasmarha, juh- és kecskeállomány kiváló takarmányforrása lehet. Magas szénhidrát-tartalma miatt önmagában is a jól silózható növények közé soroljuk.

A növény föld feletti része nagyon jó minõségû zöldliszt elõállítására alkalmas.

Szénaként szárítva a lovak értékes takarmánya, szalmával keverve javítja azok ízletességét, minõségét. A lucernával azonos minõségû takarmány.

Vizsgálataink célja volt, hogy a görögszéna vadtakarmányozásban már gyakorlatban bizonyított szerepét, jelentõségét, kísérletek beállításával is igazoljuk. A görögszéna a vadtakarmányozásában, egész évben biztosítja a táplálékot a vadak számára.

Üzemi kísérleteinkben három vetési módot alkalmaztunk: tavaszi fõvetésû, nyári másodvetésû, õszi áttelelõ fajta fõvetésben. Jó beltartalmi értékekkel rendelkezõ gyógynövény (magas fehérje- tartalmának köszönhetõen), minõségi takarmányozást tesz lehetõvé. A magas fehérje- és cukortartalma, valamint kellemes kumarin illata miatt az állatok szívesen fogyasztják. A görögszéna agronómiai elõnyei mellett, nagyon fontos megemlíteni a vadkárcsökkentõ szerepét is. A görögszénának az erõs kumarin illatát akár 1–1,5 kilométerrõl is megérzik a vadállatok, így a vadcsalogató hatása miatt, a vadállomány létszáma megnövekedhet a vadföldeken.

A görögszéna alkalmazása vadföldeken

A kutatásainkat a Somogy megyei Kisbárapáti nevû településen végeztük, 2002. évtõl kezdõdõen, hat éven keresztül. A kísérleti területeink a környéken, szántóföldi kultúrnövényeket (kukorica, õszi búza) termesztenek nagyobb arányban, amely területeket nagymértékben károsítanak a vadak. A szomszédos erdõ összesen 1730 hektáron helyezkedik el, az erdõállomány összetétele nagyon változatos (tölgy, bükk, akác, fenyõ, hárs, dió, juhar). Döntõen a bükk, a tölgyes (kocsányos, kocsánytalan), az akác és a 120 ha fenyõ határozza meg az erdei faállományt. A vadállomány a vaddisznóból, a gímszarvasból és az õzbõl áll. Az erdõben és a környéken apróvadállomány (fácán, nyúl) egyáltalán nem figyelhetõ meg.

A kísérleteinkben az „Óvári-4®” tavaszi fõvetésû görögszéna fajtát alkalmaztuk. Az elsõ három évben, 2002. évtõl kezdve, tavaszi fõvetésû görögszénát termesztettük a kísérleti tábláinkon. A tavaszi fõvetésû görögszénának a tenyészideje 180 nap. A vetések tisztán vetve 80 kg/ha vetõmag normával áprilisban történtek, a vetést augusztus hónapra lelegelték a vadak. Kísérleteink igazolták, hogy a görögszéna termesztésével már az elsõ évben mérhetõen nagy változás következett be a vadföldeken, csökkent a vadkárok száma a környezõ szántóföldi és erdészeti kultúrákban, ami országos szinten ebben a megyében a legmagasabb (Magyarország összes vadkárának a 60%-a Somogy megyében fordul elõ, ennek az éves értékét 45 millió Ft-ra becsülik), emellett megnõtt a vadállatok létszáma az elõzõ évihez képest. Ezt alátámasztja, hogy nõtt a kilõtt vadállatok száma is (a vaddisznó a kétszeresére, az õz és a gímszarvas a háromszorosára emelkedett). A kilõtt vadállatok létszáma a vadföldeken lineárisan emelkedett, a görögszénának köszönhetõen. A csökkenõ vadkárok miatt, a vadkárok elleni védekezés költsége is csökkent, mind a szántóföldi, mind az erdészeti kultúrákban.

A nyári másodvetésû görögszénával végzett kísérleteinket 2005. évtõl kezdõdõen folytattuk. A nyári másodvetésû görögszéna vetésideje augusztus eleje volt. A vetõmagnorma tisztán vetve 80–90 kg/ha mennyiséggel történt. A vadak a görögszénát a következõ év január végére teljesen lelegelték. Az általunk vetett nyári másodvetésû görögszéna a téli takarmányt (egészen -10C°-ig) biztosította a vadállomány számára. Télen megfigyeltük, hogy a különbözõ fajú állatcsoportok (vaddisznó, gímszarvas, õz) egymás mellett lelegelték a görögszénát anélkül, hogy versengtek volna a területen fellelhetõ takarmányért.

A kísérlet hat éves idõtartalma alatt a vadkárok, a vadföldek mellett elhelyezkedõ erdõkben és szántókban (fõleg kukorica- és búzatáblákon) nagymértékben csökkentek. A vadföldeken tett vad megfigyelések száma, a kilövésekkel együtt nõtt.

Másodvetésként több éves vizsgálataink alapján 17,9–40,0 tonna zöldtömeget adott hektáronként, a gabonaaratást követõen – évjáratonként eltérõ mennyiségben – lehullott csapadék mennyiségé

tõl függõen.

A másodvetés technológiája:

1. Gabonaaratás utáni tarlóhántás;

2. Vetés ideje: július közepe–augusztus 15. között;

3. Vetés hagyományos gabonavetõ géppel, 1,5–2 cm mélyen;

4. Vetõmagnorma 80–90 kg/ha (3,5–4,1 mill. csíra/ha);

5. Gyûrûshenger;

Növényápolást nem igényel, gyors kelésével, intenzív fejlõdésével a gyomokat elnyomja.

6. Betakarítás zöldtakarmánynak, szilázsnak, zöldlisztnek – november közepe, vagy zöldtrágyának alászántva –november vége, december eleje;

7. Vadtakarmánynak egész tél folyamán, a területen hagyjuk, majd tavasszal leszántjuk;

8. Talajtakarás (mulcs) céljára a területen hagyhatjuk.

Prof. Dr. Dr. h. c. Makai Sándor

–Vojnich Viktor József

–Makai Péter Sándor–Hegedûs Szilvia

NYME, Növénytudományi Intézet, Gyógynövénytermesztés Tanszék

Felhasznált irodalom:

Makai S., Pécsi S., Kajdi F. (1996): A görögszéna (Trigonella foenum-graecum L.) termesztése és hasznosítása. Környezet- és Tájgazdálkodási Füzetek 4. sz.

Makai S. (1997): A görögszéna mint vadtakarmány.

Nimród. LXXXV. évf. 10. sz. 13.

Makai S., Makai P. S. (2003): Gyógynövényünk a görögszéna (Trigonella foenum-graecum L.). Agro Napló. VII. évf. 1. sz. 130-133