MENÜ

Az olajretek hasznosítási irányai és termesztése

Oldalszám: 82
2014.04.09.

Az olajretek egy sokoldalúan hasznosítható alternatív növény. Népszerûsége Európa-szerte növekszik, ami a vetõmagtermesztés helyzetét is befolyásolja.

Ma már hazánkban is egyre fontosabb szerephez jut az ökológiai termesztésben, mint zöldtrágya. Válasszuk bármely hasznosítási irányt jó termést akkor ad, ha igényeit megfelelõen elégítjük ki. Termesztéséhez tehát több szakmai ismeretre, speciális feladatok megoldására is szükség van.



Az olajretek egynyári, keresztesvirágú, többhasznú növény. Hazánkban újkeletû kultúrnövénynek számít, noha már a XX. század elején próbálkoztak termesztésével. Mint keresztesvirágú növény, becõiben termõ magja 35–42%-ban olajat tartalmaz, így olajipari feldolgozásra alkalmas. Szára nem fásodik és dús felületû leveleivel alkalmas zöldtakarmánynak, zöldtrágyának, vadlegelõnek. Több országban jelentõsnek tartják két gabona között vagy gabona után burgonya alá zöldtrágyának is, mert a káros nematódákat irtja a talajban. Széles körû tapasztalatok bizonyítják, hogy az olajretek elõveteményként jelentõsen csökkenti a burgonya vírusos rozsdafoltosodását, melynek oka, hogy az olajretek gyéríti a vírusvektorok, nevezetesen a Trichodorus fonálféreg fajok számát. Külföldi szakcikkek, amelyek a köztes növényként termesztett olajretek különbözõ fajtáinak cukorrépa betegségek okozóival (Erysiphe betae, Uromyces betae, Cercospora beticola, Polymixa betae) szemben kifejtett hatását vizsgálják, a növény kórokozók elleni védekezésben betöltött jelentõségét is méltatják. A gyomirtásban betöltött kedvezõ szerepét bizonyítja, hogy az olajretek, mint zöldtrágyanövény gyors fejlõdése következtében hamar fedi a talajt, és a gyomok elõl elvéve az életteret kiszorítja azokat a területrõl. A növény nagy zöldhozam produkcióra képes (30–35 t/ha), mely zöldtrágyaként a talajba dolgozható. Mélyre hatoló gyökereinek köszönhetõen kiváló tápanyagfeltáró képességgel bír, így nem feledkezhetünk meg a talaj szerkezetére, tápanyag-gazdálkodására stb., azaz a talaj termékenységére gyakorolt kedvezõ hatásáról sem. A növény sokoldalú hasznosíthatóságának köszönhetõen népszerûsége egyre nõ, ami vetõmagtermesztésének területi és színvonalbeli fejlesztését teszi szükségessé.

Ökológiai igénye: az olajretek talaj iránti igénye mérsékelt, de a csernozjom talajokon és a gyengén humuszos homokon termeszthetõ a legeredményesebben. Másodvetése, azaz takarmányozási vagy zöldtrágyázási célú felhasználása elsõsorban a csapadékosabb Dunántúlon és az ország északi területein ajánlott. Hosszúnappalos növény, vízigénye mérsékelt, nem tartozik az öntözött növények közé. Az alacsony hõmérséklet nem viseli meg, ennek köszönhetõ, hogy a magnak termesztett olajretek nem érzékeny a tavaszi fagyokra, a zölden hasznosított olajretek pedig a tél eleji fagypont alatti hõmérsékletet is károsodás nélkül elviseli.

Helye a vetésforgóban: az olajretek az elõveteményre nem igényes, de érdemes kerülni egyéb keresztesvirágúak utáni vetését. A növény maga jó elõveteménye az õszi kalászosoknak, burgonyának, cukorrépának.

Vetés: a termesztés céljának megfelelõen vetésideje egy éven belül több idõpontban határozható meg. A vetéshez elõkészített aprómorzsás magágyba magcélú termesztés esetén 2–3 cm mélyen, gabona-sortávra, használati értéktõl függõen 8–12 kg hektáronkénti vetõmag mennyiséggel számolva a legjobb a kora márciusi idõszak. Augusztusban vetve vegetatív típusúvá fejlõdik, sok levéllel, s ilyenkor becõt nem köt, virágzása októberben, novemberben is tart. Így -7–8 °C-ot is elvisel. Szeptemberi vetés esetén az olajretek ritkán indul szárba, többnyire 20–35 cm magasságot ér el és tõrózsás állapotban marad. Zöldtrágyának, illetve takarmánynak a legjobb idõpont másodvetésben augusztus második felében van. Ilyenkor 25–30 kg/ha magmennyiséggel 2–4 cm mélyen, 12 cm sortávra vethetõ. Mindkét esetben célszerû a vetés elõtt és után is hengerezni.

Vethetõ a zöldtrágyázásra szánt olajretek fõvetésben is (zöldtrágyás ugar), de ebben az esetben elmarad az árutermelés az adott területrõl. Felértékelõdhet azonban ennek a jelentõsége, amint hazánkban is kötelezõvé válik a talajok elõírt százalékának pihentetése (set-aside). Vizsgálatokat folytattunk bizonyos zöldtrágyaként hasznosítható növényfajok fõvetésben történõ termesztésével kapcsolatban és arra a megállapításra jutottunk, hogy az olajretek önmagában vetve (1. kép) és más növényfajjal (facélia) társítva (2. kép) is kiváló eszköz lehet a zöldugar megvalósításában.

 

 


 


 

 

 

 



A tápanyagellátás szempontjából a következõket kell figyelembe venni: fõnövényként 1 tonna szemterméssel és a hozzá tartozó szalmával 50 kg N-t, 25 kg P2O5-t és 35 kg K2O-t von ki a talajból. Ennek ismeretében a talajok típusától és kötöttségétõl függõen hektáronként 100–140 kg N-, 50–60 kg P-, 50–100 kg K-mûtrágya hatóanyag mennyiségek kijuttatása javasolt.

Növényvédelem: a táblák kijelölése során figyelembe kell venni az uralkodó gyomfajokat, mert pl. kölessel, vadkenderrel, galajjal jellemzõen elgyomosodott területek nem alkalmasak a növény termesztésére. A lassú kezdeti fejlõdés indokolja a vegyszeres gyomirtást, amit vetés elõtt tanácsos elvégezni. A késõbbiek során már a kifejlett olajretek állományban elõbújó kétszikû gyomok egy része ellen is lehetõség van a védekezésre, ami sok esetben nem is hagyható el. A gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az olajretek növénykórtani szempontból ugyan nem érzékeny növény, de elõfordulhat rajta fehérpenész, lisztharmat, peronoszpóra, valamint mozaik-

vírus kártétel. Az olajretek kártevõi közel azonosak a repce kártevõivel. A földibolhák közül a káposztabolhák tömeges megjelenésére a növény kelésétõl folyamatosan számítani lehet. A legjelentõsebb károsítók a növény fejlõdésének kezdetén a káposztabolhák. A vegetációs stádiumban a repce és mustár kártevõi veszélyeztetik, mely sérüléseket az olajretek általában kinövi. A fejlõdõ növényen a repcedarázs álhernyója valamint a nagy repcebolha kártételére kell számítani. A bimbózó-virágzó olajretken a repcefénybogár mellett a repcebecõ-ormányos is megjelenhet. Levéltetû-fertõzés elvétve fordul elõ. A virágzás stádiumában a repcefénybogár kártétele a legjelentõsebb, akár 50–70%-os terméskieséssel is járhat. A termésérés idõszakában jelenik meg a nagy repcebolha és a növény betakarításáig jelen van.

A másodvetésû olajretek ápolására jó kultúrállapotú talajon nincs szükség, a gyomokat elnyomja, betegségek nem fordulnak elõ, ugyanakkor tapasztalataink szerint kedvezõ táplálékforrásul szolgál a káposztabolháknak és a nagy repcebolhának.

Saját kísérletek is igazolták, hogy az olajretek fejlõdése kezdetén (szikleveles és 2–4 leveles állapot), valamint a bimbózás – virágzás korai szakaszában van kitéve a legnagyobb veszélynek, azaz ebben a két idõszakban a legérzékenyebb a károsítókra. Az olajretket ekkor ért károsítás ui. közvetve vagy közvetlenül termésveszteséghez vezethet.

Betakarítás: az olajretek magot júliustól érlel, betakarítása általában augusztus elsõ dekádjában kezdõdhet (ekkor a mag víztartalma 12–14%). A termésátlagok termõhelyenként kisebb, évjáratonként nagyobb szórást mutatnak, átlagosan 1–1,5 t/ha termés várható a növénytõl, ha a termesztéséhez szükséges feltéteteket biztosítjuk. A tarlón maradó szalmát aprítva, sekélyen kell alászántani.

A másodvetésû olajretek szeptember végétõl virágzik. Zöldtömege a virágzás kezdetén 80–100 cm magas állomány esetén leszántás elõtt akár 30–35 t is lehet hektáronként. A talajba dolgozni bimbós állapotban kell, ekkor a legkedvezõbb a hatása.



Csavajda Éva