Átalakuló kukoricatermesztésünk

A termesztés volumenét, a jelenleg tapasztalható magasnak mondható tõzsdei árat pedig nyílván a hazai és nemzetközi szinten egyaránt megnyilvánuló bõvülõ kereslet generálja.

A magyarországi kukoricatermesztésnek napjainkban, viszont számos új kihívással kell szembenéznie. Ezek a mezõgazdasági szereplõk által jól ismert tényezõk az ágazat szempontjából gyakran eltérõ irányban hatnak. Az alternatív üzemanyagok térnyerése, a hazai bioetanol elõállító üzemek létesítése, a kukorica elõállítás fellendülését eredményezhetik. Ezzel párhuzamosan a növényvédelmi és a közösségi agrár-strukturális szempontok által indukált hatósági intézkedések, pályázati rendszerek pedig a kukorica monokultúrás termesztésének visszaszorítását célozzák. Ezek pedig egyértelmûen a magyarországi kukorica-szántóterület csökkenését idézhetik elõ.

E kiváltó hatások hátterében, a multinacionális cégek új technológiáinak fokozódó térnyerése, és az ezzel szorosan összefüggõ klímaváltozási tényezõk állnak. A génmódosított kukorica magyarországi, jövõbeni termesztése szintén napjaink egyik eldöntendõ kérdése. A bevezetése körüli vitákat elsõsorban gazdasági- és biológiai nézetkülönbségek generálják. E technológia megjelenésének hátterében, újonnan megjelent jelentõs kukorica kártevõk fellépése is áll. Az amerikai kukoricabogár 1995-ös magyarországi térnyerése alapjaiban változtatta meg a monokultúrára épült hazai kukorica elõállítást. Emellett, az ezredfordulót megelõzõ években fellépõ gyapottok-bagolylepke jelentõs kártétele is hozzájárult a termelés bizonytalanságának növekedéséhez. Elmondható, hogy a kukoricát károsító két faj magyarországi megjelenése, az összes hazai szántóföldi kultúrát figyelembe véve a két elsõ helyen rangsorolt növényvédelmi probléma. Emellett elszaporodásukból, növekvõ kártételükbõl adódóan, az egyéb kukorica kártevõk (mint például a kukoricamoly és kukoricabarkó) is új megvilágításba kerültek. A kukoricamoly bivoltin ökotípusának magyarországi fokozatos térnyerése is a szántóföldi termésveszteségek növekedését prognosztizálják. A juvenilis kártevõk (muharbolha, kukoricabarkó, fritlégy) utóbbi években tapasztalt, néhol súlyos gondokat elõidézõ kártételei szintén alaposabb elõrejelzést indokol. Emellett nem szabad elfelejtkezni a gyomviszonyok és a gyomirtási technológiák alkalmazásának változásáról, illetve egyes kórokozók utóbbi évtizedben tapasztalható hangsúlyosabb fellépésérõl sem.

A következõkben az elmúlt évek magyarországi kukoricatermesztésére ható legfontosabb hatásokat, tényezõket és az ezekbõl fakadó intézkedéseket kívánom röviden összefoglalni.

Elsõként a globális méretû klímaváltozás jelenségét és következményeit járom körül. Elmondható talán, hogy a világ növénytermesztését legmélyebben érintõ tényezõrõl van szó, amely alapvetõen befolyásolja az elõállított termény mennyiségi, minõségi paramétereit és így a gazdálkodás eredményességét is. A témával kapcsolatban több tanulmány és szakcikk látott napvilágot. Így csak a fõbb hatásokkal foglalkozom. A kukoricatermesztésben bekövetkezett vagy jövõben várható döntõ jelentõségû változások eredõjeként is megítélhetõ a jelenség. Hiszen közvetlenül hatást gyakorol a kukorica gyomflórájának összetételére, a különbözõ gyomirtási technológiák hatékonyságára, a kártevõ rovarok, betegségek elterjedésére, kártételére. Közvetve pedig a különbözõ agrotechnikai, növénynemesítési és termény-felhasználási célok irányát is megszabja.

A legnagyobb gondot talán az idõjárási szélsõségek (jég, vihar, extrém mennyiségû csapadék stb.) gyakori fellépése, illetve klimatikus viszonyok kiszámíthatatlansága jelenti. Az egymást követõ arid és humid évek rendszertelen váltakozása nemcsak az optimális tenyészidejû hibrid megválasztásának nehézségét okozza, hanem az egyéb agrotechnikai mûveletek és a növényvédelmi kezelések hatásának elmaradását is elõidézi. A vegetációs idõszakban rendszertelenül hulló, gyakran elégtelen mennyiségû csapadék pedig ismét gyakorlati technológiai változásokat és további biotechnológiai, nemesítési fejlesztéseket generálhat.

Következményként inkább, mint hatásként említhetõ az agrotechnika megváltozása. Nagyobb szerepet kapnak a preventív agrotechnikai elemek. Az elõvetemény megválasztása, a megfelelõ mennyiségû, minõségû szerves, vagy mûtrágya, annak kijuttatási idõpontja mind hat a termõréteg hasznosítható víztartalmára. Az optimális tenyészidejû hibrid megválasztása pedig alapjaiban határozza meg a gazdálkodás eredményességét.

Elsõ helyen mégis a talaj-elõkészítési mûveletek szerepelnek, hiszen e módszerek okszerû használatával tudjuk a talajnedvességet leginkább pozitív irányban befolyásolni. A felesleges forgatás, a talajtömörödöttséget kialakító mûvelõ eszközök és módok elhagyása mind fontos eleme a nedvességmegõrzõ agrotechnikának. A periodikus mélymûvelés és az idõszakos altalajlazítás alkalmazásával elkerülhetõ a káros eke-tárcsatalp kialakulása, amely vízzáró réteget képezvén megakadályozza a nedvesség szabad mozgását. A kukorica vetése idején és az azt megelõzõ idõszak csapadékhiánya a kora tavaszi szántás-elmunkálást sürgeti. A télen hullott csapadékmennyiség csökkenése az õszi mélyszántást követõen sík területen az azonnali talajzárást is indokolttá teheti.

Az agroklímatikus tényezõk nem csupán közvetlenül hatnak a kukorica fenológiai, egészségi állapotára, hanem a károsítók fellépésének, károsításának befolyásolásából adódóan a növényvédelem, a növényvédelmi technológiák változását is okozza. A csapadékhiány miatt a korábban nagy felületen alkalmazott preemergens gyomirtás visszaszorulóban van és egyre inkább a korai posztemergens kezelések kerülnek elõtérbe. További problémát jelent a magról kelõ gyomok vontatott kelése, amely megnehezíti a kezelések idõzítését. A kukorica csapadékhiányból adódó gyenge kompetíciós képessége miatt az agresszív egyéves [kakaslábfû (Echinocloa crus-galli), vadköles (Panicum miliaceum), selyemmályva (Abutilon theophrasti) (1. ábra) stb.], illetve az évelõ egy-[fenyércirok (Sorghum halepense), tarackbúza (Elymus repens) stb.] és kétszikû [selyemkóró (Asclepias syriaca), mezei acat (Cirsium arvense), aprószulák (Convolvulus arvensis) stb.] gyomok irtása is nagyobb odafigyelést igényel. Hozzá kell tenni, hogy az említett tarackos, rizómás fajok elleni védekezés az esetek többségében csupán a kukorica lekerülését követõen egyéb kultúrában vagy tarlón valósulhat meg teljes hatékonysággal. Egyes mezõgazdasági területeken az agresszív, adventív gyomok [mandulapalka (Cyperus esculentus), parlagi rézgyom (Iva xanthifolia)] hazai megjelenése, károsítása is nehezíti az eredményes gazdálkodást.

A kártevõk közül szintén két adventív, inváziós faj említhetõ elsõ helyen. Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) (2. ábra) kártételével a magyar gazdák már megtanultak együtt élni. A monokultúrában történõ kukoricatermesztés ma már elképzelhetetlen a lárvakár kiküszöbölését célzó peszticides védekezés nélkül. Sõt a korábban árukukoricában elképzelhetetlennek tartott inszekticides állománypermetezések megjelenése, terjedése is e kártevõ tevékenységére vezethetõ vissza. E technológiák alkalmazása a gazdák saját, jól felfogott érdeke. A kár mérséklése, a károsító elszaporodásának megakadályozása érdekében FVM rendelet is született [7/2001. (1.17.) 7. melléklet] amely elõírja, hogy az amerikai kukoricabogár lárvával fertõzött területet növény-egészségügyi zárlat alá kell helyezni. A fertõzött táblán a következõ évben tilos kukoricát termelni.

A növényvédelmi helyzetkép súlyosbításához egy fakultatív vándor faj utóbbi évtizedben történõ magyarországi tömeges megjelenése is hozzájárul. A mediterrán elemként nyilvántartott gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) (3. ábra) – amely korábban képtelen volt áttelelni a Kárpát-medencében – az ezredforduló éveiben tapasztalt kártétele megerõsíti magyarországi sikeres akklimatizációját. Hazai megjelenése függ az adott év klimatikus viszonyaitól, hiszen a hideg tél, csapadékos, hûvös tavasz visszaveti fellépését, rajzását. Erre volt példa a humid viszonyokkal jellemezhetõ 2004, 2005 és 2006-os év. 2007 pedig azt bizonyította, hogy nem felejthetjük el e kártevõt, hiszen augusztus közepén, végén tömegesen találkozhattunk kukoricaszemeket rágó lárvákkal. Kártétele a csemegekukorica állományokat érinti érzékenyen, itt szinte kötelezõ technológiai elem a lepkekártevõk elleni védelem. Az ellene való védekezés, csupán peszticid alkalmazásával valósítható meg sikeresen. Árukukoricában az amerikai kukoricabogár ellen történõ állománypermetezésektõl várható egyedszámának, kártételének mérséklése.

A növényvédelmi helyzetképhez a kórtani viszonyok elemzése is hozzátartozik. A kukoricapatogén korokozók hosszú listájából az utóbbi években a gyengültségi paraziták fellépése okoz gondot. A fuzáriózisok (Fusarium culmorum, F. roseum, F. moniliforme) és a golyvás üszög (Ustilago maydis) fertõzés fellépése jelentõsen összefügg az említett rovarkártevõk és a kukoricamoly káros tevékenységével, illetve az extrém klímajelenségek gyakori fellépésével. A golyvás üszög fellépése a csemegekukorica és a hibrid vetõmag elõállítás sikerességét döntõen meghatározza, hiszen túlzott jelenléte az átvételbõl, elõállításból való kizárást eredményezheti. A fuzárium fajok jelenléte az árukukoricában is nagy jelentõséggel bír, hiszen e fajok által termelt toxinok (DON, zearalenon, fuminozin) komoly állat- és humán-egészségügyi aggályokat vet fel. Az ellenük való védekezéshez a rovarkártevõk irtása nagymértékben hozzájárul.

Az imént taglalt klimatikus és biotikus tények vezettek ahhoz, hogy egyre nagyobb hangsúllyal lépjen fel az elkövetkezendõkben a modern növénynemesítés, illetve a biotechnológia. Parázs vitatéma egyes országokban és hazánkban is a génmódosított (GMO) kukorica jövõbeni bevezetése. Nézzük elõször a fõbb politikai intézkedéseket, amelyek alapjaiban megszabják Magyarország állásfoglalását.

A Magyar Kormány 2005. január 20-án, az EU 2001/18EK irányelv 23 cikkére (védzáradék) hivatkozva a GM kukorica termesztésére és a környezeti és egészségbiztonsági kockázatok miatt moratóriumot hirdetett. Érvként a Pannon öko-régió különlegessége, értékeinek védelme merült fel. Egyes vélemények szerint viszont az EU Élelmiszerbiztonsági Hivatala (EFSA) nem a benyújtott és dokumentált környezeti és egészségügyi kockázatok miatt fogadja el a magyar védzáradékot. A fõ érv, hogy Magyarország nem vett részt a MON 810 Bt kukorica hivatalos elismerésének folyamatában, mert akkor nem volt még tagja az EU-nak. Ebbõl adódóan pedig a magyar moratórium elég gyenge lábakon áll.

Ennek tudatában a kormány kidolgozta a konvencionális és génmódosított hibridek együtt termesztését szabályzó törvényt, amelyet a Parlament 2006. november 27-én elfogadott. Ez az úgynevezett Koegzisztencia törvény. Célja, hogy a hagyományos termésbe és termékbe ne kerülhessen a GMO 0,9%-nál nagyobb arányban, biotermékek vonatkozásában pedig a GMO tartalom 0,0% maradjon. A törvény példátlanul szigorú. Tulajdonképpen a megfogalmazott intézkedések gátat szabhatnak a GM növények elterjedése elé. A konvencionális hibridektõl kötelezõen betartandó 400 m-es izolációs távolság (EU-ban 10–20 m), illetve a szomszédos gazdák beleegyezése mind nehézséget gördíthet a GMO-k hazai termesztése elé.

Számos érv és ellenérv fogalmazódik meg a témával kapcsolatban. A technológia mellett elsõsorban multinacionális cégek, nemesítõ házak, míg a technológia ellen öko- és zöld szervezetek sorakoznak fel.

A GMO mellett fõ érvként a világ népélelmezési problémáinak megoldása áll. Mindamellett a különbözõ rovar rezisztens, peszticidtoleráns hibridek alkalmazásával olcsóbban elõállítható, megvédhetõ a termény. Így az elõállított termény önköltségének csökkenésével, az ágazat versenyképességének növelése is elérhetõ.

A fõ ellenérvként az alkalmazása következtében jelentkezõ tisztázatlan ökológiai és biológiai következmények állnak. A Bt kukorica ökofaunára gyakorolt káros hatása többé-kevésbé ismert. Alkalmazásával nemcsak a hasznos, vagy védett rovarfajaink kerülhetnek veszélybe, hanem bizonyos idõ elteltével a célszervezetek (elsõsorban kukoricamoly) ellenálló biotípusai is kiszelektálódhatnak. A bevitt transzgének (beültetett génszekvenciák) szökésének lehetõsége, illetve a nem kellõképpen tisztázott humán-egészségügyi hatások további aggályokat vetnek fel.

Véleményem szerint a magyarországi alkalmazásáról – a felsorolt érveket háttérbe szorítva – elsõsorban gazdasági érdekek fognak dönteni [az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) prognózisa szerint 2010–11-re várható a GMO magyarországi megjelenése]. A kukoricamoly rezisztens Bt hibridek kárpát-medencei alkalmazása nem volt indokolt, mivel e kártevõ ellen árukukorica termesztésben nem védekeznek. Tehát egy nem létezõ „betegség” elleni „gyógyszer” használata nem kapott megfelelõ hátteret. Ezzel szemben a 2004-ben világviszonylatban bevezetésre került hármas védelmet nyújtó [Monsanto® Yieldguard, Triple Stack (kukoricamoly-, amerikai kukoricabogár rezisztens, illetve glifozát toleráns)] hibrid magyarországi alkalmazása új megvilágításba kerülhet. Ha e technológia segítségével sikeresen megvédhetõ és olcsóbban elõállítható lesz a kukorica és ennek a jogszabályi háttér is teret enged, akkor a gazdák nem sokáig fognak mérlegelni, hogy milyen hibridet termesszenek.

Végül nézzük a konvencionális energiahordózók konkurenciájaként felmerülõ alternatív üzemanyag-elõállítással kapcsolatos tényeket. Az elmúlt években egyre többször merült fel a médiában a bioüzemanyagok (bioteanol) bevezetése, alkalmazása mellett és ellen érvelõ, annak hasznát és árnyoldalát taglaló híradás. Tény, hogy Magyarországon is beindult a fosszilis energiahordozókat részben felváltó alternatív üzemanyag gyárak létesítése (4. ábra). Annak ellenére, hogy a bioüzemanyagok elõállítása ma a legtöbb országban még drágább a fosszilis tüzelõanyagoknál, használatuk a politikai intézkedések ösztönzõ hatásának köszönhetõen világszerte bõvül. Jelenleg a legnagyobb elõállítók az USA és Brazília. Bár Európában a gyártó kapacitás folyamatosan nõ e, régió bioüzemanyag elõállítása jóval elmarad az említett országok termelése mögött.

Itt kell elkülöníteni a bioetanol és a biodízel alapanyagául szolgáló növényeket. Míg az utóbbit magas olajtartalmú növényekbõl állítják elõ (repce, napraforgó stb.), addig többek között a kukorica magas szénhidrát tartalmának köszönhetõen a bioetanol-gyártás potenciális alapanyagául szolgálhat.

A bevezetése melletti fõ érv egyértelmûen a kõolajkészletek válságára vezethetõ vissza, amely csökkenésével egyre nagyobb jelentõséget kaphatnak az alternatív üzemanyagok. A másik fõ érv, hogy felhasználásukkal csökkenhet a légkörbe juttatott üvegházi gázok koncentrációja. Így a fenntartható mezõgazdasági és ipari fejlõdés kritériumai is érvényesülhetnek. A magyarországi gazdálkodók érdekeit és a hazai adottságainkat is figyelembe véve, pedig a szárítási költségek elhagyásával egy biztos piaci felvásárlóként is jelentkezhet az iparág. Összességében alkalmazásukkal, Magyarország fosszilis energiahordozóktól való függése, az importõröknek való kiszolgáltatottság is csökkenthetõ lenne.

Etikai, erkölcsi aggályként jelentkezhet viszont, hogy míg a Föld több elmaradott országában éhínséggel küzdenek, addig a termõterületek nagy részén ipari alapanyagot állítanánk elõ. Hazánkat is érintõ probléma lehet, hogy a gabona- és egyéb takarmánynövények termõterületének csökkenése a termény- és élelmiszerárak növekedését idézhetik elõ.

Az iparág hazai felfutása a kukorica elõállítás agrotechnikai, piaci viszonyainak átalakulását is okozhatja. A hosszabb tenyészidejû hibridek alkalmazása is elõtérbe kerülhet a N mûtrágyák felhasználásának ésszerû csökkentése mellett, mivel ezen technológiai elemek egyértelmûen hatnak a kukorica keményítõtartalmára. A bioetanol-gyártás várhatóan egyre növekvõ kukoricaszükséglete pedig érinti a magyar intervenciós készlet alakulását, átrendezheti a kukoricaexport célpiacait is.

Összességében az említett befolyásoló tényezõk alapjaiban változtathatják meg az ágazat termesztési, növényvédelmi technológiáit, illetve a gazdaságos mezõgazdasági gyakorlatról alkotott korábbi szemléleteket. Mindemellett a kukorica elõállításban betöltött nemzetközi pozíciónk és versenyképességünk megtartásához elengedhetetlenül fontos, hogy szem elõtt tartva kárpát-medencei adottságainkat azokat az újításokat, technológiái fejlesztéseket alkalmazzuk, amelyek Magyarország érdekeit szolgálják.

Dr. Keszthelyi Sándor