MENÜ

Diabrotica-rezisztens hibridek

Oldalszám: 56
2014.04.09.

A német Saaten-Union csoport kukoricanemesítõ társaságának a Südwestsaat GbR-nek sikerült olyan hibrideket létrehozniuk, melyek a Diabrotica elleni természetes rezisztenciával rendelkeznek.

Az idei évben két Diabrotica-rezisztens fajtajelölt vizsgálata kezdõdött meg a magyarországi hiatalos fajtakísérletekben. A Saaten-Union Hungária Kft. lehetõséget teremtett arra, hogy az újságírók és szakemberek saját szemûkkel gyõzõdjenek meg a fejlesztési eredményekrõl és arról, hogy hogyan végzik a rezisztencia-nemesítésüket természetes fertõzési viszonyok között.



Európai és nemzetközi piacon a rezisztens kukorica


Az európai kukoricatermelõ területek az Egyesült Államok kukoricatermelõ területének körülbelül 30%-át teszik ki. A hûvösebb éghajlati viszonyoknak köszönhetõen Európában sokkal több silókukoricát termesztenek. Mivel az 1990-es évektõl az amerikai kukoricabogár fokozatosan terjed egész Európában, különösen azok a területek veszélyeztetettek, ahol a monokultúrában termesztett kukorica aránya magas. A kukoricatermesztés (legyen az szemes, siló vagy energetikai célú) magasszintû jövedelmezõségének fenntartásához egyéb megoldások mellett szükségszerûvé vált olyan rezisztens kukorica hibridek kifejlesztése, melyek magas hozamot biztosítanak fertõzött körülmények között is. Az Egyesült Államokban a kukoricabogár lárvája ellen géntechnológiai módszerrel módosított hibridekkel védekeznek egyre szélesebb körben. Az európai termelõk azonban joggal bízhatnak abban, hogy a kontinensen tevékenykedõ kukoricanemesítõ cégek nagyobb száma, és az amerikaihoz viszonyított szélesebb genetikai változatosság miatt hatékony és az európai piac számára is elfogadható megoldásokat tud kínálni a nemesítés. Az elsõ rezisztens hibridek megjelenése a leginkább fertõzött régiókban várható, mire a ny-európai területeken is gazdasági kártétel szintjére emelkedik a fertõzés, már készen állhatnak az ottani régióra adaptált hibridek is.

Hasonló jellegû fejlesztésekre jó példaként említhetõ a cukorrépa földeket elárasztó Rhizomania-fertõzés, mely hasonló reakciókat váltott ki a szakemberek, a nemesítõ cégek és a termelõk körében a 80-as és 90-es években. Miután a nemesítõk hagyományos nemesítési technikákkal kifejlesztettek erre a betegségre toleráns fajtákat, a szakma ajánlásával ezek a fajták gyorsan a köztermesztés részévé váltak a termelõk teljes megelégedésére. Ez azt mutatja, hogy a mezõgazdaságban résztvevõ partnerek összefogása és közös munkája olyan eredményt hozhat, mely szélesebb genetikai bázisból kiindulva új, rezisztens hibridekkel bõvíti a kukoricabogár elleni védekezés eszköztárát.



A SWS GBR kukoricanemesítõ programja


A Südwestdeutsche Saatzucht kukoricanemesítése programja hosszú múltra tekint vissza, indulása a múlt évszázad elsõ évtizedére datálható. 1997 óta a Saaten-Union három tulajdonosának (SWS, Nordsaat, Strube) kukoricanemesítõ programja egyesítve, az SWS GbR neve és irányítása alatt folyik az európai területek speciális földrajzi fekvéséhez és a különbözõ éréscsoportokhoz alkalmazkodva. Az elõállított hibrideket egy több mint 90 helybõl álló, Európa legfontosabb termõterületeit lefedõ kísérleti hálózatban vizsgálják, lehetõséget teremtve a helyi feltételekhez legjobban alkalmazkodó, és a speciális hasznosítási irányoknak legmegfelelõbb hibridek szelekciójára.

Az SWS három éve speciális értékelési rendszerben vizsgálja az igen korai (FAO 150-220) hibrideket, különös tekintettel a holland, az angol és dán piac által támasztott magas emészthetõségi kritériumokra. Közel 80 új fajtajelöltet tesztelnek minden évben a francia és német piac szemes- és siló-szegmense számára, de észak-európai célországok részére is folyik hibridek elõállítása. Különösen hangsúlyossá vált a közép- és kelet-európai piacot megcélzó termékfejlesztés, melyben a nagyobb termõképesség, a koraiság és gyors vízleadás nemesítési célok a meghatározók. Ezen fejlesztések bázisa a magyarországi nemesítõ-állomás.

Az SWS nemesítõ programját különbözõ tudományterületek kulcstechnológiái segítik, mint például a dihaploid technológiára alapozott beltenyésztett vonal elõállítás - évente rutinszerûen három generációt betakarítva - az online, infra-spektroszkópos (NIRS) technológia minõségi paraméterek vizsgálatához (szem és siló), a molekuláris marker technológia, illetve modellezõ, és szimulációs szoftverek használata a nemesítési programok hatékonyságának növeléséhez. A terméshozamra és a minõségre irányuló nemesítés mellett az SWS különös figyelmet fordít a természetes ellenálló képességgel rendelkezõ fajták nemesítésére, különös tekintettel az amerikai kukoricabogárra.



Nemesítési program védhet meg a kukoricabogártól


Az SWS GbR a 90-es évek elején alakította ki rezisztencia nemesítési programját együttmûködésben egy amerikai partnerrel. A vizsgálatok kezdetben az Egyesült Államokban folytak, majd – a magyarországi fertõzés számottevõ megjelenése után az agronómiai tulajdonságok fejlesztése mellett párhuzamosan Magyarországra is átkerültek a rezisztencia vizsgálatok. 2002-óta vizsgálnak szülõvonalakat és hibrideket Magyarországon természetes fertõzési körülmények között. Az elmúlt 5 évben kidolgozták a vizsgálati módszerüket, mely alapján értékelik a dõlések, a gyökérkártétel valamint a termés-teljesítmény értékeit. A kísérletekhez vetésforgó nélküli kukoricaföldeket használnak, ezeken a területeken nyomon követik a rajzást az adott évi fertõzés mértékének megállapítása és a következõ évi fertõzés nagyságának elõrejelzése érdekében (monitoring). A szántóföldeken a fertõzés sohasem homogén, mindig vannak úgynevezett „forró pontok”, ahol extrém nagy károk jelentkeznek. Ennek kiküszöbölésére évente legalább 4 kísérleti helyszínre és helyenként 4-8 ismétlésre van szükség. A vizsgálatok során éves szinten 15-20.000 gyökér értékelésére kerül sor. 2008-ban, mintegy 12 hektáron folynak kukorica bogár elleni rezisztencia kísérletek, értékelésükre az idei évtõl már az új rendszerû IOWA skála szerint kerül sor.

Az elsõ „kész” rezisztens hibridet 2005-ben vizsgálták, ez csak gombaölõszeres csávázással nyolcszor kisebb mértékben dõlt meg, mint a kontroll fajta rovarölõszeres csávázással, de az agronómiai tulajdonságai nem voltak megfelelõek. 2007-ben olyan új hibrideket szelektáltak, melyek az eddigieknél jobb rezisztencia és jobb agronómiai tulajdonságokat mutattak. Ezekbõl kettõ a hivatalos fajtaminõsítõ kísérletekbe is bejelentésre került. A vizsgálatok során 7 helyen a hagyományos kísérleti rendszerben, illetve 5 fertõzött területen vizsgálják a jelöltek rezisztencia- és teljesítmény tulajdonságait a hivatalos összehasonlító fajtákkal összevetve.

A következõ idõszak feladatai közé tartozik a természetes rezisztencia mechanizmusának pontosabb megismerése, a rezisztencia gének helyének meghatározása a genomban. Tovább folytatódnak a többhelyes szántóföldi fejlesztései kísérletek Magyarországon és az USA-ban, valamint további hibridek szelekciójára kerül sor nemcsak a magyar, de további európai országok termõterületei számára.