Adatok az õszi káposztarepce állományszárítás jelentõségéhez

Zala megye területe és klímája a repcetermesztés számára az ország különbözõ tájaihoz hasonlítva a legkedvezõbbek közé tartozik, ezért itt a repce az ipari növények között mindig is elõkelõ helyet foglalt el. Ezt bizonyítja az országos átlagot rendszeresen felülmúló megyei termésátlag és a vetésterület növekedése is (1. táblázat).

A kimagasló termésátlag elérésében az állományszárítás az utolsó, de jelentõségét tekintve nem kisebb jelentõségû mint a talajelõkészítés, vetésidõ, vetõmagmennyiség, tápanyag-utánpótlás stb. technológiai elemek.

Egy különbség azonban mégis adódik, mégpedig az, hogy az állományszárítás kivételével minden technológiai beavatkozással többlettermést lehet produkálni. Az utolsó érésgyorsítási, lombtalanítási eljárással a megtermelt termésbõl a betakarítás során keletkezõ pergési veszteséget lehet minimalizálni.

Sajnos a termelõk egy része abban bízva, hogy sikerül még újabb ráfordítás nélkül kis veszteséggel betakarítani a termést, igyekszik megspórolni az állományszárítás költségeit, másrészt elkerülhetik a vegyszerelsodródással a környezetben esetlegesen keletkezõ látványos károkozásokat. Természetesen ez utóbbiak a megfelelõ készítmények és adalékanyagok megválasztásával és a technológiai fegyelem betartásával elkerülhetõk.

Intézményünk 1999 óta évrõl évre nyomon követi a repcetermesztés gyakorlatát, amely abban nyilvánul meg, hogy évenként a megyei vetésterület legalább 30–40%-ról, az alkalmazott növényvédelmi technológiák ellenõrzése során, begyûjti a termesztés-technológiai adatokat is.

Az egyes technológiai elemeknek a terméselemekre gyakorolt hatását matematikai-statisztikai módszerekkel kiértékeljük.

Az adott év repcetermesztési növényvédelmi gyakorlatáról kialakult helyzetképet szakmai rendezvényeken, publikációkban ismertetjük a gazdálkodókkal és így lehetõség van minden termelõ számára összevetni a saját gyakorlatát és az általánossal, sõt a legjobb eredményt elérõkével.

Jelen cikkben csak a repce érésgyorsításával (állományszárításával) kapcsolatos utóbbi 3 év gyakorlatát és eredményeit szeretnénk bemutatni a rendelkezésre álló kereteken belül.

A deszikkálásra (állományszárításra) alkalmazott készítmények területarányos megoszlásának alakulását az 1.; 2.; 3. diagramon mutatjuk be.

Az ábrák alapján egyértelmû, hogy az utóbbi években a legnagyobb területen a Bromotril 40 EC önmagában, vagy tapadásfokozó anyag hozzáadásával került felhasználásra (A Bromotril 40 EC 2008. 4. 25-én kiadott módosító engedélyokirata alapján a készítmény a következõkben Sunflex 40 EC néven is forgalomba kerül).

A termelõk választásának eredményessége az alábbi diagramokról jól leolvasható a készítmények és a termésátlagok összefüggésében (4.; 5.; 6. diagram).

A fenti ábrák jól szemléltetik, hogy a termelõk jól választották meg az állományszárításra használt készítményt általában. Természetesen, ahol alacsonyabb termésátlagok születtek ennek okaként nem a deszikkálásra alkalmazott készítményt lehet megnevezni, hiszen általában a terméseredményt komplex módon, alapvetõen repce esetében 16-18 tényezõ határozza meg.

A következõkben azt szeretnénk bemutatni, hogyan alakult a deszikkáló készítménnyel kezelt terület aránya a vizsgálatba vont vetésterületen (7; 8; 9. diagram).

Ha a vizsgált 10 év adatsorát tüntettük volna fel, látható lenne, hogy a 2005. évet követõen billent át a mérleg a kezelt terület arányának javára.

Végül mintegy összegezésül szeretnénk bemutatni, hogy valóban érdemes-e a betakarítás elõtt állományszárításra költeni (10.; 11.; 12. diagram)?

A vizsgált évekbõl úgy tûnik, hogy az utolsó évben nem volt különbség a deszikkálásban részesült és anélküli területek terméseredménye között.

Erre pedig magyarázatot a becõérés-betakarítás idõszakában jellemzõ idõjárás összehasonlítása alapján kaphatunk. Ez pedig a következõképpen alakult: 2005 és 2006-ban ebben az idõszakban a lehullott csapadék mennyisége és a csapadékos napok száma alapján csapadékosnak, a 2007. év pedig száraz, melegnek nevezhetõ.

Amennyiben ilyen idõjárásra van kilátás a betakarítást megelõzõ és a betakarítási idõszakban (amely az egyenletes becõérésnek kedvezõ) kisebb kockázatot vállal az, aki ezt az utolsó technológiai beavatkozást elhagyja. Ezen túlmenõen fontos feltétel az, hogy a tábla területe gyommentes legyen és a termelõ rendelkezzen olyan mûszaki színvonalú betakarító géppel, amellyel a pergésveszteség minimalizálható.

Van azonban olyan eset, amikor nem szabad kockáztatni sohasem, ez pedig az, amikor elmaradt, vagy nem sikerült a gyomirtás mint a fenti fotón, vagy hasonlóan alakul.

Dr. Hertelendy Lajos–Tüh Annamária

Zala Megyei MGSZH

Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság