A repcebetakarítás gépei

Az idõjárás a repce szempontjából nem volt kedvezõtlen, hiszen nem volt jelentõsebb fagykár, és a csapadékellátás is közepes, helyenként kedvezõ volt. Ennek megfelelõen a tavalyinál kissé kedvezõbb termésben reménykedhetnek a gazdák. A termesztési ciklus végéhez közeledünk, következik a betakarítás és közelségbe kerül az értékesítés. A repce a termelõk számára abból a szempontból fontos, hogy a korai betakarítás okán egyike a gazdaság számára az elsõ nagyobb bevételt biztosító növényeknek. Fontos tehát a jó felkészülés a betakarításra, amely döntõen mûszaki kérdés.

A közepesnél kissé jobbnak várható termés optimális körülmények között történõ betakarítása nagyon fontos, hiszen a veszteség kedvezõtlen esetben jelentõs is lehet. Természetesen a veszteségmentes betakarítás feltételeit nem tudjuk megteremteni, de a veszteség mérséklésének számtalan lehetõsége van, ezek között nem hanyagolhatók el a mûszaki jellegûek.

Döntõ kérdés a betakarítás idõpontjának helyes megválasztása, ehhez a mag érési folyamatainak nyomon követése szükséges. A becõk és magvak még viszonylag egyöntetûnek látszó állományban sem érnek egyszerre, amelynek oka, a repce virágzásának elhúzódása. A virágzás – optimális esetben – egy hónapon túl is tarthat. A betakarítás megkezdéséhez a becõk, valamint a magvak színe ad iránymutatást. A betakarítás akkor kezdhetõ meg, ha a becõk alsó kétharmada aranybarna és a magok is barnák. Mivel az olaj-felhalmozódás a mag érésével párhuzamosan növekszik, a korai betakarítás jelentõs minõségi veszteséget okozhat. Kései beavatkozás pedig, a becõk letöredezéséhez, kinyílásához vezethet, ami ugyancsak nagy termésveszteség oka lehet.

A betakarítást szükség esetén megelõzi az állomány mesterséges leszárítása (deszikkálása), amire elhúzódó érés esetén van szükség. Tekintettel arra, hogy a táblarészek között ~ heterogén érés esetén – akár 5–6% nedvességkülönbség is lehet, az állományt a tábla több részén, gondosan meg kell vizsgálni, és ez alapján kell dönteni az állományszárításról. Szükség esetén érésgyorsító készítménnyel az állomány jelentõsen kiegyenlíthetõ. Megfelelõ érésgyorsító használatával a tervezett betakarítási idõ elõtt 14–20 nappal 30–35%-os becõnedvesség mellett az érés idejére elérhetõ a magvak 12–14% nedvességtartalma, amely lehetõvé teszi az arató-cséplõ géppel végzett egymenetes betakarítást.

A betakarítás módosított arató-cséplõgéppel történik (1. ábra). A betakarítás hatékonyságát jelentõsen befolyásolja a betakarítógép alkalmassága és helyes beállítása. A betakarítógépek elõkészítése elõtt célszerû megvizsgálni, hogy mik a legfontosabb szerkezeti módosulások a gabonaaratáshoz használt betakarítógéphez képest, és milyen fontos beállítási lépéseket kell elvégezni. A betakarítási veszteség legfontosabb forrása a vágóasztal, ezért erre különös gondot kell fordítani. Ma már szinte minden korszerû arató-cséplõ géphez univerzális vágóasztalt forgalmaznak, amelyek felszerelhetõk, illetve módosíthatók repcebetakarításhoz szükséges kiegészítõ egységekkel. A meglehetõsen összefonódott állományt a vágóasztalnak el kell választani. Ezt kis veszteséggel csak azok a vágóasztalok tudják elvégezni, amelyek függõleges rendválasztó kaszaszerkezettel rendelkeznek (2. ábra). Ezek az egy, vagy mindkét oldalon megtalálható kaszák két egymáson elmozduló alternatív mozgású kaszapenge sorból állnak, amelyek legtöbbször sima élû kaszapengével szereltek. A normál osztású kaszák lökethossza általában 70–80 mm. A kaszák magassága 1400–1500 mm, hossza 1200–1300 mm. A kaszák mozgatása lehet mechanikus (az adapterrõl hajtott), illetve hajthatja õket elektromos, vagy hidraulikus motor.

 

A vágóasztalok utólag is felszerelhetõk oldalvágó kaszákkal. Az IKR RK-I-MJ típusjelzéssel gyárt és forgalmaz saját fejlesztésû függõleges kaszát. Ezt elsõsorban New Holland és Case-IH kombájnokra fejlesztették ki, de igény szerint más gépekre (Claas, John Deere, Massey Ferguson, stb) is adaptálható. A fejlesztett kasza jobboldalon mechanikus, baloldalon elektromos mozgatású.

A vágóasztal másik fontos paramétere a kaszaszerkezet és a gyûjtõcsiga távolsága. Mivel a repce nagyobb távolságot igényel, mint a gabona, ezért készülnek olyan vágóasztalok, ahol a kaszaszerkezet elõre kitolható (3. ábra), ez az elmozdulás az 500–700 mm-t is elérheti. Ez egyes gépeknél a vezetõ ülésbõl akár menet közben is elvégezhetõ. Más gépeknél betétlemezekkel lehet az optimális kasza-csiga távolságot növelni (4. ábra).

További elõnyt jelent, ha a vágószerkezettõl az anyagáramot szállítószalag (5. ábra) viszi a gyûjtõcsigához. Ez azért is fontos, mert ezzel kíméletessé és biztonságossá tehetõ az anyagáramlás a gyûjtõcsigához. Ezzel mérsékelhetõ a korai becõkinyílás, -töredezés és csökkenthetõ az idõ elõtti magkiválás. A szállítószalag a termény szállítását jelentõs mértékben átveszi a motollától, így a motollaszállító hatását mérsékelni lehet. A helyesen beállított motolla éppen csak felülrõl érinti a terményt. A motolla kerületi sebessége csökkenthetõ, értéke mindössze 1,1–1,3 szorosa a gép haladási sebességének. A gép haladási sebessége ne legyen nagyobb, mint 5 km/h.

Fontos, hogy a cséplõszerkezetet könnyen csépelhetõ terményhez kell beállítani. Ennek megfelelõen a gabonához képest csökkenteni kell a cséplõdob kerület sebességét 15–18 m/s-ra, és növelni kell a dob és a kosár közötti távolságot. Fontos, hogy a növényáramban ne legyenek nagyobb nedvességû gócok, mert ebben az esetben az anyagáramból a cséplõszerkezet egy tömör paplant képez, kiválaszthatatlanul magába ágyazva a magok egy részét.

A tisztító szerkezet helytelen beállítása is jelentõs hiba forrása lehet. A rosták méretét a repcemag méretéhez kell igazítani úgy, hogy a felsõ zsalus rosta méretét csökkentjük a gabonabeállításhoz képest, alul pedig, 5,5–6,5 mm méretû lyukrostát alkalmazunk. Csökkenteni kell a tisztító ventilátor légáramát. A betakarítás kezdetén a légáram sebességét ellenõrizve meg kell találni az adott növényi jellemzõkhöz igazodó optimális beállítást.

Külön ügyelni kell a szállító jármûvek tömítettségére, hiszen apró és nagyon gördülékeny magvakról van szó. Rosszul tömített szállítóeszköz jelentõs veszteség forrása lehet.

A repcét magas tarlóval takarítjuk be (6. ábra), a vágószerkezet beállításánál az alsó becõk magasságát vesszük figyelembe, és minél kevesebb szárat célszerû a betakarítógépbe bevinni. Ennek megfelelõen a táblán jelentõs mennyiségû szár marad, aminek felaprításáról és talajba dolgozásáról gondoskodni kell.

A repcemag tárolása is kritikus mûvelet. Veszteségmentesen és gond nélkül csak 8% nedvességtartalom alatt lehet a magot tárolni. Amennyiben a magvak nedvességtartalma ezt az értéket meghaladja, úgy a terményt szárítani kell. Fontos azonban, hogy a szárítás hõmérséklete ne haladja meg az 50°C-ot. Arra is oda kell figyelni, hogy a magvak között maradt szár-, levél- és becõmaradványok, gyommagvak rontják a tárolás feltételeit. Ezért a tárolás/szárítás elõtt a magvakat tisztítani kell. Tartós tárolás esetén, értékesítés elõtt utótisztítást kell végezni.

Dr. Csizmazia Zoltán