MENÜ

Szinte balettozott a több tonnás Valtra

Oldalszám: 38
2014.04.10.

Egy Valtrás család Kapuvárról...

 

 

A kapuvári Kiss M. Vencel összesen 430 ha-on gazdálkodik. A szántóföldi növénytermesztés mellett állattenyésztéssel is foglalkozik. A növénytermesztés háttértámogatása ma ilyen magas takarmányárak idején felbecsülhetetlen, hiszen nem mindegy, hogy önköltséggel kerül takarmány az 55–60 fejõs tehén, borjú szaporulatot és a 400–500 hízó sertés elé. Az agráriumban azonban jellemzõ, hogy a kedvencek között egy-egy gép csoda is felfedezhetõ.

Látogatásunkkor Vencelék egy Valtra típusú homlokrakodós géppel rakodtak. Gyakorlott szem könnyen észrevehette, a fiú aki kezelte a gépet szinte balettozott a több tonnás géppel, élvezte a csúcs technikát. A családfõt faggattuk, hogyan is mûködik a vállalkozásuk.



Mondana néhány szót a gazdaságról?

Nálunk nem a szûken vett család dolgozik, mert két közeli rokon is „tevékenykedik” és még három fõt alkalmazunk a telepen – összesen nyolcan látjuk el a gazdaságot. Alapjában a szarvasmarhatartásra és a sertéshízlalásra rendezkedtünk be és ehhez kapcsoltuk a növénytermesztést, még a vetésforgót is. Fõ növényeink az õszi búza és a kukorica, amelyekbõl az átlagaink az országos átlagoknál jobbak. Szinte minden ami lekerül a földekrõl a jószágok elé kerül, árura nem termelünk. Az 1990-es kezdés óta azonban elmondhatom, hogy jelentõs fejlesztéseken estünk át.



Milyen fejlesztések történtek?

Az orosz technika cseréjét egy Valmet 6300-sal kezdtük meg és 8500 üzemóránál cseréltük le egy Valmet 6650-re. Erre rendeltünk egy homlokrakodót, hiszen itt a telepen rengeteg mindent kellett, kell ma is mozgatni. 2002-ben sikerült bõvítenünk egy 8550-essel és bizony ebbe is belekerült 7850 üzemóra. Ma egy Valtra T180 folytatja az elõdök munkáját, immáron négy esztendeje.



Miért kedvelte meg a finn gépeket?

Elmondhatom, hogy nem csak a legelsõ traktorom dolgozott sokat nálunk. Ez a Valtra is bõven kiveszi a részét, de nem is tehetne mást. Munka van bõven, a mezõgazdaságban, az állattenyésztésben nem lehet megállni. Tragédia volna, ha nem tudnánk etetni, trágyázni. Ehhez a munkához precíz, mindenkor jól mûködõ gépekre van szükség. Ezek a gépek üzemeltetésük során kevés gonddal kezelhetõk, alkatrészigényük nem számottevõ. Leállás nem volt a traktorok meghibásodása miatt. Üzemanyag fogyasztásuk nagyon kedvezõ és meg sem fordult a fejünkben, hogy más gépet vásároljunk, mint finnt. Hûséges munkatársaink lettek az évek során.



Az elmúlt évek tapasztalatai alapján mennyire tartja fontosnak az üzembiztonságot, a saját gépparkját vizsgálva?

A szántó területünket csak a jól mûködõ traktorokkal tudjuk idõben megmûvelni, mert sok gépünk nincs. Ezért számomra az egyik legfontosabb dolog mikor új traktor vásárlása mellett döntök , hogy minõsége és megbízhatósága legalább olyan jó legyen mint az eddigi Valmet-Valtra traktorainknak. Ha valamelyik traktor meghibásodik a szezon közepén akkor nemcsak a javítási költségek terhelnek minket, hanem a munkafolyamat is megáll. A megváltozott idõjárás kiszámíthatatlansága miatt ezek a késések komoly termés kiesést okozhatnak. A kitolt õszi vetések miatt, – mert manapság már az árpát is késõbb kell vetni –, éjjel-nappal dolgozunk a vetésidõ lerövidült. A beálló õszi esõk érkeztével mindenki tudja, hogy biztosan kevesebb lesz a hozam, ha december vagy januárba kerül a mag a földbe. Ezt nem engedheti meg senki magának ilyen magas takarmány árak mellett, fõleg nem az állattenyésztéssel foglalkozók!



Hogyan jellemezné a mostani Valtra traktorokat az itthoni gépeit? Mik a tervek?

Az új szériákból – már említettem – nálunk a T-180-as található meg. Megfigyelhetõ ennél a gyárnál is, hogy minden új típuson egy kicsit módosít, persze meghagyva a jól bevált dolgokat. A sebességváltó mûködési elve tíz éve nem változott jelentõset, ez egy jól bevált technológia. Nekem mint „régi Valtrásnak” az új T180-ast könnyû volt megismerni és kezelése sem okozott különösebb gondot, mivel alapjaiban véve a régebbi típusok alapjaira építették fel. A fejlesztések inkább a kényelem, és a könnyebb kezelés irányában haladnak, hiszen egész nap a gépen ülve sem megy tönkre az ember, a kezelõ. Véleményem szerint a Valtra csak kipróbált újításokkal jön ki a piacra. Gépparkunk fejlettnek tekinthetõ, de minden évben kell valami új gépet vásárolnunk. A közeljövõben a 12 300 üzemórás Valmet 6650-est szeretném lecserélni, egy Valtra N-92 h típusú tarktorra. A 2009-es évre tervezzük egy T-191-es Advance traktor vásárlását is. A 6650-es a gazdaság kulcs traktora, mivel ez már 12.300 üzemórát dolgozott. A munka nagy részét ez a gép végzi, kezdve az istállók takarításán, a telepi etetésen, a bálarakodáson át. Szinte a nap 24 óráján át dolgozik nekünk. Ezért egy hasonló felépítésû traktorra szeretnénk cserélni. A T 191-es traktort viszont a szántóföldi munkák gyorsítására kell megvásárolnunk, mert a megváltozott idõjárási viszonyok miatt kiszámíthatatlan a szezonok hossza, idõben kell végeznünk a talajmunkákat ahhoz, hogy megfelelõ termésátlagokat tudjunk elérni.

 




Szilágyi Bay Péter