MENÜ

A tárolási és kései káposztafélék ültetése

Oldalszám: 66-67
2014.04.10.

Az egyik legfontosabb zöldségcsoportnak, a hosszú tenyészidejû káposztaféléknek a kiültetése június elején aktuális.

Noha a káposztafélék nem tartoznak a legnagyobb felületen termesztett zöldségnövényekhez (2008-ban 3000 ha szabadföld és 900 ha hajtatás), táplálkozási szempontból pótolhatatlanok, tekintettel arra, hogy jó tárolhatóságuk miatt télen a legnagyobb mennyiségben fogyasztott zöldségeredetû vitamin- és ásványanyag forrást jelentik, továbbá fontos konzerv- és mélyhûtõipari alapanyagul szolgálnak.

A tárolási és kései káposztafélék termesztése más fajtákat, más termesztéstechnológiát igényelnek, mint a korai vagy nyári káposzták, nem is beszélve a hajtatásról. Tárolásra, kései szedésre a következõ fajokat termeszthetjük: fejes káposzta, vöröskáposzta, kelkáposzta, karalábé, karfiol, brokkoli, bimbós kel. Kevesen tudják, hogy jól tárolható az egyre népszerûbb kínai kel is, amelyet lényegesen késõbb vetünk, mint a többi káposztafélét.



Környezeti igény

A káposzták hõigénye 13°C körül mozog (némi eltérés van a fajok és a fajták között), tehát hidegtûrõk – ami arra utal, hogy kevésbé a hidegtõl, sokkal inkább a nagy melegtõl szenvednek nálunk nyáron. A legtöbb kései fajta a -4–5°C-ot károsodás nélkül elviseli, de ismertek olyan káposzták (áttelelõ kel- és fejes káposzta, kelbimbó, leveles kel), amelyek ennél lényegesen nagyobb hidegeket is eltûrnek. A párásabb, hûvösebb idõjárás mindenképpen kedvezõbb a káposztaféléknek, amit csak részben, a gyakori öntözéssel tudunk a nagy melegek idején ellensúlyozni.

Tápanyag tekintetében a legnagyobb (legtöbbet) igénylõk csoportjába soroljuk õket (1. táblázat). Nemcsak sok tápanyagra, de sok vízre, és a nedvességet valamint a tápanyagokat jól megtartó, jól és folyamatosan szolgáltató talajra is van szükségük. Erre a terület kiválasztásakor messzemenõen legyünk figyelemmel! Míg a korai termesztés számára a lazább, gyorsabban melegedõ talajok a kedvezõbbek, addig a tárolási fajtáknak a kötöttebb talajokat válasszuk, ezen adnak jobb minõséget, magasabb a szárazanyag tartalmuk, ezáltal jobb a tárolhatóságuk.

Célszerû szerves trágyázott területre ültetni, ahol õsszel nagyobb mennyiségû (60–80 tonna) érett istállótrágyát dolgoztak a talajba. Ezt a talaj tápanyag-ellátottságától függõen foszfor és kálium mûtrágyával egészítsünk ki (2. táblázat). Természetesen a feltüntetett tápanyagokat nem egyszerre, hanem a tenyészidõben elosztva juttassuk ki.

 


 






Fajtamegválasztás

A sikeres termesztés feltétele a helyes fajtamegválasztás. Tárolásra, ipari feldolgozásra a hosszú tenyészidejû, magas szárazanyag-tartalmú fajták jöhetnek számításba. A hazai nemesítésû, néhány szabad forgalmazású és nálunk hosszabb ideje, sikeresen termesztett, külföldi fajtára szeretnénk az olvasóink figyelmét felhívni, amelyek kevésbé igényesek a környezet iránt, nem éppen optimálisnak mondható feltételek mellett is biztosan teremnek.



Fejes káposzta

Polár: 3–4 kg-os fejeket terem, egyaránt alkalmas friss fogyasztásra és tárolásra is. Tenyészideje a vetéstõl a betakarításig 145–155 nap.

Hajdúsági: friss fogyasztásra és savanyításra egyaránt alkalmas fajta, viszonylag rövid tenyészidejû (110–120 nap). Alakja lapított gömb, a termés tömege 1,3–2 kg.

Szentesi tartós: friss fogyasztásra, tartósításra és ipari feldolgozásra alkalmas. Tenyészideje 125–135 nap. Zöldesfehér termése enyhén lapított gömb alak, amely kedvezõ körülmények között a 2–2,8 kg-os fejtömeget is eléri.

Pallagi lapos: 120–130 napos tenyészidejû, rövid tárolásra, savanyításra, de friss fogyasztásra is alkalmas. 1,5–2 kg-os lapított gömb alakú fejeket képez.

Dán tartós: nem túl nagy fejeket képezõ (1–2 kg) fajta, de tárolásra kiváló. Friss fogyasztásra is használható. Tenyészideje 120–130 nap.

Amager: egyik legrégebben termesztett tárolási és savanyítási káposzta fajta, de frissen is fogyasztható. Tenyészideje 120–130 nap, fejtömege 1,5–2 kg.



Vöröskáposzta

Rodon: a fej alakja megnyúlt, viszonylag sok külsõ levelet képez, belsõ torzsája rövid. Színe sötét lila-vörös. Terméstömege 1–3 kg/db. Tárolásra és friss fogyasztásra egyaránt alkalmas.

Roxy: a fej alakja gömb alakú, kevés külsõ levelet képez, belsõ torzsája középhosszú. Színe sötét lila-vörös, igen tetszetõs, belsõ szerkezete kiváló. Tárolásra és friss fogyasztásra egyaránt alkalmas. Terméstömege 1–3 kg/db.



Kelkáposzta

Vertus: a környezeti viszonyoktól, és a kiültetés idõpontjától függõen 1,3–3 kg-os fejeket terem, másodtermesztésre rövid tenyészidejébõl adódóan kiválóan alkalmas, jól tárolható és friss fogyasztásra is alkalmas.



Karalábé

Szentesi tartós kék: gumója lapított gömb alakú, színe mélykék, 15–20 cm átmérõjû. Nagy elõnye, hogy repedésre nem hajlamos.

Gigant: fehér színû karalábé, amely elsõsorban friss fogyasztásra alkalmas. Gumói, amelyek elérik néha a 3–5 kg-ot is, fásodásra nem hajlamosak.

Szentesi õszi fehér: gumója lapított gömb alakú, zöldes fehér, repedésre nem hajlamos. Friss fogyasztásra, tartósításra és tárolásra is alkalmas.

Ipari fehér: szabályos gömb alakú termései nem fásodnak és nem repednek. Friss fogyasztásra és tárolásra, valamint ipari feldolgozásra is alkalmas.



Karfiol

Idol Osena: tömör virágrózsát képezõ, jól takaró fajta, amely friss fogyasztásra és tartósítóipari feldolgozásra egyaránt alkalmas. Tenyészideje 65–85 nap.

Winner Osena: nagy, tömör rózsát képez, amelyet a levelei a naptól jól takarnak.Tenyészideje 75–80 nap. Friss fogyasztásra és tartósítóipari feldolgozásra egyaránt alkalmas.

Iglo Osena: hosszú tenyészidejû (80–90 nap) fajta, kiváló fajtatulajdonságokkal rendelkezik, szép hófehér rózsája alkalmas friss fogyasztásra és ipari feldolgozásra is.



Brokkoli

Cruiser (holland): tenyészideje 60–70 nap. Fagyasztásra és friss fogyasztásra egyaránt alkalmas.

Marathon: rózsája erõsen zárt, finom szemcséjû. A szélsõséges hõmérsékletet jól elviseli. Fagyasztásra és friss fogyasztásra egyaránt alkalmas.



Bimbós kel

Brüsszeli félmagas: erõs szárat, tömör, sötétzöld bimbókat nevelõ fajta. Kézzel könnyen betakarítható, de az elsõ fagyokat a kellemesebb íz miatt célszerû megvárni.

Citadell: középmagas szárú, kézi betakarításra alkalmas fajta, a termések a szárról könnyen leválaszthatók. Október végétõl január elejéig szedhetõ. Jól fagyasztható és friss fogyasztásra is alkalmas.

Lunet: kedvezõtlen körülményeket is jól elviseli. Termései szabályos gömb alakúak, tömörek. Folyamatosan szedhetõ, kifejezetten házikerti termesztésre ajánlott.



Kínai kel

Morillo Storido: tenyészideje 70–75 nap. Alak szerint a hordó típusúakhoz tartozik (középen szélesebb). Felmagzásra nem hajlamos.

Yamiko: tenyészideje 60–65 nap. Alak szerint a hengertípusúakhoz tartozik. Felmagzásra nem hajlamos.



Szaporítás

Elvileg szaporíthatók helyrevetéssel és palántáról is. Részben a magas vetõmagárak és a bizonytalan kelés miatt egyre inkább az ültetést választják az árutermelõk, de a saját fogyasztási célra termesztõk is. A szálas (földnélküli, csupasz) palánták mellett jól terjednek a gyorsabban fejlõdésnek induló tálcás palánták.

A kései káposztafélék ültetési ideje május vége, június eleje, a brokkolié két héttel, a karalábé egy hónappal késõbb esedékes, de a kínai kelt helyrevetés esetén július végén, augusztus elején, palántázással augusztus végén, szeptember elején szaporítjuk. A sor- és tõtávolságot, illetve a növénysûrûséget a 3. táblázat szerint javasoljuk megválasztani. Amennyiben mégis a helyrevetést választjuk, úgy valamivel több magot vessünk folyóméterenként, és a kelést követõ egyeléssel állítsuk be a kívánt tõszámot. Helyrevetést 3-4 héttel korábban kell elvégezni, mint a palántázást, tehát május közepén.

A palántákat ún. szabad ágyakban magunk is megnevelhetjük. A palántanevelõt a kert védett, de nem árnyékolt helyén jelöljük ki. A talajt érett istállótrágyával feljavítjuk, és ebbe vetjük a magot ritkára, azaz 400–600 db-ot négyzetméterenként. Néhány napos kelésig gyakrabban öntözzünk, esetleg fóliával védjük a talajt a gyors kiszáradástól. Kelést követõen a fólia eltávolítható, és kb. 4 hét után a palánták ültethetõk.

 

 


 





Ápolás

A kiültetést követõ legfontosabb ápolási munka a palánták beöntözése, amit függetlenül a talaj nedvességtartalmától el kell végezni, ugyanis nemcsak a víz pótlása, hanem a gyökerek beiszapolása is cél. Ilyenkor 4–5 mm-es vízadag elegendõ, amely a talajt 4–5 cm mélységig áztatja be. Ezt követõen a talaj kötöttségétõl és víztartalmától függõen 15–20 mm-es vízadagokkal öntözzünk, amennyiben lehetõségünk van rá, a reggeli órákat válasszuk növényvédelmi okok miatt.

A termesztési technológiákban általában a fejtrágyázást egy-egy fejlõdési – fenológiai fázishoz kötik, amikor a növény tápanyagigénye jellegzetes módon megnövekszik vagy megváltozik. A káposztafélék esetében a fejképzés kezdetét, és az azt követõ idõszakot jelölik meg, mint tápanyag hasznosítás tekintetében egy kritikus idõszak kezdetét. Ha ekkor nincs elegendõ, könnyen hasznosítható tápanyag a talajban, akkor az a termésképzésre igen súlyos kihatással lesz. Közepes talajtápanyag-ellátottság mellett, közepes termésmennyiséggel számolva, a tárolási káposztáknál kétszeri-háromszori fejtrágyázást javaslunk.

Általános szabály a fejtrágya mennyiségére vonatkozóan, hogy inkább gyakrabban, de egy-egy alkalommal kevesebbet adjunk, noha a káposztafélék kifejezetten jól tûrik a nagyobb mûtrágya adagokat, és ebbõl adódóan a magasabb talaj-sótartalmat. Fõleg szerves anyagban szegény homokon kell figyelembe venni a gyakoribb, de kisebb adagokkal végzett fejtrágyázást, ahol egy nagyobb adagú trágyázás hatására – a talaj pufferképességének hiánya miatt – a gyökérperzselés veszélye nagy. Ezért általános szabálynak tekinthetõ, hogy nitrogénbõl (N) 5 g/m2-nél (50 kg/ha), káliumból (K2O) 10 g/m2-nél (100 kg/ha) nagyobb mennyiséget egy alkalommal nem szabad kijuttatni. Ez mûtrágyából 1,5–2 dkg/m2 adagnak felel meg.

A fejtrágya kijuttatása a káposztafélék esetében kétféle módszerrel történhet. Az ún. szilárd fejtrágyázás a legegyszerûbb, ekkor a mûtrágyát oldatlan formában, az öntözés elõtt a növény alá szórjuk. Ilyen célra a vízben maradékkal oldódó mûtrágyákat használjuk (pl. Pétisó, kénsavas káli stb.). Az ilyen trágyázás hatékonysága gyenge, elõnye, hogy ott is elvégezhetõ, ahol a termesztés technikai színvonala alacsony. Másik módszer a tápoldatozás, amikor a mûtrágyákat oldott formában, 0,2–0,3%-os töménységben juttatjuk ki. Hatékonysága jó, mûszakilag jelentõsebb beruházást igényel (tápoldat adagolók, tartályok, speciális szivattyúk stb.). Kisüzemben öntözõkannából történõ tápoldatozással is megoldható. Ilyen célra a vízben jól (tökéletesen) oldódó komplex vagy mono készítményeket használjuk: Buvifer, Ferticare, Kristalon stb., ill. ammóniumnitrát, káliumnitrát stb.

A túl késõn, a betakarítást megelõzõ két-három hétben adott fejtrágya, hasonlóképpen a kései öntözés is, rontja a káposztafélék eltarthatóságát.

A kapálásnak nemcsak a kelõ gyomok pusztítása a célja, az öntözéstõl megkeményedett, megülepedett talajt is meglazítjuk, levegõssé tesszük, amire a karfiol és a brokkoli különösen érzékeny.



Betakarítás és tárolás

A betakarítás a késõ õszi hónapokra esik, és tekintettel arra, hogy a káposztafélék fagytûrõk, a kisebb hidegek nem tesznek bennük kárt.

A sikeres tárolás feltétele a nem túl száraz vagy vizes pince, amelynek páratartalma 85–90% körül van, és hõmérséklete is kiegyenlített, ilyen célra általában alkalmas. Igaz a pincék a szükségesnél valamivel melegebbek (12–14°C) – ideális lenne a 4–6°C – ennek ellenére a legtöbb tárolható zöldségnövény 2–4 hónapig jó minõségben eltartható bennük. A kamrák esetében a hõmérséklet ingadozás ennél nagyobb, sok esetben ez szab határt a tárolhatóságnak. Az ilyen célra épített prizmák alkalmasságát az építés módja és minõsége dönti el.



Dr. Terbe István