A szõlõsorok talajápolásának lehetõségei

A soraljamûvelés rendszerének megválasztása során figyelembe kell vennünk a termõhely adottságait, az idõjárás alakulását, az ültetvény kialakítását, a szõlõ növekedési erélyét, a gyomnövényzet jellegét és természetesen a szõlõgazdaság lehetõségeit is.

A soraljamûvelés a lombfal alatti, mintegy 20–30 cm-es talajsáv mûvelését jelenti; lombsátor kialakítása esetén a kezelendõ felület szélesebb, akár 50–60 cm is lehet. A sorok mûvelése a sorközökéhez képest nehézkesebb, nagyobb odafigyelést, drágább technikai megoldást igénylõ feladat.

A soralja mûvelése során arra kell törekednünk, hogy ne okozzunk kárt, sérülést a szõlõben. Kerüljük az olyan körülmények létrehozását, amelyek kedveznek a gombás betegségek fertõzésének. Tevékenységünk ne idézzen elõ víz- és tápanyag konkurenciát, ne segítse elõ a mélyen gyökeresedõ, vízigényes, nehezen kezelhetõ növényfajok tömeges elterjedését. A választott megoldás ne akadályozza a többi munkafolyamat (pl. törzstisztítás) végrehajtását. Óvakodjunk a talajeróziót kiváltó módszerektõl, továbbá az olyan eljárásoktól, melyek elõsegítik a harmatgyökér-képzõdést a nemes tõkerészen. A sormûveléssel ne korlátozzuk a talajéletet. Lehetõség szerint azokat a megoldásokat részesítsük elõnyben, melyek elõsegítik a hasznos szervezetek megtelepedését.

 

Vegyszeres gyomirtás

A soralja vegyszeres gyomirtása nem véletlenül terjedt el hazánkban. A herbicidek használatának vitathatatlan elõnye a nagy területteljesítmény, a gazdaságosság, a viszonylag alacsony energia- és munkaigény, a többnyire gyors hatású és jó hatásfokú munkavégzés. További elõnyt jelent, hogy a kezelés nem vezet közvetlenül erózióhoz, s egyes készítményekkel akár szelektív védekezés is folytatható (pl. apró szulák ellen). A gyomirtó szerek felhasználása azonban számos hátránnyal járhat. A vegyszer gázosodás révén, a felszálló légáramlattal, de akár közvetlenül is elsodródhat, könnyen a szõlõre kerülhet. Fokozott figyelmet igényelnek a szisztemikus hatású levélherbicidek. A gyökérherbicidek se veszélytelenek; humuszban, agyagásványokban szegény talajokon minden további nélkül mélyebb, a szõlõgyökerekkel sûrûn behálózott talajrétegbe mosódhatnak le. A herbicidek nemcsak a szõlõre, de az ültetvény növényvilágára, a talajéletre, továbbá a hasznos élõ szervezetekre is károsak lehetnek. A rendszeres vegyszerhasználattal elsõsorban a gyenge növekedésû, sekélyen gyökeresedõ, kis vízigényû növényfajokat (pl. a tyúkhúrt, a veronika – és az árvacsalán fajokat) pusztítjuk el. A talajherbicidek egyoldalú alkalmazásával eluralkodhatnak egyes évelõ, illetve erõteljesen fejlõdõ gyomnövények (pl. betyárkóró), ráadásul könnyen kifejlõdhet bennük ellenálló képesség a felhasznált hatóanyaggal szemben. A kijuttatott szerek mérgezõ hatásuk révén kisebb-nagyobb mértékben károsítják a talajlakó mikroorganizmusokat, így közvetett módon hátrányosan befolyásolják a talajéletet. Ez hosszú távon a talajszerkezet romlásához, az erózió veszélyének a fokozódásához vezethet. Az erózió során lehordott herbicides talaj, illetve a felszíni vizekbe jutó hatóanyag szintén jelentõs károkat idézhet elõ.

A vegyszeres gyomirtás választása esetén lehetõleg a legkisebb környezeti kárt okozó, szertakarékos megoldásokat részesítsük elõnyben. A legjelentõsebb gyomirtószer-megtakarítást a pontpermetezõ gépek használata jelenti. Vezérlésüket fejlettebb technikai megoldások esetén fényérzékelõk is végezhetik; a munkagép csak ott permetez, ahol gyomot észlel. A fokozatmentesen szabályozható érzékelõ lehetõvé teszi a gyomok egységes kezelését, illetve a kevésbé gyomos szakaszon a kezelés elhagyását.



Mechanikai soraljamûvelés

A mechanikai sormûvelés száraz, sovány talajú területeken jól bevált megoldás. Akár kézzel, akár géppel hajtjuk végre, a beavatkozással lazítjuk a feltalajt; irtjuk, illetve fejlõdésükben akadályozzuk a gyomnövényeket. Nem termõ ültetvényekben célszerû mechanikai sormûvelést folytatni. Ezzel az eljárással kíméljük a talaj vízkészletét, s a szõlõ számára kedvezõen befolyásoljuk a humuszanyagok mineralizációját. A mechanikai mûvelés természetesen nem jár vegyszerterheléssel, s nem fokozza a gombás betegségek, állati kártevõk fellépését. Hátrányként elsõsorban a mûvelet lassú végezhetõségét, kis területteljesítményét, gépi munkavégzés esetén a munkagépek magas beszerzési árát, továbbá az erózió veszélyének a fokozását érdemes megemlíteni. Meredek lejtésû területeken, rosszul kitûzött, görbe törzsû szõlõkben nem a legjobb megoldás. A mûvelet sikere az idõjárástól is függ; csak kedvezõ, viszonylag száraz talajállapotban dolgozzunk, egyébként nem érjük el a kívánt hatást. A mechanikai sormûvelés rendszeres munkavégzést igényel; egy-egy mûvelet elhagyása esetén hamar eluralkodhatnak a gyors fejlõdésû gyomnövények.

A mûveléshez különbözõ kialakítású sarabolókat, illetve eketesteket használhatunk. Az eszköz vezérlését a haladási irányra merõleges tapogatókar, illetve ultrahangos érzékelõ láthatja el. Az állítható munkamélységû sarabolók általában 5–10 cm mélységben haladnak; az eketestek használatával ellentétben nem helyezik át, csak lazítják a talajfelszínt, s átvágják a gyomnövények gyökerét. Csak kevésbé gyomos ültetvényekben dolgoznak kifogástalanul. Nedves talaj esetén elõfordulhat, hogy a gyomok a beavatkozás ellenére tovább fejlõdnek. Különbözõ kiegészítõk (pl. rázófésû) alkalmazásával jobb minõségû munka érhetõ el. Felhasználhatók a soralja mûvelésére alkalmas forgatott boronák, illetve tárcsásboronák is. Az eredetileg a tõke alján fejlõdõ fattyúhajtások eltávolítására kifejlesztett törzstisztítók is alkalmasak a soralján található gyomok korlátozására. Ez a munkagép elsõsorban a széles levelû növényektõl tisztítja meg a tõke alját; a fûfélékkel szemben kevésbé hatásos. Az ökológiai szõlõtermesztõk kedvéért megemlítem, hogy többszöri használata eltávolítja a törzset borító héjkérget, mely egyébként védelmet biztosít az itt búvóhelyet keresõ hasznos élõ szervezetek számára. Használatát emiatt évi egy alkalomra célszerû korlátozni. A porallergiások kedvéért azt is hozzáteszem, hogy a törzstisztító mûködése porképzõdéssel jár, különösen száraz, egyenetlen talajon. A munkagép hibái ellenére azért javasolható, mert valamelyest enyhíti a zöldmunkák idején kialakuló munkacsúcsot. A tõközmûvelõ gépeket is jól kiegészítheti a tõkék körül fejlõdõ, illetve az arra felkapaszkodó növények eltávolításával.

Külön érzékelõ nélkül mûködik a Tournesol (Pellenc). A munkagép csillag alakú, a tõketörzs mentén elforduló harangjában két késszerû mûvelõszerszám található. A szerkezet lazítja a talajt a tõke körül. Alkalmazása csak idõsebb, vastag törzsû szõlõkben javasolható.



Takarónövények a sorok alján

Alacsony növésû, sekélyen gyökeresedõ, kis vízigényû növényeket (pl. fehér herét, komlós lucernát, rétiperjeféléket, meddõ rozsnokot, réti komócsint) is vethetünk a sorok aljára. Nem kell elzárkóznunk a hasonló tulajdonságokkal rendelkezõ, az ültetvény környékén fellelhetõ növényfajok kipróbálásától sem. A legfeljebb 30–40 cm széles sávban létesített takarónövényzet elvileg nem jelent víz- és tápanyag konkurenciát a szõlõnek. A soralja növényzetével védjük a talajt az eróziótól és az erõs napsugárzástól, mérsékeljük a tápanyagok kimosódását, s életteret biztosítunk a hasznos élõ szervezetek számára. Kedvezõ esetben szõnyegszerû növénytakaró jön létre. A jól beállt takarónövényzet elméletileg kiszorítja a nemkívánatos gyomokat. A módszer sikerét szolgálja, ha a nitrogén utánpótlását csak a sorközökre korlátozzuk. Meg kell jegyezni, hogy sikeres soralja gyepesítéssel ritkán lehet találkozni a gyakorlatban. Ennek az oka az, hogy a talajt egyenletesen befedõ, az erõszakos gyomokat is elnyomó növényállomány kialakításának számos feltétele van. A magágyat gondosan kell elõkészíteni, a mélyen gyökeresedõ gyomokat (pl. aszat) az utolsó szálig el kell távolítani. A (kézi) vetést követõ száraz idõjárás esetén a legnagyobb igyekezet ellenére is kudarcot vallhatunk. Sikeres soralja gyepesítés esetén az ápolási munkák akár el is hagyhatók, a kezdeti idõszakban azonban a vetett növénytakarón felülkerekedõ gyomokat – viszonylag nagy tartómagassággal – rendszeresen kaszálni kell. A soralja gyepesítést elsõsorban 700 mm feletti éves csapadékkal rendelkezõ borvidékeken érdemes kipróbálni. A gyepsáv alatt igen jól érzik magukat a giliszták, kifejlõdhetnek a szõlõ táplálkozása szempontjából fontos mikorrhiza gombák, viszont problémát jelenthetnek az elszaporodó mezei pockok.

Kellõ csapadék mellett a soralja természetes füvesítése is megvalósítható. Számolnunk kell azzal, hogy egyes nehezen kezelhetõ fajok (pl. tarackbúza) is könnyen elszaporodhatnak. A sorok mûvelését különbözõ elven mûködõ soraljamulcsozókkal végezhetjük. Ne feledjük, hogy a mulcsozás gyakoriságának a növelése a fellelhetõ növényfajok számának csökkenését eredményezi, viszont a ritkábban végzett kaszálás esetén a túl magas növényállományban a munkagépek nem végeznek megfelelõ munkát.



A soralja takarása; hõkezelés

A gyomok elnyomását, kiszorítását végezhetjük a soralja szerves anyaggal való takarásával is. A talajtakarás anyagszükségletének meghatározásakor vegyük figyelembe a fedni kívánt talajsáv szélességét és a fedettség mértékét. A takarás elsõsorban a magról kelõ gyomnövényekkel szemben hatásos. Takaróanyagként számításba jöhet többek közt a szalma, a nád, a fûrészpor, a sorközben lekaszált zöldtömeg és a fakéreg. A faháncs felhasználása igen költséges, jóllehet a benne levõ gyomirtó hatású cserzõanyagok miatt elõnyös megoldás. Sajnos a kéreggel együtt könnyen a szõlõ fás részeit károsító gombákat is behurcolhatjuk a szõlõbe. A takaróanyagtól függetlenül számítani lehet a vincellérbogár, az ékköves araszoló, a mocskospajor és a rágcsálók kártételének fokozódására.

Elvileg fekete fóliával is fedhetjük a soralját. A fólia csökkenti a párolgást, melegebb talajhõmérsékletet biztosít, ezáltal kedvezõ körülményeket teremt a fiatal tõkék számára. A fólia a termõültetvényben igen sérülékeny, s csak viszonylag rövid élettartamú. Két–három év után szükségessé válik összegyûjtése és megsemmisítése, ami egyébként nem is túlságosan egyszerû feladat. Felhasználása az említettek miatt alapvetõen az oltványiskolákra korlátozódik.

A kísérleti tapasztalatok azt mutatják, hogy hõkezeléssel, perzseléssel is vissza lehet szorítani a sorok alján fejlõdõ gyomnövényeket. (Magától értetõdik, hogy ez a megoldás alkalmatlan például a szalmatakaró alól elõtörõ gyomok ellen.) A többször megismételt kezelés eredményeként a gyomok legyengülnek, föld feletti részeik elpusztulnak. A termikus eljárás kis hatékonyságú a tarackos növényekkel szemben. Nem tekinthetõ kifejezetten környezetbarát, az üvegházhatást mérséklõ, a hasznos élõ szervezeteket megóvó, olcsó eljárásnak. A kezeléshez hektáronként – az ültetvény kialakításától függõen – mintegy 25–30 kg propángáz szükséges.

A sorok aljának ápolását többféle módon végezhetjük. Hazánkban gazdasági okok miatt, s a szükséges technikai felszereltség hiányában általában sávszerû vegyszeres kezelést végzünk. Csak remélni lehet, hogy a jövõben elterjednek olyan megoldások is, melyek gazdaságosságukat és a környezetkímélõ hatásukat tekintve egyaránt elfogadhatók.

Dr. Zanathy Gábor