Sorközmûvelésa széles sortávolságú kultúrákban

A sorközmûvelés célja – valamennyi esetben – a talaj cserepesedésének megakadályozása, a talajszellõztetés elõsegítése, a nedvesség növényi gyökérközbe való beszivárgásának lehetõvé tétele, és a gyomnövények eltávolítása („kiírtása”) lehet, kiegészítve mindezeket az esetleges tápanyag (mûtrágya) kijuttatásával is.



Agronómiai/agrotechnikai követelmények

Az elõzõekben részletezett mûveletek sikeres megvalósítása érdekében a sorközmûveléssel szemben támasztott legfontosabb követelmények a következõk lehetnek:

• a gyomok maximális kiírtása a sorközökben (min. 95%);

• a lehetõség szerint minimális védõsávok alkalmazása;

• hossz- és keresztirányú azonos mûvelési mélység (max. 10–15% eltérés);

• rögösödést és porosodást elõidézés nélküli talaj fellazítás;

• a kultúrnövény károsodását és talajtömörödést nélkülözõ sorközmûvelés;

• nagy területteljesítmény, ami az idény folyamán akár többszöri sorközkapálást is lehetõvé tesz.



A sorközmûvelõk általános felépítése

A sorközmûvelõ kultivátorok – a traktor-munkagép kapcsolat oldaláról – függesztett kivitelben készülnek. Felfüggesztésük szerint homlokoldali, has alatti vagy az erõgépek hátsó hárompontos függesztõ szerkezetére kapcsolt kultivátorok ismeretesek. A mellsõ (homlokoldali) felfüggesztés elõnyõs a munkavégzés szempontjából, mert a traktorvezetõ folyamatosan látja az egyes mûvelõtagok (és a rajtuk lévõ mûvelõ szerszámok) munkavégzését. A hordozó vázon (has alatt), a mellsõ és hátsó tengelyek közötti felfüggesztésnél is kedvezõ a munkagépre történõ „rálátás”, azonban ilyen esetben célszerû és szükséges az erõgép nyomvonalaiban kiegészítõ – lazító – szerszámok alkalmazása. A hátsó függesztésû sorközmûvelõk esetében a traktoros nem csak, hogy nem látja a mûvelõ szerszámok munkavégzését, hanem a traktor kormányzásakor a kultivátor ellentétesen mozdul el, és a munkavégzés nagyobb védõsáv (biztonsági sáv) biztosítását is megköveteli. A kultivátorok függesztõmûve szinte valamennyi munkagépnél szabványos kivitelû (ezek ISO I., II. esetleg III. lehetnek), és kézi felszerelésû, valamint gyorskapcsolós megoldások is ismertek. A sorközmûvelõ kultivátorok legtöbbje egy fõtartós gerendellyel készül, de a nagyobb munkaszélességû, ill. a tápkultivátoros változatoknál két gerendelyes – segédtartós – kialakításokkal készítik a munkagépet. A gerendelyeket gumiabroncsozású vagy fémlemezes járókerekek támasztják alá, amelyek munka közben a kultivátorok tömegét is viselik. Valamennyi sorközmûvelõ kultivátor legfontosabb egységei – a mûvelt sorközök számától függõ – ún. mûvelõtagok. A mûvelõtagok paralelogramma felfüggesztésûek, a gerendely(ek)hez oldható kötésekkel csatlakoznak (sortávolságuk változtatható), és magukba foglalják a mûvelõ szerszámokat, a mélységhatároló kereket, valamint a sorvédõ elemeket. A mûvelõ szerszámok között a kétoldalas lúdtalp (szárnyas) kapákat, az egyoldalas saraboló kapákat, az ék alakú (ívelt formájú) lazító kapákat, és a forgókapákat (az ún. csillagkerekeket v. rolling elemeket) különböztetik meg. Az egyes kultivátor szerszámok mûködésének jellemzõi az 1. táblázatban kerültek összefoglalásra. Ezeken kívül ismertek még a rotációs (hajtott) kapák, az egy- és kétoldalas töltögetõ szerszámok (pl. a bakhátas burgonyatermesztéshez), a tárcsás töltögetõk, valamint a növénytápláló (tápkultivátor) szerszámok is. Az egyes mûvelõtagokra a (mûvelõ)szerszámokat általában csoportosan szerelik fel: pl. 3 db lúdtalp kapa; 1 db lúdtalp kapa+jobbos-balos saraboló kapa; 5–7 db (rugós szárú) ék alakú lazító kapa, vagy 2 db forgókapa csoport stb. Ezek a kapacsoportok a sorközökben teljes, míg a csatlakozó soroknál fél/kétharmad mûvelõszerszám-összetételt jelentenek, amelyek a csatlakozó soroknál oda- és visszamenetben is mûvelik a sorközöket. A növénysorokat – munka közben – a talajjal való betakarástól védõlemezekkel, védõtárcsákkal (burkolatokkal) óvják meg. A sorközmûvelõk kiegészítõ berendezései közé tartoznak az ún. iránytartó – rugós terhelésû – tárcsák, illetve néhány hátsó függesztésû kultivátor esetében a kormányzó berendezések, amelyek külön gépkezelõt – „farost” – igényelnek. Az ilyen sorközmûvelõ kultivátorok kezelése – kormányzása, sorontartása – a gépkezelõk jelentõs fizikai igénybevételét kívánja meg, és ehhez párosul a gépkezelõk számára kedvezõtlen, nemegyszer poros környezet, amelyek együttesen nehéz munkakörülményeket teremtenek és az ergonómia munkájukat kedvezõtlenül befolyásolhatja. Az újabb, korszerûbb sorközmûvelõknél automatikus kormányzású munkagépekkel is lehet találkozni, alkalmazásuk gazdaságossága jelenleg kétségeket okozhat.

Gyakorlati üzemeltetési ajánlások, javaslatok

A sorközmûvelõ kultivátorok legfontosabb alkalmazási feltétele, hogy a kultivátor sorainak száma egyezzen meg az elõzõleg – a vetésnél – alkalmazott vetõgép sorainak számával. A munkavégzés során a kultivátorok a vetõgép nyomvonalában dolgozzanak, és a gépkezelõk fordítsanak kellõ figyelmet a pontos sorcsatlakozásra. Kompromisszumos alkalmazási feltétel lehet, hogy a vetõgép sorainak – vetõelemeinek – száma a kultivátorénak egészszámú többszöröse (pl. 18 soros vetõgép után 6 v. 9 soros kultivátort használnak, vagy a 12 soros vetõgép után 6, esetleg 4 soros kultivátort alkalmaznak). A kultúrnövények sérülését elkerülendõ, hogy a csatlakozó sorokban ne szereljenek fel teljes kapacsoportokat, hanem az oda- és visszamenetben is csökkentett szélességû (pl. fél v. kétharmad szélességû) kapacsoportokkal dolgozzanak. A kultivátorozás során mindig a növényállomány fejlettségének megfelelõ mûvelõszerszámokat – kapacsoportokat – kell a mûvelõtagokra szerelni, és azokat a kultúrnövények fejlettségének megfelelõen kell beállítani. A sorközmûvelés folyamán célszerû több kapakészlettel dolgozni, és minimum négy mûszaknaponként – 70–80 ha sorközmûvelése után – azokat újraélezni, ill. kicserélni szükséges. A kultivátorozás javasolt munkasebessége: passzív mûvelõszerszámok esetén 4–8 km/h, a forgó szerszámok esetén 6–10 km/h legyen. Természetesen itt is lehet kompromisszum: ha nagyobb – szélesebb – védõsávokat alkalmaznak, akkor az üzemeltetés sebességénél a nagyobb értékeket lehet figyelembe venni. A különbözõ munkaszélességû 6–12–18 soros sorközmûvelõ kultivátorokkal ~0,8–2,0 ha/mûszakóra területteljesítmények elérésére van lehetõség.



Gépválaszték, típusváltozatok

A jelenlegi hazai gépválasztékot 42 gyártó/forgalmazó közel 500 különféle típusváltozata biztosítja. Néhány, a gyakorlatban is ismert sorközmûvelõ kultivátor fõbb mûszaki jellemzõit a 2. táblázat tartalmazza.

 

Dr. Fûzy József