A szálastakarmány-betakarítás gépei

Az egyes betakarítási technológiáknál az elmúlt idõszakban jelentõsen bõvült a gépválaszték, ezért nagyon fontos, hogy a vállalkozók kellõ ismeretekkel rendelkezzenek a gazdaság adottságainak megfelelõ változatok kiválasztásánál.



Szálastakarmányok betakarítási technológiái

Az adott gazdaságban alkalmazott betakarítási technológia elsõsorban attól függ, hogy zöldetetésre, vagy téli tárolásra szánt szálastakarmányról van-e szó. A betakarítási technológia, illetve az azt megvalósító gépek kiválasztásánál más szempontokat (például takarmánytermõ terület, állatállomány nagysága, rendelkezésre álló pénzeszközök mértéke stb.) is figyelembe kell venni. Továbbiakban az egyes technológiákban alkalmazott legfontosabb gépi berendezések mûszaki és üzemeltetési jellemzõit mutatjuk be.



Kaszálógépek

A betakarítandó szálastakarmánytól és az alkalmazott technológiától függõen különbözõ alternáló és a rotációs vágószerkezetû kaszálógépeket alkalmaznak. Az alternáló vágószerkezetnél biztosítani kell a kaszasebesség és a haladási sebesség összhangját. Miután a kasza középsebessége általában nem haladja meg a 3 m/s-ot (2,2–3,0 m/s), az alternáló vágószerkezetû gépek haladási sebessége ennél kisebb, 7–8 km/h lehet. A kaszálógépek kiegészíthetõk szársértõkkel is.

A függesztett fûkaszák munkaszélessége 1,5–2,1 m, a vontatott és félig függesztett gépeké 2,3–3,0 m. A levágott szálastakarmányt az utóbbiak szársértés után széles (szõnyeg) rendre helyezik, így 0,5–1,0 nap alatt is elérhetõ az 50–60 százalékra történõ fonnyasztás. Az önjáró gépek vágószerkezetének munkaszélessége 3–5 méter is lehet, a terményt középre terelve a járókerekek között képezik a szûkített rendet. Szársértésre itt az úgynevezett szártörõ hengerpár szolgál.

A rotációs vágószerkezettel felszerelt kaszálógépek két csoportja ismert: a dobos kivitelû felsõhajtású és a tárcsás (vagy tányéros) kivitelû alsóhajtású megoldás. A dobos vágószerkezettel felszerelt gépek erõsebb kivitelûek, nagyobb igénybevételeket is kibírnak, így például a kevésbé gondozott és rosszabb talajállapotú õsgyepeknél és nagy hozamú szántóföldi kultúráknál is alkalmazhatók. Újabb géptípusoknál a kerületi sebesség növelésével (>100 m/s) a kések aktív hosszát körülbelül a felére lehetett csökkenteni, így mérséklõdött a kések sérülési lehetõsége. A rotációs vágószerkezetû kaszálógépeknél a nagy kerületi sebességnek köszönhetõen még nagy haladási sebesség esetén is biztosított az elhagyásmentes vágás.

A vágószerkezet a vízszinteshez képest +90° és -40° közötti helyzetekbe állítva is üzemeltethetõ, így rézsûk és árokpartok kaszálásához is beállítható.

A rotációs kaszák függesztett és vontatott változatban készülnek. A gépet üzemeltetõ traktor kiválasztásánál rotoronként általában 10 kW motorteljesítménnyel lehet számolni. A rotációs kaszák mindkét változata felszerelhetõ szársértõ berendezéssel, így a kaszálással egy idõben a száradást elõsegítõ mûvelet is elvégzésre kerül, és laza rend képzõdik (1. ábra). Itt a szársértési megoldások közül a szárzúzást alkalmazzák. Gyepeknél és fûféléknél a dobos rendszerû lengõujjas szársértõket használják. Munkaszélességük határesetben megegyezhet az alapgépével (például vontatott és egyes függesztett kaszák). Pillangósoknál különbözõ anyagú (acél-acél, acél-gumi, gumi-gumi) zúzó hengerpárokat alkalmaznak a szársértésre. Itt a bordázott palástú hengerek a ruhamángorlókhoz hasonlóan mûködnek, a szálakat hosszirányba áthúzva felrepesztik azt. A jelenleg gyártott legnagyobb munkaszélességû (14 méter) önjáró kaszálógépnél az 5 darab rotációs kaszaegység kombinált (elõl- és oldalt) függesztett kivitelû.

Rendkezelõk

A rendkezelõkkel a szûkített vagy szõnyegrendre vágott termény kezelését végezhetjük el, vagyis rendképzés, rendforgatás, rendterítés és a rendek összerakása lehet a feladat. A rendkezelõk egy része univerzális, a felsorolt mûveletek elvégzésére a megfelelõ beállítás után lesz alkalmas. Készülnek célgépek is, amelyekkel csak egy-egy mûvelet végezhetõ el (rendterítés, rendforgatás, vagy rendképzés).

Csillagkerekes rendsodró TLT hajtást nem igényel, a sodrócsillagokat a széna, illetve a talaj hajtja, így a széna mozgatásának teljesítményigénye a vonóhorgon jelentkezik. Nagy terméshozamok betakarítására kevésbé alkalmas, mert a nagy szénatömeg mozgatásakor már nem elég a talaj hajtóereje. Gyakorlatilag univerzális rendkezelõnek tekinthetõ, ugyanis a sodrott rendképzésen kívül jól használható például rendek összerakására, átfordítására. Ugyanakkor rendlazító és terítõ hatásuk alig érvényesül, és forgató munkájuk is mérsékelt. Rendképzésre történõ felhasználásuknál figyelemmel kell lenni a következõ munkamûveletre, illetve az ott alkalmazott gép igényére. A hosszúszálú takarmányból készült sodrat például a nagybálázók részére nem megfelelõ. Gyakoribb kaszálás és rövidszálú gyepek esetén használatuk javasolható, ilyenkor nem alakul ki összefonódott sodrat.

Merevujjas forgóvillás rendkezelõk függõleges tengelyû forgórészei TLT-rõl hajtottak. Az egyes forgórészek állítható magasságú és dõlésszögû támasztókerekek segítségével külön-külön elmozdulhatnak és kopírozzák a talajt. A szomszédos rotorok egymással szembeforognak, így a fogak által szállított szálastakarmányt hátraviszik, és mögöttük szétterítik, így felhasználhatók szûkített rend terítésére, illetve a szõnyegrend forgatására (2. ábra). Mûködésébõl adódóan mindig páros számú forgórész található egy gépen, számuk 2–10 darab. A nagyobb munkaszélességû vontatott gépek oldalszárnyai szállítási helyzethez felcsukhatók.

Vezérelt ujjas forgóvillás rendkezelõk: függõleges tengelyû forgórészei szintén TLT-rõl hajtottak. Mint egycélú gép, rendképzésre használható (3. ábra). A rendképzõ gépeket 1, 2 és 4 forgórészes változatban 3,4–5,5 méter munkaszélességgel gyártják, a kisebb munkaszélességûek függesztett kivitelûek.

Univerzális rendkezelõ gépek megfelelõ beállítás mellett elvégzik az elõbbi két géppel megvalósítható valamennyi munkamûveletet. TLT hajtású vezérelt ujjas forgórészekkel készülnek. A forgórészek száma rendszerint 2, így munkaszélességük és területteljesítményük kisebb, mint az egycélú rendkezelõké, viszont megvalósítható velük az egygépes rendkezelõ technológia, így a kisebb gazdaságok részére javasolható. A forgórészek forgásiránya egymáshoz képest változtatható, az újjak vezérlése ki-, bekapcsolható. Míg rendterítésnél és forgatásnál a forgórészek összeforognak, az újjak merevek, addig a rendrakásnál azonos a forgórészek forgásiránya, az újjak pedig vezéreltek.

A rendkezeléssel kapcsolatban ki kell emelni a következõket:

• a szénakészítéshez a szársértõ kaszálás után közvetlenül el kell végezni a rendterítést,

• szenázskészítésnél a rendterítés elmaradhat, a rendrakást, a rendek összerakását 45–50%-os nedvességtartalomnál kell elvégezni,

• gyepszéna készítésnél a rendrakás 20%-os, lucerna szénakészítésnél 35–45%-os nedvességtartalom mellett kell elvégezni. Lucernánál ekkor a levélpergés még nem jellemzõ, fontos viszont a laza, szellõs rend kialakítása az utánszáradás érdekében,

• lucerna esetén minden késõbbi beavatkozást (például csapadékos idõ esetén, forgatás, rendlazítás) a magasabb páratartalmú napszakokban kell elvégezni.

A rendfelszedõ pótkocsi (rakodókocsi)

A rendfelszedõ rakodókocsi forradalmasította a szénabetakarítási és a zöldetetési technológiát.

A rendre vágott zöld, fonnyasztott vagy száraz szálastakarmányok felszedésére (esetleg darabolására), szállítására és a rendeltetés helyén történõ kiürítésére (esetleg kiosztására) szolgál. A rendfelszedõ kocsik 16–40 köbméteres raktérrel, 2,5–7 tonna terhelhetõséggel többnyire egytengelyes kivitelben készülnek. Mellsõ részén vezérelt ujjas rendfelszedõ és szállító-továbbító szerkezet, a kocsiszekrény alján kaparóléces szállító található. A korszerûbb típusokat ellátják láncos vagy dobos rendszerû szeletelõ szerkezettel. A két szeletelõ késsor külön-külön bebillenthetõ a szállító-szeletelõ térbe, így egy késsor esetén 70–100 mm-es, két késsor esetén 35–50 mm-es szeletnagyságot kapunk. Egyes változatok – elsõsorban zöldetetésnél való alkalmazáshoz – még tárcsás rotációs vágószerkezettel és oldalra kihordó adagolószerkezettel is el vannak látva. Az egymenetes zöldetetési technológia frontfüggesztésû kaszálógép kiegészítéssel is megvalósítható. A szeletelõ szerkezettel felszerelt rendfelszedõ kocsik alkalmazhatók az újabb gépesített szénakészítési eljárásoknál. A közel azonos szeletnagyság a szárító-tároló berendezésekbe történõ egyenletes tömörségû betárolást, illetve a kitárolást gépi úton teszi lehetõvé. Kisebb gazdaságokban eredményesen használják továbbá ezeket a gépeket a silózásnál, a járvaszecskázók helyett. A 35–45 mm-es szeletnagyságú szálastakarmány a falközi silókban jól tartósítható.



Bálakészítõ gépek

A szálastakarmányok és a szalma betakarításánál világszerte elterjedt a bálázásos technológia. Kezdetben a kisbálázók, ma a különbözõ nagybálázók használata az általánosabb. A korábban általánosan alkalmazott kisbála-készítõ gépek közül a nagynyomású csúszódugattyús berendezések terjedtek el nálunk. A préscsatorna adott keresztmetszetû (360 × 500 mm), a bála hossza és tömörsége viszont állítható. A kész bála ürítése történhet bálacsúszda segítségével közvetlenül a talajra, vagy a mögötte, vagy mellette vontatott szállítójármûre, illetve alkalmazhatnak bálakidobó berendezést is. A kisbálázásos technológia félszénánál is alkalmazható.

A hengeres nagybála-készítõ gépek változó és állandó préstérrel készülnek. A változó présterû hengeres nagybálázónál a végtelenített tömörítõszalagok (hevederek) formázzák állandó tömörségûvé a nagybálát. A bálák hossza rendszerint 120, ill. 150 cm, átmérõje beállítható, max. 180 cm. A változó présterû körbálázók elõször a bála magját készítik el, ami gumiszalagok szorítása közben folyamatosan nagyobbodik, tömörségük állandó (4. ábra).

Az állandó présterû hengeres bálázóknál a rendfelszedõ által a préstérbe adagolt takarmányt a hajtott formázóhengerek, vagy hevederek, kaparóláncok forgásba hozzák, és a préstér feltöltõdése után tömörítik, így a képzõdõ bála közepe lazább, a kerület mentén tömörebb lesz. A bála mérete itt állandó. Általában 120 vagy 150 cm átmérõjû és 120 cm hosszú bálákat készítenek, de elõfordulnak a 90 és 180 cm átmérõjû, illetve 150 cm hosszúságú bálakészítõk is.

A hengeres szénabálák tömörsége 110–180 kg/köbméter, tömegük 400–600 kg. A bálakötözés a gép álló helyzetében történik. A legtöbb típus 2 szabad szállal, 10–12-szeres körülcsévéléssel végzi el a kötözést. Kivételt képeznek az elõkamrával rendelkezõ és hálóval kötözõ folyamatos üzemû gépek (5. ábra). Elsõsorban az állandó présterû gépek újabb típusai fóliával, vagy hálóval kötõ szerkezettel is készülnek. Itt másfélszer vagy kétszer tekerik körbe a bálát.

A hengeres bálázógépek a szalma és a gyepszéna betakarítására minden megkötés nélkül alkalmasak. Ebben az esetben a változó présterû gépekkel tömörebb, alaktartóbb és jobban kazalozható bálák készíthetõk. A lucernaszéna bálázására viszont csak az állandó préskamrás gépek javasolhatók 22–25%-os nedvességtartalom mellett. A laza közepû bálák a táblán utánszáradnak. A levélpergési veszteség ilyen nedvességtartalomnál nem jelentõs.

A hengeres bálázókkal szenázsbála is készíthetõ. Ebben az esetben a szálastakarmány 50–60%-os nedvességtartalommal bálázható és elõnyösek a szeletelõ- és csomagolószerkezettel felszerelt hengeres bálázók (6. ábra). Az elkészült bálákat közvetlenül a bálatároló helyre kell szállítani és egyesével vagy újabban csoportosan speciális bálacsomagoló géppel fóliába kell légmentesen csomagolni. A becsomagolt bálák mozgatására különleges fogószerkezettel rendelkezõ rakodógépek szükségesek, a sérülés elkerülése érdekében. A tárolás a szabadban történhet egyesével vagy kazalba rakva.

A szögletes nagybálázók csúszódugattyús, nyitottcsatornás újabb változatai a gazdaságon belül felhasználásra kerülõ szalma, széna és szenázs készítésére is alkalmasak (7. ábra). A velük készíthetõ bála térfogattömege szalmánál 150–180, szénánál 150–220, szenázsnál 230–280 kg/köbméter. A bálák szélessége 80–120 cm, magassága 40–127 cm között változik az egyes gépeknél. A bála hossza minden esetben állítható, így biztosítható az is, hogy a szállítójármûvön kötésbe legyenek rakhatók. A nagyobb méretû bálák tömege elérheti a 800–1000 kg-ot is. Ezeknél a szögletes nagybálázóknál a kötözés 4–6 helyen mûanyag zsineggel, menetközben a beállított bálahosszúság elérésekor automatikusan történik.

A szögletes nagybálázó gépek nagy teljesítménnyel és jó munkaminõséggel dolgoznak gyep, illetve lucernaszéna betakarításánál, valamint szenázsbála készítésnél is. Ekkor az elkészített bálákat rövid idõn belül szorosan egymás mellé rakva kazlazzák, majd fóliával légmentesen lezárják. A bálakazal méretét úgy célszerû megválasztani, hogy megbontás után két hét alatt föletethetõ legyen. Ez a technológiai változat elsõsorban a nagy hozamú, nagyobb állatlétszámmal rendelkezõ gazdaságoknál jöhet szóba, mert a gép beszerzési ára magas. A költségek csökkentése a gépek társulásokban történõ üzemeltetésével is elérhetõ. A szélesebb, (1–1,2 m) és laposabb (0,4–0,6 m magas) bálák jobban kazalozhatók, így saját felhasználású szálasanyagoknál, szenázsnál elõnyösebbek.



Dr. Kocsis Sándor–Dr. Kacz Károly

NYME Mezõgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar

Biológiai Rendszerek Mûszaki Intézete