MENÜ

Az újburgonya termesztés lehetõségei Magyarországon

Oldalszám: 20
2014.04.10.

Az EU-csatlakozás után kiszélesedõ és kiélesedõ piaci verseny következtében – hosszabb távon – piacvesztésre számíthatunk az õszi felszedésû és tárolt étkezési burgonya terén, külföldi piacok (réspiacok) megszerzésére sárgahéjú újburgonyánál van lehetõségünk.

Magyarország éghajlati adottságai a hosszú tenyészidejû burgonya termesztésére nem, de a rövid tenyészidejû újkrumpli elõállítására (tavasszal és õsszel egyaránt) – fõként a homoktalajainkon – kifejezetten kedvezõek. A magyar burgonyatermelõknek elsõsorban a biztosabb, kiszámíthatóbb és nagyobb jövedelmet lehetõvé tevõ korai és nyári ültetéssel történõ újburgonya termesztésében vannak lehetõségei. Ezt – a biológiai alapok oldaláról – lehetõvé teszi a rövid tenyészidejû, lassan leromló, kisebb költséggel elõállítható – így versenyképesebb – újabb magyar fajták (pl. Pannónia, keszthelyi fajták) megjelenése, illetve – a termesztés technológia oldaláról – az újabb fejlesztések, termesztési módszerek gyakorlati bevezetése. A rövid tenyészidejû (korai) fajták termesztésében rejlõ lehetõséget kihasználni – azaz kitûnõ minõségû tavaszi, vagy õszi felszedésû „újburgonyát” szabadföldön termeszteni – elsõsorban a kisebb táblaméretû, öntözhetõ homoktalajokon gazdálkodóknak adatik meg.



Ökológiai adottságaink és az újburgonya termesztés

A burgonya a hûvös, csapadékos klímát kedveli. Magyarországon a burgonya számára nem megfelelõ – az optimálisnál magasabb – a hõmérséklet, a szükségesnél pedig lényegesen kevesebb a csapadék és annak kedvezõtlen az eloszlása is. A hõmérséklet és a vízellátás nemcsak a burgonyatermés mennyiségét, de a minõségét is jelentõsen befolyásolja. A tenyészidõszakban hullott csapadék mennyisége nem elégíti ki a burgonya igényét. A burgonya vízigénye a tenyészidõben – a gazdaságos 40–50 t/ha terméshez – 500–600 mm, ezen belül június–júliusban a legnagyobb, mintegy 300–350 mm. Ennyi csapadék hazánk területén sehol nincs.

Magyarországon a tenyészidõszak átlaghõmérséklete magasabb a burgonya igényénél. Különösen a legmelegebb nyári hónapok átlaghõmérséklete (június közepétõl augusztus végéig) lényegesen (2–5°C-kal) meghaladja a burgonya számára optimális 16–18°C-os átlaghõmérsékletet. Magasabb fényintenzitásnál viszont magasabb az optimum hõmérséklet is, 30°C felett a fotoszintézis hatékonysága azonban jelentõsen csökken. A hõmérséklet nagy hatással van a növény légzési folyamataira is: a burgonya számára kedvezõ 20–25°C-os nappali és 10–12°C-os éjszakai hõmérsékletnél a termelt szárazanyag 20–25%-a légzési veszteség. Magasabb hõmérsékleteken – ami a burgonya számára kedvezõtlen – ez az érték jelentõsen növekedhet, tehát csökken a termésbe beépített szárazanyag, azaz a gumótermés. A különösen magas hõmérséklet (30°C feletti) a növény korábbi éréséhez is vezethet, fõleg ha szárazsággal párosul. Mind a lombozat, mint a gumók fejlõdését a nappalhossz és a hõmérséklet lényegesen befolyásolja. Rövidnappalos (tavaszi és õszi) körülmények között relatíve kicsi levelek fejlõdnek a növényen és a gumókötés a növény kihajtása után hamar megindul. Hosszúnappalnál (nyáron) ellenben a gumókötés idõpontja késõbbre tolódik és több levél is fejlõdik. Az optimum elsõsorban a termesztett fajta nappalhosszúsággal szembeni igényétõl függ. Minden fajtának meg van a maga kritikus nappalhosszúsága. Ez azt jelenti, hogy a fajta gumókötése csak akkor indul meg, ha a nappalhossz egyenlõ, vagy rövidebb, mint a fajta kritikus értéke. A hõmérsékletnek szintén jelentõs befolyásoló szerepe van és módosítja egy adott nappalhosszúság hatását is. Általában az alacsony hõmérséklet – különösen az éjszakai – és a rövidnappalos körülmények a gumókötés idejét elõre hozzák, míg a hosszúnappalos megvilágítás és a magas hõmérséklet késleltetik azt. A gumókötés megindulása után a nappalhossz és a hõmérséklet szerepe csökken. A különösen magas hõmérséklet azonban a növény korábbi éréséhez (terméscsökkenéshez) vezethet, fõleg ha az szárazsággal párosul. Ez történik Magyarországon a nyári idõszakban fellépõ hõségnapokon a hosszú tenyészidejû fajták termesztésekor, amelyet sokszor az öntözéssel sem lehet megállítani. Tehát a nappalhosszúság és a hõmérséklet is a rövid tenyészidejû fajták kora tavaszi ültetésben történõ termesztésének kedvez. Szintén kedvez a nyári ültetésben történõ korai fajta termesztésének is, mert ilyenkor a gumókötés és kezdeti gumófejlõdés a csökkenö nappalhosszuságú és alacsonyabb hõmérsékletû nyár végi idõszakra esik. A magas fényintenzitás gátolja a levelek fejlõdését, míg a gumókét elõsegíti. Ez különösen elõnyös korai burgonya termesztésénél. Ilyenkor a levelekben megtermelt tápanyagok nagyobbrészt a gumóba vándorolnak. A növekedési típus meghatározásában – más tényezõkkel összhangban – a fajtának is jelentõs szerepe van.

További – a klimatikus adottságunkból eredõ – probléma, hogy a hazai meleg és száraz klímát kedvelõ nagy vírusvektor levéltetû egyedszám a vírusfogékony fajták gyors leromlását okozza. Ezért Magyarországon a súlyos leromlást okozó virúsbetegségekkel szemben ellenálló, elsõsorban rövid tenyészidejû fajták használata mellett lehet erdményes, biztonságos és versenyképes burgonyatermesztést folytatni. Virúsrezisztens magyar fajta használatával – a klimánkon nagy egyedszámban elõforduló virúsvektor levéltetvek ellenére – a szaporítási lépcsõk növelhetõsége (többszöri utántermesztési lehetõség) miatt lényegesen csökkenthetõ a vetõburgonya ára és ezen keresztül az étkezési burgonya termelési költsége és önköltsége is.

Ilyen klímatikus adottságok mellett elsõsorban a korai és vírusrezisztens fajták szaporítása és termesztése lehet versenyképes és eredményes. A rövid tenyészidejû (korai) fajták termesztésekor ugyanis – kora tavaszi ültetésben – a tenyészidõ nagyobb része esik a burgonyatermesztés számára kedvezõbb hûvösebb és jobb csapadékellátottságú tavaszi idõszakra. Júniusban már betakarítható, így a legnagyobb hõmérsékletû és vízigényû nyári hónapok elkerülhetõk. Eddig kihasználatlan további lehetõségünk a nyári (június – júliusi) ültetés, amikor viszont a szintén kedvezõbb nyár végi, õszi tenyészidõszakot használhatjuk ki egy erre alkalmas, rövid tenyészidejû, gyors fejlõdésû, de nagy termõképességû fajtával. Eddigi tapasztalatok alapján mindkét ültetési idõpontban nagy eredménnyel termeszthetõ a korai és leromlásnak ellenálló új magyar fajta: a Pannónia. A kelés és kezdeti fejlõdés ugyan a legmelegebb nyári hónapokra esik (öntözni kell), de ilyenkor még a gumókötésig kicsi a burgonya vízigénye. A nagyobb vízigényû gumókötéskori és intenzív gumófejlõdési idõszak viszont a már kedvezõbb hõmérsékletû és csapadékosabb augusztus végi, szeptemberi és október elejei idõszakra esik. A középérésû (hosszú tenyészidejû) burgonya nagy vízigénye miatt viszont májustól augusztusig – még átlagos évjáratban is – körülbelül 200–300 mm vizet kell öntözéssel pótolni ahhoz, hogy biztonságosan jó legyen a termés. Meleg és aszályos évben 400–600 mm-t is ki kell öntözni. Ilyen évben azonban az öntözés sem jelent garanciát, mert a 30°C feletti kánikulai napokon a növény az elõállított szárazanyagot „ellélegzi”, párologtatásra (hûtésre) használja fel, mint energiát és nem a gumóba építi be, továbbá a lombozat gyorsan elöregszik (vagy hõkárosodás miatt el is pusztúlhat), ami tovább csökkenti a termést. A korai burgonya a rövidebb, jobb csapadékellátottságú és hûvösebb tenyészidõben (tavasszal, õsszel) kevesebb vizet igényel, viszont öntözni kell. A korai burgonya öntözésére – a kisebb táblákon – a legjobb módszer az esõztetõ mikroszórófejes öntözés, amellyel szükség szerint elvégezhetõ a gyakori – aszályban akár naponta – kis vízadagú (4–6 mm) öntözés.

Az ökológiai adottságok között a talajadottságok is jelentõs hatást gyakorolnak a burgonya termésére és a minõségére is, ugyanis itt a gazdaságilag hasznosítható termés – a gumó – a talajban fejlõdik. A talaj – tulajdonságaitól függõen – a víz és tápanyagellátáson kívül a gyökérzet és a deformációktól mentes gumó kialakulásához a laza szerkezetet is kell, hogy biztosítsa, a növény csak ily módon lesz képes arra, hogy jó minõségû és nagy termést adjon. Kötött, tömõdött szerkezetû, levegõtlen talajban rossz minõségû és nem piacos küllemû (deformált, másodlagos növekedésû, sok tapadó földdel szennyezett) burgonya terem. Harmónikus víz- és tápanyagellátás mellett a legjobb minõségû (szép küllemû, deformációktól mentes) burgonya a homoktalajokon termeszthetõ. Törekedni kell a burgonya számára kedvezõ homoktalajokon kora tavaszi ültetéssel a korai és nyári felszedésû, nyári ültetéssel pedig az õszi felszedésû és téli burgonya elõállítás növelésére. Magyarországon a hagyományos – régen kialakult – burgonyatermesztési körzetek is a három nagy homoki tájegységünkön helyezkednek el: Nyírség, Duna-Tisza közi Homokhát, Somogyi Dombvidék homoktalajokon, öntözött körülmények között az „új környezetkímélõ és egyben gazdaságos trágyázási szaktanácsadási rendszer” szerinti trágyázást alkalmazva, rövid tenyészidejû (korai érésû) és jó vírusrezisztenciával rendelkezõ fajták használata mellett eredményes és versenyképes burgonyatermesztés folytatható.

Tehát az eddigiek alapján nyilvánvaló, hogy ökológiai adottságaink nem kedveznek a hosszú tenyészidejû (nagy vízigényû) és virusos leromlásra fogékony fajták termesztésének, lehetõvé teszik viszont a rövid tenyészidejû (korai) és leromlásnak ellenálló (vírusrezisztens) fajták termesztését – megfelelõ termesztési módszereket alkalmazva –, amelyekkel eredményes és versenyképes foszlós- és/vagy paráshéjú újburgonya termeszthetõ. Jelenleg és a jövõben is – az EU országok közötti burgonya szabad áramlása (nincs piaci korlátozás) miatt – elsõsorban csak a korai és vírusrezisztens fajták termesztése lehet versenyképes és eredményes.



Lehetõség a biológiai alapokban

A burgonyát vegetatív úton szaporítjuk, ezért Magyarországon a vírusfogékony fajták leromlása nagymértékû és gyors, amelyet elsõsorban a levéltetvek által terjesztett vírusbetegségek okoznak. Néhány afrikai országokban – ahol a magyarországi klimatikus adottságokhoz képest sokkal jobban kedvez a klíma a levéltetvek szaporodásának és emiatt óriási mértékû a leromlás – alkalmazzák a valódi burgonyamagról történõ termesztést, az ugynevezett TPS (True Potato Seed) technológiát. Sajnos az így elõállított étkezési burgonya viszont nagyon heterogén. A leromlásért fõként a levélsodró vírus (PLRV) és az Y vírus (PVY) tehetõk felelõssé, amelyek terjesztését – átvitelét a betegrõl az egészséges növényre – leginkább a klímánkon nagy egyedszámban elõforduló levéltetvek (mint vírusvektorok) végzik. A biológiai alapok oldaláról a magyarországi eredményes korai termesztéshez leromlásnak ellenálló rövid tenyészidejû, jó gazdasági értékmérõ tulajdonságokkal rendelkezõ fajta és abból elõállított egészséges, jó minõségû vetõgumó szükséges. Erre a korai fajták közül jelenleg csak a magyar (kisvárdai) nemesítésû Pannónia fajta alkalmas és várhatóan a legújabb nemesítésû, rövidebb tenyészidejû keszthelyi fajták. Ezek az újabb magyar fajták a jelenleg korai termesztésben használt külföldi fajtákkal (pl. Cleopátra, Kondor, Red scarlett, Impala) versenyképesek – a leromlással szembeni ellenállóság, a fontosabb rezisztencia tulajdonságok és a termõképesség, minõség vonatkozásában egyaránt. Tehát az eredményesebb magyarországi termesztéshez minél gyorsabb fajtaváltásra lenne szûkség – a küldöldi gyorsan leromló fajtákról a hazai nemesítésû és itthon szaporított, leromlásnak ellenálló (elsõsorban korai) magyar fajtákra.

A hazai burgonyanemesítõk, valamint külföldi cégek az elmúlt 10 évben több, mint 600 burgonya fajtát és fajtajelöltet jelentettek be állami elismerés céljából az Országos Mezõgazdaság Minõsítõ Intézethez (jelenleg: MgSzH). Ezek, a többségükben a miénktõl eltérõ ökológiai környezetben nemesített fajták nem váltak be a hazai környezetben. A jelenlegi újabb magyar fajták (pl. Pannónia, keszthelyi fajták) alkalmazkodóképességben, termõképességben, minõségben is versenyképesek, rezisztencia tulajdonságokban jobbak, leromlással szembeni ellenállóság tekintetében pedig messze felülmulják a külföldi fajtákat. Az ellenállóság (elsõsorban a vírusrezisztencia) javítása és a koraiság fokozása jelenleg is a magyar nemesítés legfontosabb feladatai és az eredményes magyarországi burgonyatermesztés kritikus elemei – a biológiai alapok oldaláról.

A korai fajták száma 2007-ben a Nemzeti Fajtajegyzékben 30 volt, amelybõl 24 fajta többcélú asztali burgonya, 5 chips, 1 pedig püré-pehely célú felhasználásra alkalmas. Az összes magyar listán szereplõ fajták száma: 68, amelynek így 44%-a igen korai–korai éréscsoportba tartozó, rövid tenyészidejû. A termelõk részérõl az új fajták iránt – jogosan – nagyfokú óvatosság tapasztalható. Ez a jelenség más országokban is ismert, a termelõk és feldolgozók nehezen mondanak le a már megismert és bevált fajták használatáról. Viszont a magyar nemesítésû, korszerû újabb fajtákhoz bátrabban nyúlhatnak, hisz azokban sokkal kisebb az agrotechnikai és kórtani kockázat.

A fogyasztói szokások is jelentõs mértékben rögzültek, országonként eltérõ sajátosságokat mutatnak, és idõrõl idõre változnak. Az Európa északi és nyugati részén elsõsorban sárgahéjú burgonyát termesztenek és fogyasztanak, ezen országok piacain rózsahéjú (piros) burgonyát csak elvétve lehet találni. Franciaországban, Dél-Európában és a konzervatív Angliában egyaránt szívesen termelik és fogyasztják a piros és sárga héjú fajtákat. Olyan megalapozatlan formalizmus viszont sehol másutt nincs, mint Magyarországon, hogy ennyire csak a piros héjú fajtákhoz ragaszkodnak. Sajnos azt még csak kevesen tudják, hogy a héjszín és a burgonya valódi értékmérõ tulajdonságai (termõképesség, rezisztencia, minõség, íz stb.) között semmiféle összefüggés nincs! Az viszont igaz, hogy egyre több a kiváló tulajdonságú, sárga héjú fajták száma, ilyen pl. a magyar nemesítésû Pannónia is.

Az egyes fajták növekedési típus tekintetében különböznek egymástól. Eltérhetnek például a kezdeti fejlõdés gyorsaságában, a gumókötés idõpontjában, a gumónövekedés gyorsaságában. A növekedési típust a korábban tárgyalt környezeti (ökológiai) tényezõk is befolyásolják (sõt az elõhajtatásnál a gumók fiziológiai elöregítése is növeli a koraiságot, gyorsítja a fejlõdést, rövidíti a tenyészidõt), de alapvetõen a fajta genetikailag meghatározott tulajdonsága. Egy korai fajtánál a gumónövekedés mértéke folyamatosan gyorsul, míg a lombozaté visszafogott marad. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen fajtánál a levelek által megtermelt szervesanyag nagyobb része a gumóba vándorol. Egy asszimilációra kedvezõ napon a gumótömeg gyarapodása az 1000 kg-ot is elérheti hektáronként – természetesen ehhez az is szükséges, hogy a fotoszintetizáló lombozat egészséges és nagy felületû legyen (LAI optimális) továbbá a szükséges víz és tápanyag rendelkezésre álljon. Korai fajtánál a lombozat maximális kifejlõdésének ideje korábbra esik, de a levelek életciklusukat is korábban fejezik be. A „Harvest index” (a gumótermés szárazanyag tartalma osztva az összes megtermelt szárazanyag mennyiségével) korai fajtánál magasabb. Korai fajta termesztésénél – ha teljesen érett, paráshéjú állapotban takarítjuk be, akkor a magasabb tõszám, s így a magasabb hajtásszám elérése fontos célkitûzés. A kisebb lombozat miatt kisebb a tenyészterület igénye, így optimális tõszámmal (csíraszám lásd késõbb) ültetett korai burgonya korábban fedheti a talajt, a gumókötés korábban megindulhat és a növény elõbb is érik be. Más a helyzet az újburgonya termesztésnél, amikor korai fajtát újburgonya (nem pedig beérett asztali burgonya) termesztésére használjuk – ilyenkor a gyorsabb gumónövekedés biztosítása érdekében nagyobb tenyészterületre (tõtávolságra) ültetjük és így akár hónapokkal (3 hónappal is) hamarabb betakarítható, mint a késõi növekedési típusú fajta. Késõi érésû fajtánál a gumókötés a tenyészidõszak késõbbi idõpontjában indul meg. A hosszabb tenyészidejû õszi felszedésû fajtánál a gumókötés egybeeshet a nyár elejei aszállyal és – fajtánként eltérõ mértékben – de csökkenti a tövenkénti gumószámot és ezáltal a termést is. Az ilyen fajta – a kezdeti idõszakban – a megtermelt tápanyagok nagyobb részét a lombozat fejlesztésére fordítja. Összességében egy hosszú tenyészidejû fajta több levelet (nagyobb lombozatot) fejleszt és az tovább is él – feltéve, ha az egyre gyakoribb nagy hõséggel társuló nyári aszályt túléli! Mindezekbõl következik, hogy egy korai érésû fajta a vegetációs idõszaknak már egy korábbi idõpontjában is relatíve magas termést tud produkálni, de mivel a késõi érésû fajtának hosszabb idõ áll rendelkezésére, az összes termés ennél a típusú fajtánál magasabb lehet, ha a környezeti tényezõk ezt lehetõvé teszik. Tehát egy korai, gyors fejlõdésû fajta, amely jól alkalmazkodik a magyarországi tavaszi–nyár elejei, vagy nyári ültetésben a nyár végi–õszi klímatikus adottságokhoz, akkor rövidebb idõ alatt, kisebb költséggel viszonylag nagy termésprodukcióra képes, így hatékonyabb és eredményesebben termeszthetõ. A hivatalos fajtakísérletek, az üzemi termesztési kísérletek és már több mint 5 éves termesztési tapasztalatok (lásd még késõbbiekben is) alapján bíztosan kijelenthetõ, hogy a magyar nemesítésû korai és leromlásnak ellenálló Pannónia fajta alkalmas, képes erre (1. kép).

 


 





Az újburgonya elõállítás módszerei

Az újburgonya elõállításban jelenleg a zsenge, teljes beérés elõtt felszedett és forgalmazott újburgonya származhat:

• fûtés nélküli fólia alatti hajtatásból,

• átmeneti fóliatakarásos korai szabadföldi termesztésbõl, amely lehet:

• perforált préselt fóliás vázrendszeres takarás,

• szövött (fátyolfóliás) talaj és növény takarás,

• takarás nélküli korai szabadföldi termesztésbõl



Korai termesztéshez (júniusi betakarítás) a vetõgumót minden esetben elõ kell hajtatni (csíráztatni) (2. kép).

 


 





Új intenzív termesztési lehetõség: a „duplázás”

2006-ban és 2007-ben kísérleti termesztést folytattunk korai tavaszi ültetésû szabadföldi primõr, majd ennek a betakarítása után – ugyanazon a területen – nyári ültetésû õszi felszedésû „újburgonya” termesztésének vizsgálatára. Célunk volt elsõsorban a „duplázás” (egy tenyészidõszakban, ugyanazon a területen egymás után kétszer történõ „újburgonya” termesztés) lehetõségének vizsgálata, kísérleti fejlesztése. Célunk eléréséhez a rövid tenyészidejû, jó rezisztenciájú, kiemelkedõ termõképességû és finom ízû új magyar fajtát, a Pannóniát vontuk be a kísérletbe. Az új termesztési módszer sikeres kipróbálása esetén lehetõvé válik a tavaszi primõr „újkrumpli” felszedése és értékesítése után – ugyanazon a területen – õszi felszedésû „újburgonya” elõállítása (3. kép) és téli idõszakban történõ piaci bevezetése – növelve ezzel az „újkrumpli” termesztõk éves jövedelmét és egyúttal a piacon szokatlan idõpontban megjelenve választékot bõvít és ínyenc fogyasztói igényt elégít majd ki. A kísérleti termesztés helyszínéül szolgáló gazdaság Magyarország déli részén, a „Homokháton” található. A termesztési kísérlet mindkét évében a Pannónia korai éréscsoportba tartozó, magyar nemesítésû burgonyafajtát használtuk, amely rövid tenyészidejû, jó rezisztencia tulajdonságokkal rendelkezõ, kiemelkedõen nagy termõképességû és finom ízû.

 


 





Eredmények a „duplázásos” újburgonya termesztésben

2006-ban a korai fátyolfóliás termesztés során korai foszlós héjú burgonyából 30,5 t/ha-os termést, majd az ezt követõ nyári ültetésbõl 39,5 t/ha parásított héjú termést takarítottunk be ugyanazon területrõl (1. ábra). Tehát a „duplázással” – egy tenyészidõszakban, ugyanazon a területen egymás után kétszer történõ burgonya termesztéssel – az adott kísérleti évben összesen 70 t/ha újburgonyát állítottunk elõ. A korai 1. termés %-os méreteloszlása a következõ volt: 40 mm > 5,7%; 40 mm< 94,3%. A nyári ültetésbõl betakarított 2. termés méreteloszlása a következõ volt: 40 mm > 27%; 40 mm < 73%. A 2. ábrán a termés méreteloszlása t/ha-ban látható.

A 2007-es próbatermesztés során a korai termesztésnél nem alkalmaztunk fátyolfólia takarást, ennek és az évjáratnak köszönhetõen 11 nappal késõbb takarítottuk be az elõzõ évinél viszont 9,6 t/ha-al nagyobb termést. Az elsõ korai foszlóshéjú gumótermés 40,1 t/ha, míg az elõzõ évinél 11 nappal késõbbi nyári ültetésbõl származó parásított „újkrumpli” termése – amit az elõzõ évhez képest 15 nappal késõbb takarítottunk be – 34,5 t/ha volt (1. ábra.). Így a próbatermesztés 2. évében összesen 74,6 t/ha „újkrumplit”, az elõzõ évinél 4,6 t/ha-al többet takarítottunk be ugyanazon területrõl, „duplázásos” termesztési módszerrel. A korai 1. termés %-os méreteloszlása a következõ volt: 40 mm > 4,4%; 40 mm< 95,6%. Ez hasonló az elõzõ évi azonos idõszak termésének méreteloszlásával, ami igen jónak tekinthetõ, hisz alig tartalmaz kisméretû, kisebb áron értékesíthetõ ún. „parázsburgonyát”. A nyári ültetésbõl betakarított 2. termés méreteloszlása a következõ volt: 40 mm > 3,7%; 40 mm < 96,3%. Ez kedvezõbb az elõzõ évi hasonló idõszakban betakarított õszi újburgonya méreteloszlásánál. A 2. ábrán a termés méreteloszlása t/ha-ban kifejezve látható.

 


 


 

 

 



Két év átlagában megállapítható, hogy a kísérleti próbatermesztés során a „duplázásos” újburgonya termesztési módszerrel évi 72,3 t/ha-os termésátlagot értünk el, amelynek 49%-a tavaszi foszlóshéjú újburgonya, 51%-a pedig õszi parásított héjú újburgonya (1. ábra). A termések mindkét évben és mindkét betakarítási idõpontban szép küllemûek, deformációktól és egyéb károsodásoktól mentesek voltak, ami az agrotechnika mellett a Pannónia fajta tulajdonságainak és a kedvezõ termõhelynek is köszönhetõ.

Az eredmények alapján a próbatermesztési kísérlet pozitív eredménnyel zárult. Az egy tenyészidõben, ugyanazon a területen kétszer egymást követõ újburgonya termesztési módszer sikeres volt, mind termésmennyiség mind pedig minõség (gumótermés méreteloszlása, küllemi minõsége) tekintetében. Ha a terméseredményeket összevetjük az utóbbi évek legmagasabb – 25,0 t/ha-os – magyarországi burgonya átlagtermésével, akkor láthatjuk, hogy mindkét vizsgált évben és egy éven belül ugyanazon a területen folytatott mindkét termesztés termései meghaladják az országos átlagot, ha pedig az évi összes újburgonya termés kétévi átlagát hasonlítjuk össze az országos átlaggal, akkor azt 47,3 t/ha-ral meghaladja, azaz 289%-al több termést produkált. Ez igen jelentõs termésmennyiségnek tekinthetõ, fõként újburgonyából, korai fajta használatával, amely a rövid tenyészidõ miatt általában kevesebb termést produkál, mint egy hosszú tenyészidejû fajta.



Összefoglalás, javaslatok

Magyarország éghajlati adottsága – a burgonya számára az optimálisnál magasabb hõmérséklet és kevesebb csapadék miatt – elsõsorban a korai és vírusrezisztens fajták termesztésére, szaporítására alkalmas. A jövõben – az EU burgonya szabad áramlása miatt – elsõsorban csak a korai (újburgonya) termesztése lehet versenyképes és eredményes.

A legjobb minõségû burgonya a hagyományos – homoktalajú – burgonyatermesztõ tájakon termeszthetõ, ezért törekedni kell – harmonikus tápanyag- és vízellátás mellett – a burgonya számára kedvezõ, könnyen felmelegedõ, laza szerkezetû humuszos-homok talajokon – elsõsorban a (korai) újburgonya elõállítás növelésére. Magyarországon a korai termesztés felértékelõdõben van és ez a tendencia folytatódik. Az újburgonya szárazanyag- és keményítõtartalma alacsony, egyéb beltartalmi paraméterei (magas C-vitamin, lizin-, metionin- és cisztintartalom) táplálkozás-élettani szempontból kedvezõek, speciális ételek készítésére is alkalmas.

Súlyos leromlást okozó vírusokkal szemben (levélsodró- és Y-vírus) rezisztens magyar fajta használatával akár 90%-kal is csökkenthetõ lenne a vetõburgonya költsége és ezen keresztül a korai (újburgonya) és õszi felszedésû étkezési burgonya termelési költsége és önköltsége is. Az újabb korai vírusrezisztens magyar fajták termesztése (pl. Pannónia és várhatóan az újabb keszthelyi korai fajták is) a laza szerkezetû homoktalajokon – öntözéses termesztés mellett – korábban (gyorsabb megtérülés) biztosabb és nagyobb jövedelmet biztosítanak, mint az õszi felszedésûek. A héjszín – a Magyarországon uralkodó piroshéjú formalizmuson kívül – sehol máshol nem döntõ! A gumó héjszíne és gazdasági értékmérõ tulajdonságai (termésmennyiség, minõség (íz) stb.) között nincs semmiféle összefüggés.

Intenzív (öntözött) körülmények között, jó rezisztenciájú, rövid tenyészidejû magyar fajtával lehetõség van nyári ültetéssel történõ burgonya elõállítására, sõt a „duplázással” a korai (júniusi) betakarítás után ismét beültetve a területet õsszel kiváló minõségû foszlós-, vagy paráshéjú árut takaríthatunk be, amellyel tovább növelhetõ a jövedelem. A „duplázásos” újburgonya-termesztési módszer elsõsorban a Homokhát déli öntözött homoktalajain, Pannónia fajtával javasolható. Az új termesztési módszerrel a „duplázással” 50%-kal több éves jövedelem érhetõ el, mint önmagában a korai szabadföldi termesztéssel. Az új termék, a parásított, de még vékony héjú, fiatal gumójú õszi újburgonya nagyobb értéket képviselhet, és választékbõvítést jelenthet a téli idõszakban. A hazai fogyasztói szokások alapján április végétõl június végéig keresik és vásárolják a foszlóshéjú újkrumplit. A „duplázással” elõállított õszi újburgonyának a téli (karácsonyi, újévi) idõszakban lehet majd jelentõsebb piaca.



Dr. Kruppa József

–Heller Szabóné Molnár Márta

–Pocsai Károly

Kruppa-Mag Kutató, Vetõmagtermesztõ és Kereskedelmi Kft.