A mandulafû

A mezõgazdasági termelés ökológiai, közgazdasági feltételeinek megváltozása a kutatókat és mezõgazdasági termelõket egyaránt arra késztetik, hogy keressék azokat a növényfajokat, amelyek jövedelmezõen termeszthetõk, bõvítik a biodiverzitást, valamint jó minõségû, piacképes ún. funkcionális élelmiszerek elõállítását teszik lehetõvé.

A korábbi nagyüzemi termesztés során, – de elsõsorban az utolsó 18 évben – a termesztett növények száma rohamosan csökkent. A termesztett növények kis száma, ezen belül a gabonafélék magas részaránya problémát jelent a talajtermékenység fenntartásában is.

A fent felsorolt objektív problémákon felül az éghajlatban érezhetõ változások (mediterrán hatás, mely ciklikusan jelentkezõ száraz periódusok kialakulásában mutatkozik meg) arra ösztönöz bennünket, hogy a korábban nem termesztett növényfajok termesztésével is próbálkozzunk.

A mandulafüvet (Cyperus esculentus L. var. sativus Boeck.) (földimandula néven is ismert) gazdasági növényként már nagyon régóta hasznosítják. Gumója 20–24% finom étolajat, 3–7% nyers fehérjét és 30% körüli cukrot tartalmaz – kiválóan alkalmas élelmiszer alapanyagként történõ hasznosításra, valamint takarmányok összetevõjeként is szóba jöhet. Olaját az egyik legfinomabb étolajnak tartják, a koptatott gumókat az édesipar is széles körûen hasznosítja.

A gumóból elõállított olaja, kozmetikai szerekben és élelmiszer adalékanyagokban való felhasználását teszi lehetõvé. Egyes irodalmak, melyet saját vizsgálataink is alátámasztanak, az olívaolajjal egyenértékûnek tartják, kedvezõ zsírsav-összetétele miatt. Földimandulából készül a spanyolok kedvelt üdítõ itala a Chufa-tej (Horchata).

Származása, elterjedése, termesztésének története

A Cyperus esculentus L. (mandulapalka) szubkozmopolita, trópusi-szubtrópusi elterjedésû faj. A mandulafû származási helye Észak-Afrika. Az õsi Egyiptomban, nem messze a Nílustól, homokos területeken kultúrnövényként ismerték. A fáraók síremlékeihez helyezett vázákban e növény díszlett. Egy i.e. 15. századi síremlék falára festett ábrázoláson gumóit mérlegelték. A síremlék másik részén feljegyzéseket találtak a gumó elkészítésének módjairól. Többek között, mint édességet említik, mely úgy készült, hogy az õrölt gumót mézzel keverték össze. Arról, hogy akkoriban termesztették-e

a növényt, azok a gumók is tanúskodnak, melyeket a síremlékekben találtak. Egyesek úgy vélik, az elsõk közül való, melyet termesztett kultúrnövényként tarthatunk számon. Egyiptomban már i.e. 2400 évvel széles körben alkalmazták ételek, gyógyszerek és parfümök alapanyagaként. Ételalapanyagként való felhasználása elõtt megpirították, a szárított õrölt gumót pedig kávéban, csokoládéban használták. Olaja az illatosított szappanok alapanyaga volt, de kenõolajként is szerepelt. A lombos növényi részt az állatállománnyal etették fel.

Az arabok juttatták el Spanyolországba a mór királyok idején i.e. 700 és i.sz. 1200 között. Valencia keleti tartományai lettek a legmegfelelõbbek a növény termesztésére.

Késõbb Dél-Európában is elterjedt, termését a népi gyógyászatban használták. Ma legnagyobb területen Spanyolországban, Törökországban, az USA-ban (Kalifornia-Iowa-Texas államokban) és az afrikai országokban termesztik, de perspektivikus növénynek tartják egyesek Franciaországban is.

Magyarországon a múlt században kísérletet tettek a termesztésére, de ismeretlen okokból felhagytak vele. Magyarországon 1995 óta foglalkozunk termesztésével, ez idõ alatt több kísérletet végeztünk a mandulafûvel, biztató eredménnyel.





Rendszertani besorolása

A mandulafû (Cyperus esculentus L. varietas sativus Boeck.) a palkafélék (Cyperaceae) családjába tartozó évelõ növény. Termesztésben egyéves növényként termesztik.



Zárvatermõk (Angiospermatophyta) törzse

Egyszikûek (Monocotyledonopsida) osztálya

Liliomalkatúak (Liliidae) alosztálya

Palkavirágúak (Cyperales) rendje

Sásfélék (Cyperaceae) családja

Palkafélék (Cyperoidae) alcsaládja

Palka (Cyperus) nemzetség





Morfológia

Gyökérrendszer

Rhizómája 15 cm hosszú és 0,5–1,5 mm széles, morfológiailag két csoportba sorolhatók. Egyik típusa a talaj felszíne alatt vízszintesen nõve képez talajfelszín feletti hajtásokat. Másik típusa vízszintesen és ferdén lefelé növekedve gumót képez, melynek hossza 15 cm a végén barnás gumó. A rhizómákon fejlõdõ gumók gömb, vagy hosszúkás alakúak, beérve sötétbarna színûek, maximum 0,5–1,5 cm átmérõjûek.

Pikkelyes fehér vagy világos színû 20 mm-t is elérõ gumókat fejleszt szálas rostos gyökerén.

A gumók átmérõje 0,5–1 cm. A gyökérzet 40 cm-re hatol a talajba.

Méréseink szerint a gumó minimális paraméterei a következõk:

• tömeg: 0,45–0,8 g

• hossz: 0,9–1,96 cm

• szélesség: 0,7–1,1 cm

• színe sárgásbarna, jellegzetes ráncoltság a külsõ felületen.



A mandulafû egy lágyszárú, polikarpikus, gyöktörzses növény, amelyet egynyáriként termesztünk.



Hajtásrendszer

A földalatti hajtásból (rhizómából), vagy a gumóból fejlõdnek ki a szárak, mely 10–20 cm. Minden egyes nóduszon hártyaszerû pikkelyt találunk.

A levelek 5–12 mm szélesek, a fõér kiemelkedik. Pázsitfûfélék leveleire hasonlítanak, levéllemezük 60–70 cm hosszúak.

A levelek a rövid szárból fejlõdnek, levél állása háromsoros. A levelek világos, sárgás-zöld színûek. Szára háromszög keresztmetszetû.

A felsõ levélemeletek kifehéredettek vagy viaszosak, az alsóbbak tompák, fakók. Párhuzamos erezetûek, a középsõ ér világos, s a levél ezen ér mentén meghajlik: V keresztmetszetet mutat.

Magyarországon az átlagos növénymagasság 73–76 cm. A vegetáció végsõ szakaszában a levelek csúcsi részétõl kezdõdõen a szár irányába haladva elõször elsárgul, majd megbarnul, végül teljesen elszárad a levélzet. A vegetáció befejeztével az egész lombozat száradva fekszik a területen.





A mandulafû egyedfejlõdése

A növekedés megindulásához 12°C körüli talajhõmérséklet szükséges. Kezdetben egy gumóból 2–4 hajtást fejleszt, ilyenkor a vegetatív részek növekedése intenzív (2,6–3,2 cm/nap). Ha egy hajtás elhal, akkor a megmaradó rügyekbõl új hajtást fejleszt. A további hajtások kevésbé erõteljesek, mint az elsõ. Csúcsi (apikális) dominancia érvényesül.

A mandulapalka fejlõdésmenetére jellemzõ, hogy a kihajtás április közepén kezdõdik, április végén, május elején tömeges. A föld feletti hajtások nyáron újabb rizomákat képeznek, amelyekben újabb gumók és föld feletti hajtások fejlõdnek. A virágzás június végén kezdõdik. Július közepéig a föld feletti lombozat kifejlõdik, ekkor a növénymagasság 73–75 cm. Az új tõhajtások száma augusztus közepéig emelkedik. A gyökéren lévõ apró gumók július közepétõl intenzív fejlõdésnek indulnak, mely tart a vegetációja végéig (október közepe). A gumók októberre érnek be. A növény minden talajfelszín feletti része elfagy.

A gumó színe kezdetben fehér, majd fokozatosan barnul. A tapasztalatok Magyarországon azt mutatják, hogy hazánk éghajlata, illetve a térségünkben tapasztalható napfénytartam nem elegendõ a mandulafû teljes életciklusának befejezésére, virágot ugyan hozhat, de e növények életképes magot nem teremnek.



Környezeti igénye

Fény-, hõ- és csapadékigény

Fotoszintézisük alapján C4-es növények.

A származása is mutatja, hogy melegigényes növény, igényli a magas hõmérsékletet, a sok napsütést. Elsõsorban a vegetációs periódus elsõ idõszakában a vegetatív-részek kifejlõdéséig igényel magasabb hõ-összeget. Noha elviseli a száraz idõszakot is, tapasztalataink szerint jó minõségû és nagy mennyiségû termés csak akkor várható, ha a száraz idõszakban az állomány csapadékpótló öntözése megoldható. A jó vízellátottságot nagyobb terméssel és nagyobb szárazanyag tartalommal hálálja meg. Árnyékban rosszul fejlõdik.

A késõ tavaszi fagyokra érzékeny, ezért ültetését a fagyok elmúltával lehet megkezdeni. Túl korai ültetése esetén csírázása elhúzódik, a gumókat talajban áttelelõ különbözõ kórokozók támadják meg.

A betakarítás idõszakában a száraz idõjárás a kedvezõ. Külföldi kísérletek szerint melegigénye és a tenyészidõszak hossza bõséges trágyázással csökkenthetõ.

Meleg, forró klímát kedvelõ növény, mely magas hõmérsékletet igényel (17–25°C), valamint 5–6 fagymentes hónapot. A csírázás idején a minimum hõmérséklet kb. 12°C lehet. A virágzás 12–14 órás napi megvilágításnál következik be, amikor a hõmérséklet maximum 28°C-ot érheti el.



Talajigény

A mandulafû a tápanyagokban gazdag laza szerkezetû homoktalajokon fejlõdik kielégítõen. A gumók optimális fejlõdéséhez a talajok oxigén ellátottsága, levegõzöttsége nagyon fontos ökológiai tényezõ.

Ez utóbbi okok miatt kötött talajon gumók egyáltalán nem képzõdnek vagy méretük kicsi és számuk nagyon alacsony. A gumók képzõdése a talaj 10–20 cm mélységében történik, ezért a tápanyagellátásnál és egyéb környezeti–agrotechnikai tényezõk befolyásolásánál ezt kell figyelembe venni. Az optimális pH 5–7 között van.



Vetésváltás

A vetésforgóba való beillesztésrõl hazai irodalmi adatokkal nem rendelkezünk. Amerikában kukorica vagy földi mogyoró után következik, de vethetõ hüvelyes növény után is.

A mandulafû késõn lekerülõ növény, így csak tavaszi vetésû gazdasági növények termeszthetõk utána (dinnye, paradicsom).



Talajelõkészítés, tápanyagigény

Nem különösen tápanyagigényes növény, de nagyobb hozamot csak megfelelõ, a talaj állapotától függõ trágyázással lehet elérni. Célszerû talajvizsgálatot végezni és ez alapján az optimális tápanyagellátást biztosítani. Õsszel az elõvetemény után P, K mûtrágya kijuttatása tarlóra, majd õszi mélyszántás. Tavasszal talaj-elõkészítés, N mûtrágya kijuttatása.

Javasoljuk, hogy a szántás mélysége a termõréteg vastágságától függõen, de mindenképpen ajánlatos õsszel, 25–30 cm-es mélyen végezni. Tavasszal az ültetés elõtt célszerû kombinátorozni az ültetésre megfelelõ talajállapot és gyommentesség céljából. A talaj 20 cm mélységig aprómorzsás, jó levegõzöttségû és vízáteresztõ képességû legyen. Tápanyagigénye: K: 300 kg/ha, N: 240 kg/ha, P: 35 kg/ha.



Ültetés, szaporítóanyag igény

A növény ezer-vetõgumó tömege 650–700 g, a hektáronkénti vetõgumó-szükséglet 100–120 kg. A mandulafû gumóit alakjuk és méretük alapján az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:

Clone GA: jellemzõ rá a nagy (mérete és súlya) gumó, míg a növényenkénti gumószám és a növényenkénti leveles hajtás száma alacsony. Virágzása intenzív. A gumók nagy növekedési eréllyel bírnak.

Clone AB: gumók kicsik, gömbölyûek, magas a zsírtartalmuk. Bõséges a gumótermése.

Clone LA: közepes (átlagos) nagyságú, ovális alakú gumó. Magas a zsírtartalma.

Magyarországon az ültetés április elején történik, amikor a fagyok elmúltak. Az ültetõ-gumókat egy napig áztatjuk BIO-csávázószeres vízben, majd a felületét leszárítva ültethetjük.

Nagyüzemi termesztésben a bakhátas termesztési formák javasolhatók. Az egyik módszernél az ültetés elõre kialakított primer bakhátakba történik, a második módszernél a bakhátak kialakítása több lépésben történt a növények növekedésével párhuzamosan.

Alul ülepedett, a felsõ 5 cm-en kellõen porhanyós magágyra van szükség, mely úgy alakítható ki, ha a bakhát készítésekor tömörítõ eszközt is használunk. Ültetésének paraméterei: 55, 65, 70 cm-es sor, és 6–8 cm-es tõtávolságra. A végleges bakhát magassága 20 cm. Az ültetési mélység: 4–5 cm. A kisebb sortávolságot csak keskenyebb kerékméretû mg-i gépek használata esetén tudjuk alkalmazni.



Ápolása és növényvédelme

A mandulafû ápolási munkája a vegetációs idõben kizárólag az öntözésre és a gyomok visszaszorítására irányul. Öntözés június végéig 10–12 naponként 35 mm, július elejétõl augusztus végéig 8 naponként 35 mm, idõjárástól függõen, ez egybeesik a gumósodás folyamatával. Mechanikai gyomirtása jól összeköthetõ a bakhátak folyamatos kialakításával. Ez nem csak a gyomok visszaszorítását teszi eredményessé, hanem egyúttal a talaj szellõzöttségét is javítja, mely a gumók fejlõdésére pozitív hatású. Premergens és postemergens gyomirtást beiktathatunk a terület gyomborításának felmérése után (a vegyszeres gyomirtása is a szabadalom részét képezi). Betakarítás elõtt desszikáljuk, majd a lombozatot semmisítjük meg a betakarítás megkönnyítése érdekében.





Betakarítás

Magyarországon a növény október közepére érik be. Folyamatosan kiszárítjuk a bakhátat, a növény föld feletti hajtása elszárad, majd ezt leégetjük, ezt követõen a területet majd mechanikusan megtisztítjuk a hamutól, tarló- és növénymaradványoktól. Nagyüzemi termesztése során a betakarítás elsõ mûvelete az elszáradt zöld növényi részek eltávolítása, majd ezt követõen traktor által vontatható földimandula-kombájn segítségével a talajból a gumókat tartalmazó gyökereket kiemeljük, és egyben a szállító jármûre ürítjük.

A homoktól a dobban lévõ rosták segítségével elválasztja a mandulát, a maradék növényi részekkel a szállítószalagon keresztül a szállító kocsira üríti. Terméshozam: 7,5–8 t/ha, de elérheti a 13–16 t/ha is.



A mandulafû magyarországi termesztéstechnológiáját és hasznosítási lehetõségét e cikk szerzõi által kidolgozott szabadalom védi! E publikáció a szerzõk elsõ magyarországi közleménye, az abban leírt információk a szerzõk tulajdonát képezik!

A cikk folytatása következik.

Prof. Dr. Dr. h. c. Makai Sándor

–Makai Péter Sándor

NYME MÉK

Gyógynövénytermesztési tanszék