Leggyakoribb tápanyaghiányok gyümölcsösökben

Természetes viszonyok között gyümölcsfákon a gyakorlatban szinte nem fordul elõ vizuális tünetet okozó foszfor-, molibdén- és mangánhiány. A fák tápelem-ellátottságának megállapításában alapvetõ fontosságú a lombanalízis, ami a foszfor és a kalcium esetében szinte kizárólagos. Legfeltûnõbb jelenség a vas-, nitrogén- és magnézium- hiány. A gyümölcsöseinkben a kálium és a nitrogén hiánya a leggyakoribb, ugyanakkor ezek túladagolásának hátrányaival is sokszor találkozunk. A legtöbbféle tünete, megnyilvánulási formája talán a kalcium hiányának van, ami ad abszurdum még meszes talajon is elõfordulhat. Hiánytünete nem a lombon, hanem a gyümölcsön, ritkán az ágak kéregrészén jelentkezik. Savanyú talajban való hiánya nemcsak a növényi részen okoz tünetet, hanem magának a talajnak a tulajdonságait (szerkezet tartóssága, pórusviszonyok) is hátrányosan érinti, és ezzel a növény egészének tápláltságát befolyásolja.

Nitrogénhiány esetén a levelek kicsik, világoszöldek, sárgászöldek, idõ elõtt elsárgulnak, lehullnak (1. kép). Tünet az idõsebb leveleken kezdõdik. A levelek a hajtáshoz képest hegyesszögben, „merevtartásban” állnak. A hajtásnövekedés gyengébb, a vesszõk vékonyabbak. A fa tartalék tápanyagszintje alacsony, kevés termõrügy differenciálódik. A virágzás és gyümölcskötõdés gyenge, a gyümölcs kisebb, és korábban színezõdik. A fa kondíciója, vitalitása tartós hiánynál leromlik.

A kálium a nitrogénhez hasonlóan a növényben könnyen mozgó elemek közé tartozik, a hiánytünet itt is a hajtás alapján, az idõsebb levelek felöl kezdõdik. A káliumnak a sokféle funkciója között fontos szerepe van a növény vízháztartásában. Hiánya esetén a lombozat gyérebb, halványzöld, habitusa lankadt, kókadt, a levelek csüngõ jellegûek, felszínük nem kiterült, mint a káliummal jól ellátott (2. és 3. kép) növényeké, hanem „csónak-szerûen” összehajló (4. kép). A levelek szélén klorózis kezdõdik, ami barnás, „perzselt” elhalásba megy át (5. kép), a levél közepe felé terjed. A tünetek az intenzív gyümölcsfejlõdés idõszakában jelentkeznek, de erõs gyümölcsberakódásnál (6. kép) vagy szárazsággal társulva vagy több éve jelentkezõ hiány esetén korábban is látható tünetet okoz. A gyümölcs mérete kisebb, fakóbb színû, íze szegényebb, mint a fajtára jellemzõ. A káliumhiányos fák idõjárási, növény-egészségügyi tûrõképessége erõsen leromlik.

 

A vas – a nitrogén és a kálim növényen belüli mobilitásával szemben – a beépülési helyérõl nem mozdul el. Ezért tavasz során a hajtás elsõ, ún. alapi leveleibe még kerülhet elegendõ vas, de hiány esetén a fiatalabbakba nem jut belõle. Így ezek a csúcsi, fiatal levelek mutatják a legerõsebb vashiány tüneteket, vagyis a hajtáscsúcs felé haladva egyre klorotikusabbak a levelek (7. kép). A klorózis az erek közti részt érinti, míg az erek zöldek maradnak. A klorózis mértéke a sárgászöldtõl a fehér színig változhat. Súlyos esetben levélszél perzselõdés is keletkezik, korai levélhullás indul. A vashiányos fa teljesítménye egyre inkább csökken, növekedése visszamarad, a gyümölcs minõsége gyengül.

A magnéziumhiányra elõálló klorózis sokban hasonló a vashiányra, de lényeges különbség, hogy nem a hajtáscsúcson, hanem az idõs leveleken a hajtás alapjánál kezdõdik. A magnézium könnyen reutilizálható elem, és hiánya esetén a fiatal levelek még az idõsebbekbõl is elvonják azt. Az idõsebb még zöld színû leveleken az erek között, a fõér mentén „halszálkaszerûen” halványzöld, sárgás vagy szürkészöld foltok keletkeznek, amik gyakran a levélszélre is átterjednek. A hiány elõrehaladtával a klorotikus részek barnulnak, elhalások alakulnak ki. Idõelõtti lombvesztéssel jár a magnéziumhiány, ami a hajtás felére is kiterjedhet. A gyümölcsminõség romlik, a fa évrõl-évre gyengül. A cseresznye különösen érzékeny a magnéziumhiányra.

A cink sok növekedésszabályozó mechanizmushoz kapcsolódik, ezért is hiánya esetén fõleg növekedésgátlás, rövid ízközûség, rozettásodás, aprólevelûség jelentkezik. Az újonnan képzõdõ levelek egyre kisebbek, klorotikusak, mereven felállók, görbültek, törékenyek. A gallyak is törékenyebbeké válnak, kérgük érdesebb. A fán belül egészséges és cinkhiányos részek egyaránt találhatók, a tünet fõleg a fa koronájának csúcsi részén fordul elõ.

A bór a növényi anyagcsere folyamatok szabályozásában tölt be fontos szerepet, jelentõs hatása van a sejtszaporodásra, a termõrügy-képzõdésre és a virágok termékenyülésére. Hiánytünete elsõdlegesen a fejlõdõ, fiatal növényi részeken jelentkezik. Hiánya esetén a fiatal levelek apróbbak, vöröses, bronzos árnyalatúak, az ízközök rövidülnek, a hajtáscsúcs elpusztulhat, az alatta lévõ rügyek kihajthatnak (8. kép). A virágképzõdés és terméskötõdés gyengül. A gyümölcshúsban és a héjon is láthatóan parásfoltok alakulnak ki, a gyümölcs deformálódik, ami már az éretlenül is látható.

Gyümölcsök esetén a kalcium hiányáról leginkább az alma tárolási minõségével kapcsolatban esik szó, ami egyébként nagyon fontos kérdés. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy az alma tárolhatóságának a növénytáplálással összefüggõ problémáinak csak egy része magyarázható meg vagy hozható összefüggésbe a kalcium mennyiségével. Az almán kívül a csonthéjasok gyümölcsminõségében is szerepe van a kalciumnak. Pl. a franciaországi nitrogén-kálium trágyázási kísérletben tapasztalták a kajszi gyümölcsben a mag körüli szövetek elbarnulását (pitburn), ami a nitrogén vagy kálium túladagoláson kívül akkor volt még kifejezettebb, ha a gyümölcshúsban a kalcium mennyisége (szárazanyagban mérve) az átlagos 1%-ról 0,8%-ra csökkent, illetve a N/Ca arány 10-rõl 18 körüli értékre emelkedett.

A cseresznyetermesztésben nagy gondot okoz az érés elõtti gyümölcsrepedés, ami különösen gyakori csapadékos idõjárás esetén. Ez egy komplex fiziológiai jelenség, de a kísérletek szerint a kalciumos kezeléseknek is fontos szerepe lehet a probléma megelõzésében, mérséklésében.

Általánosságban is igaz, de most a hiánytünetek tárgyalása kapcsán még lényegesebb kiemelni, hogy a gyümölcsösök tápanyag-gazdálkodásának elõretekintõnek kell lenni. Így a hiányok jó része megelõzhetõ, illetve „orvoslásuk” idõben elkezdhetõ. Ez értendõ a túltrágyázás esetére is, ami összefügg más elemek hiányával. Ugyanis a tápelem hiányok jelentõs része nem abszolút jellegû, hanem relatív hiány. A relatív hiány kialakulása – a talaj magas mésztartalmát, továbbá a talajgenetikai folyamatok hatására elõállt „nátriumos- vagy magnéziumos szikesedést” kivéve – a helytelen trágyázásra is visszavezethetõ.

A hiányzó nitrogén viszonylag gyorsan pótolható, mert a trágyaszer hatóanyaga a vízzel könnyen eljut a gyökerekhez. A lombra permetezve is jó hatásfokkal számolhatunk, 24–48 óra alatt szétterjed a növényben. A talajban az ásványosodott nitrogén nem raktározódik, illetve a szervesanyaghoz kötött formája stabilabbnak tekinthetõ. A fölöslegben adagolt nitrogén túltáplálást okoz, és kilugzódhat a gyökérzónából.

Az ún. feltöltõ kálium- és foszfortrágyázással indított és szakszerû fenntartó trágyázással üzemeltetett gyümölcsösnél látható káliumhiányra nem kell számítani, hacsak nem a szárazság miatti vízhiány és a fák túlzott gyümölcsterhelése az elsõdleges tényezõ. Ezeket a problémákat a megfelelõ termesztéstechnikával kell megoldani. Elõállhat bizonyos mértékû hiány, ha a kötött, agyagos talajon ezen tápelemeket csak a felszínre szórják ki, és nem juttatják a 20 cm alatti gyökerekhez. Az öntözött gyümölcsökben a tápoldatozással és a permettrágyázással megfelelõ szinten tartható az ellátottság. Kialakulhat relatív káliumhiány (különösen kajszinál, meggynél, õszibaracknál), ha mérsékelt kálium ellátottság esetén – látva a viszonylag sápadtabb, gyérebb lombot (9. kép) – nitrogéntrágyázást végeznek.

A tápanyag arányok fontosságánál maradva megemlíthetõ, hogy a nem leginkább szükséges elem adagolásával vagy pl. a jelentõs kálium túltrágyázással magnézium- és/vagy kalciumhiány idézhetõ elõ. Az ammónia-nitrogén formában használt nitrogén is hátrányosan érintheti a gyökér általi kalciumfelvételt.

A meszes talaj nem termesztõi hatás, de következményeit tekintve analóg a túladagolással. Meszes talajon fokozottan ügyelni kell a megfelelõ tápelem-ellátottságra, fõleg a káliumra és a magnéziumra, homokon még fokozottabban, és itt a nitrogén mellett a többi elem is nagyobb figyelmet érdemel. Ilyen körülmények között válik szükségessé leginkább a bórtrágyázás is, amirõl a lombanalízis alapján másutt sem szabad megfeledkezni.

A magnéziumhiánynál a permettrágya formájában használt magnéziumszulfát hatékony lehet, ha a tünetek kezdetétõl alkalmazzák. A kezdeti 2%-os töménység eredményesebb lehet, mint a késõbbi 4%. Jelentõsebb vagy több év óta fennálló hiánynál a talajba történõ tápoldatos alkalmazásra is szükség lehet (80–100 kg/ha).

Az almaültetvények kalcium ellátottsága, a gyümölcs eltarthatósága különbözõ permettrágya szerekkel (kalciumnitrát, kalciumklorid, Damisol-Ca, Wuxal-Ca stb.) javíthatók, de ezektõl is fontosabb a megfelelõ termesztéstechnika és termésterhelés. Kalciumhiánynál savanyú talajon elsõdleges a meszezés kérdése. Nélküle az NPK trágyaszerek sem hatnak megfelelõen, vagy egyenesen hátrányt okoznak a fák fejlõdésében, a termés mennyiségében és minõségében. Ha talajgenetikai okok miatt a talaj kationjai között (S-érték %-ában kifejezve) sok a magnézium és/vagy nátrium, vagyis kalciumra nézve telítetlen, akkor ezen különleges esetekben még meszes talajon is szükséges lehet a mész adagolása.

A vashiány megelõzésére legjobb az erõsen meszes talajú termõhely elkerülése, és a mészre kevésbé érzékeny gyümölcsfaj, illetve alany kiválasztása. Enyhíti a mész okozta vasklorózist, ha kedvezõbb a vízellátottság és a talaj levegõzöttsége, humuszosabb a talaj, elegendõ a talaj káliumkészlete. A vashiány enyhébb esetekben a vaskelátos permettrágyázással orvosolható (pl. Sequestren 330-Fe, Librel, a különbözõ, vasat is jelentõs arányban tartalmazó lombtrágyák), de tartós vagy erõs hiánytüneteknél a talajba is kell megfelelõ összetételû vaskelátot (pl. Sequestren 138-Fe, Libfer, Tenso Fe) adagolni a gyökérzónába, lehetõleg tápoldat formájában.

 

Dr. Szûcs Endre

Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató Fejlesztõ Kht.