Kulcsfontosságú, hogy ismerjük a betegségeket, csak így védhetjük meg növényeinket!

Egy nagyon jól felkészült, friss információkkal megtûzdelt szakmai nappal várta a szõlõtermelõket, a tavalyi balatonboglári elõadást követõen, idén is az Arysta Lifescience csapata. A tavalyi témát kiegészítve, tehát lehet-e könnyen, eredményesen védekezni a szõlõ betegségeivel, kórokozóival szemben, idén már az alaposabb kórtani ismeretekkel is megismertették a hallgatóságot. A betegség megelõzésének elsõ lépése, hogy meg kell ismernünk a kórokozó fertõzési folyamatát – nyitotta meg elõadását Dr. Dula Bencéné a Heves Megyei MgSzH Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság munkatársa.

Kulcsfontosságú, hogy szakmai ismeretekkel rendelkezzenek a termelõink. Ismerniük kell a betegségeket, azok fejlõdési menetét, kicsit kémikusnak kell lenniük, hogy tudják, hogyan viselkednek a szerek az ültetvényeinkben, jó gépészeknek kell lenniük ezen túl, hogy be tudják állítani a gépeket. Egy szóval mindre oda kell figyelniük, ha nem akarunk növényvédõsöket, növényorvosokat alkalmazni.

Az évrõl évre fellépõ betegségek közül, a peronoszpóra, a lisztharmat és a szürke rothadás hármasa okozza a legtöbb problémát. Mellettük nagy jelentõségûek az un. krónikus betegségek is mint a vírusok, a fitoplazmák és az agrobaktérium és az esca. A járványos betegségek elleni védelem teszik ki a vegyszeres növényvédelmi munka legnagyobb részét. A járvány kialakulás alapfeltétele a fogékony gazdanövény, fertõzõképes kórokozó és a megfelelõ idõjárási körülmények együttes jelenléte. Tizenöt évre visszatekintve igen változatosan alakultak a járványok. A három fõbb betegség közül a lisztharmat okozza a legtöbb problémát a magyar termelõinknek. Jól bizonyítja ezt a három betegség dominanciaviszonya is. A lisztharmatos évek és kártétel közel 50%-os gyakoriságával szemben a fennmaradó részen közel azonos mértékben osztozik a peronoszpóra és a szürke rothadás. A három alap kórokozóról érdemes tudni, hogy a szõlõ valamennyi zöld részét megtámadhatja, fõleg az intenzív növekedés idõszakban. A peronoszpóra fertõzéseket és a kórfolyamatot is kizárólag az idõjárás szabályozza. A kitartó képletek, az oospórák, januárban már csírázóképesek. 10 mm feletti csapadék, 2 óra inkubáció és 10°C hõmérsékleti minimumot elérve megindulhat a fertõzés. A primer fertõzés áprilistól július elejéig tart. Ezzel kapcsolatban a jelenlévõ gazdáknak elmondták, hogy újabb eredmények szerint az egész vegetációs idõben akár augusztusban is elõfordulhat primer fertõzés. Ma már igen gyakori, hogy a peronoszpóra és a lisztharmat együtt károsít. A peronoszpóra az intenzív hajtásnövekedés idején a legveszélyesebb. Jellemzõ tünetek: olajfolt a levelek színén, a fonákon dús fehér sporangiumtartó gyep, fürtvirágzat, fürtök leszáradása, késõbbi stádiumban a fertõzött bogyók lila színe. Súlyos fertõzés esetén korai lombhullás következik be, ami rossz vesszõbeéréssel párosul. Felhívta a figyelmet arra, hogy 16°C felett eltérõ idejû a peronoszpóra inkubációs idõ hossza a leveleken és a bogyókon. A hõmérséklet emelkedésével levélen rövidül, de a bogyókon megnyúlik, így akár 2–3-szor hosszabb idõ után várható a tünetmegjelenés. Gyakran hallani a termelõktõl, hogy én védekeztem, és levélen nincs de a fürtökön mégis elõjött a gomba. A peronoszpóra jó elõre jelezhetõ, ám a mûszeres mérések mellé jól képzett szakemberekre is szükség van. 1995-ben egy déli mediterrán ciklonnal érkezõ infekció okozott egyetlen fertõzést az egész országban. 2006-ban viszont helyben épült fel a járvány. Egymásba érõ infekciók zajlottak le, amit az elõrejelzõ mûszerek idõben jeleztek, de a szélsõséges idõjárási körülmények miatt bekövetkezõ extrém intenzív hajtásnövekedés és a földigépes kezelésekre alkalmatlan talajállapottal nem számolva most is lényegében egyetlen kimaradt kezelés, vagy rosszul megválasztott szer miatt következett be súlyos peronoszpóra kár. 2006-ban rengeteg kitartó oospóra képzõdött, és a levelek sem bomlottak el téli csapadék hiányában ezért 2007-ben vártuk, de a meleg, száraz tél és tavasz miatt mégsem következett be peronoszpóra fertõzés.

Az elõadó részletesen beszélt a leggyakrabban károsító lisztharmatról, melynek mind a két telelési formája elõfordul hazánkban, de domináns az ivaros alakról induló fertõzés. Az ivartalan gombafonalak a rügyekbe húzódva vészelik át a telet és az ilyen rügyekbõl fejlõdnek a csökött, lisztharmatos ún. „zászlós” hajtások, melyek nagyon ritkán jelentkeznek. Az ivaros alak (új elnevezése kazmotécium) viszont õsszel több, mint 20 éve évrõl-évre nagy mennyiségben (tõkénként milliószámra) képzõdik a teljes ültetvényben. Ebbõl eredõen a tavaszi tünetmegjelenés is egyöntetû, nem gócos, mint az ivartalan alakról induló fertõzés. Az ivaros aszkospórák szóródásának feltétele a 10°C feletti hõmérséklet, 2,5–10 mm csapadék, amely 12–14 órás levélnedvességet biztosít. Az elsõ tüneteket az elõzõ évben erõsen fertõzött gócokban célszerû keresnünk. Jelzõ fajták lehetnek a lisztharmatra nagyon érzékeny Kék Oportó, Kadarka, Leányka, Kékfrankos, Blauburger. Míg a fertõzött rügyekbõl fejlõdõ zászlós hajtások könnyen észrevehetõk az ültetvényben, az aszkospórás primér fertõzést keresni kell. Mindig a tõke fás részeihez közeli, néhány cm-re lévõ levelek fonákán kezdõdik a lisztharmat fertõzõdés. Kézi nagyítóval könnyebb észrevenni az apró lisztharmat telepeket a fonákon. Az ivaros alakról induló fertõzés alattomos, hiszen nehezen észrevehetõ, ezért ha nem keressük célirányosan, könnyen kerülhetünk bajba a túl késõi tünetészlelés miatt. A lisztharmatra a bimbós és az éppen kötõdõ bogyó nagyságú állapotban legérzékenyebbek a fürtök. Ezt követõen a fürtök fokozatosan ellenállókká válnak. A bogyók korosodásával növekvõ ellenálló képességet nevezzük ontogenetikai rezisztenciának, amit ausztrál és német vizsgálati eredmények is igazoltak. Ebbõl következik, hogy néhány nap, egy szûk hét alatt zajlik le a fürtõk fertõzése. Ezért fontos tudatosítani, hogy nagyon rövid idõ áll rendelkezésre a hatékony fürtvédelemre. Korai primer tünet megjelenése esetén, mint 2006-ban, már kötõdéskor jelen volt a kórokozó a fürtökön, és már borsónyi állapotban elérte a fertõzési szint a maximumot. 2007-ben viszont, a szélsõséges száraz klimatikus körülmények között lassan terjedt és csak fürtzáródásban kezdett szaporodni, amikor már nem okozott olyan kártételt.

A fertõzések, járvány kialakulásának egyik elõfeltétele az elõzõ évi fertõzés, bár volt olyan év, hogy erõs év után sem alakult ki nagy kárral járó járvány, mert az adott évjárat idõjárási körülményei nem voltak kedvezõek a kórokozók számára. Ennek ellenpéldája a 2001-es év, amikor 2000-ben képzõdött igen kevés áttelelõ képletbõl, de nagyon korán megjelent legelsõ telepekrõl, kedvezõ körülmények között súlyos korai járvány és fürtkárosodás bontakozott ki. Ez a két példa és a sokéves (1988–2007) megfigyelési adatok is azt bizonyítják, hogy a lisztharmat akkor jelent nagy veszélyt a fürtökre, ha több héttel a virágzás elõtt jelennek meg a legelsõ lisztharmat telepek az ültetvényben. Ilyen helyzetben bõven van idõ a kórokozó járványos mértékû felszaporodására a lombozaton. A virágzás körüli, vagy ettõl késõbbi tünetmegjelenés sokkal kedvezõbb helyzetet teremt a fürtvédelem szempontjából. A legfõbb teendõ a primér tünetek lehetõ legkorábbi megtalálása és ezt követõen a fertõzés felszámolása már csírájában, hogy ne legyen lehetõség a gomba szétterjedésére, felszaporodására. Csak így védhetjük meg a fürtöket biztonsággal a lisztharmat fertõzéstõl.

A korai felszaporodás megakadályozására idõben kell védekezni és az adott helyzetben megfelelõ hatású szert kell alkalmazni. Mindennek alapja a felderítés, majd az idõjárási adatokra épülõ (hõmérséklet) járványdinamika nyomon követése. A járvány veszélyhelyzet ismeretében dönthetünk a permetezések szükségességérõl és a fordulók hosszáról.

A lisztharmat a bor minõségére is káros hatással van. Már 5% feletti fertõzöttség esetén föld íz jelenik meg, nõ a fenoltartalom, és csökken a bor gyümölcsössége. A bor íz, aromaanyagainak romlása a lisztharmat fertõzöttségi szint emelkedésével arányosan fokozódik. A termésbiztonságon túl a kiváló borminõség miatt is a tökéletes fürtvédelem kívánatos.

A szürke rothadás sem kíméli a szõlészeket. Szaprofita módon is megél, de elsõsorban sebek, sérülések (szõlõmoly kártétel, jégverés, fiziológiás bogyórepedés, lisztharmat fertõzés) nyithat kaput a botrítisznek. Elõrejelzési módszer nincs, csapadékos, nedves idõjárási körülmények között három kritikus fenológiai állapotban, virágzás, fürtzáródás, zsendülésben, érés idején szükséges védekezni ellene. Jótanács (saját gyakorlati tapasztalatára alapozottan javasolta), hogy a tömött, zárt fürtszerkezetû és értékes fajtákat fürtzáródásban, a legmelegebb és száraz idõben is megéri levédeni hosszú hatástartamú specifikus botriticiddel, az õszi fertõzések megelõzése céljából, hiszen ez az utolsó lehetõség a fürtök tökéletes vegyszerfedésének biztosítására. Fontos szerepe van a fürtzóna lelevelezésének az érés idõszakában, a tökéletes szõlõmoly és lisztharmat elleni védekezésnek is, mert ezen eszközökkel csökkenthetõ a szürkerothadás fertõzés veszélye, a kezelések száma.

Az elõadó kitért az integrált termesztés alapelemeire (megelõzés, megfigyelés, beavatkozás) is, hiszen a magas támogatás miatt, sok termelõ vesz részt ebben a programban. Az eredményes védekezéseink alapját a megelõzések képezhetik elsõsorban. A rezisztens fajtakör szerénysége és a borpiac elvárásai miatt, sajnos kénytelenek a hazai termelõk is kényesebb, igényesebb fajtákhoz nyúlni, mondta el elõadásában Dula Bencéné. A pontos döntéshozatalhoz (hol, mikor, mit kell tenni?) megfigyelési adatokra van szükség. Ennek lényege az idõjárás, a növényfejlõdés, és a fertõzési viszonyok alakulásának folyamatos nyomon követése. Kitért az elõrejelzés szerepére is. Elmondta, hogy az elõrejelzéssel segítséget kapunk a döntéshozatalhoz: a védekezések pontos idõzítésében, hatékonyság javításában (nagy fertõzési nyomás esetén is), a költségek optimalizálásában, (permetezési fordulók nyújtása, vagy kezelések elhagyása), a környezet káros vegyszerterhelés mérsékelése terén is. A vegyszeres beavatkozásokkal kapcsolatosan elmondta melyek a legfontosabb vegyszer-megválasztási szempontok: hatáskifejtés módja, környezetvédelmi besorolás, esetleges rezisztenciaveszély.

Saját vizsgálati eredményeivel demonstrálta milyen fontos a gyakran használt ún. kuratív és eradikatív hatás fogalomhelyes értelmezése, konkrétan a szõlõperonoszpóra és lisztharmat esetében. Megvilágította, hogy csak a peronoszpóra fertõzés esetében lehetséges a kórfolyamat kezdetén gyógyító – kuratív hatású szerrel beavatkozni, a belsõ szövetekben több napig fejlõdõ gomba ellen. A szaporítóképletek felszíni megjelenése (4. nap) után már csak megsemmisítõ hatású szerre lenne szükség. A lisztharmatnál gyakorlatilag nincs kuratív beavatkozásra lehetõség, mert a gomba behatolása után kevesebb, mint 40 óra áll rendelkezésre kuratív hatáskifejtésre, amihez a fertõzés pillanatát pontosan kell tudni! A másodlagos gombafonalak már a felszínen fejlõdnek ezért ellenük már eradikatív védekezésre van szükség. Azzal zárta ezt a részt, hogy bár néhány hatóanyag rendelkezik hosszabb, rövidebb gyógyító vagy megsemmisítõ hatással, de kockázatos a szerek kuratív, illetve eradikatív hatására számítva védekezni! Minden hatóanyag preventíven alkalmazva nyújt megfelelõ védelmet!

Beszélt a lisztharmat elleni lemosó permetezésrõl, ami egyfajta preventív védekezési technika, melynek célja a várható kártétel minimálisra csökkentése. Ugyancsak saját vizsgálati eredményeire alapozottan mondta el, hogy az ivaros termõtest képzõdés idején, lombhullás elõtt, lemosásszerûen alkalmazott Tiosol, Nevikén, Vektafid S, Olajos rézkén, Szulfur hatására összeesett a micélium bevonat a levelek felületén, az éretlen termõtestek összeszáradtak, újabbak nem képzõdtek, de az érett, fekete termõtestek függelékei is sérültek.

Elõadásának további részében beszélt a fungicid rezisztenciáról. Kihangsúlyozta, hogy a gyakorlatban rezisztenciáról akkor beszélünk, ha egy készítmény szabályos használata (megfelelõ dózis, kijuttatási idõ, mód) ellenére tapasztalunk hatástalanságot, majd laboratóriumi speciális vizsgálatokkal bebizonyosodik az adott hatóanyaggal szemben rezisztens törzsek jelenléte a területen.



Végül teljesen külön blokkban beszélt két újkeletû problémáról:

1. A QoI (régebbi nevükön sztrobilurin) hatóanyagokkal szembeni rezisztenciáról. Elmondta, hogy Európában a peronoszpóra esetében 2004 óta általános, de a lisztharmatnál 2006-ban éppen Magyarországon és Kelet-Ausztriában jelent meg elõször. A 2007-es kiterjedt monitoring eredmények alapján sajnos nálunk valamennyi borvidéken általánosan jelen van a G143A mutáció. Sovány vigasz, hogy rajtunk kívül K-Ausztriában, valamint Szlovákiában, és Csehországban is találtak QoI rezisztens lisztharmatot. Európa többi területén viszont még nincs. Kihangsúlyozta, hogy a rezisztencia miatt teljesen új stratégia szerint kell a jövõben védekezni. A 2007-es kísérleti eredmények biztató alternatív lehetõségeket tártak fel (a triazolok önállóan vagy kombinációban, teljesen eltérõ hatásmódú szerek vagy a kenes kombinációk formájában).

2. A másik fenyegetõ probléma a szõlõ arany színû sárgasága (Flavescens doreé), FD fitoplazma vektorának (Scaphoideus titanus) 2006-os hazai megjelenése és terjedése. Elmondta, hogy a fitoplazmák sejtfal nélküli baktériumok. Tünetfotókkal illusztrálva mutatta be a Magyarországon eddig beazonosított igen általánosan, több mint 21 fajtában (7,9%-os tünetgyakoriságban) jelenlévõ sztolbur típusú fitoplazmát, ami helyenként akár 30–40%-os terméskiesést és minõségromlást okoz évrõl-évre. Rávilágított a két fajcsoport közti különbségre.

• A sztolbur fitoplazmáknak a szõlõn kívül számos más gazdanövénye van, nincsenek specifikus vektorai (a vektorként feltételezett kabóca fajok csak alkalmilag látogatják a szõlõt) elsõsorban szaporítóanyaggal terjed, ezért állományban a vegyszeres védekezési lehetõség ellene.

• A FD a szõlõ kizárólagos betegsége, a sztolbur fitoplazmától elkülönítõ specifikus tünetei nincsenek, de van egy specifikus vektora a Scaphoideus titanus kabóca faj, melynek fõ tápnövénye a szõlõ, ezért a beteg növény fertõzési forrás, emmiatt rendkívül gyorsan terjed ültetvényen belül és nagyobb távolságban is (5–10 km/év). 1 nemzedékes faj, tojás alakban nálunk is áttelel. Térképen mutatta be a FD vektor elõfordulási helyeit. Eddig 5 megyében (4 borvidéken) volt eredményes a csapdázás (sárgalappal vagy hálózással): Bács-Kiskun: Akasztó (620 egyed) Kunbaja, Kunfehértó, Bácsszõlõs, Kisszállás, Kecskemét. Somogy: Barcs, Csurgó (104 egyed). Zala: Csörnyeföld (167 egyed). Baranya: Nagytótfalu Csongrád: Ásotthalom (81 egyed). Már 2006-ban Vegyszeres úton lehet ellene védekezni! Tünetmegjelenés a fertõzés után 1–2 évvel várható. Mivel a FD fitoplazma zárlati, karantén károsító, (érdekes, hogy a vektora mely a fõ terjesztõje, nem!) kötelezõ hatósági intézkedések bevezetése várható mihelyt sikerül vagy a vektorból vagy a szõlõbõl kimutatni a fitoplazmát.



Az elmondottak összegzéseként kijelentette, hogy nem könnyû feladat a szõlõt hatékonyan megvédeni a károsítóktól. A legnagyobb biztonságot a prevenció nyújtja. Ehhez felkészültnek kell lenni, ismereteinket karban kell tartani és állandóan frissíteni szükséges. Minden év egyedi, kiszámíthatatlan, még a „jól ismert klasszikus” betegségek, kártevõk is okoznak fejtörést, nehéz helyzetet. Ugyanakkor új károsítókkal, új kihívásokkal szembesülünk, mint pl. a QoI rezisztencia és a (Scaphoideus titanus) kabóca megtelepedése, terjedése miatt a karantén arany színû sárgaság fitoplazma megjelenésének potenciális veszélye. Az elmondottakkal ehhez kívánt segítséget nyújtani a jelenlévõknek.

Dr. Dula Béncéné elõadását követõen Dr. Barócsi Zoltán (Károly Róbert Fõiskola, Gyöngyös) tartott ismertetõt a szõlõ termésmennyiségét befolyásoló tényezõkrõl, különös tekintettel a virágzásra. Az elõadásban érdekes és hasznos tanácsokat kapott a hallgatóság a metszéstechnikákról, a szõlõtõkék terhelhetõségérõl, valamint a tõketerhelés és a -minõség összefüggéseirõl, különös tekintettel az egyes szõlõfajták terhelhetõséggel kapcsolatos tulajdonságaira.

A termékismertetõ szekcióban Vitéz Péter az Arysta LifeScience Kft. munkatársa elsõsorban a szõlõ peronoszpóra elleni védekezés lehetõségeivel foglalkozott. 2007 tavaszától, egy új hatóanyagot, a bentiovalicarbot engedélyeztették, mely Valbon márkanéven került a piacra. A hatóanyag Magyaroszágon ezidáig nem volt engedélyezett, ezért új lehetõséget kínál a gazdáknak a szõlõperonoszpóra elleni védekezésben. A mélyhatású tulajdonsággal rendelkezõ bentiovalicarb hatóanyag mellett a Valbon a kontakt tulajdonságú mankoceb hatóanyagot is tartalmazza. A Valbon így megerõsített preventív hatással, kiváló kuratív hatással és részleges eradikatív hatással bír a szõlõperonoszpóra ellen. Vizsgálatok sora igazolta, hogy a termék mélyhatású tulajdonságának köszönhetõen a Valbon markáns kuratív hatással rendelkezik, amely az e hatással rendelkezõ készítmények között a legjobbak közé tartozik.

A cég technológiai javaslatában a Valbon kijuttatását a szõlõ virágzásának kezdetétõl a zsendülés idõszakáig ajánlja. Az ajánlott dózis minden esetben 2,0 kg/ha. Tekintettel arra, hogy a terméknek nincs lisztharmat elleni hatása, ezért a fenológiai idõszaknak megfelelõ lisztharmat elleni készítménnyel történõ kombináció feltétlenül javasolt (felszívódó blokk). A Valbon használatát az Arysta évente maximum 3 alkalommal javasolja. Az ajánlat szerint a kijuttatás egyik módja az úgynevezett blokkos kijuttatás. Ekkor a Valbon 2–3 alkalommal egymás után 7–10 napos idõközönként kerül kijuttatásra. A másik ajánlott megoldás, hogy a Valbon kezelést követõen egy-két, más hatásmódú peronoszpóra ellleni hatóanyag kerül kijuttatásra (pl. strobilurinok), majd ezt követheti(k) újra a Valbon kezelés(ek). Ez esetben is figyelembe kell venni, hogy a Valbon esetében 7–10 napos hatástartamra számíthatunk. Az alkalmazott technológiát a már bevált módszereknek megfelelõen, illetve a peronoszpóra fertõzési veszély figyelembevételével kell kiválasztani. A peronoszpóra elleni védekezés talán leglényegesebb pontja – mint az már a tanácskozáson többször is elhangzott – a szerrotáció. A rendelkezésre álló peronoszpóra elleni készítmények hatását csak úgy tudjuk hosszú távon megõrizni, ha szigorúan betartjuk a szerrotációra vonatkozó elõírásokat, mely a rezisztencia kialakulás megakadályozásának elsõdleges eszköze.

A szõlõtermesztésben is egyre fontosabb a jó minõségû termés elõállítása. Ezzel kapcsolatban hallhattuk Vitéz Péter elõadását követõen Szabadkai Imre (Csongrád) növényvédõ szakmérnök beszámolóját az Atonik szõlõben történõ sikeres alkalmazásának tapasztalatairól. A szõlõ minõségjavításának lehetõségeit és az Arysta által ajánlott készítményeket (Atonik, biotermékek, levéltrágyák) Somos Ferenc az Arysta LifeSceince Kft. munkatársa foglalta össze.

Szilágyi Péter