A prestarter táp jelentõségea brojler-takarmányozásban

Az alábbiakban a témában megjelent szakirodalomból szeretnék néhányat ismertetni, illetve szemléltetni, hogy a világ egyik meghatározó takarmánygyártójánál, a holland Provimi BV-nél a koncepcióból hogyan került kialakításra a prestarter takarmány.

A prestarter koncepció kialakításának két fõ oka volt. Az egyik a kezdeti növekedési erély jobb kihasználása révén kedvezõbb termelési eredmények elérése, a másik pedig az állategészségügyi helyzet javítása. Általános tapasztalat, hogy a jó kezdet fél siker, és egy jó kezdés az alapja az egyöntetû, homogén és kiegyenlített állomány nevelésének, ami több piacképes terméket jelent a termelési idõszak végén (Dibner és Knight, 2001, Ferket és mtsai., 2005, Kenny, 2005). A brojlerek elsõ heti és hizlalási végsúlya (6-7 hét) közötti erõs fenotípusos korreláció látványos bizonyítéka a jó kezdet fontosságának a termelési eredmények tekintetében (Nir, 1995). Pulykánál Smith (1998) szerint 70%-ban határozza meg a végsõ teljesítményt az elõnevelésben elért eredmény, ami azt jelenti, hogy minden „elvesztett” gramm az elõnevelésben négy grammal kisebb végsúlyt eredményez. Peters (1997) szerint a tojó típusú jércék öthetes kori súlya pozitív korrelációban van a tojástermelés kezdetével és a tojóidõszak hosszával, az életképességgel és a beólazott tyúkra jutó összes tojásszámmal.

Az élettani változások szempontjából is fontos a kelés utáni idõszak, hiszen ekkor a naposcsibe még fejletlen bélcsatornával rendelkezik, mind anatómiai, mind fiziológiai szempontból, illetve enzimaktivitás tekintetében is (Sklan, 2001). Különösen érzékeny a betegségekkel szemben az immunrendszer fejletlensége miatt (Lillehoj és Chung, 1992). A naposcsibe 20% körüli sziket tartalmaz keléskor, ami energia- és fehérjeforrásként szolgál a steril bélcsatornában. Ez szükséges a bélcsatorna egészséges mikroflórájának kialakulásához mind emésztési, mind pedig egészségügyi okokból (Lan és mtsai., 2005).

A kelés után közvetlenül a bélcsatorna gyorsabb ütemben fejlõdik, mint a testtömeg. A bélnyálkahártya morfológiai vizsgálata azt mutatja, hogy a bélbolyhok térfogata és súlya gyorsan növekszik. Azoknál a madaraknál, ahol késik a kelés utáni takarmányfelvétel, a bélcsatorna fejlõdése is késik (Noy és Sklan, 1999, Uni és mtsai., 1998), bizonyítva ezzel a táplálóanyagok nélkülözhetetlenségét a bélcsatorna megfelelõ fejlõdéséhez. A takarmány- és ivóvízfelvétel késése okozhat gyenge immunválaszt a vakcinázásra, ebben az esetben az immunrendszer lassúbb fejlõdésével kell számolni, aminek következtében gyenge ellenálló képesség alakul ki és hosszú távon nem kielégítõ termelési eredmények születhetnek. A takarmány összetétele is befolyásolja az emésztõ-, illetve immunrendszer fejlõdését, hiszen ezek a szövetek glükózt és glutamint használnak energiaforrásként (Watford és mtsai., 1979).

Összegezve: olyan prestarter takarmány etetése, amely segíti a bélcsatorna bélnyálkahártyájának fejlõdését, fokozza a fiatal csirke növekedését és jobb termelési eredményeket biztosít.

A prestarter koncepció másik mozgatója az állategészségügyi státusz javításának igénye volt. A naposcsibék elsõ érintkezése a környezettel tulajdonképpen egy „mikrobiológiai kezelés”. Kelés után, amikor a bélcsatorna fejletlen, a takarmány összetevõi lassan emésztõdnek, a bélcsatorna mikroorganizmusai a jelenlevõ anyagokból gazdagon tudnak táplálkozni, ami fertõzéshez, esetleg elhulláshoz vezethet. Ahogy a prestarter takarmány segíti a bélcsatorna fejlõdését, ezáltal a táplálóanyagok felszívódását, indirekt módon korlátozza a kórokozó mikroorganizmusok burjánzását és javítja a fiatal csirkék egészségi állapotát (Dibner és Knight, 2002). A korai táplálóanyag felvétel elõmozdítja a szik gyorsabb felszívódását, ami szintén jobb egészségügyi helyzetet eredményez. Rosszabb termelési körülmények között a prestarter táp alkalmazása akár kielégítõ stratégia is lehet az elhullás csökkentésére és az állomány homogenitásának növelésére.

Felismerve ezen összefüggések jelentõs hatását a termelés gazdaságosságára, a holland Provimi takarmányozási vállalat a brojler prestarter táp koncepcióját az alábbiak szerint alakította ki, illetve végzett kísérleteket a felmerülõ kérdések megválaszolására a brüsszeli Provimi Research and Technology Centre koordinációs munkáján keresztül. Az újonnan kifejlesztett takarmányozási koncepció figyelembe veszi a kikelt csibék táplálóanyag-szükségletét, ezt gondosan válogatott minõségi alapanyagokkal elégíti ki, annak érdekében, hogy egy egészséges, profitot termelõ csirke váljon a hizlalás végére a naposcsibébõl. A koncepció kialakításnak fõ szakmai érve az volt, hogy az emésztõrendszer korábbi kifejlõdése jobb termelési eredményeket és ezáltal több profitot eredményez. A brojler prestarter táp koncepciójának kidolgozásakor a szakemberek az alábbi kérdések megválaszolását tekintették fontosnak.



Mikor kell a prestarter táp etetését megkezdeni?

A kísérletekbõl kiderült, hogy kelés után azonnal, de mindenképpen 24 órán belül kell megkezdeni (Langhout, 2000, Noy és mtsai., 1998). Minden további 12 órás késés 7 napos korban 12 grammos, míg 21 napos korban 30 grammos testsúly- elmaradást eredményez. A szakirodalomban fellelhetõ kísérleti eredmények alapján a kelés után minél korábban kell megkezdeni a takarmányfelvételt, mert minden késlekedés visszatükrözõdik a növekedésben és életképességben (Fanguy és mtsai., 1980, Moran 1990, Pinchasov és Noy, 1994).

Milyen fizikai formája legyen a prestarter tápnak?

A Provimi holland kísérleti farmján végzett tesztek alapján a 2 mm-es pellet és a morzsázott takarmány (3 mm-es pelletbõl) 15–20%-kal nagyobb testsúlyt eredményezett egyhetes korban, mint a dercés, illetve 3 mm-es pellet. A takarmány-értékesítést tekintve a morzsázott táp 10%-kal jobb eredményt produkált, mint a többi fizikai forma. Roberson (2003) pulykákkal végzett kísérletében a morzsázott prestarter táp szignifikánsan növelte a testsúlyt a dercés formával szemben, a takarmányértékesítést tekintve kéthetes korig volt különbség a kezelések hatására, ami háromhetes korra megszûnt.



Mennyi prestarter takarmányt kell etetni?

A kísérletekben a kontroll csoport mellett 50, 100, illetve 150 gramm prestarter tápot etettek. Az élõsúlyt tekintve mindig jobb eredményeket adott a prestarter tápot fogyasztó csoport az egyhetes és az öthetes mérések alapján is (Langhout, 2000). A takarmány-értékesítésben azonban nem találtak szignifikáns különbséget. A kísérletek alapján minimum 100 gramm prestarter etetése javasolt brojlercsirkénként.

Mi legyen a prestarter táp specifikációja?

A legfontosabb, hogy csak jól emészthetõ alapanyagok alkossák a takarmányt. A szikanyagnak alacsony a szénhidrát- és magas a zsírtartalma. A zsírok égetéséhez folyamatosan szükség van glükózra, amit a csirkék fõként fehérjébõl nyernek a neoglükogenezisen keresztül (Vieira, 1999). Túl magas glükóz vagy szénhidrát tartalmú takarmányok kevésbé eredményesen használhatók a kelés utáni idõszakban (Vieira, 1999, Noy és Sklan, 1999, Sulistiyanto és mtsai., 1998). A szemes alapanyagok valódi metabolizálható energiája a korral nõ és az elsõ napokban a kukorica tûnik a legjobban hasznosulónak, összehasonlítva más szemes forrásokkal (Sulistiyanto és mtsai., 1999). Más szemesek arányát tehát a minimálisra kell szorítani a recepturában. Az energiának könnyen emészthetõ zsírforrásból kell származnia és fehérjeforrásként is csak jó minõségû alapanyagokat (elsõ osztályú hallisztet és szóját, valamint savóport) szabad használni. Figyelni kell az alapanyagok antinutritív hatására. A vitaminok közül az E vitamin fontosságára hívja fel a figyelmet Bird és Boren (1999), mert a jércék esetén az elsõ három hétben ennek hiánya korlátozhatja a zsíroldékony komponensek felszívódását.

Összegzésként elmondható, hogy a különbözõ összetételû, de azonos táplálóanyag-tartalmú prestarter takarmányokkal végzett kísérletek eredményei nagyban függtek az etetett takarmányok összetételétõl. Végül megfogalmazódott egy ajánlás, amely ugyan nem konkrét recepturát ad meg, de mutatja az elvárt táplálóanyag-tartalmi paramétereket, illetve ajánlást tartalmaz az egyes alkotók használhatóságára.

A brojler prestarterrel manapság gyakorlati körülmények között – az etetett mennyiségtõl függõen – a turnus végén 20–60 grammal magasabb testsúlyt érnek el változatlan takarmány-értékesítés mellett. Az állomány kiegyenlítettségében elvárt javulás csak az esetben realizálódik szignifikánsan, ha a kontroll csoportban minimum 20% körül van a variációs koefficiens. Hasonló a helyzet az elhullást tekintve is, itt meg kell jegyezni, hogy ha a kiesés mértéke igen alacsony (2–4%), kicsi a lehetõség szignifikáns javulás elérésére.

Gyenis József

Agrokomplex C.S. Zrt.



A hivatkozott szakirodalom a szerzõnél kérésre rendelkezésre áll.