Növényvédelmi helyzeta tavasz kezdeténés tennivalók a szántóföldön

 Azóta bebizonyosodott, hogy korai volt, s ennek káros következményei is lettek. A február végi idõszak változást hozott az idõjárásban. Az addigi korai, meleg tavasz után a hõmérséklet fokozatosan az idõszaknak megfelelõ értékre süllyedt és az idõjárás általában az évszaknak megfelelõen alakult.

 

Március elsõ napjaiban többször hullott csapadék, ami pótolta a tél végi veszteséget. Azóta jelentõsen nem változott az idõjárás jellege, maradt változékony, hûvös és többször csapadékos. A naptár szerinti haladás, a meteorológiai tavasz sem hozott változást, maradt a tél végi idõjárás. Így adódott, hogy a korai húsvét napjain havazott, a hõmérõ higanyszála nappal is alig tudott a 0°C fölé mozdulni. Éjszaka területtõl függõen 0–-5°C-os hideg okozott „fejfájást” a gyümölcstermesztõknek. A mandulák már február végétõl virágoztak, de a kritikus idõszakra – március 20–27. – bizony a kajszik is kibontották szirmaikat. Reméljük, hogy a tavasz utolsó erõsen fagyos éjszakája volt a március 26-ra virradó, sajnos ekkor a -3–5°C jellemezte a reggelt, de helyenként ez alatti hõmérséklet is elõfordult. Ilyenkor tavasszal a legnagyobb a hõmérsékleti- és ezzel a fejlõdésbeli különbség az északi és a déli tájak között. A hónap végén a mandula már a virágzás vége állapotban volt délvidéken, északabbra még virágzott. A kajszibarack fákat általában teljes virágzásban érte a fagy, de északon még csak a virágzás elején tartottak. A bimbók jobban tûrik az alacsony hõmérsékletet, a teljes virágzásban levõ fáknál esett nagyobb kár. Délvidéken már a cseresznye és a meggy is megkezdte virágzását, azok is károsodtak, de az ország nagy részén még csak zöld bimbóban voltak a fák, ami kevésbé érzékeny a hidegre. A leírt hideg idõjárás nemcsak a fagy által károsított, hanem a méhek szorgalmas munkája is elmaradt, ami termékenyülési gondot okozhat. Szerencsére a szántóföldi növények kevésbé érzékeny állapotban várták a fagyos éjszakákat, kisebb is a fagykár mértéke.

A tavaszi munkáknak igazán a február 2. felére jellemzõ idõjárás kedvezett, nem véletlen, hogy oly sok termelõ a határban dolgozott. Az õszi szántások általában olyan állapotba kerültek, hogy jó minõségben lehetett elmunkálni, magágyat készíteni. Aki ezt választotta, s idõben elvetette a tavaszi árpát, annak tábláin már szépen sorol a vetés. A növények zöldek, erõsek és egészségesek. A következõ idõszakban többször hullott csapadék, ami lelassította, megnehezítette a talajmunkákat. Ennek ellenére az ország déli tájain, illetve a lazább talajú területeken jól állnak a tavaszi talajmunkákkal, várhatóan április közepén indul a napraforgó és a kukorica vetése. A burgonya ültetésével húsvét után indultak el, elsõsorban déli tájakon.

A telelõ növényállomány egészségi állapotában (szerencsére) jelentõs változás nem következett be. A repcetáblák a tavaszi mûtrágyázás hatására megerõsödtek, az állományok kiegyenlített, egészséges zöld színt mutatnak. A repceszár-ormányos február utolsó napjaiban megjelent, s március közepétõl már károsít is. A növényeknél március végén még alig kezdõdött a szár kinevelése, ennek ellenére a lárvák a szárkezdeménybe húzódva rágnak. A repcefénybogár március elején megjelent, s a hónap utolsó dekádjában kezdte felkeresni a repcetáblákat. Érdemes sárgatálas módszerrel követni mozgásukat, a kezelés konkrét idõpontját a növényeken megjelent imágók számlálásával is meghatározhatjuk (5 db/növény már indokolja a permetezés indítását). Az idõjárástól és az elsõ kezelés sikerességétõl függõen újabb kezelésre is szükség lehet. Betegségek egyelõre nem támadják a növényeket.

Az õszi árpa táblák mutattak a tavasz kezdetén elég riasztó képet, a sárgulásos tünetegyüttes jellemzõ képében. A tavaszi fejtrágya hatására sokat zöldült az állomány, s folyamatosan javul a kép, ebben segít a csapadékos idõjárás is. Március végén a növények délen a szárbaindulás kezdetén voltak, északabbra a bokrosodás vége állapot maradt a jellemzõ. Betegségek közül a hálózatos levélfoltosság található meg nagyobb arányban (2–5%), de egyelõre védekezést nem igényel a fertõzöttség. A vetésfehérítõ bogár áttelelt, népessége március 20-ig nem jelent meg, de a hõmérséklet emelkedésével aktivizálódnak. Figyelni kell mozgásukra, szükség esetén, a tábla szélén végzett kezeléssel megakadályozható a nagyobb kártétel. Az õszi búza állományok általában biztató képet mutatnak. Az ország déli tájain jól bokrosodott, kiegyenlített, északon kissé ritkább, de szintén jól bokrosodott a növényállomány. A fejtrágya és a csapadék hatására tovább zöldültek és erõsödtek a tövek. Betegségek közül csak észlelési szinten jelent meg a sárga vagy fahéjbarna levélfoltosság (DTR). Valószínûleg a fagyos éjszakák és az alacsony hõmérsékletû nappalok megakadályozták a betegségek nagyobb mértékû megjelenését. A felmelegedéssel – a csapadék után – jelentõsen megváltozhat a helyzet.

Sajnos nem ilyen kedvezõ a kép a mezei pocok és a hörcsög tekintetében. A márciusi hûvös, csapadékos idõjárás nem kedvezett az állománynak, károsításuk kissé visszaesett, de ez nem nyújt megoldást. A növények kizöldülése, a tavaszi vetések elõrehaladása egyre nagyobb terített asztalt ad a kártevõ számára, ami egyben azt is jelenti, hogy a védekezések hatékonysága csökken. A legfertõzöttebb térség továbbra is a Csongrád–Békés–Szolnok megyén keresztül egészen a borsodi mezõségig nyúlik. A hörcsögnépesség 1–2 kotorék hektáronként, de ez már mindenképpen indokolja a védekezést. Általában már az õszön megkezdõdött a védekezés, ami egyelõre csapdázást jelentett. A hörcsög március közepén kibontotta kotorékát, s kezdõdik a táplálkozása.

A kapásnövények vetésénél a tavalyi tapasztalatok alapján külön figyelmet kell fordítani az amerikai kukoricabogár lárvakártételére. Az elmúlt nyáron nagy tömegben és késõ õszig károsítottak a bogarak, illetve rakták le tojásaikat. A tél nem pusztította a telelõ tojásokat, éppen ezért a felmelegedéssel a lárvák megjelenésével, károsításával kell számolni. Pontos meteorológiai elõrejelzés nincs a nyár eleji idõszakra, de a korai aszályos idõjárásnak most is esélye van, s az a kukoricabogár lárvakártétel veszélyét növeli. A megelõzésre már a vetéskor gondolni kell, elsõsorban a vetésváltás betartásával. További védekezési lehetõséget nyújt a talajfertõtlenítés és a vetõmagcsávázás alkalmazása.

Az olajos növények kedvezõ piaci helyzetének köszönhetõen a napraforgó vetésterülete egy magasabb szinten állandósult, s ez azt is jelenti, hogy egyre nehezebb a növényvédelmi okból elõírt 5 éves vetésforgót betartani. Vegyük figyelembe, hogy csak napraforgó peronoszpóra ellen hatékony szisztémikus csávázószerrel kezelt (mefenoxam) vetõmagot szabad elvetni. A barkók elleni védekezés általában kisebb gondot jelent, de a kapások ismétlõdése elõsegítheti felszaporodásukat, ezért rájuk is figyeljünk.

Tóth Miklós

MgSzH Központ NTAI