Klímaváltozás és a kukorica szárazságtûrése

Tavaly, 2007-ben, mindkét dolgot kellõképpen érzékelhettük. Júliusban a 40°C feletti napi maximum hõmérséklet és a hosszan tartó szárazság tette próbára a növény- és állatvilágunkat és nem utolsó sorban önmagunkat is. Aszály volt 2002-ben és 2003-ban is. Aztán három év jó termése túltermelési válságot is okozott, és már majdnem el is felejtettük, hogy szárazság is lehet a szántóföldeken.

A termesztett növényeink közül 2007-ben az aszály legjobban a kukoricát súlytotta. A több, mint egymillió hektár kukorica vetésterületen átlagosan 3,6 tonna termést takarítottunk be, ami mindössze közel fele lett a 2006. évi termésnek. Ez a közel fél termés körzettõl, termõhelytõl és a termesztési mûveletek kivitelezésétõl függõen az egyik gazdának 6–7 tonnát, a másiknak 1–2 tonnát jelentett. Sokaknak sajnos semmit, mert egyszerûen kényszerbõl le kellett silóznia a növényállományt.



Aszály és a termesztési technológia

A szárazság elõre ki nem számítható idõpontban köszönt be. Ha a téli csapadék elmarad, a tenyészidõben várható csapadékra vagyunk utalva. Ilyenkor természetesen sokkal nagyobb a valószínûsége egy aszályos évnek. Mivel hosszú távra az idõjárási elõrejelzések megbízhatósága kicsi, a kukorica termesztési technológiát kell úgy alakítani, hogy a kedvezõ feltételeket jól ki tudjuk használni, és a száraz periódusokat a lehetõ legkisebb veszteséggel tudjuk megúszni. A kettõ hál istennek nincs ellentmondásban egymással, mert a jó gazda gondosságával végzett munka az aszálykárok csökkentésében is hatásos eszköz.

Mindazok a talajmûvelési hibák, amelyek a csapadékos években rejtve maradnak, száraz években komoly termésveszteséget okozhatnak. Tömören talán a következõképpen lehetne megfogalmazni azt, hogy mit tegyünk. Alkalmazzunk vetésváltást, a talajt ne tömörítsük, megfelelõen végezzük a talaj tápanyag utánpótlását. Száraz tavaszon jól határozzuk meg a vetésmélységet, ügyeljünk a vetésidõre. Száraz években rovarkártevõk megjelenése is gyakoribb, károsításuk nagyobb. Az ellenük való védekezés hatásos eszköze a szármaradványok gondos felaprítása és alászántása.

Az aszállyal szembeni küzdelem sarkalatos kérdése a gyomirtás. Tartsuk gyommentesen szántóföldjeinket, hogy minél kisebb herbicid hatásnak tegyük ki a kukoricát, és ne kelljen annak versenyt futni a vízért és a tápanyagért. Az itt felsorolt tennivalókról is van bõven mondanivaló, amirõl szerencsére alkalmunk van sokféle módon konzultálni, a legújabb eredményekrõl beszélni és az alkalmazás lehetõségeit megvitatni.

Ebben az összeállításban a biztonságos kukoricatermesztés két nagyon fontos elemével, a hibridek hõ- és szárazságtûrésével, valamint az állománysûrûséggel szeretnék részletesebben foglalkozni.



A hibridek szárazságtûrése közötti különbség becslése

Ha az egyes növényfajokat az alapján hasonlítjuk össze, hogy az aszályos és a csapadékkal részben vagy jól ellátott években miként változik a termésátlaguk, akkor megállapíthatjuk, hogy jellemzõen a kukoricánál kell a legnagyobb termésveszteséggel számolnunk. Ez azért van így, mert a kukorica szemtermésének képzõdése, a szemek telítõdése a nyári hónapokra esik, amikor Magyarországon nagy valószínûséggel köszönt be a száraz idõszak. 2007. év azért is emlékezetes marad, mert nemcsak a csapadékhiány, hanem az évszakhoz képest is jóval magasabb hõmérsékleti viszonyok alakultak ki. Ma már tehát nemcsak egyszerûen szárazságtûrésrõl, hanem a kukorica hõ- és szárazságtûrésérõl kell beszélnünk.

A hõmérséklet emelkedésre a kukorica jellemzõen a levelek turgor nyomásának csökkenésével reagál. Ezt nevezi a népnyelv furulyázásnak, amely a koradélutáni órákban jól látható. Estére, másnap reggelre a kukoricanövény visszanyeri üdeségét, mintha mi sem történt volna. Azonban, ha ez az állapot sokáig tart, a kukorica károsodik. A kukorica csövei kicsik, rosszul termékenyültek lesznek, súlyos esetben a meddõ növények száma megnövekszik. Érdekes, hogy a furulyázás egyik hibridnél idõben hamarabb, másiknál késõbb, vagy egyáltalán nem látható. Az is jellemzõ, hogy a magasabb hõmérsékletre és a vízhiányra a hibridek és a hibrideket alkotó szülõk, a beltenyésztett vonalak nem azonos módon reagálnak. A hibrideknél a szárazság elsõ tünete az alsó levelek száradása, az un. felszáradás. Az egyes hibridek a felszáradásban lényegesen különböznek egymástól, és ez az állapot fajtaösszehasonlító kísérletekben jól bonitálható. 2007-ben sokszor már nemcsak az alsó, hanem a növények felsõ levelei is száradni kezdtek, és a hõség- napok számával arányosan ez az elszáradás hibridtõl függõen kisebb vagy nagyobb mértékû lett. A legsúlyosabb esetekben a növények teljesen elszáradtak. 2007-ben lettünk figyelmesek arra is, hogy a magas nappali hõmérsékletek csökkenésével egy kis jótékony hatású esõ után egyes hibridek állománya regenerálódni kezdett, azoké a hibrideké, amelyek életképességüket az átlagnál hosszabb ideig meg tudták õrizni.

A termés betakarításakor azt is láthattuk, hogy a hibridek terméscsökkenése nem minden esetben a növények szemmel látható károsodásával volt arányban. A termésösszehasonlító kísérletek eredményei alapján mondhatjuk, hogy az egyes hibridek terméskiesése nehezen ítélhetõ meg az állomány bonitálása alapján, mert mind a két végletre találtunk példát. Gyönyörû zölden maradó állomány termése maradt el a várttól, és teljesen leégett állomány tudott élre kerülni a betakarított termésmennyisége alapján.

A beltenyésztett vonalaknál nem annyira az alsó levelek száradása, hanem a lomblevelek különbözõ mértékû elszáradása a jellemzõ. Egy csokorra valót lehet összegyûjteni a levélszáradások különbözõ típusaiból. A legfontosabb kérdés azonban az, hogy marad-e legalább valamennyi zöld levélfelület a száraz periódus végére. Ez a zöld felület adhatja meg az esélyt a regenerálódáshoz. A dolog azonban mégsem ilyen egyszerû, mert olyan jelenséget is tapasztaltunk, elsõsorban a hosszú tenyészidejû vonalaknál, hogy a szép zöld növényeken nincs csõ. A vízhiány és a magas hõmérséklet esetén gyakori a bibe késlekedése. Sokszor, és különösen az érzékeny típusoknál a virágpor hullatását követõen bújik elõ a bibe, de sajnos már nincs ami megtermékenyítse. A hõmérséklet emelkedése a virágpor életképességét is nagy mértékben csökkenti, ami szintén a megtermékenyülés csökkenéséhez vezet. 2007-ben a vetõmag elõállítás kudarca elsõsorban a pollen termékenyítõ képességének csökkenésével magyarázható, amelyen sajnos az öntözés sem segített.

Aszályos években a termés csökkenését mindannyian kézzelfoghatóan, zsebbe nyúlóan érzékeljük. Arra a kérdésre azonban, hogy az egyes hibridek között mekkora a terméskülönbség, nem könnyû megalapozott választ adni.

A hibridek között a hõ- és szárazságtûrés becslésére valójában a teljesítménykísérletek alkalmasak. Az összehasonlításhoz az MgSzH által 2006 és 2007-ben kukorica fajtajelöltekkel beállított teljesítménykísérletek adatait vettem alapul. Az MgSzH adatainak használatát azért tartjuk szerencsés megoldásnak, mert:

• a kísérletben igen sok, eltérõ genotípus szerepel,

• az adatok mindkét évben ugyanazon kísérleti helyekrõl származnak,

• a kísérletek kivitelezésének módszere és technológiája azonos, tehát feltételezhetõ, hogy ugyanazon hibridnek a 2006-ban és 2007-ben mért adatai között elsõsorban az adott hibrid és az idõjárás (amelynek meghatározó változó eleme az aszály és a sokévi átlagot jóval meghaladó nappali hõmérséklet) kölcsönhatásából eredõ különbséget mutatják.

A számítás menete:

• minden hibridre külön-külön kiszámoltuk mennyivel kevesebbet termett 2007-ben, mint 2006-ban. A hibrideket terméscsökkenésük alapján rangsoroltuk;

• minden éréscsoportból kiválasztottuk a legkisebb és a legnagyobb terméscsökkenést mutató hibrideket és átlagoltuk terméseredményüket. A véletlen hibából eredõ eltéréseket, csökkentése érdekében, a számítást úgy is elvégeztük, hogy az egyes éréscsoportokból 2–2, illetve 3-3 hibridet választottunk ki. Az adatokat a táblázatba foglaltuk.

2006-ban a legkisebb termésveszteséget mutató hibridek termése gyakorlatilag 11,95–12,01 t hektáronként, attól függõen, hogy hány hibrid adatát használtuk fel a számításhoz. A legnagyobb termésveszteséget elszenvedõ hibridek termõképessége ezzel szemben 2006-ban minden esetben nagyobb volt 0,22–0,50 t/ha-al. 2007-ben a kapott terméseredmények alapján megfordult a sorrend. A legnagyobb termésveszteséget mutató hibridek termése több, mint 6 tonnával esett vissza hektáronként, és ezzel a betakarítható termésük is kevesebb lett, mint a kisebb termésveszteséget mutató csoporté. Ha a két csoport 2007 évi termését hasonlítjuk össze, megállapíthatjuk, hogy közöttük a különbség eléri az 0,73–1,14 tonnát hektáronként.

Az adatok alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy az egyes hibridek között hõ- és szárazságtûrésben lényeges különbségek vannak. Megállapítható, hogy a vizsgálatban szereplõ hibridek közül tendenciájában azok szenvedtek jobban a szárazságban, amelyek termése az intenzív körülmények között a legnagyobb volt. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a jövõben a hibrid értékét nem csak a jó termõhelyi körülmények között megállapított termõképesség fogja meghatározni, hanem az is, hogy a kedvezõtlen idõjárási feltételekhez milyen mértékben tudnak alkalmazkodni.

A kukorica termését meghatározó tényezõ az állománysûrûség. Magyarországon napjainkban a kukoricát 65–70 ezer tõ/ha állománysûrûséggel termesztjük. A 70-es 80-as években közel 20 ezer tõvel több növényt vetettünk hektáronként, bizonyítva azt, hogy a nagy terméseket csak ezekkel a tõszámokkal lehet garantálni. Ez a gyakorlat jól mûködött mindaddig, amíg a szántóföldeken fegyelmezett technológiával történt a tápanyag visszapótlás és a gyomírtás, és mindaddig, amíg ezeken a magas tõszámokon a termésképzéshez megvolt a szükséges csapadék. Az idõjárás változása, az aszályos évek gyakoribbá válása az alacsonyabb tõszámok használatát kényszerítette ki. Mai tudásunk szerint az állománysûrûséget termõhelytõl függõen 60–70 ezer termõtõre állítjuk be hektáronként.

Az aszályt elõre pontosan nem tudjuk megjósolni, így vetéskor nem igazán tudjuk eldönteni, nagyobb vagy kisebb tõszámra állítsuk a vetõgépet. Ebben segíthet az a tapasztalat alapján nyugvó megállapítás, hogy ha nincs téli csapadék az egyes hibridek ajánlott tõszámának alsó határához, ha bõségesen volt csapadék az ajánlott tõszám felsõ határához közelebbi értékre érdemes beállítani a vetendõ növényszámot.

Magyarország csapadék viszonyainál szárazabb termõterületeken jellemzõen 50 ezer alatti tõszámot vetnek, ha nincs öntözési lehetõség. 70–80 ezer tõ/ha állománysûrûséggel dolgoznak azok, akik gazdaságosan tudnak öntözni. Mivel ma Magyarországon az öntözési kultúra olyan amilyen, valószínû, hogy nekünk inkább a tõszám további mérséklésével kell behatóbban foglalkozni.

Továbbra is kérdés, hogy hogyan tudjuk majd szinkronba hozni a kedvezõ és kedvezõtlen években alkalmazható technológiát (hibridválaszték, tenyészidõ, tõszám, mûtrágya, gyomirtás, termesztési eljárások stb.) ahhoz, hogy a kedvezõ évet jól ki tudjuk használni, és ne katasztrófaként kelljen a száraz éveket átélni.

Szél Sándor

Gabonatermesztési Kutató Kht, Szeged