A kukorica gyomirtás aktuális kérdései

A kukoricatermesztésnek, ezen belül a vegyszeres gyomirtásnak, Magyarországon jelentõs hagyományai vannak, ezért elengedhetetlenül fontos a naprakész információk megléte (a megfelelõ idõben és a helyesen elvégzett herbicides védekezés), hogy a magas termésátlagot és a kiváló termésminõséget realizálni tudjuk. Ehhez szükséges az új gyomirtási technológiák ismerete, fontos tudni, mely gyomnövények fordulnak elõ a területünkön, és ami talán a legfontosabb, hogy az adottságainkhoz a legoptimálisabb technológiát tudjuk is alkalmazni!

Magyarországon közel hatvan évvel ezelõtt történt az elsõ herbicides gyomirtás (2,4-D), illetve ekkor kezdõdtek kukoricában az elsõ gyomirtási kísérletek. Már ez a több, mint fél évszázad is arra enged következtetni, hogy igen sok minden történt-történhetett ez idõ alatt a kémiai gyomirtásban is, de tudnunk kell, hogy ez a változás nem állt meg, és további fontos változásoknak vagyunk és leszünk is részesei. A 2,4-D-k után a simazin, atrazin korszak következett, majd a propaklór, alaklór és a karbamidok megjelenése. A hetvenes években a ditiokarbamátok és az antidotált herbicidek jelentek meg. 1985-tõl a szulfonilureák megjelenésével egy új korszak következett, mivel grammokban kellett mérni az egy hektárra kijuttatandó mennyiségeket. Ezen új típusú herbicidek alkalmazása egy teljesen más gondolkodásmódot, sokkal több figyelmet, nagyobb szakmai hozzáértést követelt meg a felhasználóktól. A kilencvenes években olyan teljesen új hatóanyagcsoportok kerültek alkalmazásba (triketonok, HPPD inhibitorok), amelyek tovább bõvítették, a már addig sem kevés készítményt felsorakoztató kukorica-gyomirtási technológiát. Az ezredforduló éveiben megjelentek az úgynevezett protox-gátló herbicidek és az imidazolinon-ellenálló kukoricahibridek. Majd következett az Európai Uniós csatlakozásunk, és bekövetkezett a kukorica gyomirtásában azon történelmi jelentõségû fordulat, hogy több olyan hatóanyagot, ezzel pedig jelentõs készítményeket kivontak a forgalomból, amit elõszeretettel, nagy területeken használtak a termelõk. Ilyen hatóanyag volt a butilát, az EPTC (2006-ban került kivonásra), az atrazin (aminek 2007-ben volt az utolsó éve)! De nem csak az új hatóanyagok megjelenése és a régiek eltûnése változtatta meg az alkalmazott gyomirtási technológiát, hanem az idõjárás változása is rákényszeríttette a termelõket a kijuttatás technológia folyamatos megváltoztatására, mivel a még mindig alapvetõ gyakorlatnak számító vetés után, de még kelés elõtt (pre) elvégzett gyomirtások is visszaszorulóban vannak az állománykezelések (poszt) javára. Az állománykezelések térnyerésének további oka, az ellenálló gyomnövények és az évelõ gyomnövények térhódítása, ami további kihívást jelent a termelõknek. Területenként változó számban és mértékben jelennek meg azon gyomnövények, amelyek ellen egyedül állománykezeléssel (poszt) lehet hatékonyan védekezni. Ebbe a csoportba tartozik az évelõ egyszikûek közül a tarackbúza (Agropyron repens), a fenyércirok (Sorghum halepense). A magról kelõ egyszikûek közül a köles (Panicum spp.). Az évelõ kétszikû gyomnövények közül a mezei acat (Cirsium arvense), az apró szulák (Convolvulus arvensis), a hamvas szeder (Rubus caesius), a vidrakeserûfû (Polygonum amphibium) és a sövényszulák (Calystegia sepium). A magról kelõ kétszikûek közül a szerbtövis (Xanthium spp.), a selyemmályva (Abutilon theophrasti), az árvakelésû napraforgó (Helianthus annuus) és a csattanó maszlag (Datura stramonium). Így a megjelenõ gyomnövények ellen alkalmazott herbicidek, a megfelelõ idõben történõ kijuttatás nagy szakmai hozzáértést igényel, annak érdekében, hogy a megfelelõ hatékonyságot el tudjuk érni!

Ehhez szerencsére segítségünkre áll az engedélyezett herbicidkészítmények ha-da, amelyekkel minden gyomproblémára több gyomirtási technológia is bevetésre készen vár. De ekkor szokott közbeszólni az idõjárás, az olyan gyomnövények meglepetésszerû megjelenése, amelyekre elõzetesen nem is számítottunk! Erre a helyzetre a termelõnek reagálni kell, mégpedig rövid idõn belül! A helyes döntést csak abban az esetben tudja meghozni a gazda, ha szakmailag felkészült, és rendelkezésre állnak azon új ismeretek, amelyekkel ezt a nem várt problémát meg tudja oldani, illetve tudja, hogy hová és kihez kell forduljon, annak érdekében, hogy ebbõl a versenybõl Õ jöjjön ki gyõztesen, ne pedig a gyomnövény(ek)!

Tudnunk kell továbbá azt is, hogy a gyomirtás nem a herbicides védekezéssel kezdõdik, hanem az agrotechnikával. Ha megfelelõen alkalmazzuk az agrotechnikai elemeket (vetésváltás, tarlókezelés, trágyakezelés, mûvelõeszközök tisztítása még mielõtt egyik táblából a másikra mennénk, megfelelõ vetõmagválasztás, aminél elengedhetetlen a gyommagmentes vetõmag, tápanyag-utánpótlás, vetésidõ, vetõmagmennyiség) akkor már sokat tettünk annak érdekében, hogy még sikeresebb legyen a kukorica gyomirtás!

A kukorica a herbicidekkel legjobban ellátott kultúrák közé tartozik, a gyomproblémák mégsem csökkentek. Újabb és újabb veszélyes gyomnövények kerülnek elõtérbe, míg mások egy idõre háttérbe szorulnak. Megjelentek és felszaporodtak a nehezen írtható gyomnövények (fentebb felsorolásra kerültek), amelyek komoly kihívást jelentenek a gyomirtásban. A gyomszabályozásban továbbra is a legfontosabb szabály, a korai gyomosodás kikapcsolása, mivel a fiatal gyomnövények tavasszal nagyobb terméskiesést okoznak, mint a nyárutói erõsebb és látványosabb gyomosodás.

A monokultúrás termesztés, illetve az adott területen, azonos típusú gyomirtó szerek tartós, több éven keresztül történõ használata, kukoricatermõ területeink gyomflórájának teljes átalakulását eredményezte. A gyomflóra leszûkült, nagyobb mennyiségben fordulnak elõ a táblákban a nehezen irtható gyomnövények illetve megjelentek az egyes gyomirtó szer hatóanyagokkal szemben ellenálló, rezisztens gyombiotípusok.

Aktualitások a kukorica herbicides gyomirtásában



Vetés elõtti szerek (PPI technológia)

Kijuttatás után szinte azonnal a talajba kell dolgozni a készítményeket. Csapadék nélkül hatnak, gázosodnak. Csak kombinációban alkalmazzuk, a gyomirtási spektrum szélesítése érdekében. Elõfeltétel a jól elmûvelt, aprómorzsás talaj. Lehetõségként rendelkezésre áll a technológia, de mivel gyomirtó szerrel igen jól ellátott kultúráról van szó, inkább az egyszerûbb, kisebb gépkapacitást igénylõ pre illetve poszt kijuttatási technológiát választják a termelõk. Továbbá a butilát, EPTC hatóanyagok kiesésével a technológia biztosan visszaszorul! A PPI technológia elsõsorban a magról kelõ egyszikûekre hat, de néhány kétszikû gyomnövényre is van mellékhatása.

Vetés után–kelés elõtti (Pre) technológia

A pre kezeléseknél is alapvetõ, hogy 2–3 féle hatóanyagot kombináljunk a megfelelõ gyomirtási hatékonyság eléréséhez. A készítményeket gondosan elmunkált, aprómorzsás talajra permetezzük ki. A hatóanyagok a csírázó gyomnövényeket irtják, így a csírázás mélységéig a talajba kell mosódniuk a szereknek. A bemosó csapadék mennyisége a szerek oldhatóságától függõen 15–30, de akár 40 mm is lehet, aminek a kijuttatás után két héten belül kell esnie, máskülönben a hatóanyagok elbomlanak a napfény hatására, ezáltal csökken a gyomirtási hatékonyság, vagy teljesen el is marad. Sajnos az idõjárási körülmények változása, ebben az esetben, a vetést követõ elsõ néhány hét csapadékmentes idõszaka miatt (fentebb leírtaktól kevesebb csapadék), ezen technológiák visszaszorulását eredményezte. Továbbá a területek gyomnövény ellátottságával sincsenek minden esetben tisztában a termelõk, így inkább az állománykezeléseket (poszt technológiák) alkalmazzák.

Állománykezelések (Klasszikus poszt technológia)

Általában érvényes (néhány kivételtõl eltekintve), hogy a készítmények a 2–4 leveles kétszikû gyomnövények és a gyökérváltás elõtt lévõ egyszikûek ellen hatnak a legjobban. Ekkor a kukorica 10–20 cm-es nagyságú, és ez az a nagyság, ahol még jól elviseli (fitotoxicitás nélkül) a kezeléseket. Terjednek a csak állománykezelésre alapozott technológiák, de ezeknek a veszélye, hogy a korai gyomosodás károsítása nagyobb (nagyobb a terméskiesés), s a felülkezelés csak optimális idõjárási feltételek között ütemezhetõ napos pontossággal. Nagyobb területen termelõknek valószínûleg sohasem szabad csak egyetlen módszer mellett lándzsát törniük. Van lehetõség a korai posztemergens technológia alkalmazására, ebben az esetben a kukorica szögcsíra állapottól 2–3 leves fenológiában van, és azon preemergens hatóanyagok használhatók csökkentett dózisokkal, amelyek a kukoricára nézve ebben a fenológiában nem fitotoxikusak (izoxaflutol, antidotált acetoklór, pendimetalin és a dimetenamid, de ez a hatóanyag már csak az idei évben!). Illetve azon posztemergens hatóanyagok is alkalmazhatóak korai poszt technológiában, amelyeket már ebben a korban elvisel a kukorica (rimszulfuron, klórszulfuron, mezotrion). Továbbá létezik késõi posztemergens kijuttatási technológia is, amikor a kukorica 5–7 leveles korban van a gyomirtáskor. Ekkor olyan készítményeket lehet alkalmazni, amelyek a fejlettebb gyomnövények ellen is megfelelõ hatékonyságot mutatnak, és a kukoricára nem fitotoxikusak. Ilyen hatóanyagok például a mezotrion, a tembotrion, a klórmezulon.

Pre/Poszt kezelések, ülepedett magágyban (a kukorica szempontjából pre, a gyomok szempontjából poszt)

Az eljárás lényege, hogy a kukoricát ülepedett magágyba kell vetni, ahol a gyomok már tömegesen csíráztak, szikleveles állapottól egészen négy valódi leveles állapotban vannak a vetés idõpontjában. A módszer elõnyei között lehet említeni a kisebb idõjárási függõséget, illetve a készítmények pre és poszt hatásspektruma összegzõdik. A nehezen irtható magról kelõ gyomokkal erõsen fertõzött kukoricatáblákon lehet ezt a technológiát alkalmazni, abban az esetben, ha a talaj laza szerkezetû, jó vízgazdálkodású, könnyen felmelegedõ, és megfelelõ mennyiségben hullott tavasszal csapadék. Fontos technológiai szabály, hogy a kezeléseket a vetés után 2–3 napon belül el kell végezni, máskülönben a kikelõ kukoricára erõsen fitotoxikus lesz a technológia!

Levélalá permetezés technológiája: ehhez a gyomirtási technológiához különleges, az adott technológiára specifikusan kialakított szórófejeket, szórókeretet kell alkalmazni. Ennél a kijuttatási technológiánál a kukoricaállomány 40–60 cm magas, és a sorok közé történik a szórófejek belógatása, a kikelt gyomok permetezése.

Csemege kukorica gyomszabályozása: lényegesen kevesebb készítményt használhatunk, mert érzékenyebb a kultúrnövény. Ugyanakkor nincs szükség a leghosszabb hatástartam elérésére, mert a tenyészidõ rövidebb. Emellett a hosszú élelmezés-egészségügyi várakozási idõvel rendelkezõ herbicidek sem használhatók, illetve a készítmények csak elõzetes fajta- érzékenységi vizsgálat után alkalmazhatók, a fitotoxikus tünetek elkerülése érdekében.

Vetõmagtermesztés gyomszabályozása: a hibridkukorica vetõmagtermesztés gyomirtására a herbicideknek a szûkebb palettája áll rendelkezésünkre, mert a beltenyésztett kukoricavonalak, szülõpartnerek, herbicidtoleráló képessége sokkal kisebb, mint az árukukoricáé. A szülõpartnerek érzékenységénél minden esetben figyelemmel kell lenni az alkalmazott hatóanyagokra, készítményekre a fitotoxicitás elkerülése érdekében.

Összefoglalva elmondható, hogy a kukoricatermõ területeinken elõforduló gyomnövények ismerete alapvetõ fontosságú ahhoz, hogy megfelelõ minõségben elvégezhessük a gyomszabályozást a vegetációs idõben. Ha tudjuk azt, hogy a kukoricatábláinkon mely gyomnövények ellen kell védekezni, akkor arra van lehetõségünk, mivel rendelkezésünkre állnak a teljes körû gyomirtási technológiák. A helyes technológia megválasztása lehetõséget ad arra, hogy a kukorica terméspotenciálját szinte maximálisan kihasználjuk az adott év folyamán!

Hornyák Attila herbológus

Nógrád megyei MgSzH NTI