Bovilis BVD-marker koncepció

A kórformát elõidézõ vírus a szarvasmarha vírusos hasmenésének vírusa (BVDV), amely az egész világon elõfordul. Magyarországon az állományok fertõzöttségét 70–95% közé becslik. A mentes állományok befertõzõdésének éves kockázata 30–50% közöttinek tekinthetõ. Feltételezhetõ, hogy a betegség fertõzött állományokban szubklinikai formában jelentkezik, mentes állományok esetében pedig heveny járványkitörésekkel kell számolnunk. Dr. Ózsvári László adatai szerint heveny klinikai BVD által okozott becsült veszteség ezer tehenet tartó gazdaság esetében közel 36 millió Ft/év/állomány. A szubklinikai BVD is hátrányosan befolyásolja a termelési mutatókat. A veszteségek nagysága alábecsült, mivel a fertõzésnek erõs immunszupresszív hatása van.

Mi a BVD?

A fertõzés szaporodásra gyakorolt kedvezõtlen hatása attól függ, hogy a tehén vemhessége mely szakaszában találkozik a vírussal. A termékenyítés és a vemhesség 120. napja között bekövetkezõ fertõzõdés következménye lehet a fogamzás elmaradása, embrióelhalás, magzatvesztés és perzisztensen fertõzõdött borjak kialakulása. A vemhesség 120. napja után való fertõzõdéskor vetélés, halvaszületés, illetve magzatfejlõdési rendellenességek fordulhatnak elõ. A BVDV egyéb klinikai megjelenései közé tartozik a hasmenés, a vérzéses szindróma és a nyálkahártya betegség. A vírus talán legfontosabb hatása az immunszupresszió, amely miatt a fertõzött állatok nagyon fogékonyak egyéb másodlagos betegségekre.



Mit értünk perzisztensen fertõzött borjún?

Perzisztensen fertõzött borjú alatt a vemhesség 120. napja körüli idõben méhen belül fertõzõdött borjút értjük. Ebben az idõben a magzat immunrendszere még nem teljesen kifejlett. A borjú immuntoleránssá válik a vírus iránt, ami azt jelenti, hogy nem fogja „idegen anyagként” felismerni a vírust. Az így megszületõ perzisztensen fertõzött borjú folyamatosan üríti a vírust, s mint egy „vírusgyár” kulcsfontosságú szereplõje a betegség terjedésének és állományon belüli fenntartásának. Egyes perzisztensen fertõzött borjak a nyálkahártya betegség vagy más fertõzések következtében már fiatal korban elhullhatnak, mások viszont életben maradnak és tenyészbikákká vagy tenyészüszõkké válnak. A perzisztensen fertõzött bikák életük legnagyobb részében a spermájukkal ürítik a vírust, a perzisztensen fertõzött üszõk pedig minden alkalommal perzisztensen fertõzött borjút ellenek.



Hogyan lehet védekezni a BVD ellen?

A szarvasmarha vírusos hasmenése elleni védekezési programnak a következõkön kell alapulnia:

• a perzisztensen fertõzött állatok eltávolítása az állományból,

• az összes tenyészállat immunizálása olyan vakcinával, amely igazoltan képes megakadályozni perzisztensen fertõzött borjak születését,

• járványvédelmi intézkedések, melyek megakadályozzák a BVDV ismételt behurcolását az állományba.



A vakcinázás a betegség elleni védekezési programok kulcsfontosságú összetevõje.

Graham és munkatársai már 2003-ban beszámoltak arról, hogy a Bovilis BVD alapvakcinázási programban részesített állatok szeronegatívak maradtak az NS3-specifikus ellenanyagokra, így a speciális NS3-ELISA segítségével elkülöníthetõ lett a vakcina és a vadvírus által kialakított ellenanyagválasz. Azóta az Intervet önállóan vagy másokkal együttmûködésben több vizsgálatot végzett e kérdés tanulmányozására. E vizsgálatok alapján kialakított következtetéseink:

1. A BVD-re hagyományosan használt vizsgáló módszer szerint szeropozitív állat egy olyan állat, amely érintkezésbe került a vírussal, de ez az állat nem jelent potenciális fertõzési forrást az állomány számára. Egy szeronegatív állat nagyobb veszélyt jelenthet az állományra nézve, ha az perzisztensen fertõzött,

2. A BVD elleni vakcinázás célja a klinikai tünetek megelõzése és a magzat méhen belüli fertõzõdésének megakadályozása. Ezen túlmenõen a vakcina mérsékli a vírus állományban való keringését is, mivel csökkenti a virulens vírussal fertõzõdött állatok által ürített vírus mennyiségét;

3. A fertõzöttség állományon belüli elterjedtségének a víruscirkuláció az oka, melynek bizonyítéka az NS3-ELISA pozitív eredménye;

4. Az állomány akkor BVD-mentes, ha abból az összes perzisztensen fertõzött állatot eltávolították, és a BVD vírus nem cirkulál az állományban a hevenyen fertõzött állatok révén.



Egy megfelelõen kiválasztott ellenanyag-kimutató ELISA és a Bovilis BVD marker vakcinaként használható a gyakorlatban.



Dr. Hankó Faragó Emese

Intervet Hungária Kft.