A tojásgyümölcs termesztése

Közel félmillió hektáron termesztik, mindenek elõtt Ázsiában (India, Kína, Pakisztán), 15 olyan ország van, ahol a termõfelülete meghaladja a 10 000 hektárt. (Nálunk mindössze két növény (csemegekukorica és zöldborsó) termõfelülete nagyobb 10000 hektárnál.) Fogyasztása, népszerûsége egyre nõ, már olyan országokban is széles körben fogyasztják, ahol termesztése a klímaviszonyok miatt nem lehetséges.

Nyugat-Európában a 80-as években lett ismertté, a holland, belga üvegházakban nagy felületen hajtatják, ezért a szezonális fogyasztása, ami az olasz és spanyol szabadföldi importból adódott, napjainkra megszûnt. Csak Németország 50–60 000 tonnát importál évente!

Hozzánk a törökökön keresztül került a XVI–XVII. században, nem ismeretlen növény, Erdélyben több, mint százféle elkészítési módját ismerik. Kisebb népszerûségének valószínûleg kesernyés íze az oka, ismert, hogy a magyar fogyasztók a kesernyés ízt – ami a padlizsánra jellemzõ – kevésbé kedvelik. Az utóbbi években, igaz kismértékben, de emelkedett a fogyasztása. Ez még nem mérhetõ kilókban, az emelkedõ tendencia is csak a nagyvárosokban figyelhetõ meg, és biztos, hogy belátható idõn belül nem fog az elsõ tíz fogyasztott zöldség közé kerülni. Az iránta való érdeklõdést két dolog motiválja, a nyugat-európai szokások meghonosodása, ahol lényegesebben nagyobb jelentõséggel bír a padlizsán, a másik a változatosabb konyha iránti igény. Kétségtelenül fékezi a gyorsabb elterjedését a házikertekben a környezettel szemben támasztott igen magas igénye (hõmérséklet, víz), amit nálunk nehezebb biztosítani, mint akár a paradicsomnak, vagy akár a paprikának. A házikerti, kisüzemi termesztés mellett, újabban a legkorszerûbb módszerekkel, vízkultúrában, fólia- és üvegházakban hajtatják is.

Latin nevén Solanum tuberosum L., az ún. csucsorfélékhez tartozik, közvetlen rokona a burgonyának, a paradicsomnak és a paprikának. A gazdasági értelemben vett termése a húsos bogyótermés, amely alakban, összetételben és ízben is lényegesen eltér a paprikától és a paradicsomtól.

A termesztési körülményektõl függõen 50–120 cm magasra nõ, levelei tojás alakúak, enyhén szõrözöttek. Önbeporzó növény, magja apró, ezermagtömege 3,5–4,5 g, 1g magban 220–280 szem van, csírázóképességét 3–5 évig képes megtartani.

Sokan nem tudják, de termése nagyon változatos. Bár nálunk többnyire csak a 20–30 cm hosszú, megnyúlt, körte alakú, lila színû bogyókat ismerik, de más országokban fehér, sárga, cirmos, egészen apró tojás, gömb és banán alakú termések is elõfordulnak. Íze jellegzetes, kissé kesernyés, vitamintartalma alacsony, de ásványi anyagokban igen gazdag. Nálunk többnyire rántva, olajban sütve és pástétomnak elkészített formában fogyasztják.

Hõigénye magas, kifejezetten melegigényes növény. Termesztésével csak ott szabad foglalkozni, ahol legalább 6,5 hónapon keresztül fagymentes idõ van és a napi középhõmérséklet legalább 3 hónapon keresztül nem csökken 20°C alá. Ebbõl adódóan nálunk komolyabb termésre nem számíthatunk. 5–6°C az a kritikus alsó határ, ahol növekedése leáll, pollenképzõdése megszûnik. Legalább 10–12 órás megvilágítást igényel, tehát nem nevezhetõ hosszúnappalos növénynek, ugyanakkor erõs fényintenzitást igényel, tehát árnyékba, félárnyékba nem ültethetõ. Vízigénye nagy, egy kifejlett növény képes napjában 2–3 liter vizet is elpárologtatni, ezért a nyári idõszakban heti két alkalommal is kell öntözni. Ugyanakkor nem bírja a levegõtlen, vízzel állandóan telített talajokat, mert ilyenkor szára és gyökere kirohad. Sok tápanyagot kíván, ezért a szerves trágyázáson kívül a tenyészidõben rendszeresen kell mûtrágyázni.

Magas hõigénye és hosszú tenyészideje miatt nálunk csak a palántáról történõ szaporítása képzelhetõ el, ami lényegében megegyezik a paprikáéval és a paradicsoméval. Tehát szaporítóládába sûrûre vetjük március végén (500 növény/láda), és 2 szikleveles-2 lombleveles korban széttûzdeljük 7 × 7 vagy 8 × 8-as tápkockákba, esetleg 10-es cserépbe. Van, ahol szálas palántáról is szaporítják, ezt nem javasoljuk.

Csak a májusi talajmenti fagyok után szabad kiültetni, tehát május 15–20 után. Az ennél késõbbi kiültetések nagyon keveset teremnek. Kisüzemben a 60 cm körüli sortávolságot javasoljuk, esetleg érdemes az ikersoros elrendezést is alkalmazni, ami az ápolási munkákat jelentõsen megkönnyíti.

A fent javasolt értékek megfelelnek 3–6 db/m2 (30–60 000 db/ha) növénysûrûségnek, hajtatásban az alsóbb, szabadföldön a felsõbb értékhatárok tartását tartjuk gazdaságosabbaknak.

Ápolása rendszeres öntözésbõl, kb. kéthetenkénti fejtrágyázásból áll (1–2 dkg/m2) és folyamatos növényvédelembõl áll, mert meglehetõsen sok a károsítója (üvegházi molytetû, levéltetû). További betegségei és kártevõi:

• vírusok: TMV és CMV vírus,

• gombás betegségek: palántadõlés, fito-ftórás betegség, fehérpenész, botrítiszes betegség, verticíliumos betegség,

• kártevõk: lótücsök, gyökérgubacs fo-nálféreg, burgonyabogár, közönséges takácsatka.

Szedése augusztusban kezdõdik, a virágzástól számítva 15–35 nap után. Változó nagyságban takarítják be, van, ahol egészen korán, gyengén szedik (pl. arab országok), van ahol csak a kifejlett bogyók számítanak piacképeseknek. Nálunk a 350–450 grammos termések a legkeresettebbek, amelyek sötét lilák, fényesek. A nagyobb termések visszatartják a növényt, ilyen esetben darabszámra csökken a termés. A túlérett bogyók erõsen keserûek. A leszedett termések 10–15°C-on, magas páratartalom mellett 10–14 napig is tárolhatók.

Jól hajtatható fóliasátorban, ide a kiültetését a paprikával közel azonos idõben javasoljuk, tehát április végén. Ha nyáron árnyékolással védeni tudjuk a tûzõ napsütéstõl, akkor egészen októberig terem. Természetesen ilyen esetben folyamatos növényvédelemrõl, heti két-háromszori öntözésrõl, heti fejtrágyázásról, és szakszerû növényvédelemrõl kell gondoskodni.

A kereskedelemben kapható fajták közül – amelyek a hazai ízlésnek is megfelel – a Kecskeméti lilát javasoljuk, tapasztalatunk szerint a hazai szabadföldi viszonyokat jobban elviseli. Hajtatásra az árutermelõ kertészeknek kiváló holland hibridek állnak rendelkezésre, pl. a Madonna.

Terbe István