Miért lenne szükség a vetõmagoknál is GMO határértékekre?

 A vetõmagexport legnagyobb része Franciaországba, Németországba, Hollandiába és Olaszországba irányul. A bel- és külpiacokra termelt vetõmag ma már döntõen a biotechnológiában is érdekelt nemzetközi cégek fajtái közül kerül ki, azonban számos hazai szaporító gazdaságnak, vetõmag-feldolgozó üzemnek, valamint disztribútornak ad jól jövedelmezõ megélhetést.



Mióta a 90-es évek végén az Európai Bizottság határozatot hozott a genetikailag módosított (GM) élelmiszerek jelölésérõl, többször is fontolóra vették, hogy toleranciaszinteket (küszöbértékeket) állapítsanak meg GM anyagok véletlenszerû jelenlétére a hagyományos vetõmag tételekben1. Végül minden esetben elhalasztották a döntést.

Ilyen küszöbértékek hiányában a jelenlegi EU-s jelölésre vonatkozó jogszabályok megkövetelik, hogy GM vetõmagként jelöljék mindazon vetõmag tételeket, amelyek kimutatható mértékben EU-ban termesztésre engedélyezett GMO-t (genetikailag módosított organizmust) tartalmaznak. Olyan vetõmag tétel, amelybõl nyomokban, EU-ban nem engedélyezett GMO kimutatható, egyáltalán nem kerülhet az európai piacra. A gyakorlatban mindkét korlátozás ugyanahhoz a kereskedelmi eredményhez vezet.

Számos, a közelmúltban készült EU tanulmány jelezte, hogy mind nehéz, mind drága meggátolni a GM véletlenszerû jelenlétét a hagyományos vetõmag tételekben. Ezekkel a jelentésekkel összhangban rendszeresen találnak kismennyiségû GM anyagot a hagyományos vetõmag tételekben, azok véletlenszerû ellenõrzésénél.

Elsõ pillantásra furcsának tûnnek ezek az érvelések. Bár a jelenlegi hagyományos vetõmagra vonatkozó AP korlátozások elõidézhetnek piaci kockázatot és megnövelhetik a teljesítési költségeket, nem világos miért terhelné aránytalanul az európai vetõmag ipart. Ha valaki, akkor éppen az európai vetõmag termesztõk tûnnek a legjobb helyzetben lévõknek, hogy hasznot húzzanak a jelenlegi AP korlátozásból, mivel Európában kevés helyen van GMO termesztés, ami akadályozná a vetõmag elõállítást. Továbbá úgy tûnhetne, hogy a határozott AP szabványok hiánya megvédi az EU-s vetõmag elõállítókat az importtal szemben. Szóval valóban szükség van a hagyományos vetõmagok AP küszöbértékeire az EU piacán? Befolyásolja az EU vetõmag iparág versenyképességét a jelenlegi AP korlátozás és a határozott AP küszöbértékek hiánya?

A növénynemesítés, vetõmagtermesztés hasonlóan a növénytermesztéshez nyílt környezetben történik, ezért a 100%-os tisztaság elérése teljesíthetetlen. A növényfajtól függõen elõfordulhatnak keresztbeporzások a vetõmag-szaporító területtel szomszédos táblákról, illetve fizikai keveredés is történhet a betakarítás, feldolgozás és csomagolás egyes lépései során. Kis mértékû szennyezõdések ezért mindig elfogadottak voltak a vetõmagtermesztésben. A hagyományos vetõmagtermesztés során a fajtaidegen növényeket jól képzett vetõmag-felügyelõk vizuálisan kiszûrik. A hibridkukorica vetõmag-szaporításban a fajtaidegen egyedek elõfordulásának aránya az elmúlt évek során átlagosan 0,7% volt. A GM kukorica fajták vetõmagjának termesztése, betakarítása, tárolása és forgalmazása a konvencionális fajtákkal azonos módon történik. Ezeknek a tételeknek szintén ellenõrzik a fajtatisztaságát.

Az új technológia megjelenése elsõsorban nem a GM fajták, hanem a konvencionális vetõmagok termesztésénél jelent kihívást. A konvencionális vetõmagtétel tartalmazhat GM vetõmagot ugyanúgy, ahogy egyéb fajtaidegen vetõmagot is.

Magyarországon jelenleg nem engedélyezett a géntechnológiai úton módosított fajták termesztése, azonban takarmányként bekerülhet az országba. A hazánkban mûködõ vetõmagcégek jelentõs hányada nemesítésének és a szülõi vonalak elõállításának egy részét olyan területen végzi, ahol jelenleg is engedélyezett a GM kukorica termesztése. Ma, még a közepes méretû kukorica vetõmag cégek is világszerte több helyszínen szaporítják fel a szülõvonalakat és állítják elõ, dolgozzák fel a hibrid vetõmagot, mind az északi mind a déli féltekén. A több helyszín alkalmazása lehetõvé teszi a költséghatékony termesztést, az idõjárásból adódó és egyéb kockázatok kezelését. Hasonlóan, az ellenkezõ évszakban (északi-, déli félteke) való termesztési rendszerek lerövidítik a vetõmag-elõállítási ciklusokat, mivel két vagy akár több vegetációs periódus is belefér egy adott évbe és így segíti a kukorica vetõmag-elõállító cégeket, hogy a változó piaci feltételekre reagáljanak. Mindezek már ma is megnövelik az idegen GMO jelenlétének kockázatát a nem GM vetõmagokban.

A világon évrõl évre nagyobb területen termesztenek GM növényeket, ezért véletlenszerû szennyezõdések egyre gyakrabban történhetnek. A vetõmagban engedélyezett arányos GMO határérték kialakítása szükséges ahhoz, hogy a nemesítõk, vetõmag-elõállítók és a gazdálkodók megfelelõ jogbiztonság mellett dolgozhassanak.

A megfelelõ határérték kialakítása kizárólag technikai jellegû kérdés. Célja egyrészrõl, hogy biztosítható legyen az árutermesztés során a 0,9%-os jelölési küszöb, valamint, hogy a határérték betartása ne jelentsen a vetõmagcégek számára aránytalanul magas többlet terheket.

A határérték betartásához a vetõmagcégeknek jelentõs többlet terhekkel kell szembenézniük, valamint mûködési változtatásokat is kell alkalmazni. A vetõmagipar többletköltségei elsõsorban a következõ tényezõkbõl adódnak:

• a tételek folyamatos ellenõrzése, tesztköltségek,

• az izolációs távolságok biztosítása érdekében megnövelt földterületek,

• logisztikai költségek,

• vetõmagüzemi többletköltségek, a berendezések kevésbé hatékony kihasználása, szigorúbb tisztítási elõírások,

• a határérték feletti tételek kiselejtezése.



A többletköltségek a határérték csökkenésével nem lineárisan, hanem exponenciálisan növekednek. Az európai vetõmagcégek bevonásával végzett tanulmány szerint az egyes határértékek betartása a táblázatban található többletköltségekkel járhat.

A koegzisztencia szabályok betartásával, 1%-os AP küszöbérték mellett az európai cégek átlagosan 6,9%-kal költenének többet egy zsák kukorica vetõmag elõállítására. Az emelkedés mértéke felgyorsul, ahogy az AP küszöbérték csökken 28%-os növekedést eredményezve egységenként 0,5%-os AP küszöbértéknél és 35%-ra ugrik 0,3%-os AP küszöbértéknél.

Minden vizsgált termesztési rendszer jelentõsen megnövekedett költségeket tapasztalt. A 0,1%-os AP küszöbérték mellett háromból csak két termesztési rendszer folytatja mûködését, bár az átlagosnál 68%-kal magasabb egységnyi költségen, mint a jelenlegi. A harmadik cég mind a termesztés (pl. nem tudja biztosítani az elégséges izolációs távolságot) és feldolgozás során olyan követelményekkel találja szembe magát, hogy kénytelen mûködését megszüntetni.

Kezdetben a növekvõ szántóföldi szaporítási költségek jelentik a teljesítési költségek legnagyobb részét a kiválasztott EU-s kukorica vetõmag termesztõ rendszerekben – 0,5%-os küszöbérték esetén 71% és 0,3%-os küszöbérték esetén 58%. Azonban, ahogy egyre alacsonyabb lesz az AP küszöbérték, egyre nõ a feldolgozás költségeinek aránya – míg 0,5%-os küszöbérték mellett 18%, 0,1%-os küszöbérték mellett már 40%. A növekvõ feldolgozási költségeket az üzem csökkenõ hatékonysága eredményezi, amit a vetõmagtételek méretének csökkenése és így a feldolgozásra és kondícionálásra fordított üzemidõ növekedése okoz. Ezért az AP küszöbértékek csökkenésével az üzemek kapacitás kényszere egyre szorítóbb lesz. A GM tartalom vizsgálati költségek, amit gyakran az AP kezelés teljesítési költségek elsõdleges forrásának tartanak, csak a járulékos költségek egy szerény részét képezik – 10% vagy még kevesebb, bármekkora AP küszöbérték esetén.

Az AP teljesítési költségek egy fõ forrása, amit nem emel ki a táblázat, a nem megfelelõ kukorica vetõmagokból származó hulladék. A hulladékméret egyre nõ, ahogy az AP küszöbérték egyre alacsonyabb lesz, és megnöveli az egységnyi költséget, mivel a termesztési és feldolgozási költségeket növeli, míg az értékesíthetõ végtermék mennyisége csökken. Pontosabban, a vetõmag hulladék 8 és 35% között változik 0,5% és 0,1%-os AP küszöbértékek mellett azon üzemek esetén, amelyek folytatják mûködésüket.

Az európai vetõmagcégek fõ piaca az Európai Unió és viszonylag jelentéktelenek az összes többi piacon. Ezért a GM határérték teljesítésébõl adódó költségek és kockázatok közvetlenül vonatkoznak termesztésük nagy részére. Ezzel ellentétben az USA-központú világméretû vetõmagcégek termesztésének és bevételi forrásának sokkal kisebb része kitett a GM határérték teljesítési költségeinek és kockázatainak.

A termesztési forrásaik és nagy méreteik miatt sokkal hatékonyabban tudják kezelni a GMO korlátozásokat vetõmagtermesztésük, termesztési rendszereik és helyszíneik portfoliójának optimalizálásával és a raktáron lévõ készleteik vizsgálatával és „lefölözésével”.

A globális kukorica vetõmagpiac jelenlegi helyzete miatt az EU korlátozásai az európai vetõmagipar számára versenyhátrányt jelentenek.

Az arányos GMO határérték kialakítása elsõsorban nem a biotechnológiai multinacionális vállalatok érdeke. A konvencionális nemesítésben és vetõmag-elõállításban érintett kis- és középvállalatok azok, amelyek a leginkább sérülhetnek az aránytalanul alacsony határérték kialakításakor. Mint Európa legtöbb országában, hazánkban is a vetõmagszektor a kis- és középvállalkozásokra épül, akik számára az aránytalanul szigorú határérték kialakítása sokkal nagyobb problémát fog okozni, mint a nagy multinacionális cégeknek.

Az AP költségek és kockázatok Európán belül jelenleg úgy tûnhet, hogy nem sürgetõ a kukorica vetõmagtermesztésben, mivel minimális a GM növények termesztése. Azonban az EU jelenlegi AP korlátozásainak kockázatai és költségei nõni fognak minden olyan vetõmag cégnél, amelyek részesednek az európai piacból és globális nemesítési és termesztési infrastruktúrával rendelkeznek. Minthogy az új GM tulajdonságok bevezetése folyamatosan nõ és világszerte tovább nõ a GM növények termesztési területe, az AP kockázatok és teljesítési költségek szintén nõnek, rontva az európai vetõmagipar versenyhelyzetét, amely nagyban függ ezektõl.

Az utóbbi években az EU Bizottság felismerte, hogy Európában a szabályozási környezet komplex lehet és lépéseket tett, hogy javítsa a szabályozási hatékonyságot (EU Bizottság, 2002). A „Jobb Szabályozás” (Better Regulation) kampánya egy átfogó stratégia, ami a jogszabályok újraírását és visszavonását, és a függõben lévõ törvények újratervezését célozza. Ez gazdasági és környezeti hatástanulmányok elkészítését igényli, hogy elõsegítse az iparág versenyképességét és fejlesztését. Ezért az AP küszöbértékek hatékony szabályozásának megalapozása az EU vetõmagpiacán kiváló lehetõséget kínál a Bizottság „Jobb Szabályozás” politikájának alkalmazására.

Ruthner Szabolcs