MENÜ

Az indián rizs és termesztése

Oldalszám: 38
2014.04.14.

A környezet és a környezetvédelem évszázadát éljük. Terjed a környezetbarát szemléletmód, ami a táplálkozási kultúrában is jelentkezik.

A fogyasztók a táplálék élvezeti értéke mellett egyre nagyobb figyelmet fordítanak az elõállítás módjára, a beltartalmi értékekre. Az európai piacok egészségtudatossá váltak és ezzel együtt megnövekedett a vásárlók érdeklõdése távoli vidékekrõl származó növények fogyasztása iránt is. Az egyik ilyen, az európai fogyasztók által is kedveltté vált növény az indián rizs, mely Észak-Amerikából származik, s amelyet több, mint tíz éve hazánkban is eredményesen termesztenek az Indián Rizs Kft. irányításával.



Származása, jelentõsége

Az indián rizs (Zizania aquatica) rendszertanilag nem tartozik a kultúr rizs (Oryza sativa) családjába, egy vadvízi fû, amelynek magja inkább hasonlít a zabra, mint a rizsre. Észak-Minnesota és Dél-Kanada tavaiban, az ún. Nagy tavak szélein õshonos. A dakota és a chippewa indián törzsek kedvenc eledele évszázadok óta, s õk még ma is az õsi módszer szerint takarítják be a szemeket: kenukkal megközelítik, evezõvel vagy bottal megütögetik a növényt, s a virágból kihulló magokat a kenuban összegyûjtik. Az így learatott szemek egy része a vízbe esik, amely biztosítja a jövõ évi termést. A betakarított vizes és zöldes színû magvakat napon erjesztik, majd lassú tûzön vasfazekakban pörkölik, kövek között dörzsölve hántolják. Az így feldolgozott termék évekig eltartható, nem romlik meg. Az 1950-es években vállalkozó szellemû minnesotai farmerek kezdték meg az indián rizs termesztését. A minnesotai mezõgazdasági egyetem segítségével létrehoztak egy magját kevésbé hullató indián rizs fajtát, és megindult a termelés a rizshez hasonló módszerek szerint. Az indián rizs termésének feldolgozása hasonló az õsi indián módszerhez, de a kézi munkát gépek váltották fel. Ez a szokatlan, újdonságnak számító „gabonaféle” kedveltté vált az amerikai kontinensen, majd a világ különbözõ részein is. Szántóföldi termesztése a rizs termesztésének mintájára történik. Magyarország ugyanazon a szélességi fokon és éghajlatai övben fekszik, mint Minnesota állam, amely az amerikai kereskedelmi célú indián rizs termesztés helyszíne. Az indián rizs magyarországi termeszthetõségét mérlegelve 1988-ban készült egy tanulmány, melynek során megvizsgálták a hazai idõjárási viszonyokat, a talajadottságokat és gazdasági számításokat is végeztek. Az idõjárási-, talaj- és gazdasági felmérések azt igazolták, hogy a termesztést Magyarországon is kedvezõen lehet folytatni. Magyarországon az indián rizs próbatermesztését 1989-ben 13 hektáron kezdték meg, melynek eredményeként közel 1 t/ha

szemtermést sikerült betakarítani. Az elsõ év sikerei alapján 1990-ben megalakult az Indián Rizs Kft. Kisújszálláson, s a rizs mellett, a térségben megjelent az indián rizs termesztése is. A vetésterület fokozatosan növekedett, egyre több termelõt sikerült meggyõzni arról, hogy e növényt érdemes termelni, így az évek során folyamatosan bõvült a termelõk köre (grafikon). Napjainkban több, mint 1000 hektáron folyik a növény termesztése, így elmondható, hogy az indián rizs, mint új kultúrnövény megjelent a termesztett szántóföldi növények között.

 


 


 





Az indián rizs jellemzõi

Több elnevezése ismert: indián rizs, vadrizs, fekete rizs. Egynyári vízi, ill. mocsári növény, a fûfélék családjának tagja, amely bokrosodásra igen hajlamos. Magassága elérheti a 2–2,5 m-t is. Minnesotában kb. 110 nap a tenyészideje, s ezalatt 2600°C hõösszegre van szüksége. Bojtos mellékgyökérzettel és szalmaszárral rendelkezik. A szártagokat vékony pergamenszerû válaszfalak határolják el egymástól. Levelei laposak, egy méter hosszúak is lehetnek és 0,5–4 cm szélesek. Buga virágzata a 40 cm-es nagyságot is elérheti (1. kép). A virágok elágazó füzérvirágzata felül nõivarú (termõs) virággal, alsó részeken hímivarú (porzós) virággal rendelkezik. Termõs virágát 2 pelyva levél veszi körül, amelyek hamarabb nyílnak, mint a hímivarú virágok ezért kölcsönös beporzással termékenyül. Virágjának színe a fehértõl a liláig bármilyen színárnyalatban elõfordulhat. Termése egy magvú szemtermés, mely hasonló a gabonák terméséhez. Magját vékony barna héj borítja, melynek felülete barázdált. A mag alakja hosszúkás, kissé hengeres 0,7–1,5 cm hosszú és 0,7–1 mm széles. A magok a fõhajtáson folyamatosan, a másodhajtásokon késõbb érnek. Az éretlen magok zöldek, de lilás-fekete színûre váltanak ha megérnek. Az indián rizs magja könnyen emészthetõ létfontosságú tápanyagokat, ásványi anyagokat és vitaminokat tartalmaz, íze a dióra emlékeztet, gazdag B-vitaminokban. Az indián rizs a nyugat-európai országokban rendkívül kedvelt, ínyencségnek tekintik jellegzetes dió íze és kedvezõ beltartalmi összetevõi miatt. Összességében több fehérjét, rostot, ásványi anyagot és vitamint tartalmaz, mint a rizs, magas tápértékû termék, mely igen keresett, s ezért az egész világon egyre nagyobb teret hódít (táblázat). Fehérjéje gazdag esszenciális aminosavakban, különösen lizinben és metioninban. Az indián rizs fogyasztható önmagában és rizzsel keverve köretként, ill. a rizshez hasonlóan felhasználható különbözõ ételek készítésénél; az elnevezésbeli hasonlóság is inkább erre utal.



Termõhely igénye

Talajigény. Az indián rizs a talajhoz jól alkalmazkodó növény. Legnagyobb termést a jó szerkezetû, vízzáró réteggel rendelkezõ vályogtalajon, valamint réti és öntésréti talajon ad. Nem kedveli a meszes, szódás, szikes talajokat. Fontos a talaj vízzáró rétegének megléte, mely a víz megtartását és felhasználását segíti elõ. A Magyarországon felszabadult rizstelepek megfelelõek az indián rizs termesztésére; a jelenleg használatban lévõ rizstelepek mûszaki állapota a rendszeres karbantartások, telepújítások elvégzésével alkalmasak az indián rizs termesztésére. Fontos a terület gyors árasztása és a könnyen cserélhetõ víztömeg mozgatása.

Éghajlatigény. Az indián rizs jól alkalmazkodott az északi szélességi fokokhoz. A virágok száma füzérvirágzatonként csökken, ha a nap hosszúsága kevesebb, mint 14 óra. Az indián rizs melegkedvelõ, eredetileg rövidnappalos és vízborítást igénylõ növény. A csírázástól számítva 2600–3200°C hõösszegre és 1400–1600 napsütéses órára van szüksége.



A termesztés módszere

A rizs és az indián rizs termesztés technológiájában lényeges különbség nincs. Ebbõl adódóan mind a technikai, mind a mûszaki ellátottság a rizstermelõ gazdaságoknál adott. Eltérés a rizs és az indián rizs termesztés technológiája között a következõkben van: vetésmódban, vízkezelésben, gyomok elleni védekezésben, állománykezelésben, a betakarítás idõpontjában.

Elõvetemény. Az indián rizs biológiai sajátosságai lehetõvé teszik a növény monokultúrás termesztését is. Amennyiben a talajok meliorációja és mûvelése megfelelõ idõben és módon történik, egymás utáni években is jó termésátlagokat lehet elérni. Vetésváltás esetén lényeges szempont, hogy rizs után ne kerüljön, mert a rizs árvakelése (nehéz kitisztítani) befolyásolja a termék minõségét. A terület pihentetése során olyan növényeket termesszünk, amelyek gyökerükkel jól átjárják a talajt, regenerálnak és javítják a feltalaj fizikai állapotát.

Talajelõkészítés. A termelés eredményességét, az elérhetõ termésmennyiséget nagymértékben befolyásolja a megfelelõ módon történõ talajmûvelés–talajelõkészítés. Ez nagy odafigyelést igényel, mivel a terület vízben áll, ill. a betakarítás során a kombájnok tömörítik a talajfelszínt, ezért a talaj szerkezetileg leromolhat, tömõdötté válhat. A talajmûvelés célja a felsõ 20–25 cm-es talajréteg fellazítása, levegõztetése, mocsári gyomok gyérítése, kisebb mérvû terepegyenetlenségek helyreállítása, jó minõségû vetõágy készítése. A pihentetés évében egy mélyebb, forgatás nélküli talajmûvelés szükséges, elõsegítve a mélyebb talajrétegek levegõztetését, a tökéletesebb lecsapolást. A talajmûvelés két részre osztható: szántás (õszi vagy tavaszi); tavaszi talajmûvelés és vetõágy készítés.

Az õszi középmélyszántás biztosítja az optimális vetésidõt, ebbõl következõen az indián rizs beérését. A tavaszi talajmunkákat megkönnyíti, ha az õszi szántást nehéz vagy középnehéz tárcsával elmunkáljuk. Amennyiben a középmélyszántást õsszel nem tudjuk elvégezni, akkor ezt a munkát tavaszra kell halasztani. Õszi szántás esetén tavasszal a legfontosabb feladat a talaj levegõztetése, szikkasztása. Erre a célra olyan eszközöket (kultivátor, ásóborona, tárcsa) használjunk, melyek nem lezárják, hanem lazítják a talajfelszín felsõ 8–10 cm-es rétegét. A nitrogén mûtrágyát is ilyenkor célszerû kijuttatni és bedolgozni. Ezután történik a vetõágy elõkészítése kombinátorral, mellyel ideális vetõágy készíthetõ. A tavaszi szántás megfelelõ idõben és módon történõ elvégzése nem okoz sokkal több nehézséget a vetõágy elõkészítésében, de idõben 2–3 hetes késést okozhat a vetésben.

Tápanyagellátás. Az indián rizsnek viszonylag magas a tápanyag igénye. A növény a vegetatív fázisban lassan nõ, legnagyobb szárazanyag felhalmozódás virágzástól a szem telítõdéséig, éréséig van. Az indián rizs nitrogénigénye a reproduktív fázisban a legnagyobb, amikor az összes nitrogén 70%-át felveszi. A nitrogénhiányos növények alacsonyabbak, világosabb zöldek és kis mértékben megdõlnek. A növény foszfor- és káliumfelvétele a nitrogénfelvételhez hasonlóan alakul. A PK-mûtrágyákat az õszi szántás elõtt kell kiszórni és szántással a talajba forgatni. A N-mûtrágyát tavasszal kell a magágyba dolgozni. Tápanyagigénye a rizshez hasonlóan alakul.

A foszfor az árasztáshoz használt vízben serkenti az alganövekedést, amely problémát okozhat az indián rizs növekedésének korai szakaszában, ezért a foszfor mûtrágyát mindig be kell szántani. A vas és mangán elérhetõsége jelentõsen nõ az elárasztással; az indián rizs nem képes elegendõ mennyiségû vasat felszívni a nem kellõen elárasztott talajból.

Vetés. Vetésre legalább 95%-os tisztaságú vetõmagot kell használni. Magyarországon köztermesztésben lévõ indián rizs fajta a Préri (1997.), amelynek az Indián Rizs Kft. a fajtatulajdonosa és fajtafenntartója. Optimális állománysûrûség eléréséhez 450–500 ezer csíra/ha szükséges, ezermag-tömege 25–30 g. A vetés mélysége 2,5–5,0 cm. A túl sûrû állomány magas páratartalma miatt kedvez a gombás, baktériumos betegségek fellépésének, a termékenyülés csökkenhet, a növény megdõlését okozhatja. A vetésidejének optimális idõpontja április eleje-közepe. Két vetési mód terjedt el: felületi és vízbe vetés, amely megválasztása a talajállapottól függ. A vetés történhet szárazföldi géppel vagy repülõgéppel.



Növényvédelem, növényápolás

Gyomirtás. Az indián rizs termesztése során egyik legnagyobb odafigyelést igénylõ mûvelet a gyomok elleni védekezés. Mivel a növény egy vadvízi fû, így a hagyományos (kémiai) gyomirtási technológiák nem használhatók. A növény gyomok elleni védelmét – mely a bokrosodásig okoz komoly gondokat – agrotechnikailag és vízkezeléssel kell megoldani. Kora tavasszal a gyommagvak csírázásakor elvégzett talajmûvelés, ill. az elsõ árasztáskor tartott 20–30 cm-es vízborítás szintén nagymértékben visszaveti a gyomnövények megjelenését.

Leggyakoribb gyomnövények: közönséges kakaslábfû (Echino-chloa crus-galli); zsióka (Bolboschoenus maritimus).

Betegségek. Az indián rizs leggyakrabban jelentkezõ betegsége a gombás barna levélfoltosság (Helminthosporium gramineae), mely a növény bármely fenofázisában fertõzhet. Kialakulásában jelentõs szerepe lehet a túlzott N-mûtrágyának, a nem megfelelõen elvégzett talajmunkáknak és elõkészített magágynak, ill. a meleg páradús idõjárásnak. A betegségek ellen való védekezésnél az agrotechnikai védekezésen túl szükség lehet kémiai beavatkozásra is, amit a betegség megjelenésekor és utána kb. két héttel el kell végezni.

Kártevõk. Jelentõs károkat okozhat a csírázáskor megjelenõ pajzsosrák, a tüskésorrú rák, a tollas árvaszúnyog lárvája, melyek a csírázás kezdeti szakaszában a növényt kilökdösik, megrágják, az árasztóvizet zavarossá teszik. A rizsszúnyog a fejlõdésben lévõ növény levélzetét rágja meg (hámozza), melynek következtében a csökkent asszimiláló felület miatt a növény elpusztul. A kártevõk elleni védekezésben is nagy szerepe van a szakszerû agrotechnikának, csatornák, gátak, gyommentesen tartásának. A védekezésben szükség lehet itt is kémiai beavatkozásra.

Ápolás. Az indián rizs termesztésének egyik legfontosabb eleme a víz. Az öntõvíz minõségi követelményeinek meghatározásakor figyelembe kell venni az öntözendõ terület sómérlegét, sóforgalmát (összes sótartalom, nátrium, magnézium). Ezen tényezõk mellett fontos a toxikus anyagok (nehézfémsók, szulfidok, cianidok, egyes szerves anyagok) figyelemmel kísérése, melyek jelentõsen befolyásolhatják az öntözõvíz minõségét. Az indián rizs állandó vízborítást igényel, a csírázáshoz vízzel borított tábla szükséges. Fontos a vízréteg vastagsága, mely nem haladhatja meg a 20–30 cm-t, mert a magas vízoszlop csírapusztulással járhat. A csírázáshoz szükséges oxigén biztosítása érdekében 7–8 nap után az árasztóvizet le kell cserélni. Ezután a növény állandó vízborítást igényel. A vegetáció során a levelek a vízfelszín felett legyenek, mivel a tartósan víz alatt lévõ levél elpusztul. A bokrosodás után a növény növekedésével összhangban a vízmagasságot fokozatosan emelni kell 35–40 cm-ig. Ez a vízmagasság védi a növényt a nagy hõmérséklet ingadozásoktól is, melyre a megtermékenyülés idõszakában különösen érzékeny (2. kép). Az algásodás mértéke szorosan összefügg az öntõvíz szennyezettségével, nagymértékû megjelenése jelentõsen visszaveti a növényt fejlõdésében. A 3–4 leveles hajtásokon az alga megtelepszik, így a növény nem jut oxigénhez, napfényhez, s ennek következtében fejlõdése leállhat, a fiatal növény elpusztulhat. Az algásodás elleni védekezés rézgáliccal történik, mely árasztáskor az árasztó vízbe való egyenletes adagolással oldható meg. Esetleges második védekezés repülõgéppel történhet.

Érés és betakarítás. A termés mennyiségét és minõségét a betakarítás idejének helyes megválasztása nagymértékben befolyásolja, amely Magyarországi körülmények között szeptember végén, 35–38%-os szemnedvességnél van. Amikor a bugákon lévõ szemek zöldes-barnák, meg lehet kezdeni az aratást. A betakarítás idejére nem szabad a területet teljesen lecsapolni, mivel a növény könnyebben megdõlhet és ez jelentõs termés kieséssel járhat; csupán csökkenteni kell a vízmagasságot. A növény betakarítása fél lánctalpas kombájnnal történik, amit 3-5 nap alatt el kell végezni, mivel a szemek túlérésben könnyen peregnek és egy esetleges kedvezõtlen idõjárás következtében a betakarítási veszteségek megnövekednek.



Az indián rizs feldolgozása

A betakarított termés részben vetõmagtárolókba, részben folyamatos feldolgozásra kerül. A kész termék kihozatali százaléka a zöld termény tisztaságától, nedvességtartalmától függ. A betakarítást követõ feldolgozási szakaszok az amerikai indiánok kézi módszereit követve, de már gépesítve történik. A feldolgozás több lépcsõs folyamat, mely érlelés, pörkölés, tisztítás, hántolás, osztályozás, keverés mûveletekbõl áll. Ahhoz, hogy ezt a technológiai sort pontosan be lehessen tartani, Európa egyik legmodernebb indián rizs feldolgozó üzemét építették fel az Indián Rizs Kft. központjában, Kisújszálláson. Az elsõ pár évben az üzem nem teljes kapacitással mûködött, mivel még kevés volt a magtermés. A termõterületek, ill. a termésmennyiségek növekedésével a meglévõ berendezéseket bõvítették, ma már az üzem 600 t késztermék elõállítására alkalmas.

 

 


 


 





Feldolgozási fázisok

Érlelés. A betakarítást követõen méteres halmokban néhány napig állni hagyják az indián rizst. A füllesztett magot naponta forgatják és locsolják (megakadályozva a túlságos hõtermelést), melynek eredményeként a mag megbarnul, a héj meglazul és megízesedik.

Pörkölés. Amikor a garmadában tárolt rizs eléri megfelelõ konzisztenciáját, forgódobos pörkölõkben óvatosan gõzölve, majd pörkölve szárítják a magot. Ekkor kapja meg a termék végleges színét és ízét. Az optimális pörkölést szemmel, kézzel és ízleléssel lehet megállapítani.

Hûtés. A forró terményt hûtõasztalon, hideg levegõ befúvásával kell lehûteni, hogy a mag ellenállóbb, keményebb legyen. Ezzel a módszerrel minimálisra csökken a tört szemek aránya.

Tisztítás. Tisztítás során egy rázóasztal és egy triõr válogatja ki a termény közül a felpuffadt szemeket és az apróbb gyommagvakat.

Hántolás, csiszolás. A magon lévõ héj eltávolítására egy gumihengeres hántoló berendezés szolgál. A maghéj eltávolítását követõen gumilapátokkal ellátott berendezésben a mag külsõ rétegét lecsiszolják. Ez a beavatkozás csökkenti az indián rizs fõzési idejét.

Osztályozás. A pörkölt, tisztított, hántolt terméket osztályozó berendezéssel 5 frakcióra osztják szét hosszúság és szélesség szerint.

Keverés. A különbözõ méretû magvak a vevõ igényeinek megfelelõen, grammra pontosan beállítható, rozsdamentes acélból készült keverõ üstökben keverhetõk össze. A készterméket igény szerinti kiszerelésekbe (1t, 50 kg) csomagolják. A feldolgozó soron több pontos vákuumrendszer biztosítja a termék pormentességét, három mágnes és egy fémdetektor végzi a fém és egyéb szennyezõdések eltávolítását. A késztermék folyamatos ellenõrzése mintavétellel történik.

Az Indián Rizs Kft. több, mint 95%-ban exportra termel. A kezdeti évek 50–80 tonnás értékesítésével szemben jelenleg az értékesítés meghaladja a 400 tonnát. A konyhakész terméket Belgiumban, Ukrajnában, Német-, Cseh- és Olaszországban, Ausztriában értékesítik, ahová a szállítás 1 tonnás „bigzsákokban”, kamionnal történik. A hazai piac is fejlõdést mutat, a korábbi 4–500 kg-hoz képest az értékesítés jelenleg eléri a 10 tonna körüli mennyiséget.

Az indián rizs termesztési módjának leírása az Indián Rizs Kft. technológiája alapján készült.



Dr. Varga Adrienne

SZIE, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet