MENÜ

Államilag elismert fajták kísérleti rendszerének múltja és jelene

Oldalszám: 21-22
2014.04.15.

Elöljáróban szeretnénk leszögezni, hogy az államilag elismert fajták kísérletének célja mindig is az volt, hogy a termelõk az adott növényfajok fajtái közül a saját területük ökológiai feltételeihez legjobban alkalmazkodót tudják kiválasztani.

 A különbözõ körülmények között szerzett kísérleti tapasztalatok segítik a megalapozott fajtakiválasztást.



Elõzmények

Az 1980-as évek közepéig az államilag elismert fajták egy kísérlet típusban kerültek vizsgálatra a fajtajelöltekkel.

Ezt követõen fokozatosan növekedett az állami elismerésben részesített fajták száma, ami már a kiértékelés biztonságát tekintve megbízhatatlanná tette volna az együtt való értékelést.

Ennek következtében, valamint különös tekintettel az anyagi források hiányára – amit ebben az idõben az egykori MMI, illetve késõbb OMMI teljes mértékben magára vállalt – megszûnt az államilag elismert fajták vizsgálata.

Az 1990-es évek közepén pontosabban 1994-ben indítottuk el az állami kísérletekrõl leválasztott Elismert Fajták Kísérletét. Erre pontosan 14 évvel ezelõtt került sor, az alábbi 13 növényfaj esetében.

1. õszi búza

2. õszi árpa

3. õszi rozs

4. õszi tritikálé

5. tavaszi árpa

6. tavaszi zab

7. takarmányborsó

8. cukorrépa

9. napraforgó

10. kukorica

11. szója

12. repce

13. burgonya







A kísérleti helyek száma a gazdaságilag jelentõsebb növényfajoknál többszöröse volt, mint a fajtajelöltek vizsgálata esetében. A kísérleti hely szám 8, illetve 28 között változott.

A kísérleti metodika megegyezett, illetve megegyezik az állami kísérletek metodikájával, csupán néhány nem meghatározó megfigyelés maradt, illetve marad el.

A kísérletek finanszírozása több csatornából eredt:

• FVM pályázati lehetõség, késõbb támogatás

• Nemesítõi házak támogatása

• Termelõi támogatás

• Növényvédõ szer gyártó cégek támogatása

• Intézeti támogatás



A rendszer – az évente megjelenõ kísérleti eredményeket összefoglaló kiadványok megjelentetésével együtt – 2000-ig jól mûködött. Ezt követõen a pályázati lehetõségek szûkülésével majd megszûnésével, valamint a nemesítõházak támogatásainak elmaradásával fokozatosan épült le az államilag elismert fajták kísérleti rendszere.

Elõször a burgonya, majd a kalászos gabona, ezt követõen a takarmányborsó kísérletének megszüntetésére került sor.

Tovább nehezítette a helyzetet, hogy még a kísérleti rendszerben vizsgált megmaradó növényfajok esetében sem járultak hozzá egyes meghatározó nemesítõházak a fajtáik vizsgálatához.



Mi a helyzet ma?

Az MgSzH által szervezett kísérletek az alábbi növényfajokból folynak:

õszi káposztarepce: 16 kísérleti hely 47 fajta, ill. hibrid

(2007. év õszén beállított kísérletek alapján)

szója: 10 kísérleti hely 17 fajta

(2007. év tavaszán beállított kísérletek alapján)

cukorrépa: 5 kísérleti hely 47 fajta

(2007. év tavaszán beállított kísérletek alapján)

napraforgó: 21 kísérleti hely 15 hibrid

(2007. év tavaszán beállított kísérletek alapján)



Ezen növényfajok esetében a nemesítõházak olyan fajtái kerülnek beállításra, amelyek a termesztésben meghatározóak. A kísérletek finanszírozásának fõ forrása a nemesítõházak megrendelései. Természetszerûleg a kísérleti eredmények publikálása felett is õk rendelkeznek, így azok csak részben, nem teljes terjedelmükben jutnak el a termelõkhöz, ha eljutnak egyáltalán, ennek következtében fõleg a megrendelõk üzletpolitikai törekvéseinek alátámasztását szolgálja.

A napraforgó fajták kísérletében néhány meghatározó nemesítõház nem vesz részt, a többi növényfajta esetében valamennyi meghatározó cég jelen van. Mivel a fajtakiválasztást a megrendelõ cégek végzik el, igazából ezek a kísérletek csupán megbízásos kísérletként vehetõk figyelembe.



Mi a helyzet a kukorica fronton?

Teljesen más a helyzet a kukorica esetében, ahol 2007 elején új kezdeményezés indult el a Vetõmag Szövetség és Terméktanács koordinációjával.

Mód és lehetõség adódott (15 kísérleti hely, 45 hibrid) az újonnan regisztrált hibridek, valamint az állami kísérletekben alkalmazott standardok, továbbá a vetõmag-eladási lista alapján a fajtasor összeállítására. Tény, hogy így minden meghatározó fajtabejelentõ részt vesz a kísérletekben!

A fajtakiválasztás egyik alappillére volt, hogy az újonnan regisztrált, a piacon még bizonyítani nem tudó hibrideknek is megteremtettük az esélyt a versenyben való részvételre azáltal, hogy az állami elismerés után közvetlenül beemeltük õket a kísérletbe.

Mind a térbeli (minõsített és minõsítõ kísérletek között), mind az idõbeli (idei minõsített, jövõ évi minõsített kísérletek között) átjárhatóság biztosítása érdekében a három éréscsoport mindhárom standardját szerepeltetjük a kísérletben, annak ellenére, hogy az értékelés továbbra is a csoport fõátlaga alapján történik.

A fennmaradó fajtaszámot a vetõmag-eladási lista alapján töltöttük fel, a legnagyobb mennyiségben eladott fajtától haladva a kisebb mennyiségben eladott felé.

Mindezek után lehetõséget biztosítottunk arra a nemesítõházaknak, hogy az adott fajtaszám keretükön belül (standard kivételével), szabadon lecserélhessék azokat a fajtáikat, melyekrõl úgy ítélték meg, hogy ennél jobb genetikai potenciállal rendelkezõt tudnak versenyeztetni.

A fent leírtak alapján minden okunk megvan azt feltételezni, hogy a hazai kukoricatermesztést nagymértékben segítõ, erõs és jó terméseredményt produkáló fajtasort sikerül minden évben összeállítanunk.

Közös célunk, hogy ezt a rendszert fenntartsuk, és a lehetõségektõl függõen a kísérleti helyek számát, esetleg a vizsgálatba vont fajták számát is bõvítsük.

Fentieken kívül a szegedi GK Kht. táplánszentkereszti Kutató Állomása szervezésében folyik õszi, illetve tavaszi árpa kísérlet.

Egy évi szüneteltetés után újraindítottuk az õszi búza fajták kísérletét is.

A kísérletek célja a tulajdonságainak együttesében a meglévõknél kedvezõbb tulajdonságokkal rendelkezõ (új) fajták kiválogatása – erre való az állami elismerést szolgáló, a gazdasági értéket megállapító kísérlet – és miután a tulajdonságok nem abszolút értékûek, a meglévõ fajták további vizsgálata.

Európa gazdaságilag fejlettebb felén az nem kérdés, hogy a regisztrációs és a posztregisztrációs rendszer átjárható legyen. A rendszerek szervezeti felépítése országonként különbözhet, de az elv ugyan az: a bejövõ új fajtát el kell tudni helyezni a meglévõk között.

Végül 7 kísérleti helyen 33 fajtával indult a kísérlet 2007. õszén. A fajtaszám – mely jog szerint 123 is lehet – mindenképpen korlátozásra szorul.

A számbeli korlátozáson túl a fajták terméseredményének éréscsoportoktól független együttes elhelyezésének és értékelésének is van egy felsõ határa. Harmincötnél több fajtát nem nagyon szeretünk egy kísérletben elhelyezni.

Harmadszor meg kellett találni a legújabb (bejövõ) és a termesztésben elterjedt meghatározó fajták együttes szereplésének módját és rotációját.

Végül közmegegyezésre a Vetõmag Szövetség és Terméktanács koordinálásával, úgy állt össze a fajtasor, hogy a vetés évét megelõzõ évben elismerést kapott 10 fajta az újdonság jogán bekerülhetett a kísérletbe.

Az elõzõ évi vetõmag szaporításban, és a fémzárolási rangsorban elsõ húsz-húsz fajtából további 23 – mint a termesztést meghatározó elterjedt fajták köre – egészíti ki a vizsgálatba vont fajták körét.

A fajtatulajdonosok jogosultságuk keretén belül a régebbi fajtákat újabbakkal kicserélhették.

Így tehát 2007 õszén újra elindult az elismert õszi búza fajták vizsgálata, ami már most torzónak mutatkozik, úgyanis a beltartalmi vizsgálatok elvégzésének nincs meg a pénzügyi fedezete.

Ez a helyzet 2008. januárjában, de a megbeszélések lehetséges érdekelt szakmai támogatói körrel folynak, és reményeink szerint eredményesek lesznek.

A kísérleti eredmény ismerete hozzájárulhat a termelõk objektív tájékoztatásához.



Dr. Czirák László–Csapó József–Kovács Sándor

MgSzH Központ, Budapest