MENÜ

Amit a színtelen algák okozta tõgyfertõzésekrõl tudni kell...

Oldalszám: 97
2014.04.14.

Az utóbbi idõben fokozódik a színtelen algák (Prototheca) okozta tõgygyulladások száma világszerte.

Mastitis-kórokozóként a Protothecát elõször 1952-ben írták le, magyarországi megjelenésérõl dr. Jánosi Szilárd számolt be elsõként. 2007 évben saját laboratóriumomban mintegy 12 300 vizsgált tejminta közül 415-ben mutattunk ki Prototheca algát, amibõl 190 darab kettõ tehenészeti teleprõl származott (112, illetve 78).



A legtöbb algás tõgygyulladást a Prototheca zopfii, ritkábban a Prototheca wickerhamii idézi elõ. A tõgygyulladások általában sporadikusan (elszórtan), esetleg állományprobléma formájában jelentkeznek, és feltûnõ, hogy az általában alkalmazott terápiára a tehenek nem gyógyulnak. Egy és több tõgynegyedre kiterjedõen is elõfordul, mind idült szubklinikai (ez a gyakoribb), mind enyhébb klinikai formája megtalálható. A fertõzés következtében a tejtermelés drámaian lecsökken, és a szomatikus sejtszám tartósan megemelkedik. Kórszövettanilag a leleteket a tejtermelõ mirigy-végkamrácskák elsorvadásával járó progresszív interstitialis (a kötõszövetre terjedõ) tõgygyulladás jellemzi. A kórszövettani metszetekben az algasejtek láthatók a tejmirigy üregeiben és a kötõszövetben, a macrophag és neutrophyl fehérvérsejtekben egyaránt. Idült fertõzésnél kimutathatók a regionális nyirokcsomóban is. Valószínûsíthetõ, hogy az algás fertõzés immunrendszert gyengítõ hatásának egyik oka, hogy a Prototheca a macrophag sejten belül proliferálódik (szaporodik).

A Prototheca színtelen algák egysejtû szervezetek, a Chlorella zöldalga rokonai, de klorofillt nem tartalmaznak, és ivartalanul szaporodnak (schizogoniával), ami natív kenetben (1. kép), illetve alkalmanként különbözõ festésekkel (metilénkék, malachitzöld, safranin) (2., 3., 4. kép) jól megfigyelhetõ. Rutin tenyésztési eljárásokkal kitenyészthetõk, véres agaron 24 óra, 37°C-n történt inkubálást követõen jellegzetes fényes, apró, heterogén telepekben ismerhetõ fel (5. kép) Az alga a sarjadzógombáktól natív és festett kenetben egyértelmûen elkülöníthetõ (6., 7. kép). Sabouraud gomba-táptalajon is jellegzetes telepmorfológiával nõ ki (8. kép).

 



 





 



 

 

 



Az algás tõgygyulladások elsõsorban azokon a telepeken jelentkeznek, ahol komoly higiéniai problémák vannak. A kórokozó elsõdleges szaporodási helye a pangó víz, legyen az rosszul tisztított itató, pocsolya, az itató körül kialakult tartósan vizes terület, rendszeresen becsurgó esõvíz helye stb. Az abszolút és relatív zsúfoltság szintén hozzájárul az algapopuláció elszaporodásához az adott istállóban – karámban. Az állatok többsége a környezetbõl fertõzõdik, de ha az alga nagyon feldúsul, akkor az azt ürítõ állatok akár már közvetlenül is fertõzhetik társaikat. Ezért legfontosabb teendõnk a megelõzés, azaz az istálló- és karámhigiénia betartása, a száraz környezet biztosítása a tehenek számára, a megfelelõ létszámú állat tartása az adott férõhelyen, és – fõleg nyári melegben – az istállók optimális átszellõztetése annak érdekében, hogy az ajtók és itatók körül ne alakuljon ki relatív zsúfoltság, ami a Prototheca alga mellett a Streptococcus uberis és a Pasteurella multocida fertõzés melegágya is.

Az istállóhigiénia mellett a fejési higiénia szintén rendkívül fontos megelõzõ módszer algás tõgygyulladás esetén is. A száraz tõgyelõkészítés, hatékony elõfertõtlenítõ szerek alkalmazása elpusztítja a tõgybimbón a két fejés között esetleg rákerült algasejteket. A hatékony utófertõtlenítés pedig egyrészt a fejés során véletlenül odakerült baktérium- és algasejteket pusztítja el, másrészt olyan környezetet teremt a tõgybimbón, amely a környezeti kórokozók számára kellemetlen, ezért nem tapadnak meg, nem szaporodnak a bimbó bõrén.

Itt jegyzem meg, hogy a spórolás jegyében egyre több tehenészetben látom azt, hogy nemcsak a tõgybimbó-elõfertõtlenítõ, hanem az utófertõtlenítõ oldatot is habosító mártogató-edénybõl juttatják a bimbóra. Ez rossz spórolás. Míg a híg elõfürösztõ oldatoknál ez a módszer, jó habminõség esetén, 25–30 másodpercre tökéletes fedést és megfelelõ hatást biztosít, a filmképzõ hatású, sûrû és színezett utófürösztõ oldatoknál a bimbóra juttatásnak ez a módja nem hatékony. Érdemes végignézni a tõgybimbókat egy habosítós mártogatást követõen; a szer csak foltokban fedi a bimbót, szétfut rajta, az általa képzett film alkalmatlan arra, hogy a következõ fejésig a bimbót megvédje a környezeti hatásoktól és kórokozóktól.

Utófertõtlenítõ oldatnál több célunk van. Az elsõ, hogy a fejés alatt a tõgyre került kórokozókat gyorsan és hatékonyan pusztítsa el. Ezért szükséges a gyors baktériumölõ hatás. A második, hogy a két fejés között a bimbót megvédje, és a fertõzõ ágensek számára a környezetet nem kívánatossá tegye. Ezért szükséges a jó filmképzõ hatás. A munkánkat segíti, ha a szer színezett, és a tõgy állapotát javítja, ha bõrápoló komponenseket is tartalmaz. Mindezeket az összetevõket pedig akkor tudjuk optimálisan – és költséghatékonyan – kihasználni, ha a szert minden tõgybimbó csaknem teljes hosszában, egyenletes, vastag rétegben felvisszük. Erre csak az utófertõtlenítõk számára forgalmazott, hagyományos, nem habosító mártogató csészék alkalmasak.

Visszatérve a Prototheca tõgygyulladásokhoz: a szokásos tünetek esetén – magas szomatikus sejtszám, esetleg visszatérõen, vagy súlyos heveny tünetekben nem jelentkezõ, de az idõ elõrehaladtával a tõgy összeesésével, visszaalakulásával járó mastitis – feltûnõ, hogy az állományban alkalmazott baktérium-ellenes szerekre a tõgygyulladás nem reagál. Tartós fertõzöttség esetén az állat az algát üríti, és környezetét fertõzheti vele. (Ez nem egyedi dolog; idült bakteriális fertõzéseknél ugyanez a helyzet. Ma már a korábban egyértelmûen környezeti kórokozónak diagnosztizált Streptococcus uberisrõl is megállapították, hogy idült esetekben a baktérium nagy mennyiségben ürül a tõgybõl, fertõzve ezzel a környezetet, közvetve a többi tõgyet.)

Több vizsgálatban bebizonyosodott, hogy az alga kanamycinre in vitro (laboratóriumi körülmények között) érzékeny, és friss klinikai esetekben a tüneti kezelés eredményeket is mutatott fel. Idült esetekben azonban in vivo – azaz a gyakorlatban – a kanamycin nem bizonyult hatékonynak. Magyarországi vizsgálatok során in vitro az alga spiramycinre érzékenynek mutatkozik. A szárazonállás alatti spiramycin-kezelés alkalmanként eredményesnek bizonyult ellene.

Irodalmi adatok írják le a nystatin és az amphotericin B gombaellenes szerek hatékonyságát a Prototheca zopfii-mastitis kezelésében. Ugyanúgy, mint a bakteriális tõgyfertõzések esetében, ezek a kezelések csak friss esetben hatékonyak akkor, amikor a tõgy mirigyállománya még nem károsodott, és kötõszövet-állománya nem kezdett megvastagodni. Arra is van magyarországi adat (Dr. Erdélyi Vanda, szóbeli közlés), hogy a korán diagnosztizált algás tõgygyulladás magisztrálisan összeállított gombaellenes szerrel, intramammalis (tõgybe végzett) gyógykezeléssel jó arányban gyógyítható.

Ahogy az minden idült, a mirigyállomány károsodásával járó fertõzés esetében igaz, a nem gyógyuló állatokat selejtezni kell, mert nem termelnek gazdaságosan, és a kórokozót ürítik is. E tekintetben tehát nincs különbség a Prototheca és a bakteriális kórokozók elõidézte tõgygyulladások között.

Összefoglalva a tudnivalókat: a Prototheca zopfii a környezetben megtalálható, rossz higiéniai viszonyok között elszaporodó alga, amely képes tõgygyulladást elõidézni. A fertõzés megelõzhetõ kiváló tartás- és fejési higiéniával. Száraz, jól szellõzött, tiszta istálló, jó fejési módszer, hatékony, bizonyított tõgyfertõtlenítõ szerek elõírásszerû alkalmazása, egyedi tõgytörlés a megoldás.

A gyógyulást a korai diagnózis nagymértékben segítheti: ha a specializált laboratórium korán azonosítja a kórokozót, esély van arra, hogy megfelelõ gombaellenes szerekkel idõben gyógykezelve a tõgy maradéktalanul gyógyuljon. Ezért – csakúgy, mint bakteriális fertõzés gyanúja esetén – a friss klinikai, illetve friss szubklinikai tõgygyulladásos egyedek beteg tõgynegyedeibõl rendszeresen érdemes aszeptikusan tejmintát venni, és azt erre szakosodott laboratóriumban megvizsgáltatni, hiszen a laborvizsgálat költsége lényegesen olcsóbb, mint a hiábavaló gyógykezelés és az állat selejtezése. A tõgynegyed-tejminta vétele természetesen azt feltételezi, hogy az adott állományban rendszeresen végeznek istállópróbás állományvizsgálatot. A szárazonállás alatti antibiotikumos kezelés pedig esélyt adhat a fiatal, értékes, nagy termelésû állatok termelésben tartására.



Dr. Markus Gabriella magán-állatorvos, mikrobiológus

Markus Tejlabor Kft.