EU hatóanyag engedélyezés hatása az alkalmazott növényvédelmi technológiákra

A tagországok közt folyó közös hatóanyag értékelés eredményeként a növényvédõ szerként felhasználható hatóanyagokat a 91/414 EGK irányelv 1. számú melléklete (pozitív lista) sorolja fel. A bizottsági döntéseket követõen a következõ hatóanyagok kerültek fel a jogszabály 1. számú mellékletére, amelyek Magyarországon engedélyokirattal rendelkeznek (1. táblázat).

Az uniós hatóanyag engedélyezés során a tagországok közös munkaprogram keretében értékelik az engedélyezésre benyújtott hatóanyagokat. A tagországokban 1993. június 25-e elõtt már engedélyezett régi hatóanyagokat, illetve a belépõ új tagországok unióban még nem jóváhagyott hatóanyagait egy felülvizsgálati eljárás keretében négy munkaszakaszban minõsítik. A felülvizsgálati programot a bizottság elõre láthatóan 2010. évben fogja befejezni.

Az új és régi hatóanyagokról a döntést egységes adatkövetelmények benyújtása mellett, a tagországi értékelõ monográfiák alapján, szakmai fórumok javaslatait követõen (ECCO), az Élelmiszerlánc és Állategészségügyi Állandó Bizottság (SCFCAH) hozza meg.

Az értékelések eredményeként, csak olyan hatóanyag kerülhet fel a pozitív listára, amely maximálisan megfelel a legszigorúbb élelmiszerbiztonsági, környezetvédelmi és nem utolsó sorban a felhasználót védõ toxikológiai szempontoknak.

A tagországi közös hatóanyag értékelés célja, hogy nemzeti hatáskörben az engedélyezõ hatóságok csak olyan hatóanyagú formált készítményt engedélyezzenek, amelyekrõl megállapítást nyert, hogy az alkalmazott növényvédelmi technológia mellett a célkárosítók ellen az kellõen hatékony, a Helyes Mezõgazdasági Gyakorlat alkalmazása mellett nem jelent veszélyt az emberi egészségre, a talajvizekre, környezetre. A hatóanyagok értékelésekor az emberek, állatok és környezetünk védelme, az élelmiszerbiztonsági szempontok maradéktalan érvényesítése elsõdleges szempont, míg a növénytermesztési, növényvédelmi technológiák fejlesztése csak ezek után következik. Engedélyezõ hatóságunk a tagországi kötelezettségeinknek eleget téve a bizottsági döntést követõen 2004–2007. években az alábbi növényvédõ szerek engedélyokiratait vonta vissza.

E készítmények visszavonása humán és környezetvédelmi szempontból kedvezõen járult hozzá környezetünk és a felhasználók fokozottabb védelméhez, és az uniós MRL (maximálisan megengedett szermaradék) határértékek maradéktalan betartásával az élelmiszerbiztonsági szempontok fokozott érvényesesítéséhez. Ugyanakkor megállapítható, hogy a hazai engedélyek visszavonása hatásaként egyes termesztett kultúrákban, szántóföldi és kertészeti növényekben, leginkább a hajtatásban számolhatunk a közeljövõben a károsítók elleni rovarölõ szeres kezeléseknél a készítmények rezisztenciából adódó hatáscsökkenésével. A gombaölõ szereknél a gyártók új hatóanyag-fejlesztési (pl. metrafenon, proquinazid, boscalid) eredményei ennek kisebb valószínûséget adnak, de a felszívódó hatású készítmények rezisztencia stratégia nélküli, egyoldalú alkalmazása szintén okozója lehet az idõ elõtti rezisztencia kialakulásának. A szántóföldi növények gyomirtási technológiájában, kalászosokban, kukoricában a régi hatóanyagok (pl. atrazin) visszavonása számottevõ gyomirtási problémát nem okozott, mert az új hatóanyagok és készítmények engedélyezése megoldást nyújtott. Viszont egyes szántóföldi zöldségnövényekben, pl. káposztafélékben, szabadföldi paprikában, kabakosokban a (prometrin és a trifluralin) hatóanyag visszavonása (2007–2008. évben) az alapgyomirtásokat már kedvezõtlenül érintette.

A karbamát és foszforsavészter típusú rovarölõ talajfertõtlenítõk szinte teljes kivonásával (Chinofur 40 FW, Furadan 10G Marshal 25 EC, Counter 5G, Thimet 10 G, Basudin 5G, Diazol 5G, Buvatox 5G) a szántóföldi növénytermesztési kultúrákban, búzában, kukoricában, napraforgóban, cukorrépában, repcében, szántóföldi zöldségnövényekben (paprika, paradicsom, uborka) a talajlakó kártevõk elleni védekezésre szinte egyedüli megoldásként a teflutrin (Force 1,5 G, Force 10 CS) és a klórpirifosz (Dursban 480 EC, Pyrinex 48 EC) hatóanyagú készítmény maradt. A teflutrin hatóanyagú talajfertõtlenítõ készítmény, széles kultúrakörben engedélyezett talajlakó kártevõk drótférgek, pajor ellen, de esetleges egyoldalú felhasználása mellett a készítmény biológiai hatékonysága változhat. Cukorrépában répabolha ellen csávázószerként eltérõ termesztés-technológiai körülmények mellett a készítmény rövidebb hatástartamú, mint a már visszavont karbamát talajfertõtlenítõ készítmények. A karboszulfán hatóanyagú talajfertõtlenítõ készítmény (Marshal 25 EC) visszavonásával, mákban a fekete mákgyökérormányos ellen engedélyezett növényvédelmi készítmény és technológia nem áll a felhasználók rendelkezésére. A karbamát csoportba tartozó, metomil hatóanyagú (Lannate 20 L) levélpermetezõ készítmény 2008. évi visszavonása paprika, paradicsom és uborka hajtatásban szintén kedvezõtlenül fogja érinteni a növényvédelmi kezelések hatásosságát üvegházi molytetû, levéltetvek és nyugati virágtripsz ellen. A karbamátok, foszforsavészterek, és mellettük a nereistoxin hatóanyag csoportú készítmények (pl. Bancol 500 SC, 50 WP), mint lehetséges rezisztenciatörõ készítmények végleges kivonásával (2007. év), több kultúrában a növényvédelmi problémákra a hagyományos technológiák alkalmazásával teljes védekezési megoldás egyelõre nem látszik. Egy-egy példával jellemezve a helyzetet a burgonyabogár, a répabarkó, a gabonafutrinka lárvái ellen, a máktokbarkó szúnyog, szamóca bimbólikasztó és üvegszárnyú ribiszkelepke lárvája ellen csak korlátozott növényvédelmi technológiák állnak majd a felhasználók rendelkezésére és az új készítmények engedélyezése e károsítók ellen egy-két éven belül még nem várható. Egy új növényvédõ szer molekula kifejlesztése köztudott, hogy legalább 5–10 éves fejlesztési idõszakot követel meg a növényvédõ szer gyártóktól.

Ültetvény kultúrákban, almatermésûekben, csonthéjasokban, szõlõben egyes gyümölcsmolyok, szõlõmolyok, de különösen a pajzstetvek és a vértetû elleni védekezéseket, ahol a rovarölõ szeres kezelések száma éves szinten 4–5 is lehet károsítóként, szinte kizárólagosan kitinszintézis gátló (Alsystin 25 WP, Match 050 EC), szintetikus piretroid (Decis 2,5 EC, Fendona 10 EC) néhány rovarnövekedés szabályzó (Runner 2F) és biológiai készítmény (Dipel) alkalmazásával kell megoldani. Miután ezek a készítmények elsõdlegesen kontakt és gyomorméreg hatásúak, szisztemikus és gázhatással nem rendelkeznek, a védekezési idõpontok helyes megválasztása a védekezési technológia részeként fontos követelmény. Ebbõl adódóan a gyümölcsösökben károsító levéltetvek, pajzstetvek, vértetû és molykártevõk ellen a készítmények biológiai hatékonysága üzemi elõrejelzés alkalmazása nélkül kevésbé lesz elfogadható. Az idegrendszer bénító felszívódó hatású, a neo-nikotinoid hatóanyagcsoportba tartozó (Calyspso 480 SC, Mospilan 20 SP, Actara 25 WG) készítmények, amelyek egyre szélesebb körben engedélyezettek állati kártevõk ellen, és kedvezõ szelektivitással rendelkeznek, kezelésszámának várható növekedése jó néhány kultúrákban (pl. alma) a védekezési technológia részeként fokozott rezisztenciaveszély kialakulását eredményezheti. A gyümölcsösökben, szõlõben, paprikában jól bevált olajos lemosó készítmények 2009–2010. években történõ végsõ visszavonásával (Agrol Plus, Biola, Vektafid A) a levéltetvek és atkák elleni védekezések is csak drágább technológiával védhetõk majd meg.

Bár nem vitatott, hogy egyes ásványolaj-származékok, mint rákkeltõ anyagok a felhasználóra nézve veszélyt jelentenek, de megfelelõ növényvédelmi védõeszközök használatával, és az elõírások betartása mellett ezek a kockázati tényezõk eddig kezelhetõk voltak. A foszforsav észterek drasztikus visszavonása, hiánya leginkább a hajtatás növényvédelmi technológiájában az állati károsítok elleni védekezésben jelent fokozott növényvédelmi gondot 2009. évtõl (Unifosz, Novofosz 50 EC Malation EW). Hasonló problémák merülnek fel a gombapincékben a Sciarid legyek imágói elleni védekezésben is, amely nem megfelelõ takaróföld használata és pincehigiénia be nem tartása mellett fordulhat elõ.

A baktériumos betegségek ellen paprikában, uborkában, és almatermésûekben engedélyezett antibiotikum készítmény a (Kasumin 2L) 2007. évi teljes kivonása után a rézkészítmények önmagukban a baktériumos betegségek elleni védekezésre csak részben tudnak preventív alkalmazás mellett védelmet nyújtani. A betegségre kevésbé fogékony fajták (pl.baktérium ellenálló fûszerpaprika fajták) termesztésbe vonása még várat magára.

A hatóanyag visszavonások leginkább a kis kultúrás, kis területi felhasználások növényvédelmi gondjaiban mutatkoznak majd meg. Várhatóan, ahol helyettesítõ, engedélyezett növényvédelmi technológiák nem állnak a felhasználók rendelkezésére, a „fekete technológiák” gyakoribb alkalmazásával számolhatunk. Ugyan nyílna lehetõség kiskultúrás kiterjesztésre a tagországi engedélyezési adatok kölcsönös kicserélésére, tagországi együttmûködés keretében az engedélyezõ hatóságok közt, de sok esetben az eltérõ károsító és kultúrakör, de leginkább a hiányzó szermaradék adatok hiányában a végsõ engedélykiterjesztés elmarad. Másrészrõl sajnálatosan az engedélyesek a kiskultúrás kiterjesztésekkel járó engedélyezési vizsgálatok költségét a kisebb bevétel és profit miatt általában nem kívánják felvállalni. A kis kultúrás engedélyezés ennek okán egy az egyben a nemzeti engedélyezõ hatóságok problémája maradt.

Nem vitatatható, hogy az uniós tagországi hatóanyag visszavonások (klórozott szénhidrogének, karbamátok, foszforsavészterek és sok, egyéb kedvezõtlen tulajdonságú hatóanyag) jelentõsen hozzájárultak a felhasználók, a fogyasztók és a környezetünk fokozott védelméhez, az élelmiszer-biztonsági szempontok érvényesítéséhez.

A fogyasztói érdekek, az élelmiszer-biztonsági szempontok garantálása a készítmények visszavonásával feltehetõen azonban a felhasználói növényvédelem hatékonyságát több termesztett kultúrában kedvezõtlenül fogja érinteni, a védekezések a felhasználók számára csak költségesebb növényvédelmi technológiával valósíthatók meg.

Mindezen szempontok mérlegelése mellett megoldásként olyan nemzeti támogatási programokat célszerû meghirdetni a növényvédelmi szempontból érzékeny kultúrákban (paprika, paradicsom, uborka hajtatás, szõlõ, gyümölcsültetvények,) növényvédelmi technológia fejlesztésére, amelyek a kevesebb növényvédõ szer felhasználás mellett a termesztéstechnológiák korszerûsítésével, környezetkímélõbb (integrated pest management) növényvédelem alkalmazásával hozzájárul az élelmiszer-biztonsági szempontok fokozott érvényesítéséhez. A támogatásokat elérhetõve kell tenni mind a kutatás-fejlesztés területén dolgozók, mind a felhasználók számára.

Baranyi Tibor