Termésátlag, 2007 Okok és tanulságok a kukoricatermesztésben

A lehetõségeinket kihasználni viszont kötelességünk, mert azzal tonnás nagyságrenddel csökkenthetjük a kedvezõtlen idõjárás hatását.

Az aszálykár mérséklésére két lehetõségünk van:

• A termesztési mûveletek jó minõségben való elvégzése. És ha ezt megtettük, csak akkor…

• Építhetünk a hibridek szárazságtûrõ képességének különbségére.



2007 idõjárását nem elsõsorban a csapadékhiány, hanem a hõség és a légköri aszály tette nagyon kedvezõtlenné. Kedvezõtlenebbé, mint amilyen 2003 tenyészidejének idõjárása volt. A kukorica termésátlaga 2005-ben (7,6 t/ha) és 2006-ban (7,1 t/ha) országos méretben rekordokat döntött. Ezért tûnik szinte hihetetlennek a 2007. évi (3,7 t/ha) adat, amely mintegy 50%-os terméscsökkenést mutat az elõzõ két év terméséhez képest.

Az országos termésátlag számain túlmenõen cikkünkben értékeljük a kisparcellás kísérleteink eredményeit, amelyekre alapozott megállapítások módot adnak arra, hogy az embertõl függõ tényezõk hatását is mérlegre tegyük.



Termesztési mûveletek

Az 1. ábra grafikonjai a Kenéz hibridünk tõszámkísérleti eredményeinek elemzésére adnak lehetõséget. A 2006. és 2007. évi adatok különbségét az idõjárás határozta meg. Vetésváltás esetén az optimális tõszámon (60–70 ezer tõ/ha) a kedvezõtlen idõjárású 2007-ben hektáronként 7,2–7,5 tonnával kevesebb termést kaptunk, mint a kedvezõ idõjárású 2006-ban. Történt ez annak ellenére, hogy 2006-ban nem öntöztünk. Ezzel szemben 2007 júliusában a kísérlet növényállományát 40 mm öntözõvízben részesítettük.

 

Emberi tevékenységtõl függõ tényezõként az öntözés elhagyása és a monokultúrás termesztési mód együttesen hektáronként további 2,0–2,7 tonna terméscsökkenést okozott. Tehát ez az a terméskülönbség, amellyel kísérletünkben (az elõvetemény megválasztásával) az idõjárás kedvezõtlen hatását mérsékelni tudtuk.

A 2. ábra grafikonjaival azt szemléltetjük, hogy az évjárat, az elõvetemény és a mûtrágyázás miként befolyásolta a Kenéz kukoricahibrid termését. Továbbá, hogy az évjárat miként módosította a mûtrágyázás hatását. 2007 tenyészidejének kedvezõtlen idõjárása a 2005–2006. évek kedvezõ idõjárásához viszonyítva (emberi tevékenységtõl független tényezõként) látványosan csökkentette a termést és ezen keresztül a mûtrágyázás hatását.

Az 1. táblázat adatait értékelve megállapíthatjuk, hogy a kontrollhoz viszonyítva 2007-ben a legalacsonyabb mûtrágya hatóanyag dózis hektáronként 2,1 tonna termésnövekedést eredményezett. A további dózisnövelés termésfokozó hatása elmaradt. Ezzel szemben a 2005. és 2006. években jelentõs mûtrágyahatást tapasztaltunk. Ez 2005-ben lényegesen nagyobb volt, mint a következõ évben. A különbséget szintén emberi tényezõ okozta, ugyanis a kontrollon 2005-ben a kukorica elõvetemény után egy hektárra számítva 2,7 tonnával kevesebb termést kaptunk, mint 2006-ban búza elõveteményt követõen

A 2005–2006 évi adataink megerõsítik a korábbi tapasztalatainkat, valamint az irodalmi megállapításokat, hogy a kedvezõ elõvetemény után ugyanannyi termés eléréséhez kevesebb mûtrágya elegendõ. Ez megfordítva is igaz: kukorica monokultúra esetén ugyanakkora termés eléréséhez több mûtrágyát kell kiadnunk. A termesztési mód megválasztása viszont emberi elhatározástól függ, melynek következményeként a (kedvezõ idõjárási viszonyok mellett is a kukorica-mûtrágyázási kísérletünk adatai szerint) 2,7 t/ha terméskülönbséget, továbbá hektáronként 220 kg mennyiségû hatóanyag eltérést mutathattunk ki.

A 3. ábra oszlopdiagramjai és grafikonjai jelzik, hogy a preemergens gyomirtás sikerességét a tavaszi felvételezés adatai szerint 73%-ban, az õszi gyomborítottsági adatok szerint 55%-ban a permetezést követõ 10–14 napos idõszakban lehullott csapadék mennyisége határozza meg.

Felmerülhet a kérdés, hogy akkor az ember mit tehet. A választ a gyomirtási kísérleteink eredményei adják (4. ábra). A 2007. évi gyomirtási kísérleteinkben eltérõ idõpontokban (preemergens, korai posztemergens, posztemergens) különbözõ herbicid kombinációkat juttattunk ki.

Az oszlopdiagramok a gyomborítottsági adatok feltüntetésével mutatják a különbözõ herbicid kombinációk alkalmazásának sikerességét. Az emberi tevékenységen múlik a herbicid kombináció gyomflórához igazított jó megválasztása. A rosszul sikerült gyomirtás nem biztos, hogy a herbicid rossz hatását jelzi, hanem azt, hogy a gyomirtó szert nem a gyomflóra szerint, hanem egy „határozottabb kínálat”, vagy a szakmailag alacsonyabb szintû hozzáértés alapján választották ki.

Tavaszi felvételezésünk adatainak határértékei szerint például területünkhöz hasonló viszonyok között:

• a preemergens permetezésnél ne azt a kombinációt válasszuk, amely után 21%-os gyomborítottság maradt, hanem azt, amely után csak 4%;

• a korai posztemergenshez ne azt, amely után 55%-os gyomborítottság maradt, hanem azt, amely után csak 5%.

• posztemergens permetezésnél ugyanazon a területen választhatunk olyan gyomirtó szert, amely a 25%-os gyomborítottságot 1%-ra csökkenti és alkalmazhatunk olyat, amely után 7% gyomborítottság maradt.



A saját eredményeinken túlmenõen, példaként megemlítve néhány irodalmi megállapítás, amelyeket az emberi tevékenység szerepét bizonyítják az aszálykár mérséklésére.

Ruzsányi László kutatási adatokkal igazolta, hogy a borsóhoz viszonyítva a búza és a vetésforgóban termesztett kukorica 15 mm-el, a monokultúrában termesztett kukorica 49 mm-el, a cukorrépa 87 mm-el, a lucerna 144 mm-el csökkentette a talaj vízkészletét.

Nagy János kísérleti eredményei szerint a mezõségi talajon az õszi szántáshoz viszonyítva a tárcsás mûvelés és a tavaszi szántás jelentõs terméscsökkenést okozott.

Birkás Márta cikkeibõl a kukorica termésadatait kigyûjtve megállapíthattuk: az alapmûvelés termésmódosító hatása talajtípusonként eltérõ. Az õszi szántást alapul véve megállapította, hogy a lazítás az agyag talajon a leghatásosabb (111%). Kisebb értékekkel, de az agyagos vályogon (107%) és a vályog talajon (103%) is még termésnövelõnek bizonyult. Ugyanezen talajokon az õszi sekélymûvelés az õszi szántáshoz viszonyítva az alábbi mértékû terméscsökkenést okozta: homokos vályogon 22%; vályog talajon 6%; agyagos vályogon 21%; agyag talajon 21%.



Hibrid háttér

• Tág tõszám-intervallumú hibridet válasszunk, hogy alacsonyabb tõszámmal vethessünk. E tekintetben a nagy egyedi termõképességû hibridek vannak elõnyben. Ha azokat a tõszám-intervallum alacsonyabb tõszámával vetjük, akkor elkerülhetjük a túlsûrítés vízhiányt provokáló szerepét.

• A hibridválasztásnál ne csak a termõképességet nézzük, hanem a fajtatulajdonosok ajánlásánál kérdezzünk rá a hibrid alkalmazkodóképességére is.

• Termõhelyhez igazodó hibridválasztás. A mûtrágyázási szaktanácsadási rendszer a talajtermékenységet kialakító, a növénytermesztést és a tápanyag-érvényesülést befolyásoló tényezõk figyelembevételével a szántóföldjeinket hat termõhelyi csoportba sorolta: (1.) csernozjom talajok; (2.) barna erdõtalajok; (3.) kötött réti talajok és glejes erdõtalajok; (4.) homok- és laza talajok; (5.) szikes talajok; (6.) sekély rétegû vagy erõsen lejtõs, erodált talajok. A kukorica termesztése a felsorolt termõhelyeken nem egyformán sikeres.



A szikes, illetve sekély termõrétegû talajokon a kukorica termesztése nem ajánlott. A humuszos homokon (0,8–1,0%) a kukorica jól terem. A laza és nagyon alacsony humusztartalmú homokon viszont csak akkor várhatunk elfogadható mennyiségû termést, ha a tenyészidõ csapadékellátottsága jó. A kukoricatermesztésre legalkalmasabb 1–3. pontban felsorolt termõhelyek tábláinak talajai (azok tápanyag- és vízgazdálkodása) is különbözõek. Egy termõhelyen belül a termesztés színvonala gazdaságonként eltérõ.

A fejlesztés lehetõségét nem kizárva alkalmazkodni kell a meglévõ körülményekhez. Annak jegyében kell a termést reálisan megtervezni, amelyhez az elõzõ öt év termésszintjének ismerete ad megbízható támpontot. A reálisan tervezhetõ termés ismeretében kell hibrideket választani és technológiát tervezni. Gondolni kell arra, hogy azokon a táblákon, ahol évjárattól függõen hektáronként csak 4–7 tonna termés várható, ott csak 25–44%-ban tudják kihasználni a csúcstermésre (pl.: 16 t/ha) képes hibrid genetikai termõképességét. Ott viszont, ahol a kedvezõ talajadottság és a magas színvonalú gazdálkodás eredményeként hektáronként 11–12 tonna termés várható, az elõbb említett hibrid termõképességét 69–75%-ban tudják hasznosítani. Az csak emberi tevékenységtõl függ, hogy a termõhelynek megfelelõ hibridet válasszunk. A hibridnek nem csak a termõképességét, hanem vele együtt az alkalmazkodóképességét is ismerjük meg.

A hibridek tenyészidejének okszerû megválasztásával lényegesen mérsékelhetjük az aszálykárt és javíthatjuk a termésbiztonságot. Magyarországon a kukoricaterület nagy százalékán 300-as és 400-as FAO számú hibrideket termesztünk. Az egy éréscsoportba tartozó hibridek virágzási idõpontja egymástól pár nappal eltérõ.

A nagyobb területen gazdálkodóknak módjuk és lehetõségük van arra, hogy eltérõ idõpontban virágzó hibrideket vessenek. Ezzel elejét veszik annak, hogy a 2–3 napig tartó légköri aszály a terület 100%-án rontsa a megtermékenyülést, és ennek következtében csökkentse a termést.

A tenyészidõ megválasztásának másik fontos szempontja a szemkitelítõdés. A rövidebb tenyészidejû (FAO 300-400-as éréscsoportú) hibridek az esetek többségében azért tudnak annyit, vagy esetenként többet teremni, mint a hosszabb (FAO 500) tenyészidejûek, mert a hosszabb tenyészidejû hibridek szemkitelítõdésének idõszakára már elfogyhat a talaj vízkészlete. Ezzel szemben az a rövidebb tenyészidejû hibridek szemkitelítõdésének idõszakáig elegendõnek bizonyul.



Összefoglalva

A feltûntetett kutatási eredményekkel, valamint a felsorolt érvekkel igyekeztünk meggyõzõek lenni, hogy az aszálykárt megszüntetni nem tudjuk, hanem csak a mérséklésére van lehetõségünk. A lehetõségeket viszont ki kell használnunk.

A mérséklés terén elõször a termesztés-technológiai mûveleteket kell igénybe vennünk. Ha ezt megtettük, csak azt követõen gondolhatunk a hibridek szárazságtûrõ képességének különbségére.

Dr. Széll Endre–Dévényi Károlyné (GK Kht, Szeged)