Szõlõalanyok az Alföldön - egy alanyhatás tartamkísérlet tapasztalatai

A szõlõgyökértetû „immunis” homoktalajon – mint köztudott – nem él meg; ilyen területeken akár saját gyökéren, alany felhasználása nélkül is termeszthetünk szõlõt. Miért foglalkozunk mégis alanyhatás kísérlettel az Alföldön? Hogyan befolyásolják az alanyok a tõke vegetatív és generatív teljesítményét? Ezekre a kérdésekre a szakirodalom és a szigetcsépi tartamkísérlet eredményeinek értelmezésével próbálom megadni a választ.

Az alanyhatásról röviden

A szõlészeti szakirodalom bõvelkedik alanyhatás kísérletekrõl szóló írásokban. A kutatók arról számolnak be, hogy a szõlõtõke mész-, szárazság-, illetve nedvességtûrõ képessége, a filoxératûrés mértéke, továbbá a tenyészidõ hossza az alany tulajdonságai szerint alakul. Az alanynak meg kell felelnie a terület környezeti adottságainak és a rá oltott termõfajta igényeinek is. Azzal is számolni kell, hogy az oltás révén egy új, egyedi tulajdonságokkal rendelkezõ szervezet jön létre. Az alanymegválasztás eredményességét nem egyszerû elbírálni, ugyanis az oltványtõkék teljesítményét nem kizárólag az alany és a termõfajta együttmûködése, az affinitás mértéke, hanem a termõhely ökológiai adottságai, az ültetvényszerkezet kialakítása, és az alkalmazott termesztéstechnológiai mûveletek együttesen határozzák meg. Az oltvány szereplésének sikere tehát számos tényezõn múlik.

Az alanyfajták hatása elsõsorban a tõkék növekedési erélyében és a fürttermés mennyiségében jelentkezik, a termés mustfokára és savtartalmára gyakorolt befolyásuk sok esetben nem szembetûnõ. A cukortartalomban kimutatható esetleges eltérések többnyire a fürthozam alakulásával hozhatók összefüggésbe – nagyobb termésmennyiség esetén szerényebb mustfok várható. Az alanyhatás kísérletek különbözõ parcelláiból szûrt mustok titrálható savtartalma ritkán mutat látványos ingadozást. Az almasav, illetve a borkõsav mennyiségében zsendülésig jelentkezhetnek ugyan alanyok szerinti eltérések, de ezek a beérett termésbõl vett mintákban már nem igazolhatók. A megfigyelések szerint a termõfajta gyenge hajtásnövekedése esetén valamelyest kisebb lehet a must savtartalma.

Az alanyfajták megválasztása során érdemes figyelembe venni a nemzetközi, és a hazai szakirodalom útmutatásait. A „messzirõl jött” szakirodalmi közléseket azonban némi fenntartással kell kezelni. Azonos növekedési erélyû, de eltérõ hõ- és vízigényû alanyok másként viselkedhetnek a megadottnál szárazabb, vagy melegebb környezetben. Az alany megválasztásakor ezért mindig a térségben folytatott adaptációs kísérletek eredményeit tekintsük irányadónak.



Alanyfajtáink

A tartamkísérletbe négy elterjedt alanyfajtát vontunk be.

Teleki-Kober 5BB. (5BB) Kober osztrák szõlész szelektálta Teleki Zsigmond Berlandieri × Riparia 5A fajtacsoportjából. A ráoltott nemes növekedési erélye többnyire igen erõs, felhasználásával a termõfajták általában kiemelkedõ vesszõhozamot adnak. (Ez akkor válik igazán szemléletessé, ha az egymást követõ évek „halmozott” vesszõtömegét ábrázoljuk.) Az 5BB alkalmazása többnyire nagy fürttermést eredményez, viszont elrúgásra hajlamos szõlõfajták (pl. Tramini) esetén az általa kiváltott erõs vegetatív növekedés kóros virághullást, terméskiesést idézhet elõ. Moser, a tõke-mûvelésmódról közismert szõlõtermesztõ szerint egyes fajták (Rajnai rizling, Ottonel muskotály, Zöld veltelini) ezen az alanyon nem teljesítenek az elvárások szerint. Termékeny, mélyrétegû talajokra, illetve erõs növekedésû termõfajták alanyaként nem javasolható, viszont kiválóan alkalmas széles sorközû ültetvények nagy tõkeformáinak a kinevelésére. Szárazságtûrésének köszönhetõen rossz vízgazdálkodású, kevésbé termékeny talajokon is jól helytáll. Használata elõnyös takarónövényes talajápolás esetén is.

Teleki 5C. (5C) Teleki Sándor szelektálta a Berlandieri x Riparia T. 5A fajtacsoportból. Hazánk legelterjedtebb szõlõalanya; kedvezõ tulajdonságai miatt vélhetõleg a jövõben is fõ fajtánk marad. Növekedési erélye – a forrásmunkák szerint – középerõs vagy erõs. Egyes szakírók szerint az S.O.4 fajtánál erõsebben, de az 5BB-nél és a 125AA-nál gyengébben növekszik. A ráoltott fajták általában szépen fejlõdnek, nagy hozamot, jó minõségû termést adnak. A Dél-Dunántúlon végzett kísérletek szerint az 5C-re oltott nemes jobb szüreti eredményt ad, mint az 5BB alanyon. Az 5C adaptációs képessége kifejezetten jó, szárazságtûrése kiemelkedõ, azonban igen száraz talajokra nem való. Használata tápanyagokban közepesen gazdag talajokon is eredményes lehet.

Teleki-Fuhr S.O.4. (S.O.4) Fuhr szelektálta Németországban a Berlandieri × Riparia Teleki 4A fajtacsoportból. A világ egyik legelterjedtebb alanyfajtája. Középerõs növekedésû, többnyire az 5C-hez hasonló, vagy annál kissé gyengébb hajtásnövekedést eredményez. Kezdetben viszonylag erõs hajtásnövekedést biztosít, de a 15–20 éves oltványtõkék növekedési erélye visszaeshet. A ráoltott fajtákat jól beérleli, használatával a tõke termõképessége és mustfoka egyaránt kiemelkedõ lehet. Hibája, hogy érzékeny a szárazságra. Jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag, mély termõrétegû talajokra javasolható. Termesztési értékét illetõen megoszlanak a vélemények.

Teleki-Kober 125 AA. (125AA) Kober osztrák szõlész szelektálta a Berlandieri × Riparia 7B fajtacsoportból. A ráoltott termõfajta növekedési erélyét sokan erõsnek vagy igen erõsnek tartják. Termesztési értéke nem feltétlen éri el az 5C és az 5BB fajtákét, jóllehet a tartamkísérletek eredményei szerint kiegyenlített teljesítményre képes. A ráoltott nemes viszonylag alacsony hozamot, de aránylag magas mustfokot érhet el. Tudvalevõ, hogy egyes alanyok magnézium-ellátottsági zavart idézhetnek elõ. Hazai kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy az S.O.4 mellett a 125AA alanynak is viszonylag gyenge a magnézium felvétele. Szárazságtûrõ képessége közepes. Luntz (1987) szerint rossz vízgazdálkodású, sekély termõrétegû talajokra is alkalmas.



A tartamkísérlet

A vizsgálatokat Szigetcsépen, a Budapesti Corvinus Egyetem Szõlészeti Tanszékének Kísérleti Üzemében végeztük az 1998–2006 közti idõszakban. A terület sík fekvésû, talaja karbonátos, gyengén humuszos homok. Az éves csapadékösszeg átlagosan 550 mm. Az oltványokat 1992 tavaszán telepítettük el ikertõkés megoldással, 3 × 2 + 0,2 m sor- és tõtávolságra. A sorok iránya ÉNy-DK-i;

a mûvelésmód egyesfüggöny. A tõkéken nyakas termõalapok meghagyásával hosszúcsapos metszést folytattunk, 4 rügy/m2-es terheléssel. A vizsgálatainkhoz termõfajtaként a Csillámot választottuk (1. ábra).

 A Csillám Kozma Pál, Sz. Nagy László, Sesztákné Urbányi Márta és Tusnádi József fajhibridje. Szigetcsépen állították elõ 1966-ban, a Seyve-Villard 12375 és a Csaba gyöngye keresztezésével. Növekedése középerõs vagy erõs. Bõtermõ, túlterhelésre érzékeny, könnyen fáját vesztõ fajta, termésátlaga 13–18 t/ha. Fürtátlagtömege150 g, átlagos bogyótömege 1,9 g. Szeptember második felében vagy október elején érik. Termése szüretkor rendszerint eléri, vagy meghaladja a 18 mustfokot. Titrálható savtartalma általában 7–8 g/l közötti. Rothadásra alig érzékeny. Hajdu (2003) szerint középerõs növésû alanyfajtára érdemes oltani.



Eredmények

Az alanyok hatását – az irodalmi megállapításokkal egyezõen – elsõsorban az oltványtõkék növekedési erélyében és a termésmennyiség alakulásában tudtuk kimutatni, a must minõségében nem találtunk szignifikáns eltéréseket. Megállapítást nyert viszont, hogy a generatív túlsúlyra hajlamos Csillám vesszõhozama – az alanyhatástól függetlenül – kifejezetten gyenge (átlagosan 0,13 kg/m2). A vesszõtömeg értékei alapján a legerõteljesebben fejlõdõ alanynak az 5BB bizonyult (0,15 kg/m2). Az erõs növekedésûnek tartott 125AA alanyon a vesszõhozam nem érte el az 5BB által kiváltott eredményt, lényegében az 5C-vel azonos teljesítménnyel szolgált. A vesszõproduktumot tekintve a szárazságra érzékeny S.O.4 szerepelt a leggyengébben (2. ábra).

A Csillám 2 kg/m2-es átlagtermésével megdöntötte minden eddigi forrásmûben feltüntetett hozamrekordját. (Itt meg kell jegyeznem, hogy a fajta teljesítményét a szõlõ 7. éves korától, az ültetvény teljes termõképesség szakaszába lépésétõl követtük nyomon.) A legtöbb termést az 5C-re oltott tõkékrõl szüreteltük (2,17 kg/m2), a legkevesebbet, 1,95 kg/m2-t az S.O.4 alanyú tõkék adták (3. ábra). A leggyengébb hozamú évben, 2005-ben az S.O.4 alanyú tõkékrõl mindössze 0,7, míg az 5BB alanyú parcellákról átlagosan 1,6 kg/m2 termést kaptunk.

Az ültetvényt az alanyhasználattól függetlenül generatív túlsúly jellemezte, a termésmennyiség és a vesszõhozam hányadosa, azaz az y/n arány az évek átlagában 15,7 volt. E tekintetben viszonylag jobbnak minõsíthetõk az 5BB-re oltott tõkék (y/n = 13,9), a többi alany esetében az y/n hányadosai 16–17 közötti értékeket vettek fel (4. ábra).

A Csillám a legkisebb fürtöket az S.O.4, a legnagyobbakat a 125AA alanyon nevelte (143 g, illetve 160 g); a kezelések átlagában a fürtátlagtömeg 154 g-ot tett ki (5. ábra).

A Csillám átlagos bogyótömege a kísérletben 1,94 g volt. Az átlagos bogyótömeget illetõen szintén a 125AA alany hatása emelkedett ki (2,05 g), a legszerényebb méretû bogyók az 5BB alanyon fejlõdtek.

A mustfokok alapján nem találtunk döntõ különbséget; a termés szeptember második felében 18 (5BB) – 18,4 (125AA) magyar mustfokot ért el. A fürtök cukortartalmát tekintve a leggyengébb évjáratunk 2001 volt. A fokoló ez évben az 5BB esetén mindössze 15,3, a 125AA-n beérett termésnél viszont 17,4 MMº-ot mutatott. Az átlagos titrálható savtartalom 8,3 g/l volt, az 5 C esetében kaptuk a legmagasabb (8,6 g/l), a 125AA-nál a legalacsonyabb értéket (8 g/l).

 



Következtetések

Az 5BB alany szigetcsépi körülmények közt is jól szerepelt, igazolta, hogy a ráoltott termõfajta akár mostoha termõhelyi adottságok mellett is nagy teljesítményre képes. A termõegyensúly a Csillám valamennyi kezelése esetében a generatív túlsúly irányába billent, de az 5BB alanyon adta a termõegyensúlyhoz legközelebbi értékeket. Az 5C-re oltott tõkék magas fürthozamukkal emelkedtek ki. Nem állíthatom, hogy az S.O.4 alanyfajta ne váltotta volna be a hozzá fûzött reményeket, hiszen összességében igen nagy, egyúttal jó minõségû termést biztosított. Vélhetõleg talaj iránti igényessége és gyenge szárazságtûrõ képessége miatt nem tudta megelõzni termésmennyiségben és a mustfokban az 5C-t. Jóllehet Villányban az S.O. 4 jó összteljesítményre képes, a Csillám alanyaként az Alföldre nem javasolható.

A 125AA alany növekedési erélye, vesszõhozama elmaradt az elvárásoktól. Annak ellenére, hogy hajtásnövekedését a szakírók erõsnek (Fardossi 2004), vagy igen erõsnek (Luntz 1987) tartják, Szigetcsépen nem adott kiemelkedõ teljesítményt. Az adatok birtokában nem állíthatom, hogy rossz vízgazdálkodású, sekély termõrétegû talajokon a 125AA az 5BB-hez hasonló növekedést képes biztosítani, azt azonban megerõsíthetem, hogy a rá oltott termõfajta kiegyenlített teljesítményekre képes. Az eredmények alapján az Alföldre a Csillám alanyául elsõsorban az 5C és az 5BB fajták megválasztását javasolom.

Dr. Zanathy Gábor