MENÜ

Magyarország hagymatermesztésének hagyományai, néhány fajta értékelése

Oldalszám: 79
2014.04.15.

Magyarországon mintegy 8000–10000 ha-on termesztik a különbözõ hagymaféléket évente. Ez a zöldségtermõ terület 10–11%-át teszi ki.

Legnagyobb területen vöröshagymát termesztünk (6000–7000 ha). Ennek egy része exportra kerül másik részét belföldön értékesítik. A zöldhagyma termesztése ma stagnál, ennek oka nagy munkaerõigénye. Körülbelül 300–400 ha-on termesztenek ma zöldhagymát Magyarországon. A vöröshagymát termõterület alapján a fokhagyma követi (1000–1500 ha évente). Õszi és tavaszi ültetésû fajtákat egyaránt ültetünk. Ezeken kívül még a póréhagyma termesztésének van kisebb jelentõsége hazánkban. Évente kb. 200–400 ha-on valósul meg termesztése. (Szabó, 2002).



A vöröshagyma Magyarországi megjelenésérõl elõször Lippay Posoni kert (1664) címû könyvében olvashatunk.

Az 1900-as évek elején a Makón termelt hagyma már több külföldi országban közkedvelt volt. Az utóbbi évtizedekben Magyarországon újabb vöröshagyma – termõtájak alakultak ki: Békés megyében, a Jászságban és Gyõr környékén (Barnóczki in Hódossi et. al, 2004).

A fokhagyma termesztési területei Makó és környéke, valamint Dusnok és környéke.

Bár Magyarország legnagyobb része alkalmas a különbözõ hagymafélék termesztésére, a legismertebb, és termésmennyiségében legszámottevõbb termõtáj Makó környéke. A makói vöröshagyma és a makói fokhagyma hungarikum. A piac és a fogyasztó mindig nagyra értékelte azokat a termékeket, amelyeknek már a termõhelye is garancia volt a különleges minõségre. Így a folyamat révén megteremtõdött ezeknek a termékeknek a jó híre (image), és a fogyasztó elõször ezeket kereste.

A török hódoltság idején Közép-Ázsiából a Balkánon keresztül került a hagyma Makóra. Exportjára már a 18. század végén sor került: a felesleget dél-délkelet irányába szállították. Az 1821-es árvíz hatására 4–5 millió szõlõtõ kivágására került sor, melyek helyét veteményeskertek vették át, amelyekben nagyarányú hagymatermesztés indult meg. Az 1860-as években vált a hagyma szántóföldi növénnyé. Az 1859-es és az 1866-os olasz-osztrák háborúk következtében az olasz hagyma helyett a makói hagyma vonult be az európai piacokra (Ausztria, Németország, Franciaország). A makói hagyma az 1873-as bécsi, illetve az 1888-as brüsszeli világkiállításon nyerte el igazán a külföldi országok bizalmát (Nyéki és Papp, szerk., 2003). A korszerû gépeknek köszönhetõen a vöröshagyma termesztése ma is nagy területen valósul meg, míg a fokhagyma termesztése valamelyest visszaesett a korábbi évekhez képest. Ez fõként annak a ténynek köszönhetõ, hogy Magyarország megnyitotta piacait az olcsó, de nem olyan jó minõségû Kínában termelt fokhagyma felé. Az Európai Bizottságban azonban vitatémaként merült fel, hogy a fokhagyma behozatalát engedélykötelessé tennék a harmadik országokból, ez szabályozná a jelenlegi kvótarendszert, így újra elõtérbe kerülhetne a Magyarországon megtermelt, külföldön is közkedvelt, kiváló minõségû fokhagyma.

A következõkben kerítsünk sort néhány Magyarországon termesztett, kimondottan magyar nemesítésû vöröshagyma-, fokhagyma-, illetve póréhagyma fajta áttekintésére.



Vöröshagyma fajták

A vöröshagyma fajtaválasztásánál több tulajdonságot veszünk figyelembe: morfológiailag a hagyma alakja lehet gömbölyû, lapított, vagy hengeres. A buroklevél színe bronzvörös, szalmasárga, lila, illetve fehér lehet. A hús színe sárgásfehér, illetve lila lehet. Beltartalmi értékek közül legfontosabb az allilszulfid-tartalom, ami a hagyma csípõsségével van kapcsolatban (Tarjányi, 1994)

Mi termesztéstechnológia alapján vesszük sorba az egyes fajtákat:

1. Áttelelõ fajták:

a. Tisza I.: hosszú tenyészidejû fajta. Vetésére augusztus végén kerül sor. Felmagzásra kevésbé hajlamos, télállósága jó. Hagymája gömb alakú, héja sárgásbarna, viszonylag jól tárolható.

b. Glóbus: középhosszú tenyészidejû. Vetésideje: szeptember. Felmagzásra nem hajlamos, télállósága jó. Hagymája gömb alakú, barna héjú. Viszonylag jól tárolható.

2. Egyéves fajták:

a. Favorit: magról termeszthetõ konstans fajta. Tenyészideje rövid, közepes termõképességû. Szárazanyag-tartalma alacsony. Hagymája gömb alakú, héja barna, közepesen tárolható.

b. Makó 104: magról termeszthetõ konstans fajta. Termõképessége alacsony. Szárítóipari feldolgozásra alkalmas. Rövid tenyészidejû. Hagymája gömb alakú, héja bronz színû. Jól tárolható fajta.

c. Aroma: magról termeszthetõ konstans fajta. Termõképessége közepes. Közepes tenyészidejû. Szárítóipari feldolgozásra alkalmas. Hagymája gömb alakú, héja barna színû, közepesen tárolható fajta.

d. Sonkahagyma: magról termeszthetõ konstans fajta, úgynevezett salátahagyma. Közepes termõképességgel és tenyészidõvel rendelkezik. Hagymája hosszú, megnyúlt alakú, sárgásbarna héjú.

e. Alsógödi: magról termeszthetõ konstans fajta. Nagy termõképességû, hosszú tenyészidejû. Szárazanyag-tartalma alacsony. Hagymája felül lapos, alul kissé megnyúlt alakú, héja barna. Közepesen tárolható fajta.

f. Makói bronz: magról termeszthetõ konstans fajta. Jelenleg az ország egyik fõ fajtája. Hosszú tenyészidejû, alacsony szárazanyag-tartalmú. Hagymája gömb alakú, bronzbarna a héja. Jól tárolható.

g. Pannónia: magról termeszthetõ konstans fajta. Nagy termõképességû, hosszú tenyészidejû. Hagymája gömb alakú, héjszíne bronzbarna. A Makói bronz fajtával azonos minõségû árut ad.

h. Fertõdi ezüstfehér: magról termeszthetõ konstans fajta. Rövid tenyészidejû, közepes termõképességû. Hagymája lapos, héjszíne fehér. Zöld- vagy fõzõhagyma termesztésre alkalmas, mivel tárolhatósága rossz. (FEHÉR, 2000)

i. Makométa: nagy hozamú egyéves fajta, hosszú tenyészidejû, ezért korán kell vetni. Nagy termésátlagú. Héjszíne bronz.

j. GK Makolor: frissfogyasztásra és szárítmányipari célokra felhasználható makói fajta. Magas szárazanyag-tartalmú, kiváló fûszerezõ értékû. Terméshozama közepes. Bronzbarna héjú.Jól tárolható. (Barnóczki, Barnóczkiné, 2007)

3. Dughagymáról termeszthetõ:

a. Makói fehér: a Makói fajta fehér színû változata. Termõképessége alacsony-közepes, szárazanyag-tartalma magasabb. A hagymák gömb alakúak, héjuk fehér, zöldülésre hajlamos. Hosszú ideig tárolható.

b. Makói: termõképessége alacsony-közepes. Szárazanyag-tartalma magasabb. A hagymák gömb alakúak, bronzbarnák. Felmagzásra hajlamos, ezért a dughagymát hõkezelni kell. Ültetése: április eleje.

c. Makói CR: a Makói fajta úgynevezett klímarezisztens változata. A hagyma tulajdonságai a Makói-val közel azonosak. Viszont ez a fajta felmagzásra alig hajlamos, ezért márciusban is ültethetõ.

d. Góliát: alacsony szárazanyag-tartalmú, nagyon hosszú tenyészidejû fajta. Nagy, gömb alakú, sötétsárga héjú hagymákat fejleszt. Folyamatos öntözés mellett kellemes, nem csípõs ízû.

e. Tétényi rubin: magról termeszthetõ konstans fajta. Termõképessége nagy, tenyészideje hosszú. Hagymája felül kissé lapított gömb alakú, héjszíne lila. Közepesen tárolható. (Fehér, 2000)



Fokhagymafajták

Lippay János (1664) két fokhagymafajtát ismert: „Egyik õszi; másik ki-keleti, vagy nyári. Az õszit azért nevezik annak, mert õsszel ültetik el. A másikat, hogy ki-keletkor.”

A fokhagymafajtákat kétféleképpen csoportosíthatjuk:

ültetés ideje alapján õszi és tavaszi fajtákat különböztetünk meg.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy az õszi fajták termésátlaga magasabb a tavaszinál, hagymái nagyobbak. Hátrányuk azonban, hogy rövidebb ideig tárolhatók, illetve fûszerezõ értékük valamelyest alacsonyabb.

Morfológiai szempontból vizsgálva a magszárat nem képzõ (Allium sativum convar. sativum) és magszárat képzõ (Allium sativum convar. ophioscordon) fajták különíthetõk el.

1. Õszi fajták:

a. Makói õszi: virágzatot nem fejlesztõ (Allium sativum convar. sativum), magyar fokhagymafajta. Magas fûszerezõ értékével igazi hungarikumnak minõsül. Állami elismerésére 1975-ben került sor. Lombozata sûrû, középzöld színû levelekkel. A növény 60–70 cm-es magasságot ér el. Hagymája 50–60 g-os, 6–8 db gerezdbõl áll. Héja szürkésfehér színû, jól záródó. Tenyészideje középhosszú. Ültetésére október közepéig mindenképpen kerítsünk sort, hogy jól megerõsödve menjen a télbe. A fajta kiváló fagyállósággal rendelkezik. Legjobban kedveli a kötöttebb jellegû réti agyagtalajokat és a folyók menti öntéstalajokat. Betakarítására június végén kerülhet sor. Megfelelõ termesztéstechnológia mellett akár 15–20 t/ha termésátlagra is számíthatunk.

b. Õszi B 15: magszárat képzõ, államilag elismert, magyar fajta. A 90–120 cm magas szárak tetején léghagymákat nevel. Lombozata dús, erõteljes növekedésû. A levelek színe kékes-sötétzöld. Elõnyös tulajdonságai közé tartozik a magas termésátlag, és a hosszú tárolhatósága (akár február végéig is eláll).

2. Tavaszi fajta:

a. GK Lelexír: államilag elismert, makói fokhagymafajta. Tájfajtából klónszelekcióval nemesítették. A magszárat nem képezõ, Allium sativum convar. sativum-hoz tartozik. A Makói õszi fajtánál alacsonyabb növésû, lombozata ritkább, középzöld színû. Maga a növény alacsonyabb, 40–50 cm-es. A 30–50 g-os hagymában található gerezdeket több rétegû, zárt, fehér színû buroklevelek fogják közre. Igen korai, márciusi ültetés esetén hoz nagy termést (10–15 t/ha). Betakarítására július elején keríthetünk sort. Elõnyös tulajdonsága, hogy rendkívül jól tárolható (akár következõ év április–májusáig is), illetve átlagon felüli fûszerezõ értékkel rendelkezik. (Iváncsics, Gombkötõ, 2007)



Póréhagymafajták

Kimondottan magyar nemesítésû póréhagymafajták nem léteznek, azonban mivel ezen faj termesztése is viszonylag jelentõsebb területet ölel fel hazánkban, ezért néhány külföldi fajtát érdemes megemlíteni.

A fajtákat az alábbi csoportokba sorolhatjuk:

1. nyári (kora õszi) fajták: ezek jellemzõje a gyors növekedés, az alacsony szárazanyag-tartalom, a világoszöld levélszín, illetve a hosszú fehér szárrész. Hátrányuk, hogy a fagyokra nagyon érzékenyek. Ilyen fajták például:

a. Kamus (Bulgár)

b. Bulgina (Novartis Seeds, Hollandia)

c. Lincoln (Bejo Zaden, Hollandia)

d. Merlin (Bejo Zaden, Hollandia)

e. Varna (Royal Sluis, Hollandia)

2. Õszi, vagy átmeneti fajták: levelük középzöld-sötétzöld, a növények alacsonyabbak, a hagymarész rövidebb. Fagyállósága valamelyest jobb, mint a nyári fajtáké. Ide tartozó, Magyarországon termesztett külföldi fajták:

a. Rami (Nunheims Zaden, Hollandia)

b. Farinto (Nunheims Zaden, Hollandia)

c. Lancelot (Bejo Zaden, Hollandia)

d. Prelina (Novartis Seeds, Hollandia)

e. Carentan (Novartis Seeds, Hollandia)

f. Elephant: Magyarországon közkedvelt, hosszú tenyészidejû, télálló fajta. Sötétzöld levelû, enyhén kékes árnyalattal. Vastag, egyenes szára van.

g. Profina (Novartis Seeds, Hollandia)

h. Bastion (Rijk Zwaan, Hollandia)

i. Jolnat (Bejo Zaden, Hollandia)

j. Argenta (Royal Sluis, Hollandia)

k. Titan (Daehnfeldt, Dánia)

l. Alma (Rijk Zwaan, Hollandia)

3. Téli áttelelõ fajták: rövidebb szárú, kékeszöld levélszínû fajták. A fagyot hazánkban veszteség nélkül tûri.

a. Tétényi áttelelõ (ZKI Rt., Budapest): egyetlen államilag elismert magyar fajta. Levele kékeszöld. Hagymája kicsit kidomborodik. Termõképessége közepes, szárazanyag-tartalma nagy. Alkalmas szárítóipari feldolgozásra, illetve nyers fogyasztásra egyaránt. Télállósága jobb, mint a külföldi fajtáké.

b. Leontina (Novartis Seeds, Hollandia)

c. Bandit (Bejo Zaden, Hollandia)

d. King Richard (Daehnfeldt, Dánia)

e. Alaska (Royal Sluis, Hollandia)

f. Durabel (Daehnfeldt, Dánia) (FEHÉR, 2000).

A póréhagyma a nagyon munkaigényes növényfajok közé tartozik. Közvetlen magvetéssel, illetve palántázással egyaránt szaporítható. A szükséges talajporhanyítás, gyomirtás, rendszeres öntözésen kívül a legértékesebb fehér szárrész meghosszabbítása érdekében elengedhetetlen feladat lehet a töltögetés, ami szintén nagy kézimunkaigénnyel jár. Közvetlen magvetés esetén ilyenkor növelni kell a sortávolságot.



Gombkötõ Csilla–Dr. Iváncsics József

NYME, Kertészeti Tanszék