Környezetkímélõ növényvédelmi eljárások

Ez akkor lehetséges, ha a szükséges vegyszert egyenletes eloszlásban, minél kisebb veszteséggel juttatjuk a célfelületre. Hasznos megvizsgálni azokat a mûszaki megoldásokat, amelyek ezeket a szempontokat kielégítik. Szükséges azonban mindenek elõtt kijelenteni, hogy a szakszerûen beállított és üzemeltetett permetezõgép biztosítja leginkább a fenti elvárásokat. Fontos, hogy az adott permetezõgép mûszaki adottságait kihasználjuk. A korszerû technika és a jól képzett, gondos szakember közösen biztosíthatja a hatékony, a környezetet is óvó növényvédelmet.

 

A vegyszeres növényvédelem okozta környezetterhelés elsõsorban a permetcseppek feletti kontroll hiányából adódik. A cseppek ellenõrzött kijuttatása akkor lehetséges, ha a csepphalmazban kevés az apró csepp (<150 µm), és nincsenek megfolyásra hajlamos nagy cseppek (>350 µm). A hidraulikus és pneumatikus cseppképzésnél ezt nehéz megvalósítani, bár a szórófejek kialakításánál erre törekednek. Általános érvényû szabály, hogy soha ne alkalmazzunk a szükségesnél nagyobb nyomást, mert a nyomás növekedése növeli az apró cseppek arányát. A jelenlegi kijuttatási módszerek mellett optimálisnak tekinthetõ méreten (150–350 µm) kívül esõ cseppek kezelése jelentõs tartalékokat kínál.

Az apró cseppek azért jelentenek veszélyt a környezetre, mert mozgási energiájuk és sebességük kicsi, a menetszél és a környezeti légmozgás hatására könnyen sodródnak, és ha nem jutnak gyorsan a célfelületre, könnyen beszáradnak. A jelenleg általánosan alkalmazott hidraulikus és pneumatikus cseppképzési módszereknél mindig keletkeznek apró cseppek, ezért ezek kezelésére kell különös hangsúlyt fektetni. Ebben a tekintetben a légfüggönyös permetezésnek (1. ábra) különös jelentõsége van, hiszen a helyesen megválasztott légáram mennyisége, sebessége és iránya képes megakadályozni az apró cseppek sodródását, megvédi õket a menetszél hatásától, szállító közegként gyorsan a célfelületre juttatja azokat, sõt a zárt állományban történõ permetezés esetén az állomány megnyitásával a behatolást javítja és a nyitott állomány miatt a szórófej magasság is csökkenthetõ. A menetszél káros hatásának csökkenése miatt növelhetõ a gép haladási sebessége, így a területteljesítménye is. A gépek a légáram kikapcsolásával természetesen normál permetezõgépként is használhatók.

A nagyobb cseppek megfolyás nélküli kijuttatására a légbekeveréses módszer nyújt lehetõséget. Egyik megoldás erre a injektoros szórófej (2. ábra), ahol az áramló permetlé által a szórófejbe szívott levegõ a permetlével keveredve (a permetlé „habosításával”) buborékokat képez. A buborékképzést és a folyadék pulzálásának csökkentését célszerûen kialakított belsõ terek segítik elõ. A buborék a célfelületen szétpattan és vékony fátyolszerû bevonatot képez, nem folyik meg. Ezzel a módszerrel biztonságosan kezelhetõ, nagyobb cseppek elõállítására nyílik lehetõség, amelyek tömege, sebessége nagyobb, elsodródásmentesen juttathatók a célfelületre. Még hatásosabbá tehetõ a levegõ bekeverése a légbefúvásos szórófejekkel, ahol kompresszorral állítják elõ a sûrített levegõt, amelyet minden szórófejhez vezetékrendszeren juttatnak el. Ezek az úgynevezett „kétfázisú” szórófejek még homogénebb cseppképzést valósítanak meg. A légbekeveréses cseppképzés kevéssé érzékeny a nyomás változására, nyomástartományuk 2–10 bár, ezzel jobban illeszthetõk a helyspecifikus kijuttatási technológiához, ahol a mennyiségváltoztatás nyomásváltozással is jár.

A kedvezõtlen méretû cseppek szakszerû kezelésén túl természetesen számtalan lehetõség adódik a vegyszermennyiség csökkentésére és a veszteségek mérséklésére. Továbbra is célszerû hangsúlyozni a sávos permetezés fontosságát, ahol a vetés során a sorok melletti területet (pl. 2 × 9 cm) vegyszeresen kezelik, a sorok közötti gyomirtást azonban kultivátorozással végzik. Ez a módszer 40–60%-kal is csökkentheti a vegyszerfelhasználást és az összes költség is csökkenthetõ. Amennyiben a vegetáció során válik szükségessé gyomirtás, úgy az a levél alá permetezéssel oldható meg.

Fiatal gyümölcsös esetén, amikor a lomb még nem záródik, a szakaszos permetezés nyújt lehetõséget vegyszercsökkentésre. Ez akkor lehetséges, ha megbízhatóan tudjuk érzékelni a lombot. Ebben az esetben megfelelõ vezérléssel megoldható az, hogy a szórófejek csak célfelülettel szemben mûködnek.

A szakaszos permetezésnek a ma legkorszerûbb módszere a célzott permetezés, amikor a teljes lombfelületet érzékelõkkel (pl. ultrahanggal) tapogatják le és a szórófejeket úgy vezérlik, hogy csak a kívánt lombrészeket permetezik. A szórószerkezet célszerû kialakításával, megfelelõ sûrûségben és térbeli eloszlásban elhelyezett érzékelõkkel és szórófejekkel megközelíthetõ az az ideális állapot, hogy permetszer csak a célfelületre jusson (3. ábra).

Vegyszer takarítható meg a védõernyõs permetezéssel, ahol – elsõsorban szõlõ permetezésénél – a lombon átjutott cseppek egy a lomb mellett vezetett felületen csapódnak le és a védõernyõn lecsurgó permetlé alul összegyûjthetõ és szûrõn keresztül a tartályba visszaszivattyúzható. A védõernyõs permetezõgépeket gyakran látják el légárammal. Ennek elõnye, hogy a penetráció javul, a fedettség szín- és fonákoldalon egyaránt növekszik. Az apróbb cseppek a légárammal együtt a védõernyõrõl visszafordulva javítják a lomb fedettségét.

Vegyszertakarékosság és környezetmegóvás tekintetében további lehetõséget kínál a vegyszer betáplálásos rendszer alkalmazása (4. ábra). A permetezõgép tartályában (1) tiszta víz van, ezt szivattyú (2) szállítja a szabályzó egységen (3) át a vegyszeradagolóba (4). A vegyszeradagoló sebességarányosan adagolja a vegyszert a vízbe, amely keverõkamrában (5) homogenizálódik. Többféle vegyszer egyidejû adagolására is lehetõség van. A vegyszeradagoló közvetlenül a göngyölegbõl (6) szívja a vegyszert, ami így csak a nyomó oldallal kerül érintkezésbe. Szilárd vegyszerbõl törzsoldat készítése szükséges. Az adagoló mûködését mikroprocesszor felügyeli és jelzi a hibát, vagy a göngyöleg kiürülését. A vegyszer a szakaszoló kapcsolókat közvetlenül megelõzõen jut a vízbe, és homogén permetlé formájában kerül a szórókeretbe (7). A permetezés végeztével, vagy vegyszerváltásnál a rendszer vízzel teljesen átmosható, a vegyszeradagoló ebben az esetben a tartályból az öblítõ vezetéken (8) át tiszta vizet szív. Az adagoló berendezés bármelyik permetezõgéphez utólag is adaptálható. A berendezés alkalmazásának számtalan gazdasági elõnye is van. Idõ takarítható meg azzal, hogy elmarad a permetlékészítés és az ebbõl adódó hibák is elkerülhetõk. Elmarad a tisztítás mûvelete a vegyszerváltásnál és a munka befejezésénél egyaránt. Nincs vegyszermaradék. A kezelés végén a gép tartályában tiszta víz marad, a göngyölegben maradt vegyszer egy további kezelésnél felhasználható. A megmaradt permetlé és a mûszaki maradék kijuttatása elmarad és elmarad az ezzel kapcsolatos talajtaposás és vegyszerterhelés is. A vegyszer kezelése teljesen zárt körben történik így nincs egészségügyi kockázat. A permetezõgép normál üzemmódban is alkalmazható, ekkor a permetlé az adagoló rendszert megkerülve (9) jut a szakaszoló kapcsolókhoz.

A mai korszerû permetezõgépeket felszerelik öblítõtartállyal, amely a fõtartály egy tizede és az áramlási rendszerbe integrált. Az öblítõtartály több funkciót is ellát. Permetezés közbeni kényszerû megállásnál a tisztavízzel átöblíthetõ az áramlási rendszer, így elkerülhetõk a vegyszerbeszáradásból adódó technológiai hibák. A permetezés befejezése után a mûszaki maradék az öblítõ tartály tartalmával felhígítható és a már permetezett felületre a higított permetlé kijuttatható. Végül az öblítõ tartály tartalma mind a tartály belsejének, mind a külsejének tisztítására felhasználható. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a kézmosó tartály nem integrálható az öblítõtartályhoz, mert az öblítõtartályba vegyszer kerülhet és amennyiben ezt használják kézmosásra, az egészségügyi kockázattal jár.

Hatékony vegyszer felhasználást biztosít a felkenõ vegyszerezés, ahol enyhén hígított vegyszert (pl. 6 l vegyszert 10 l vízben oldunk fel) kenünk fel a gyomok felületére. A módszert eredendõen cukorrépa állományban a túlnövõ gyomok irtására fejlesztették ki. Ma már felhasználási területe ennél szélesebb körû, hiszen gyepek ápolásánál, golfpályák kezelésénél, sõt sorköz gyomirtásnál is szerepet kapnak. Több kivitelük ismert. A vegyszer felkenése végezhetõ célszerû bevonattal ellátott hengerrel (5. ábra), amely egy vele érintkezõ perforált hengerbõl kap folyamatos vegyszerutánpótlást. A felkenõ henger speciális bevonata biztosítja, hogy a vegyszer nem cseppen meg, így az csak a gyomok felületére jut, lényegében 100%-ban hasznosulva. Ma már készül normál tartállyal és szokásos áramlási rendszerrel ellátott felkenõ gép is (6. ábra), amelynél a burkolat alatt forgó felkenõ hengerre szórófejek permetezik a vegyszert. A cseppképzés zárt térben történik, így vegyszercseppek nem juthatnak a szabadba. Ismert olyan megoldás is, ahol kötelet itatnak át vegyszerrel és a végtelenített és körben forgó kötél keni a vegyszert a gyomok felületére.

Vegyszermentes eljárást kínál a Bio-Collector, amely burgonyabogarak és lárvák gyûjtésére alkalmas. A burgonyasorok között radiál ventilátorok haladnak, amelyeket megfelelõ burkolattal és fúvófejjel látnak el és amelyek a bogarakat és a lárvákat a lombról lefújják. Azok egy gyûjtõvályúba kerülnek, majd megsemmisíthetõk. A berendezés a bogarakat 95, a lárvákat 85%-os hatékonysággal gyûjti, így a kezelést szükség szerint meg kell ismételni.

Szót érdemel a termikus gyomirtás. Erre a célra elõször gázégõket használtak, lánggal, vagy sugárzással kezelték a gyomokat. A hõhatás következtében a gyomok levelei 60–70°C-ra felmelegednek. A hõ hatására a sejtfalak felhasadnak, a növény elszárad. Bár a rendszer vegyszermentes, azonban nem olcsó és égésterméket bocsát ki, ami nem környezetbarát. Próbálkozások vannak forró vizes és forró habos (7. ábra) kezeléssel. Ez utóbbi elsõsorban az ültetvények sorainak kezelésére alkalmas, részben hõhatással, részben a levegõtõl való elzárással pusztítja a gyomokat.

Fontos szólni a permetezõgépek fogáscsatlakoztatásáról. A szántóföldi permetezõgépeknél egyik jelentõs hiba az optimális munkaszélességtõl való eltérés, ami jelentõsen ronthatja a permetezés hatékonyságát és környezeti károkat eredményezhet. A korszerû permetezõgépek a keret teljes szélességében azonos permetlémennyiséget juttatnak ki. A keret két végén azonban nullára csökken a permetlémennyiség, hozzávetõlegesen 70 cm-en belül (110°-os szórófej esetén). Helyes csatlakoztatás esetén a következõ menetben a szórókeret szélsõ szórófeje egy osztásnyival (50 cm) követi az elõzõ húzás szélsõ szórófejét. Ettõl nagyobb távolság csökkenti, kisebb növeli az átfedett sávba jutó permetlé mennyiségét. Kis eltérés (10–15 cm) még megengedhetõ hibát eredményez, ennél nagyobb eltérés azonban – bármelyik irányban történjen is az – megengedhetetlen mértékû hibát eredményez (perzselés, vagy kezeletlen sáv). A megkívánt pontosságú csatlakoztatás feltételét elõször a mûvelõnyomos termesztési mód biztosította és biztosítja ma is. A legújabb navigációs rendszerekkel szintén megoldható a kérdés, azonban tisztában kell lenni a betartandó paraméterekkel. Párhuzamosan vezetõ rendszer esetén a 10–15 cm-es pontosság az elvárt. Itt nagyobb pontosságra törekvés azért nem célszerû, mert az erõgép kezelõ hibája úgy sem enged meg pontosabb csatlakozást. Automatikus kormányzás esetén célszerû nagyobb pontosságra törekedni (2–5 cm), mert ebben az esetben a rendszer minden mûveletre alkalmas (vetésre is). Az automatikus kormányzás nem csak azért elõnyös, mert pontos csatlakoztatást tesz lehetõvé, hanem azért is, mert kizárva a gépkezelõ hibáját, sebességtõl függetlenül tartja a rendszer pontosságát, így jelentõs területteljesítmény-növelést tesz lehetõvé.

Csizmazia Zoltán