Beszélgetés Antal Gáborral

A Vágóállat és Hús Szakmaközi Szervezet és Terméktanács 2007. június 27-én megtartott küldöttközgyûlésén a VHT elnökének választotta Antal Gábort.

A Hód-Mezõgazda Zrt. vezérigazgatója eddigi életérõl és a VHT-ben megvalósítandó terveirõl beszél…

Úgy tudom nagyon rajong a mezõgazdaságért. Honnan ered ez a nagy „agrár – szerelem”, szüleitõl örökölte?

Gyerekkoromat Bátmonostoron töltöttem, ahol édesapám fõagronómusként dolgozott. Így egész életünk a mezõgazdaság köré szervezõdött. Édesapám gyakran magával vitt, rengeteg idõt töltöttem vele a bátmonostori állattartó telepeken és persze a határban, majd nagyobbacska srácként már magam is bemehettem a céghez. Lassan a családomnak és számomra is egyértelmûvé vált, hogy én is ebben a szakmában fogok dolgozni. 1988 õszén megkezdtem felsõfokú tanulmányaimat Gödöllõn és menetrend szerint 1993-ban fejeztem be. A diploma készhez vételétõl számítva már két héten belül Felsõszentivánon beálltam a termelésbe. Szüleim jelenleg is gazdálkodnak, azonban a Hódmezõgazda Zrt. irányítása már teljes embert kíván, így nagyon keveset tudok Baja közelében lenni, Hódmezõvásárhely második otthonommá vált…



Július 27-én kinevezték a VHT elnökének. Kikkel dolgozik együtt, mennyire tudja felhasználni a nagy cég a Hód – Mezõgazda Zrt.-ben szerzett tapasztalatait?

A Vágóállat és Hús Szakmaközi Szervezet és Terméktanács választmányi küldöttközgyûlése elõtti idõben, jelöltként kellett indulnom. Már akkor úgy tûnt, hogy személyem, és a programom elnyeri majd a terméktanács tetszését. Az elnökségben munkámat még két alelnök, Fazekas József, a Sajó - Hús Kft. ügyvezetõje és Mészáros Illés, a Búzakalász Mezõgazdasági Szövetkezet elnöke segíti, akiket szintén most választottak meg. Mellettük húsz elnökségi tag és három felügyelõ bizottsági tag dolgozik.

Hódmezõvásárhelyi és az eddigi tapasztalataim természetesen sokat segítenek, hiszen a cég profiljában szerepel a sertéstartás, -tenyésztés. A VHT elnöki posztjában azonban rengeteg tennivalónk van, hiszen a termelõktõl, a vágóhidakon át, a hús- és húskészítmény forgalmazókig mindenkit igyekszünk képviselni. A magyar mezõgazdaságban az állattartás, -tenyésztés, -hízlalás fenntartása és annak nemzeti szintû fejlesztése nem csak az agrárium érdeke, hanem az országé is. Segítenie kell minden magyarnak az agrárágazatot, azzal, hogy magyar terméket vásárolunk. Most leginkább erre fektetjük a hangsúlyt…



Ez nagyon jó alapkoncepciónak tûnik, de hogyan számol azzal, hogy a magyar termék drágább? Ilyenkor mindenki az olcsóbb áruk felé húz…

Az Európai Unióban tudott, hogy a nálunk megjelenõ hústermékek az ottani feleslegek levezetése. A dán, holland avagy a német piacokon, amit már ott nem tudnak értékesíteni azt tõlük a keletebbre fekvõ tagállamokba hozzák. Az ott képzõdõ fölösleget még mindig olcsóbb áron, alul értékesíteniük, mint azt drágán raktározni és a szavatossági idõ után igen drágán megsemmisíteni. Sokkal olcsóbb, ha még idejében sikerül eladniuk. Ne feledjük, volt olyan amikor Hollandiából érkezõ húsokban dioxint mutattak ki! Ez a magyar mezõgazdaságban, hús elõállításban soha nem fordulhat elõ! Tudnia kell mindenkinek Magyarországon, hogy a magyar sertés, amely a vágóállatok közül a 95–98%-ot teszi ki hazánkban, rendkívül jó húsminõségben kerül forgalomba. Persze ez az uniós normáknál is szigorúbb magyar élelmiszer-biztonsági láncnak köszönhetõ, és a jó takarmányozásnak. Magyarországon a kukoricára alapozott hízlalás a legjobb minõségû húst eredményezi. Nem véletlen, hogy a világ túloldalára is vannak megrendeléseink, Japán és Dél-Korea folyamatosan számít a magyar sertéshúsra…



Az olcsó húsárak mellett most komoly gondok vannak a takarmányárak megugrása miatt is. Mi lesz ezek után?

Dániában 24 millió, Hollandiában 14 millió a sertésállomány. Magyarországon pedig várhatóan 4 millió alá fog csökkeni. Válságban vagyunk. Az Európai Uniós csatlakozásunk elõtt számos régi tagállamban megtörténtek azok a technológiai fejlesztések, amik Magyarországon még éppen csak indulófélben vannak. Gyakran 30 éves épületekben, elavult, gazdaságtalan technológia mellett igyekszünk tartani a lépést. Újítanunk kell, korszerûsíteni a sertéstartást, de ha nem tudunk profitot termelni nem lesz mibõl beruházni. A jelenleg igen magas takarmányárak ezt egyre jobban megakadályozzák, ha pedig a törzsállományunk is vágóhidakra kerül, a magyar sertéstartók nem biztos, hogy talpra tudnak állni.

Össze kell tehát hangolni a teljes sertéságazatot! A magyar vágóhidak magyar sertést dolgozzanak fel, nem lehet most rövid távú üzleti érdekeinket elõtérbe helyezni. A sertéshizlalók, magyar tenyésztõk magyar fajtáit vásárolják meg! Nem szabad abba a hibába esnünk, hogy most megvásároljuk az olcsóbb terméket. Ezek a húsok, húskészítmények, amelyek hazánkba érkeznek gyártáshelyeiken, országaikban sokkal drágábbak már most, mint az itthoni hazai termékek. Ha eltûnik a magyar sertés-,

marha- valamint a baromfitartás, -tenyésztés az azzal járhat, hogy a boltokban nem lesz magyar áru s kénytelenek leszünk majd azt megvenni, amit kapunk olyan áron és minõségben, amit mi már nem befolyásolhatunk.



Mennyire erõs az érdekképviselet? A VHT tud úgy mûködni, mint például a Magyar Növényorvosi és Növényvédõ Mérnöki Kamara együtt mûködve a jogalkotókkal?

A legkisebb termelõtõl a legnagyobb sertéstartókig, vágóhidak és feldolgozók állnak már mögöttünk. Agrármérnökök, állatorvosok, kereskedõk, mezõgazdaságban és élelmiszeriparban dolgozók. Igyekszünk a szakminisztériummal jó kapcsolatot tartani, hogy a jogszabályok alkotásához megfelelõ szakmai hátteret tudjunk biztosítani. Meg kell teremtenünk az egyetértést, mert a belsõ piacon csak összefogással maradhatunk talpon. Az információáramlást gyorsítani akarjuk és meg kell gyõznünk a magyar fogyasztókat, hogy biztonsággal keressék és vásárolják meg a magyar termékeket.



Hatalmas kihívást vállaltam a VHT elnökeként, de úgy gondolom, hogy sikerül összefognia az ágazatnak és az országnak, hogy jó minõségû, ízletes ételeket készíthessünk, és fogyasszunk. A zöldség- és gyümölcspiacon, a baromfipiacon elindult a magyar termékek utáni érdeklõdés, bízom benne, hogy ez a tendencia a magyar sertéshús termékeknél folytatódik majd.

Szilágyi Péter