A hozamfokozás jövõje a baromfi-takarmányozásban

A hozamfokozás gyakorlatilag azt jelenti, hogy minél kisebb befektetéssel, minél nagyobb hozamot próbálunk elérni. A múltszázad közepétõl kezdve a hozamfokozás az állattenyésztésben és a baromfi-takarmányozásban szinte egyet jelentett az antibiotikumok használatával. Az antibiotikumok használatával az állatok gyorsabb növekedését, a takarmány-felhasználás és az elhullás csökkenését és ezzel a hozamok egyértelmû emelkedését lehetett elérni. Amikor manapság hozamfokozásról beszélünk, akkor külön kell választani az Európai Unió országaiban zajló eseményeket, az unión kívüli országokban zajlóktól. E cikkben szeretnénk áttekinteni az antibiotikum hatású hozamfokozók pályafutását, illetve használatuk korlátozásának hatását a baromfitakarmányozásra és az alternatív hozamfokozó anyagok megjelenésére.



A preventív antibiotikumokat adalékanyagként kis mennyiségben folyamatosan az USA-ban kezdték el használni 1955-tõl, majd késõbb a ’60-as években világszerte elterjedten használták õket. A készítmények gyártói használatuk esetén nagyobb napi súlygyarapodást, jobb takarmányértékesítést, kisebb elhullást, egyenletesebb állományt és ezeknek köszönhetõen természetesen nagyobb nyereség elérését ígérték. Az antibiotikum jellegû hozamfokozók termelési eredményekre gyakorolt hatását tudományos kísérletekben is vizsgálták, amelynek eredményeit a táblázat szemlélteti.

A táblázat értékeibõl látható, hogy az antibiotikum jellegû hozamfokozóknak minden állatfaj esetén kedvezõ hatása volt a termelés eredményességére, jóllehet ennek mértéke életkortól és állatfajtól függõen változó volt. Ezen tények következtében a ’70-es évektõl kezdve egészen napjainkig a világ minden táján általánossá vált használatuk a gazdasági állatok takarmányozásában. Az elmúlt néhány évben számtalan olyan írás látott napvilágot, hogy a humán gyógyászatban egyre több antibiotikum-rezisztens baktériumtörzzsel találkoznak, amelynek következtében egyre nehezebben tudnak védekezni olyan korábban szinte elfelejtettnek gondolt banális fertõzésekkel szemben, mint például a TBC. Ezt követõen olyan publikációk és következtetések jelentek meg, amelyek egyértelmûen arra utaltak, hogy a haszonállatok antibiotikumokkal történõ etetése jelentõsen hozzájárul a humán antibiotikum-rezisztens baktériumtörzsek kialakulásához. Ezzel egyidõben a múlt század kilencvenes éveiben néhány európai országban részleges vagy teljes korlátozásokat kezdtek el bevezetni a takarmányozásban használt antibiotikumok területén. A tavalyi évtõl kezdve az Európai Unióban az antibiotikum típusú hozamfokozók teljes egészében betiltásra kerültek és ezzel megnyílt az út az alternatív készítmények elõtt. Az Európán kívüli országokban a saját piacokra történõ szállítások esetén még korántsem ilyen egyértelmû a helyzet. A komoly baromfi-exporttal rendelkezõ országok és az unió területére beszállító nemzetek ugyanakkor saját határaikon belül is igyekeznek megfelelni az uniós elõírásoknak.

Európában viszont nem sokáig maradt kitöltetlenül az antibiotikumok tiltása mögött maradt ûr. A különbözõ adalékanyagok forgalmazásával foglalkozó cégek hamar felismerték az adódó lehetõségeket és a saját alternatív készítményeiket ajánlották a tenyésztõknek. Az alternatív készítmények széles palettájával kapcsolatban a legfõbb elvárás, hogy megközelítõleg azonos hatékonysággal rendelkezzenek, mint korábban az antibiotikumok. Ez az elvárás sajnos még nem minden esetben valósul meg, de számtalan olyan lehetõség adódik, amivel többlet hozamot lehet elérni a baromfi-takarmányozásban is. Az igazi nagy kérdés a különbözõ készítmények tényleges hatékonyságának mértéke.

A következõkben tekintsük át röviden, hogy milyen lehetõségek és készítmények jöhetnek szóba az antibiotikumok helyettesítésére.

• Az egyik legegyszerûbbnek tûnõ megoldás talán az volna, hogy nem használunk helyettük semmit. Ez egyszerûnek és talán logikusnak is tûnõ megoldás lehetne, de a telepeken folyamatosan elõforduló legkülönbözõbb termelési problémák miatt mégsem biztos, hogy célra vezetõ.

• A vitaminok szintjének emelése (fõként az A- és az E- vitamin) bizonyos tekintetben kedvezõ hatású lehet, de ez önmagában nem lehet elégséges megoldás.

• A különbözõ szerves kötésû mikroelemek felhasználásával elért kedvezõ termelési eredmények, jelentõsen ráirányították a figyelmet ezekre a készítményekre.

• A takarmányenzimek használatával pozitívan lehet befolyásolni bizonyos táplálóanyagok emészthetõségét, ezért semmiképpen sem szabad megfeledkezni róluk, mint a hozamfokozás lehetséges eszközei.

• A probiotikumok a bélflóra egyensúlyának megteremtését szolgáló olyan baktériumkészítmények, amelyek a bél pH-ját savas irányba igyekeznek eltolni, ezzel a patogén baktériumok életfeltételeit megnehezítve.

• A prebiotikumok olyan termékek, amelyek elõsegítik a hasznos baktériumok felszaporodását, és ezzel támogatják a kedvezõ bélmikroba összetétel kialakulását. Így szerepük lehet a baktériumok elleni küzdelemben és az antibiotikumok kiváltásában.

• Szerves savakkal a bélben a pH viszonyokat lehet savas irányba eltolni és így teremtve kedvezõ hatást a bélben a hasznos baktériumok elszaporodásának.

• Az esszenciális olajok a nyál és emésztõ enzimek termelésének serkentése és bizonyos mértékû baktériumgyérítõ hatásuk révén fejtenek ki kedvezõ hatást a termelési eredményre.

• Növényi kivonatok (íz- és aroma anyagok) kifejlesztésére rendkívül sok energiát fordítottak, amelynek eredményeként számtalan ilyen pozitív hatással bíró készítmény jelent meg a piacon az elmúlt idõszakban.

• A különbözõ immunrendszert stimuláló anyagok az állatok védekezõ rendszerének fokozása révén próbálnak termelési eredményjavulást elérni.

A fentiekbõl látható, hogy az antibiotikumok kiváltására számtalan lehetséges alternatíva létezik, amelyek önmagukban vagy egymással kombinálva is felhasználhatók. A jövõben ezen lehetõségek egyre nagyobb arányú használata várható, amely várhatóan magával hozza a készítmények árának csökkenését. A biotechnológia iparág további fejlõdésével és az egészséges és természetes élelmiszerek iránti egyre növekvõ fogyasztói igények megjelenésével, az ilyen típusú készítmények egyre nagyobb térhódítása várható világszerte a takarmányozásban, különös tekintettel természetesen a baromfi-takarmányozásban. A humán gyógyászat terén megjelenõ fokozódó problémák azt vetítik elõre, hogy az antibiotikumok hozamfokozóként történõ alkalmazása a jövõben tovább fog csökkeni a világban. Így a jövõben a további genetikai elõrehaladással és a baromfiállományokat érintõ újabb és újabb állategészségügyi problémák megjelenésével várható, hogy tovább fog bõvülni az alternatív készítmények száma és javulni fog a szerek költséghatékonysága és piaci pozíciója.

Tóth Szabolcs