Õszi káposztarepce - út az extenzív termesztéstõl az intenzív irányába (õszi védelem és áttelelés)

A köztudatban is inkább igényes, termesztéstechnológiai hibákra érzékeny, ipari alapanyagtermõ növényként kezd élni, ellentétben a korábbi – extenzív, vetésváltó, kedvezõtlen adottságú termõhelyek hasznosítására szolgáló, vagy éppen zöldtrágyanövényként hasznosítható – kultúra „kultúr”-szerepével. Az intenzifikálás tehát az õszi káposztarepce esetében elsõ lépésként szemlélet-, majd erõforrás-ráfordítás- és végül hozamváltozást jelent. A növény életciklusában meghatározó szakasz – mely a tenyészidejét, azaz a termelési ciklust jelentõsen megnyújtja – a tél. Az állomány télre való felkészülése – mely alapkövetelménye a sikeres termesztési évnek – meghatározó, amit nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ez már az elõveteménnyel (pontosabban elõveteményekkel), a talaj-elõkészítéssel kezdõdik, a nyárvégi, õszi csapadék (mennyisége és eloszlása, összefüggésben a talaj-elõkészítéssel, gyomszabályozással, vetéssel) pedig alapvetõ jelentõségû a sikeres termesztési ciklus megkezdéséhez. A nyárvégi-õszi csapadék (mennyiség, eloszlás) és a talajmûvelési szakértelem-igény és színvonal fordítottan arányos. Az elõvetemény értékelése annak lekerülési idejétõl, szár- és tarlómaradványaitól, a repcével közös károsítóiktól (kártevõ, kórokozó, gyomnövény), valamint gyomosító hatásától függ. A tápanyag-gazdálkodás és a vetéstechnológia is alaposan megváltozott az utóbbi idõben. A repcetermesztést úgy kell az adott táblára megtervezni (termõhely megválasztás, elõvetemény, talaj-elõkészítés, tápanyag-visszapótlás), hogy nem szabad a kedvezõ õszi és téli idõjárásra számítva elhagyni a kardinális technológiai elemeket. Ilyenek eredménye a beéredett talaj, ülepedett, aprómorzsás, kertszerûen elõkészített magágy. Kedvezõ idõjárású évjáratban az ilyen tábla elõnyt jelent a mostoha talaj-elõkészítésben részesített, extenzív szemlélettel vetett állománnyal szemben, kedvezõtlen évjáratban pedig csak így kelhet megfelelõ tõszám a megfelelõ eloszlásban a termõhelyen. A tápanyag-visszapótlás színvonala is módosult az intenzifikálás tükrében. Masszív fejlettségû, kiegyenlített állomány csak jó táperõvel bíró talajban fejlõdik ki a tél beálltáig. (A jó begyökeresedést a nitrogén tápelemen kívül a foszfor segíti elõ, de annak lassú feltáródása miatt már a talaj-elõkészítés viszonylag korai szakaszán érdemes kijuttatni.) Az egyenlõtlen, vagy elégtelen, de nitrogéntúlsúllyal jellemezhetõ tápanyag-gazdálkodás õszi túlfejlõdésre, téli kipállásra, aszályérzékenységre hajlamosít. A kálium, pedig meghatározó fontosságú a télállóságban és az aszálytûrésben is. A vetéstechnológia szintén alapvetõ változáson ment keresztül az intenzív repcetermesztés térhódításával, melynek jellemzõi az alacsonyabb vetõmagnorma (4–6 kg/ha) dupla-, vagy tripla „gabona sortávolság”, vetési idõ kitolódása szeptember közepéig. A vetésterület egyre nagyobb arányát képezik a fajták mellett teret hódító repcehibridek, melyek extenzív viszonyok közötti eredményes termesztése nehezen elképzelhetõ. A ritkább vetéssûrûség, azaz a megnövekedett növényenkénti tenyészterület az egyes repcetövek értékét megnöveli, amit a soha nem kellõen hangsúlyozható (!) talaj-elõkészítés, valamint tápanyag-gazdálkodás, vetõmagcsávázás és az esetleges – vagy programszerû – õszi állományvédelem hivatott megalapozni. A ritkább tõszám a gyomosodás mértékét, illetve kártételét hatványozottan fokozza (õszi buja növényállomány-fejlõdésre hajlamosít, a gyökeresedést gátolja), ami már az intenzív technológiában a vegyszeres gyomirtást nélkülözhetetlenné teszi. A gyomirtás végrehajtásának a repce esetében – õszi idõszakban – három esete lehetséges: presowing (vetés elõtti, gyakran bedolgozással), preemergens (vetés után, de kelés elõtti) és posztemergens (kelés utáni kb. 2–4 lombleveles fejlettségnél). A vetés elõtti gyomirtás, különösen bedolgozással együtt indokolt lenne abban az értelemben, hogy a már a talajba 5–8 cm mélyen bedolgozott herbicid hatása biztos, csapadéktól független. Pontos kivitelezése (különösen a bedolgozás miatt), – tekintve a nyári idõjárást és a szûk hatóanyag választékot – igen nehézkes. Alkalmazható hatóanyag: trifluralin. A preemergens technológiák terjedése várható, de ez a módszer a leginkább „csapadék- és magágy-függõ”. A legtöbb hatóanyag 5–15 mm bemosó-csapadékot, illetve aprómorzsás, kertszerûen elõkészített magágyat igényel az optimális hatáshoz. Alkalmazható hatóanyagok: napropamid, dimetaklór, metazaklór, klomazon, quinmerak. A kezelés sikeressége esetén a növényállomány gyomkonkurencia nélkül fejlõdik, ami a tél beálltáig, és kitavaszodáskor sem alakul ki. A posztemergens kezelésnek túlnyomó többségében tavasszal van jelentõsége, fõleg évelõ gyomnövényekkel fertõzött táblán. Õsszel is kivitelezhetõ, ha a korábbi idõpontokban a kezelés elmaradt, de az õsz a gyomok (pl. ragadós galaj, gabona árvakelés) fejlõdésének olyan mértékben kedvez, ami a repce áttelelését veszélyezteti. Alkalmazható hatóanyagok: fluazifop-P-butil, kletodim, klopiralid, metazaklór, piklorám, quinmerak. A siker kulcsa a gyomnövények érzékeny stádiumára összpontosított idõzítés: sziklevél – 2–4 lomblevél.

Ma a repcetermesztésben már általánosan alkalmazott vetõmagcsávázás a kis vetõmagnormával vetett állományok kedvezõ keléséhez és fejlõdéséhez elengedhetetlen. A vetõmagcsávázás a repce esetében kizárólag az õszi védelem része, hatása nem húzódik át tavaszra. A kijuttatott igen kis hatóanyag mennyiség (5–30 gramm/ha) csak a csírázó és kelõfélben lévõ állományt, annak legföljebb 2–4 lombleveles fejletségéig védheti. Fõként a csírázó növényke maggal terjedõ- és a talajból fertõzõ-, illetve támadó károsítók elleni védelmét szolgálja. A csíranövényt és a kelõ növényállományt leggyakrabban a drótférgek (Elateridae), repcebolha (Psylliodes chrysocephala), repcedarázs (Athalia rosae), a keresztesvirágúak földibolhái (Phyllotreta spp.), repcegyökér-gubacsormányos (Ceutorrynchus pleurostigma), repcebecõrontó (Alternaria brassicae, A. brassicicola), fómás levélfoltosság és szárrák (Phoma lingam), repceperonoszpóra (Peronospora parasitica) károsítják. Alkalmazott rovarölõ hatóanyagok: béta-ciflutrin, imidakloprid, tiametoxam; alkalmazott gombaölõ hatóanyagok: fludioxonil, mefenoxam (metalaxyl-M), karboxin, thiram (TMTD).

Az esetek jelentõs részében a csávázás a rovarölõ hatását a növényállomány 4–6 leveles korában elveszíti, amit esetenként állománykezeléssel kell kiegészíteni, pl. repcedarázs ellen. Erre a célra számos rovarölõ szer alkalmazható: alfametrin, diklórfosz, eszfenvalerát, fenitrotion, gamma-cihalotrin, klórpirifosz, lambda-cihalotrin stb. és korai védekezés szükségességekor a kezelés összevonható az õszi posztemergens gyomirtással is. A repcetermesztés sikerességét intenzív termesztési viszonyok között a gombakórokozók is fokozottabb mértékben veszélyeztetik, és az intenzívebb tápanyag-adagolás, valamint érzékenyebb fajták és hibridek elõretörésével ennek kockázata fokozódik, különösen csapadékos, mérsékelten meleg õsz beálltával. Nyugat-Európában ezért – a humidabb klíma miatt – elterjedt az õszi, majd tavaszi fungicides állományvédelem. Hazánkban (fõként a középsõ és keleti országrészben) az aridabb klíma és a kontinentalitás fokozódásával inkább a száraz nyár vége és hidegebb téli hõmérséklet okozhat problémát, a fentebb említett tendenciák elõretörése miatti gomba-fertõzésveszély mellett. Az intenzív technológiákban mindezek miatt szükséges lehet az õszi-, illetve tavaszi fungicides állományvédelem is. Alkalmazható hatóanyagok: boszkalid, dimoxistrobin, fluszilazol, karbendazim, metkonazol, tebukonazol.

A triazol hatóanyagoknak – a szteránvázas vegyületek képzõdését gátló hatása miatt – a gibberellinképzõdést többé-kevésbé csökkentik a kétszikû növényekben, ezért pl. a repce fejlõdésében változást okoz a használatuk: a hosszanti szárnövekedést esetenként jelentõsen mérséklik, aminek következtében a szár vastagodása fokozódik. Az õszi kezelés hatására vastagabb, rövidebb tõlevélrózsa-, tavaszi kezeléskor rövidebb, elágazóbb szár fejlõdik. A hatóanyagok (fluszilazol, metkonazol, tebukonazol) csak akropetálisan (hajtásirányba) transzlokálódnak, a gyökerekbe nem jutnak, sõt hormonális egyensúlyváltozás miatt a gyökeresedést bizonyos mértékig fokozzák. Az optimális hatás kiváltásához a kezelést viszonylag korai (4–6 leveles) stádiumban kell végrehajtani. A késõbbi védekezés (legkésõbb 8–9 leveles fejlettségnél) csak magasabb dózis alkalmazásával biztosít hasonló eredményt. A szükséges rovarölõ kezeléssel esetlegesen kombinálható a fungicides állománykezelés, azonban gyomirtó szerekkel a kombinált kijuttatás általában nem ajánlott.

A repceállomány optimális fejlettsége a tél beálltakor és a vegetáció megszûnésekor: 9–11 leveles tõlevélrózsa. Ezen fenostádium eléréséhez és megtartásához nyújt segítséget a triazol hatóanyagú fungicidek tudatos alkalmazása.