Burgonya tárházak korszerû gépei és berendezései

Ennek megfelelõen a burgonya termelése, annak betakarításával nem fejezõdik be, hiszen a nagytömegû termés – ez országosan évente 500–800 ezer tonna burgonyát jelent – megfelelõ minõségû tárolásáról is gondoskodni kell. A hazai kb. 300–350 ezer tonna kapacitású, a burgonya – nagyhalmos, vagy konténerládás – téli tárolására is alkalmas, szellõztetõ rendszerekkel ellátott tárházakban (tárolóboxokban) néha 6–8 hónapig is biztosítani kell a burgonyagumók fiziológiai „szükségletét”, a tárolás anyagcsere folyamatát. A következõkben, olyan burgonyatárházi gépek és berendezések kerülnek bemutatásra, amelyek a tárolástechnika mûszaki fejlesztése szempontjából figyelemre méltók, illetve az egyes burgonyatárolók üzemeltetéséhez számításba veendõk lehetnek. Jelen összeállítás a burgonya be- és kitárolása során alkalmazott berendezésekkel foglalkozik, és nem terjed ki a tárházak szellõztetés-technikai – már beépített – berendezéseire.

A betárolási technológia vázlatos ismertetése

A burgonyatárházi gépek sokféle kivitelben és megoldásban állnak a felhasználók rendelkezésére. Mindez abból adódik, hogy a burgonya-betakarító gépektõl szállító jármûvekkel beérkezõ termény – a betakarító gép típusától, ill. kialakításától függetlenül – bizonyos mennyiségû föld-, rög-, és növényi szennyezõdést tartalmaz, amelyek eltávolításra szorulnak, illetve abból, hogy a termény a továbbiakban közvetlen értékesítésre, továbbfeldolgozásra, vagy a tárolókba kerül. Ennek megfelelõen a nyersáru feldolgozása a felhasználási célnak és a tárolási módszernek a függvénye. Amennyiben a termelõ a burgonyát betárolás nélkül közvetlenül kívánja értékesíteni, úgy a feldolgozás valamennyi mûveletét – szennyezõdések eltávolítása, a méreten aluli gumók leválasztása, osztályozás, válogatás, mérlegelés, csomagolás, zsákolás, esetleg mosás, hámozás – el kell végezni a szántóföldrõl beérkezõ nyersárun. Az így feldolgozott étkezési burgonya közvetlen, azonnali piaci értékesítésre – pl. zsákokban, zacskókban stb. – elszállítható.

A gyakorlatban – a kiépített szellõztetési rendszerekkel is ellátott tárolókban – elsõsorban nagyhalmos (ömlesztett) módon, vagy tartályládákban (konténerládákban) tárolják a burgonyát. Ennek megfelelõen betárolás elõtt a burgonyát szennyezõdés leválasztókon vezetik át, majd két frakcióra: 60 mm feletti étkezési és 60 mm alatti vetõ frakcióra bontják, s ezeket külön-külön betárolási vonalakon a tárolótérbe (tárolóboxba) szállítják. A burgonya további osztályozását, válogatását már a kitárolás idején végzik el.

A hatásos szellõztetésnek, tehát a tárolás legfontosabb munkafolyamatának alapfeltétele betárolás elõtt a burgonya földszennyezõdésektõl való megtisztítása. A gumókon és a gumók között maradó föld ugyanis a gumók közötti hézagokat kitölti és a ventilátorokkal szállított levegõ útját elzárja. Ez a jelenség általában gócokban szokott elõfordulni és a szellõzetlen burgonyában romlási gócokat hozhat létre, amelyek a tárolási veszteségeket jelentõsen megnövelhetik. Ugyancsak a tárolási veszteségek növekedésével lehet számolni, amennyiben a betárolás során, a gumók nagy esési magassága miatt azokon sérülések keletkeznek, ezért lényeges, hogy betároláskor a terményt minél kevesebb berendezésen „vezessük át” és az esési magasság minimális legyen.

A burgonya viszonylag nagy nedvességtartalmú „élõ” anyag, azt a betakarítás, terményszállítás, tárolás-elõkészítés és a betárolás során jelentõs mértékû sérülés éri, amely nem kielégítõ tárolási körülmények között romlást, apadást, ennek megfelelõen nagy veszteségeket okozhat. A veszteségeket tovább növeli még a külsõ levegõ tárolási ciklus alatti jelentõs – pl. -20°C–+20°C – összességében akár 40°C közötti hõingadozása, s az alacsony páratartalom. Ezek a veszteségek a tárolás során (akár) a 10–15%-ot is elérhetik és így az ágazat jövedelmezõségét jelentõsen csökkenthetik.

A betárolási technológiai folyamat elvi kapcsolódási vázlatát, az anyagfajták megjelölésével az 1. ábra szemlélteti.

A termény fogadása, tárolás-elõkészítése

A burgonyatárolás elõkészítése a szántóföldrõl szállító jármûvekkel beérkezõ termény fogadásával kezdõdik, amelyre különbözõ teljesítményû beépített (stabil) vagy áttelepíthetõ (mobil) fogadógaratokat alkalmaznak. A beépített fogadógaratok (pl. T-236/S) a tárház külsõ részén süllyesztve kerülnek elhelyezésre és az ömlesztett burgonya oldalra billenõs szállító jármûvekrõl történõ átvételére, tárolására, illetve feldolgozó berendezésre való továbbítására szolgálnak. A mobil fogadógaratok – igaz a beépítetteknél kisebb teljesítményûek – különbözõ kiegészítõ berendezésekkel sokoldalúan használhatók fel, és betárolás elõtt a tárházak legkedvezõbb pontjain elhelyezve a betároló vonal hosszúságát jelentõsen lecsökkenthetik. Az egyszerûbb kivitelû fogadógaratok a termény fogadása mellett föld-, és apró (méreten aluli) burgonya leválasztást is elvégeznek. Korszerû, több funkciós kivitelûek (pl. AMAC; BLUETECH; BILJSMA HERCULES; GRIMME; CITO; EKKO; FR. DEHNE, stb. cégek fogadógaratjai), amelyekhez a föld- és méreten aluli burgonyaleválasztók mellett rögtörõ hengersorok is felszerelhetõk, s a leválasztott szennyezõdéseket külön-külön szállítószalagokkal lehet eltávolítani. Néhány cég olyan fogadógaratot is kínál, amelyhez – az elõzõekben ismertetett többfunkciós berendezések mellett – egy komplett válogató asztal és méret szerinti osztályozó is hozzákapcsolható, 6 fõ (kézi munkaerõ) válogatásával a burgonya közvetlenül a tárházba, vagy a felhasználás helyére szállítható. Ilyen – komplett – felszereltségû fogadógaratja van az angol R.J. Herbert LTD-nek is, amelynek érdekessége, hogy néhány részegység cseréjével a berendezés a burgonyán kívül hagyma és sárgarépa osztályozására is alkalmazható.

Az elõzõekben felvázolt mobil fogadógaratok hátránya viszont az, hogy a szállító jármûrõl a termény csak hátra billentve üríthetõ a garatokba.

A mobil fogadógaratok feldolgozó kapacitása (teljesítménye) igen változó, az a kialakítástól és az elhelyezéstõl függõen 3–70 t/h, de akár 125 t/h is lehet.

A burgonyaosztályozás berendezései betároláskor

Az osztályozó gépek a burgonyafeldolgozó, manipuláló gépsorok egyik legfontosabb tagjai. A különbözõ osztályozó gépek mûködési elv szerinti felosztása a következõ lehet:

• osztályozás profilgörgõk (diaboló hengersorok) segítségével (pl. DEHNE, BIJLSMA HERCULES stb.);

• osztályozás haladó (forgó) láncrostával (pl. BIJLSMA HERCULES, EKKO stb.);

• osztályozás lengõ síkrostával (pl. DIJKSTRA. SKALS. stb.);

• osztályozás lengõ-haladó mozgást végzõ láncrostával (pl. JABELMANN, VISSER);

• húros osztályozás (pl. TARSUS, LOCKWOOD stb.).

A holland BIJLSMA HERCULES cég osztályozó gépe négyzet-rácsos láncos szalagok cseréjével 20–85 mm-es frakciókra képes a burgonyát 5 mm-es fokozatonként (!) szétválasztani. Az EKKO dán cég burgonyaosztályozó gépei görgõs kivitelûek, 10–18–28 t/h teljesítmények elérésére képesek. A német FORTSCHRITT a továbbfejlesztett K-728 görgõs válogató asztalát ajánlja, amely mellett 4 fõ ülve végezheti a válogatást. A görgõsor sebessége az anyagáramtól függõen 0,08–0,34 m/s között fokozatmentesen állítható, így a válogatás teljesítménye 3–6 t/h közötti lehet.

Terményszállítás, anyagmozgatás a tárházakban

Az osztályozott, méretfrakció(k)ra bontott burgonyagumók szállítására – a terménynek a tárolótérbe juttatására – különbözõ (sík- és vályús) szállítószalagok alkalmazhatók. A termény mozgatására alkalmazott berendezések lehetnek vízszintesen szállító, emelhetõen szállító, különbözõ szélességû és átadási magasságú szalagok. Ezen szalagok különféle (sík- vagy vályús, bordázott, emelhetõ, mozgatható) típusait szinte valamennyi gyártó (pl. ALEX Kft., BIJLSMA HERCULES, DOWS, FORTSCHRITT, GRIMME, HERBERT, VISSER stb.) ajánlja. Ezek mobil (áthelyezhetõ), 2–16 m hosszúságú, egybeépített vagy teleszkópos, 0–120°-ig is elfordítható gumihevederes szállítószalagok, síkban futó és vályús hevederekkel.

A szögbeállítható teleszkópos szalagok igen jól alkalmazhatók az egyes tárolóterekben, kis helyigényûek és mellettük – kézi munkaerõvel – a burgonya válogatására is lehetõség nyílik.

Az egyes berendezések szögbeállítása kézi és gépi is lehet. Szállítási teljesítményük általában 30–60 t/h közötti, de néhány típusnál a 100–120 t/h szállítási teljesítményt is elérheti.

A burgonya betárolása, halomba rakása

A betároló, halomrakó berendezések különbözõ (~ 6–20 m) hosszúságban, általában teleszkópos és (állítható) 1,5–8,2 m rakodási magasságú kivitelben készülnek (pl. AMAC, BIJLSMA HERCULES, GRIMME, CITO stb.). Lényeges, hogy ezen betároló szalagok – 0–90° közötti – oldalirányú (pásztázva terítõ) mozgást végezve, egyenletesen terítsék el a terményt. Ugyancsak lényeges, hogy halomba rakáskor a burgonya esési magassága minimális legyen, így a termény minél kisebb sérüléssel kerüljön betárolásra. A berendezéseket villanymotorokkal hajtják meg és többségük magajáró kivitelû. A gépvázak négy keréken gördülnek, amelyek közül kettõ kormányozható. A betároló szalagok lapátos kivitelûek és külön-külön villanymotorral van meghajtva a szalag, a szalagemelõ berendezés, valamint a gép mozgását biztosító járószerkezet.



A kitárolás és feldolgozás-elõkészítés technológiai folyamata

A tartós tárolás alatt, vagy azt követõen a kereskedelmi – felhasználási – igényektõl függõ idõpontban, gyakran szakaszokra bontva, kerül sor a burgonya kitárolására, feldolgozás-elõkészítésére.

Az elõzõekben ismertetett technológiának megfelelõen a 60 mm (keresztátmérõ) méretnél nagyobb étkezési burgonya kitárolása és zsákolása – zacskózása – a tárolás egész idõtartama alatt folyamatosan történhet meg. A 60 mm alatti vetõburgonyát viszont február-március hónapban, általában március közepéig szokták kitárolni (zsákolni). A tartósan tárolt burgonyát a kitárolást megelõzõen legalább 10°C hõmérsékletre fokozatosan fel kell „melegíteni”. A felmelegítés célja a kitárolás, osztályozás, válogatás és csomagolás során a gumósérülés alacsony szintentartása. A felmelegítést lassú ütemben, a burgonyahalom hõmérsékleténél 1–2°C-kal melegebb levegõvel lehet elvégezni. Ilyen szempontból a nagyhalmos (garmadás) tárolással szemben elõnyös a tartályládás (konténerládás) tárolás, mivel ilyenkor mindig csak a felhasználás – feldolgozás – igényétõl függõen, csak egy bizonyos mennyiségû burgonya felmelegítésére kerül sor.

A kitárolás gépsorának elsõ tagja a magajáró halombontó, un. garmada-felszedõ gép, amelynek munkaminõsége döntõ jelentõségû a burgonya sérülése szempontjából. Az ilyen rendszerû gépeknek nagy elõnye a mozgékonyság és a nagy (40–80 t/h) felszedési-szállítási teljesítmény.

A vetõburgonya útja a kitároló géptõl – különbözõ szállítószalagok segítségével – az osztályozó-, vagy közvetlenül a válogató berendezés(ek)hez vezethet. Amennyiben a vetõburgonyát osztályozzák: két (28–45 mm és 46–60 mm) méretfrakcióra bontják az anyagot, s azok külön-külön kerülnek a válogatóasztal(ok)ra. Osztályozásra mobil (áthelyezhetõ), valamint a válogatóasztallal egybeépített berendezések egyaránt jól alkalmazhatók, helyváltoztatásuk könnyebb és a kitároló gépsor átrendezésénél ez elõnyösebb. Az osztályozó berendezésrõl a szaporítóanyag – a frakcióknak megfelelõen – külön-külön szalagos, vagy görgõs válogatóasztalokra kerül, ahol a válogató személyzet (2–6 fõ), kézi munkaerõvel a sérült, beteg és fertõzött gumókat eltávolíthatja. A válogató berendezések közül a szalagos válogatóasztalok alkalmazása a nagyobb feldolgozási teljesítmény és a gumófertõzések továbbadásának megakadályozása szempontjából elõnyösebb mint a görgõs válogatóké, ahol viszont a gumók vizuális megfigyelésére jobb lehetõsége van a válogató személyzetnek, s a sérült/beteg (hibás) gumók teljes mértékben eltávolíthatók. A kézi válogatás után a vetõgumók zsákolhatók, tartályládákba tölthetõk, vagy ömlesztve a felhasználás helyére szállíthatók.



Az étkezési célra termelt és tárolt burgonya kitárolása az elõzõekben – a vetõburgonyánál – leírtaknak megfelelõen a halombontó-kitároló géppel kezdõdik meg. A kitárolt (60 mm-nél nagyobb keresztátmérõjû) burgonyát sík, vagy vályús, általában teleszkópos és elfordítható szögbe állítható szállítószalagokkal az egybeépített (mobil) osztályozó-válogató berendezésekre juttatják. Az osztályozást – igény szerint – általában két méretfrakcióra: 61–80 (85) mm, ill. > 81 (86) mm közötti keresztátmérõre végzik el, de ez sok esetben el is maradhat. Az osztályozást válogatás követi, ahol (a szalagos, vagy görgõs válogatóasztalokon) megtörténik a sérült/beteg, hibás gumók (és esetleges rögök, szárrészek) kiválogatása. A megtisztított, immár piackész burgonya ezután a zsákoló berendezések elõtároló tartályába, majd onnan zsákokba (necchálókba), illetve tartályládákba kerülve különbözõ anyagmozgató berendezésekkel juttatható a felhasználás helyére.

A kitárolási, feldolgozás-elõkészítési technológiai folyamatok elvi kapcsolódási vázlatát a 2. ábra szemlélteti. Természetesen az elõzõekben felvázolt mobil berendezések lehetõséget nyújtanak a helyi tárolótér körülményeihez és a felhasználási igényekhez igazodó technológiai folyamatok összekapcsolódására is.



Halombontás, garmadafelszedés kitároláskor

A burgonya 4–5 m magas, ún. nagyhalmos (ömlesztett) tárolása esetén a halom bontására, a garmada felszedésére a villanymotorokkal meghajtott, magajáró kitároló-halombontó gépek használhatók (pl. BIJLSMA HERCULES; OLDENHUIS & PRINSEN/VISSER; FR. DEHNE). Az egytengelyes futómûvel rendelkezõ, kormányozható, elõre- és hátrameneti mozgásra alkalmas járószerkezettel rendelkezõ gép szalagos garmadafelszedõ szerkezettel, billenthetõ, változtatható leadó magasságú teleszkópos szállítószalaggal rendelkezik. A gép vezérlését – a felszedõ szerkezet végénél kialakított kezelõülésbõl – külön gépkezelõ végezheti el. A felszedõszalaghoz, illetve a járószerkezethez csuklósan kapcsolódik a teleszkópos szállítószalag, amelynek hátsó része – üzem közben – görgõs támasztólábakon a tárolótér betonpadozatára támaszkodik. Ez – és természetesen a terményszállító szalag teleszkópos megoldása – lehetõvé teszi a felszedõ (orr) rész elõre-hátra történõ mozgatását, a törzscsuklós kivitel pedig akár 90°-os oldalirányú kitérést (halomba hatolást) biztosít. A mozgékony, gyors helyzetváltoztatásra képes különbözõ kitároló-halombontó gépek felszedési-, terményszállítási kapacitása 40–80 t/h közötti felszedõ szalagjaik 350–650 mm szélességûek.



Osztályozás, válogatás

A burgonya osztályozásának gépei – elsõsorban a mûködési elv vonatkozásában – az elõzõekben anyagrészben érintõlegesen már ismertetésre kerültek. Most azok az egybeépített, vagy összekapcsolható (mobil) osztályozó-válogató berendezések kerülnek bemutatásra, amelyek az egyes tárházak manipuláló tereiben elhelyezve a burgonyafeldolgozás elõkészítésében eredményesen alkalmazhatók (pl. BIJLSMA HERCULES; BLUETECH; DEHNE; DE BRUYNE; EKKO; EURO-Landmaschinen; JABELMANN; SCHOUTEN; SKALS stb.). Mint a felsorolásból látható, az ilyen berendezések különbözõ feldolgozási teljesítményû és (2–5) méretfrakcióra bontó változatait igen sok gyártó kínálja a burgonyakitárolás technológiájában. A kerekeken gördülõ, áthelyezhetõ berendezések általában három fõ részegységbõl épülnek fel, amelyek a következõk:

• lapátos elevátor a burgonya átvételére és felemelésére (elõtároló garattal);

• láncos, görgõs, vagy rostás osztályozó egység (különbözõ cserélhetõ négyzetrácsokkal, illetve lengõ síkrostákkal);

• szalagos, vagy görgõs válogatóasztal (változtatható szalag-,

illetve görgõsebességgel, terményleadó-, vagy zsákolóvéggel).



A kitároló géptõl szállítószalagon érkezõ burgonya az elevátor elõtároló garatjába hullik és a lapátos szalag – egy csúszdán keresztül – az osztályozó berendezésre juttatja a terményt. Az anyag – megkívánt – méretfrakciókra bontása itt történik meg. A rostá(ko)n áthulló, kisebb (keresztátmérõjû) méretû gumók válogatás után – szállítószalaggal – a további feldolgozás helyére szállíthatók. A felsõ rostán fennmaradt nagyobb méretû gumók szintén a válogató berendezésre kerülnek. A válogatóasztalon haladó anyagból a sérült, beteg és fertõzött gumók kézi munkaerõvel távolíthatók el. A válogatóasztal végén kialakított terményleadó csúszda (vagy zsákolófej) lehetõséget biztosít a burgonyagumók további feldolgozás-elõkészítési helyre juttatására (pl. zsákoló, csomagoló berendezés, konténerláda stb.).

A mobil osztályozó és válogató berendezések elõnyei:

• jó munkaminõség, pontos méretre való osztályozás;

• könnyen áttelepíthetõk: a manipuláló tér „legkedvezõbb” helyére telepítve a kitárolási vonal hosszúsága jelentõsen lecsökkenthetõ;

• kis (6–10 m2-es) helyigény;

• a válogató- és az osztályozó berendezések külön-külön, vagy a technológiai vonalba beépítve is üzemeltethetõk;

• egyszerû felépítésükhöz képest kedvezõ feldolgozókapacitás;

• viszonylag csekély villamosenergia-felhasználás.



Kiszerelés, zsákolás, csomagolás

A manipulálás (osztályozás + válogatás) után a kitárolt termény – a felhasználástól függõen – ömlesztett állapotban, vagy kisebb mennyiségekben kiszerelve kerülhet a felhasználás helyére. A vetõburgonyát 25–30–50 kg-os zsákos kiszerelésben, vagy – elsõsorban a saját vetõgumó-szaporítás esetén – ömlesztve használják fel. Az étkezési burgonya kiszerelt állapotban 1–2-(2,5)–5–10–(12,5)–20–25 kg-os egységekben kerül forgalomba. Az általában elterjedt csomagolóanyag: necchálós zsák, Raschel (rasel) zsák, PE-fólia, de Nyugat-Európában a papírzacskós, necchálós zacskós csomagolóanyagokat is alkalmazzák.

Az étkezési és a vetõburgonya általánosan elterjedt csomagoló gépei a félautomata és a mérlegelõ-automata zsákoló berendezések. Ezeket a berendezéseket – különbözõ csomagolóanyagok alkalmazásával – szintén sok cég (pl. AFFELDT; BIJLSMA HERCULES; MANTER; NEWTEC; EKKO; SKALS; SPANG & BRANDS; UPMAN stb.) gyártja és kínálja a felhasználók részére. Ezen berendezések között az egyszerûbb kivitelû félautomata zsákolók mellett, amelyek csomagolási teljesítménye – a csomagolt egységek tömegétõl függõen – 3–15 zsák (zacskó) percenként, a korszerû kivitelû, számítógéppel vezérelt kombinált mérlegelõ rendszerrel ellátott automata zsákoló gépek 20–45 db csomagot is képesek készíteni percenként, ami akár 30 t/h csomagolási teljesítményt biztosít. Az automata mérlegelõ-zsákoló berendezésekhez különbözõ kiegészítõ egységek (pl. neccháló záró; pneumatikus hálózáró, fóliázó; automata címkézõ, nyomtató, feliratozó; zsákelvarró stb.) is tartozhatnak, így a kiszerelt áru közvetlenül kereskedelmi forgalomba hozható.

 

Egyéb tárházi gépek, berendezések

Az eddigiekben tárgyalt anyagrészekben elsõsorban a kisebb (< 6000 t) tárolókapacitású tárházakban használt mobil gépek és berendezések kerültek bemutatásra. A nagyobb tárolókban már kiépített (stabil) be-, és kitároló gépsorok, szállító pályák, komplett osztályozó rendszerek találhatók meg, amelyek nagyobb kapacitásuk révén a betárolás idejét jelentõsen lerövidítik, s kitároláskor – a felhasználás igényétõl függõen – a kitároló rendszer kapacitását maximálisan kihasználják.

Az egyéb tárházi gépek és berendezések közül kiemelendõk, az egyre inkább elterjedésben lévõ tartályládás (konténerládás) tároláshoz kapcsolódó terménykezelõ (ládatöltõ/-ürítõ) berendezések, amelyek különbözõ kivitelekben állnak a felhasználók rendelkezésére (pl. BIJLSMA HERCULES; DOWS; HERBERT; OLDENHUIS & PRINSEN; D.T. DIJKSTRA; DEHNE; INNOKAT; SKALS stb.). A tartályládák megtöltésére szolgáló berendezéseket betároláskor a fogadógaratok terményleadó szalagok végéhez csatlakoztatják, míg kitároláskor azok az osztályozó + válogató berendezésekhez kapcsolhatók. Az automatikus ládatöltõk lehetõvé teszik, hogy a burgonya minimális esési magassággal és így szinte sérülés nélkül töltse meg a konténerládákat. Ezeknél a berendezéseknél kétoldali feltöltésre van lehetõség: oldalanként automatikus érzékelõk érzékelik a ládák telítõdését és annak megfelelõen mozgatják terményleadó szalagjaikat, vagy hidraulikusan emelik/süllyesztik a tartályládákat (pl. INNOKAT; DOWNS; HERBERT; O. & P. VISSER). Egy másik megoldásnál a feltöltõszalag két végén függõlegesen elhelyezett töltõdés érzékelõvel ellátott, elektrohidraulikusan vezérelt – lapátos elevátorok végzik a termény tartályládába juttatását (pl. BIJLSMA HERCULES, DEHNE).

Ismertek olyan kivitelek is, amikor egy lapátos emelõszalaggal juttatják a ládákba a burgonyát, s a termény sérülését a szalagvégre szerelt eséscsökkentõvel akadályozzák meg (pl. BIJLSMA HERCULES, SKALS).

A tartályládák ürítése – pl. szállítószalagra, vagy készletezõ bunkerba – mechanikus, elektro hidraulikus, vagy kombinált módon különbözõ ládaürítõ (ládafordító) berendezésekkel végezhetõ el (pl. BIJLSMA HERCULES; DEHNE; DOWNS; D.T. DIJKSTRA; INNOKAT stb.). Mint valamennyi anyagmozgatási mûveletnél az elsõdleges cél itt is a burgonya sérülésének elkerülése, minõségének megóvása. Ezért ezen berendezések kialakítása olyan, hogy ürítéskor – a ládák átfordításakor – a burgonya esési magassága minimális legyen.

Az ismertebb tárházi gépek és berendezések fõbb mûszaki adatai az 1–2. táblázatokban kerültek összefoglalásra.