Fás szárú energianövények termesztésének lehetõségei Magyarországon I.

Az elkövetkezõ években akár több százezer hektáros területen telepíthetnek ilyen ültetvényt, ezért a termesztéssel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat kétrészes cikkünkben mutatjuk be.

Magyarország energiaellátása legnagyobbrészt az országhatárokon túlról érkezõ fosszilis földgázra és kõolajra épül, ami a külföldi piacoktól való függõségünket erõsítette fel. Az utóbbi években egyre határozottabban jelenik meg a megújuló energiaforrások kiaknázásának igénye hazánkban is, ami a mezõgazdasági termelésben, a vidékfejlesztésben és az energiaszektorban egyaránt új utak keresését tette szükségessé. A biomassza energiahordózóként való hasznosítása korántsem újkeletû megoldás, azonban a korábban korlátlan mennyiségûnek vélt fosszilis energiahordozók kiszorították a piacról a biomasszát (többnyire fát). A kõolaj és földgáztartalékok kimerülésének rémképe, a klímaváltozás nyilvánvaló jelei következtében megnõtt a megújuló energiaforrások iránti érdeklõdés (szélenergia, biogáz, biodízel, bioetanol, biomassza, geotermikus energia stb.).

Magyarország teljes biomassza készlete 350–360 millió tonnára becsülhetõ, amelybõl az évente újratermelõdõ elsõdleges biomassza tömege eléri a 110 millió tonnát. Ennek a mennyiségnek a bruttó energiatartalma mintegy 1185 PJ, amely meghaladja Magyarország egész éves energiafelhasználását. Nyilvánvaló azonban, hogy az évente újratermelõdõ biomassza teljes mennyiségben nem használható fel energiatermelésre, jelentõs része élelmiszer és takarmányozási, valamint ipari feldolgozási célokat szolgál, de ide tartoznak a talajba visszakerülõ és az állattenyésztésben felhasználandó melléktermékek is. A biomassza elõállítás egyik kulcsterülete a rövid vágásfordulójú fás szárú energianövények (pl. fûz, nyár, éger stb.) termesztése, amely jelentõs mennyiségû energiaellátásra használható alapanyagot szolgáltathat a jövõben.

Az utóbbi években több hõerõmû állt át hatalmas biomassza tömeget igénylõ tüzelésre, amelyhez az alapanyagot többnyire az erdõgazdálkodás szolgáltatja. Mivel ezek az erõmûvek összességében több millió tonna biomasszát igényelnek évente biztonságos mûködésükhöz, könnyen belátható, hogy ez a mennyiség hosszú távon nem tartható fenn az erdõterületek csökkenése nélkül. A megújuló energiaforrásokból elõállítható energiatermelésre számos települési fûtõmû és energiatermelõ egység fog átállni, amely összhangban áll az Európai Unió ilyen irányú törekvéseivel. A biomassza piacán erõteljes kereslet alakult ki tehát, amely esélyt adhat hazánk és az EU-n belül túltermeléssel küzdõ mezõgazdaság számára a termékszerkezet diverzifikációjára. Számos kedvezõtlen adottságú (tartós vízborítású, belvizes, valamint gyenge termõképességû termõhelyek), ugyanakkor nagy mezõgazdasági hagyománnyal rendelkezõ területek számára munkahelyeket teremthet, növelheti a jövedelmezõséget, hozzájárulhat a vidék népességmegtartó erejének növekedéséhez, összességében a vidéki lakosság életkörülményeinek javulásához.

Energetikai ültetvények

Magyarország agroökológiai adottságai, a szántóföldi területek és az erdõsítési arányok lehetõvé teszik, hogy a megújuló energiaforrások közül a biomasszából nyert energiahányad legyen a legnagyobb. Erre a célra elsõsorban az energetikai céllal létesített ültetvények lehetnek alkalmasak, amelyeket fás szárú növényekkel telepítünk be, és több éven, illetve évtizeden keresztül szolgáltatja az alapanyagot az energiaipar számára. Az ültetvényeknek két típusát különböztethetjük meg, úgymint az újratelepítéses és a sarjaztatásos technológiát.

Újratelepítéses technológia esetén a területet gyorsan növõ fafajokkal telepítik be, amelyet 8–15 éven keresztül tartanak fenn, majd ezt követõen erdészeti módszerekkel takarítanak be, illetve készítenek elõ üzemi felhasználásra. A végvágást követõen a területet rekultiválják, alapos talajelõkészítést végeznek, majd újra történik a telepítés. Ennek a módszernek elõnye, hogy nagy az alkalmazható fafajok köre, hátránya ugyanakkor, hogy rendkívül hosszú idõ után nyerhetõ belõle alapanyag, ami elõre tervezést tesz szükségessé. A technológia sík- és dombvidéki területeken egyaránt alkalmazható, és évente mintegy 10–15 t/ha frisstömeggel számolhatunk.

A sarjaztatásos technológia alkalmazásakor gyorsan növõ, jól sarjadó, nagy hozamú fafajokat telepítenek kis térállásba. A hektáronkénti tõszám a technológiától függõen széles határok között mozoghat (10 000–50 000 tõ), ami meghatározza a kitermelést is. A kisebb tõszám többnyire 2–3 éves, míg a nagyobb tõszám 1 éves vágásfordulót (letermelési gyakoriságot) tesz lehetõvé. Ennél a módszernél 15–25 éves élettartammal és 15–40 t/ha/év frisstömeggel számolhatunk. Az utolsó betakarítás után a terület rekultiválásra szorul, ami a gyökér- és szármaradványok eltávolítását, valamint a mélymûvelést (lazítás és szántás) jelenti. Ennek a módszernek elõnye, hogy rendszeresen ad nagy mennyiségû tüzelõanyagot, termesztési és betakarítási rendszere illeszthetõ a szántóföldi növénytermesztés technológiájához, széles körben alkalmazható hagyományos szántóföldi kultúrák termesztésére, kevéssé alkalmas gyenge termõképességû talajokon.

A fás szárú energetikai ültetvények létesítéséhez alkalmazható fafajok és fajták körét Magyarországon az FVM 45/2007. sz rendelet határozza meg. Eszerint sarjaztatásos technológia csak fûz, nyár és akác esetén alkalmazható, míg az újratelepítéses módszer kiegészül más fafajokkal is (éger, kõris, tölgy, juhar, feketedió). A rendelet értelmében védett természeti területeken, valamint a védett természeti területnek nem minõsülõ Natura 2000 területen a fehér akác telepítése nem engedélyezhetõ. Fás szárú energetikai ültetvény telepítése minden esetben engedélyhez kötött, az ezzel kapcsolatos bejelentést a területileg illetékes Mezõgazdasági Szakigazgatási Hivatalhoz kell benyújtani (71/2007. sz. kormányrendelet).

Környezeti és gazdasági feltételek

Magyarország területének mintegy felén, kb. 4,5 millió hektáron folyik szántóföldi növénytermesztés. Több százezer hektárra tehetõ azon szántóterületek nagysága, ahol a jelenlegi támogatási rendszer mellett is nehezen garantálható a jövedelmezõség hagyományos növényekkel. Ezek a gyakran vízjárta, belvíz kialakulására hajlamos területek, továbbá a kis termõhelyi értékszámú, szélsõséges víz- és tápanyag-gazdálkodású, többnyire homok vagy homokos vályog fizikai féleségû talajok. Mivel ezek a termõhelyek általában a társadalmilag és gazdaságilag egyaránt elmaradottabb térségekben találhatóak, ezért a jövõben is alapvetõ szerepe lesz a mezõgazdaságnak, a termelésbõl való kivonás, vagy mûvelési ág váltás (pl. szántóról gyepre, vagy erdõre) sem jelenthet megoldást. A fás szárú energetikai ültetvények létesítése a vidék népességének megõrzése és a lakosság számára jövedelmezõ mezõgazdasági ág lehet a jövõben. Általánosságban érvényes a megállapítás, hogy a gyorsnövésû fafajok termesztésére hazánkban valamennyi mezõgazdasági mûvelésre használt talaj megfelelõ. Mivel e fafajok többnyire a kedvezõtlen termõhelyi adottságokat is elviselik, ezért olyan belvizes, illetve ártéri területeken is telepíthetõk, ahol más mezõgazdasági növények nem élnek meg. Egyes növények (pl. fûzfafajták) kifejezetten száraz, aszályra hajló körülmények között is biztonsággal termeszthetõk. Magyarország szántóterületének mintegy 60%-a erózióra vagy deflációra hajlamos, ezeken a területeken rövid vágásfordulójú ültetvények telepítésével kiváló a talajvédõ hatás, mivel csaknem egész éves talajfedettség érhetõ el. A talaj pH értéke lehetõleg 5,5 és 7,2 közé essen.

Az energetikai célra termesztett fás szárú növények általában a szélsõséges idõjárást is elviselik, azonban legnagyobb biomassza tömeget kedvezõ idõjárási feltételek mellett remélhetünk. A legkritikusabb idõjárási elem a hõmérséklet, – ebbõl a szempontból a hazai feltételek megfelelõek –, valamint a csapadékmennyiség. Többnyire 500–600 mm csapadékra van szükség e növények kiegyenlített fejlõdéséhez, azonban már 300–400 mm csapadékú évjáratokban is nagy tömeget produkálnak. Különösen fontos azonban a telepítés évében a kiegyenlített vízellátás, mert a növények a kezdeti fejlõdés során érzékenyebbek az aszályos idõszakokra. A második évtõl kezdõdõen már a mélyebb rétegekbõl is képesek a nedvesség jó hatásfokú hasznosítására, mivel gyökérzónájuk egészen más, mint a lágyszárú szántóföldi növényeké. Hosszú távon azzal lehet számolni, hogy hazánkban akár 300 000–400 000 hektáron is létesülhetnek rövid vágásfordulójú fás szárú ültetvények.

A fás szárú energianövények telepítésének környezeti feltételei mellett elengedhetetlen a gazdasági környezet alapos ismerete, vagyis a felvevõpiac feltérképezése. Biztonsággal ott érdemes e növények termesztésével foglalkozni, ahol legfeljebb 50–80 km-es körzetben az aprítékot igénylõ energiaelõállító szektor is megjelenik. A hõerõmûvek mellett egyre több önkormányzat hõenergia-elõállítását részben vagy egészben a biomasszára kívánja alapozni, ami rövidesen az egész ország területén biztos piacot jelent a fás szárú ültetvényekrõl lekerülõ aprítéknak. A termelés indításával egyidõben célszerû a termeltetési szerzõdések megkötése is a felhasználókkal, ami a termelõ számára nagyfokú védelmet és biztonságot jelent.

A Szent István Egyetem Növénytermesztési Intézetében kiemelt kutatási témaként kezeljük a fás szárú energianövények technológiafejlesztését. Több, a területen érdekelt gazdasági társasággal közösen indított program keretében vizsgáljuk fûz és nyárfafajtáknál az optimális tõszámot, a különbözõ termõhelyekre javasolható fajokat és fajtákat (kísérletek négy termõtájon), a tápanyag-gazdálkodás, a növényvédelem korszerûsítését, szerves eredetû hulladékokból elõállított komposzt kijuttatási technológiáit, hatását a talajra és a növények fejlõdésére, az apríték logisztikai kérdéseit, az egyes technológiák gazdaságossági mutatóit.