Csávázással a talajlakó kártevõk ellen

A vetõmagcsávázás fogalma hosszú ideig csupán a csírakori kórokozók elleni védelmet jelentette a gazdák szóhasználatában. A csávázószerek hatóanyag-választéka is kezdetben a gombaölõ szerekbõl került ki, kronologikusan a rézgálictól kezdve a korszerûbb felszívódó hatóanyagok skálájáig. Egyik másik gombaölõ szer ugyan a talajlakó kártevõk ellen is biztosított valamilyen kevéssé mérhetõ hatást már csak a kémiai anyag természetidegen szagának riasztó tulajdonsága miatt is, de a magasabb mûtrágya adagok s a kártevõk gyors alkalmazkodó képessége ezt a halvány repellenciát rövid idõ alatt semlegesítette. Néhány kultúra iparszerû termelési szinten történõ termesztése azonban rávezette a kutatás-fejlesztésben dolgozó szakemberek programjainak irányultságát, hogy a talajlakó kártevõk elleni vegyszeres védelemben a talajéletet kevésbé romboló, környezetkímélõ megoldásokat keressenek. A rovarölõ szeres vetõmagcsávázás látszott az egyik lehetséges – ha nem is a hagyományos talajfertõtlenítéssel egyenértékû, de a csíra, illetve fiatal növény kezdeti fejlõdésének védelmét szolgáló – megoldásnak.

Az inszekticides vetõmagcsávázás hazai újkori történetében az elsõ ilyen készítmény a Terra-tox márkanevû kombinált hatóanyagú csávázószer volt. A két hatóanyag egyike az azóta hazánkban is betiltott lindán, míg a kombinációs partnere az endoszulfán volt. A perzisztens, azaz hosszú hatástartamú lindán kivárta a talaj mélyebb rétegeibõl feljövõ kártevõket, ráadásul erõs repellens hatása is még hozzájárult a kártételük mérsékléséhez. A csávázószer népszerûségét akkortájt a gyakorlatban az õszi búza vetések egyik kellemetlen ellenségeként számon tartott gabonafutrinka lárvája, közismert nevén a csócsároló kártételének jelentõs emelkedése hozta meg, hiszen számos gazdaságban rákényszerültek búza után ismét búzát vetni. Ilyen területeken a felszaporodott csócsároló ellen látványos eredményeket hozott az említett kombináció.

Az igazi megoldást azonban a felszívódó hatóanyagok alkalmazásának csávázószerré formálása kínálta. Hiszen ha a hatóanyag – felszívódva – már nem mosódhat le a mag felszínérõl, sõt esetenként – transzlokálódik és még a csíranövénybe is eljut, a kártevõnek minimálisra csökken az esélye, hogy benne komoly pusztítást okozzon.

Bepillantás a csávázószer formálás mûhelytitkaiba

Mielõtt az inszekticides csávázószereket részletesen is áttekintenénk, ismerkedjünk meg milyen formulációs kritériumoknak kell eleget tenni egy ilyen csávázószernek, hogy az a gyakorlati felhasználásba kerülhessen. Gyorsan hozzáteszem, hogy ezek a feltételek egyben szinte valamennyi csávázószer termékké formálásának feltételei is.

Melyek ezek?

Az elsõ s talán a legfontosabb, hogy a hatóanyagnak az alkalmazott hatékony adagban semmilyen csírakárosító hatása nem lehet. Ennek elõzetesen igazolódnia kell a laboratóriumi és a szabadföldi kisparcellás kísérletekben. Azt könnyû belátni, hogy ez a kritérium a mag felületén megtapadó s a talajnedvesség hatására aktiválódó hatóanyagok esetében mindig könnyebben teljesíthetõ feltétel, mint a felszívódó, a mag védõburkául szolgáló héj alá is bejutó anyagok esetében. A fungicid s inszekticid hatóanyagok közötti különbség pedig sokszor meghatározó lehet a hatóanyagot hordozó segédanyagok összeválogatásakor is. Elég ha csak arra, a hatóanyag kombinációk készítése során sokszor meglepõ tapasztalatra gondolunk, amikor a kémiai anyagok kölcsönhatása szinergista vagy antagonista tulajdonságokban nyilvánul meg, azaz felerõsíti vagy gyengíti a külön-külön már megismert s kísérletileg kimért hatékonyságuk mértékét. A késztermék ilyen irányú tesztelése tehát az elsõ meghatározó vizsgálata kell legyen a sokszor már a szántóföldi permetezési gyakorlatból ismert hatékonyságú rovarölõ szer csávázószerré formálásának.

A kezelt mag csírakárosító tulajdonsága azonban összetett mérési és értékelési feladat, hiszen ebbe a fogalomkörbe tartozik a csírázási százalék megõrzése, a mag-vigor, a csírázási erély s más vetõmag értékmérõ tulajdonság figyelembevétele is.

A rovarölõ hatóanyagú csávázószerek használata során számtalanszor felmerülõ igény a termék kombinálhatósága más gombaölõ csávázószerekkel, vagy a rétegelhetõség biztosítása, ami azt jelenti, hogy egy már gombaölõ hatóanyagú csávázószerrel kezelt mag felületére egy újabb rovarölõ hatóanyagú csávázószert lehessen felhordani. Ennek a szerformálási feladatnak azonban a gyakorlatban alkalmazott csávázógépek mûszaki technikai képességei is jelentõs befolyásoló tényezõi lehetnek. Engedtessék meg, hogy itt röviden felidézzem azt a csávázószer formálásban, a maga idejében jelentõs állomásként számon tartott pillanatot, amikor az IKR vetõmagüzemében elõször sikerült két csávázószert egymást követõen felhordani a mag felületére az elõírt adagban anélkül, hogy a második kezelés az elsõ réteget leoldotta volna. Azaz nem jelentek meg a nagyító alatt látható apró csávázószer hurkácskák, mint az más csávázószer formulációk esetében rendre megtörtént. Akkor ezt az inkrusztálási technikát ugyan már sok helyen leírták, szakmai tájékoztatókon bemutatták, csak az elméletet a gyakorlat nem követte s nem volt képes azt igazolni a legjobb mûszaki feltételek mellett sem. Történt mindez húsz évvel ezelõtt, amikor még a gazdaságok növényvédõs szakemberei a táblák ismeretében döntötték el, hogy melyiken milyen kártételre számítva válasszák meg a szükséges védekezést, illetve a vetõmag kezelést.

A csávázószerré formálás kritériuma között nem kevésbé fontos tulajdonság a mag felületére tapadás s az egyenletes borítottság biztosítása sem, amely döntõen a segédanyag rendszer kidolgozásán múlik. A magról való leporlás megakadályozása, a minél jobb fedettség mellett azonban nem lehet befolyással a mag élettevékenységére, azaz a vízfelvételét, lélegzését nem akadályozhatja, hiszen akkor a készítmény ezzel a mag csírázási tulajdonságait rontaná.

A csávázószer színezése is számon tartott követelmény, mert sok gazda nem elégszik meg a vetõmag minõsítõ okmányok adataival, de szemével is minõsíti a csávázást, amikor az egyenetlenül borított, foltosan fedett magot kifogásolja. Ide is kívánkozik egy megjegyzés, hogy a gyári készítmények esetenként gyengébb színintenzitását külön többletfesték adagolásával sem tanácsos fokozni, mert az ismeretlen kémiai kompatibilitási reakciókkal könnyen leronthatjuk a vetõmag csírázási tulajdonságait. Ugyanis egy, a mindennapi gyakorlatban gyakran használt ételfesték is képes kellemetlen meglepetéseket okozni ezen a téren, még ha ezt a színezéket a nyári melegben gyakorta nyalogatjuk a fagylaltokban.

A formálási fogások összefoglalásaként ezért újfent azt a retro hangulatú régen kikopott hirdetést idézném ide, miszerint „cipõt a cipõboltból” – azaz „csávázzunk csávázószerrel!” Ennek a magyarázatra sem szoruló felhívásnak tehát az lenne az üzenete, hogy ne gombaölõ vagy rovarölõ permetezõ

szerekkel próbáljuk helyettesíteni az akár hasonló, vagy azonos hatóanyag-tartalmú csávázószereket, mert – mint láthattuk – a permetezõszerek segédanyagai egészen más szempontok szerint kerülnek összeválogatásra, hiszen nem a magok felületén kell teljesíteniük a fent felsorolt kívánalmakat. A vetõmag kezelése pedig szinte védõoltásként kell érvényesüljön, amely sokszor megalapozza a késõbbi növényvédelmi eljárásokat is.

Inszekticidek a csávázószerben

A rovarölõ hatóanyagú csávázószerek kidolgozása azzal a csábító környezetbarát tulajdonsággal kecsegtette a kutatókat, hogy a szántóföldi termesztésben alkalmazott talajfertõtlenítõ eljárásokat erre a talajéletre nézve lényegesen kisebb kémiai terhelést jelentõ megoldásra cseréljék le. Kezdetben a kontakt hatóanyagokkal ezt a célkitûzést nem sikerült teljesíteni. A termelési gyakorlat ezért elsõsorban a sûrû tõállományú kultúrákban – mint pl. kalászosok – tudta alkalmazni ezeket a készítményeket. Rövidesen megjelentek a felszívódó hatóanyagú inszekticidek is a csávázószer választékban – igaz remélt használati értéküknél magasabb áron. Tekintsük át hogyan alakult ez a választék napjainkra!

A csávázószerek rovarölõ hatóanyagait – hasonlóan mint a gombaölõ szereknél – két nagy csoportra oszthatjuk, kontakt és felszívódó hatóanyagú készítményekre. A kontakt hatóanyagú készítmények körében a lassú, vagy fékezett lebomlású piretroidok jutottak szerephez, míg a megbízhatóbb hatásúaknak tartott szisztemikus hatóanyagú csávázószerek a hektáronként alacsonyabb vetõmag mennyiséggel vethetõ – pl. repce, kukorica – kultúrákban kaptak nagyobb felhasználási területet.

A készítményeket két táblázatban foglaltam össze, a csávázószerek gyártóinak, illetve forgalomba hozó cégeiknek nevével együtt, amelyekrõl internetes honlapjukon a részletesebb tudnivalók is megtalálhatók.



Összefoglalásként

Viszonylag rövid idõ alatt látványosan felszaporodtak a magra felvihetõ inszekticides csávázószerek, de azt nem lehet nem észrevenni, hogy éppen az említett vetõmag élettani tulajdonságok megõrzése érdekében mennyivel pontosabb adagolásukra van szükség. A hatóanyag, vagy késztermék mennyiségét már sokszor nem vetõmag tonnánként, hanem magra mérve adja meg a felhasználási utasítás. Ilyen dózisok betartásához pedig precíziós technikára, igen nagy pontossággal dolgozó csávázó gépekre van szükség. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a kukoricához, napraforgóhoz és az õszi káposztarepcéhez hasonlóan a vetõmagok csávázását jól felszerelt vetõmagüzemekben kell elvégezni, elvégeztetni. Napjaink kérdése, hogy a kalászosok – amelyek termesztésében sajnos igen nagy a visszavetett, nem fémzárolt, azaz nem ellenõrzött magok hányada – mikor kerülnek az említett kultúrák mintájára a vetõmagüzemek termékpályájára. Ennek a döntésnek – úgy vélem – hamarosan nem csupán a házilagos gazdaságossági számítások képezik majd az alapját, hanem azok a kártevõk amelyek a termesztés biztonságát veszélyeztetve rákényszerítik a gazdát, hogy ezt az utat válassza. Mire gondolok? Egy példaként: a kalászosokban is egyre jobban terjedõ vírusbetegségekre, amelyek hordozói s terjesztõi a levéltetvek. Ellenük pedig a felszívódó rovarölõ csávázószerek egyszerû, környezetkímélõ megoldást nyújthatnak. Egyre szélsõségesebb idõjárásunk is erre figyelmeztet, a globális felmelegedést elõrejelzõk nyomatékosító próféciáit nem is emlegetve. Míg a GMO majd egyszer a kellõ biztonság garanciájával ezt a kérdést is meg nem oldja.