Napjaink gazdasági helyzetében egyre nagyobb szerephez jutnak az eddig – méltatlanul – háttérbe szorult, ún. alternatív abraktakarmány-elõkészítési és tartósítási módszerek.
Mivel hazánk éghajlati viszonyai miatt a tejelõtehén-tartás elsõsorban kukoricára alapozott, ezért a szemes termények tartósításának legnagyobb volumene is a kukorica tartósítása. Ez a közelmúltig szinte kizárólag csak szárításos eljárással történt.
Alternatívaként csak a közelmúltban kezdett elterjedni tartósítási technológia: a szemes termények szerves savakkal történõ tartósítása. Abban az esetben, ha a gazdasági elõnyök mellett az így konzervált abraktakarmányok élettani elõnyeit is figyelembe vesszük, biztosak lehetünk benne, hogy hatékonyabb és jobb eljárás az eddig elterjedt szárítással szemben.
Az elsõként felmerülõ kérdés: miért kell konzerválni a szemestakarmányokat? A válasz egyszerû: mert az eltérõ érettségi állapotban és nedvességtartalommal betakarított szemes termények tápanyagtartalmát és minõségét hosszú idõre meg kell õriznünk. A 14%-nál magasabb nedvességtartalommal betakarított terméseknél a tárolás során magas táplálóanyagtartalom-veszteséggel (elsõsorban szénhidrát) és a minõség nagymértékû romlásával számolhatunk (toxinképzõdés). Kézenfekvõ tehát, hogy a konzerválás célja: megakadályozni a hasznos tápanyag lebomlását, gátolni a toxinképzõdést.
A szárításos technológia ezt a vízkészlet csökkentésével oldotta meg. Ennek a módszernek hátránya azonban, hogy csak egyenletes nedvességtartalom mellett hatékony, valamint nagy veszteségekkel jár, és az emészthetõség is romlik.
Szerves savakkal történõ tartósítás esetén az eredeti nedvességtartalom megtartása mellett a káros mikroorganizmusok gátlása kémiai úton történik. Nem igényel nagyobb beruházást, a meglévõ tárolókapacitások jobban kihasználhatóak.
Kémiai konzerválásra leggyakrabban propionsav használatos, optimális mikrobagátló hatása és alacsony piaci ára miatt. Hátránya ugyanakkor, hogy a propionsav erõsen korrozív hatású, a takarmánytároló és elõkészítõ berendezéseket rövid idõ alatt erõsen rongálja.
A biztonságos takarmányhigiénia, a költséghatékonyság és a negatív tulajdonságok kiküszöbölése ösztönözte a SANO-t arra, hogy kifejlessze a legoptimálisabb megoldást: a SANO AMPROSAN-t.
Az Amprosan egy speciális hatóanyag kombináció, mely a propionsavat ammóniumos só formájában tartalmazza (64% ammónium-propionát, aktív propionsavval és 12% ammóniával). Ez a kémiai forma nem korrozív, így nem rongálja a technológiai elemeket, ráadásul nem okoz plusz savterhelést a bendõben. Az ezzel az eljárással kezelt szemes terményeket alacsonyabb toxintartalom mellett magasabb és jobban emészthetõ tápanyagtartalom jellemzi, és biztonságosabban tárolható. Gazdaságilag meghatározó tényezõ, hogy az Amprosan-os kezelés költsége kb. 40–50%-a a szárításos eljárásénak
A jelenlegi gazdasági helyzetben törekednünk kell a teljesítmény maximalizálásán kívül a költségek minimalizálására is.
SANO Amprosan – alternatíva a biztos jövõért...
Rabi Zsolt