HACCP elvek alkalmazása az istállóhigiénia területén

Az egész stratégia egy rendszert képez, amely a következõ lépésekbõl állhat össze:



1. Az állatállományt veszélyeztetõ kórokozók meghatározása

A folyamatos állatorvosi ellenõrzések, az élõ és elhullott állatok klinikai és laboratóriumi vizsgálatai, a környék járványügyi helyzete, a megelõzõ idõszakokban elõforduló betegségek általában elég támpontot adnak arra nézve, hogy milyen kórokozók behurcolása és elszaporodása ellen kell védekeznünk.

A kórokozók ellenálló képessége a különbözõ fertõtlenítõ hatóanyagokkal szemben nagyon különbözõ. Érdemes ezért olyan gyári készítményt használni, amelyek összetételét kémikusok optimalizálták, független hatóságok mikrobiológiailag teszteltek, méghozzá a gyakorlati körülményeknek leginkább megfelelõen. Ilyenek, a Magyarországon is törzskönyvezett Germicidan FF, és Germicidan Iodes fertõtlenítõ készítmények az Anti-Germ cégtõl, amelyek bizonyítottan hatékonyak még a legellenállóbb mikroorganizmusokhoz tartozó burok nélküli vírusok ellen is (pl. Gumboro-, Parvo-, és Circo vírusok).



2. A fertõzésveszélyes helyek (Critical Control Points) meghatározása

Az állattartó telepek vonatkozásában itt általában a következõ helyek szerepét kell megvizsgálni:

3. A fertõzési nyomás határértékeinek mérése és meghatározása

A könnyebb kivitelezhetõség érdekében általában nem a kórokozók, hanem az összes aerob csírák számát határozzák meg 1 cm2 felületre vonatkoztatva. Az értékelhetõség alapja az a feltételezés, hogy ha sikerül csökkenteni az össz csíraszámot, a jóval kisebb számban jelenlévõ kórokozók száma is csökken. Ez persze csak akkor lesz igaz, ha megfelelõen széles hatásspektrumú fertõtlenítõ szereket (pl. Germicidan FF, és Germicidan Iodes) használunk.



4. Monitoring

Az Állategészségügyi Intézetek adnak a mintavételekhez tamponokat és oldatokat, amelyben a tamponminta biztonságosan a laboratóriumba küldhetõ. Hogy a véletlen szerepét csökkentsük, legalább 30 mintát érdemes venni ólanként.

Az eredmények rendkívül eltérõek lehetnek az eredeti, tisztítás elõtti kiindulási csíraszám és a fertõtlenített felületek minõsége szerint. Célszerû tehát a következõ négy mintavételi csoportot felállítani a következõk szerint:

• beton padozat, falak, lábazatok

• erõsen porózus felületek, pl. fa (de ilyen lehet a rossz állapotú beton is!)

• berendezések (etetõk, itatók, szellõzõk)

• mozgatható berendezések (pl. etetõ kocsik)



Az eredményességet szintén befolyásolhatja még a környezeti hõmérséklet, a felhasznált anyagok hatékonysága, koncentrációja, és a behatási idõ. A laboratóriumok is különbözõ eljárásokat alkalmaznak, különbözõ hatékonysággal.

Ezért az eredmények leginkább a telep saját, korábbi eredményeivel összehasonlíthatóak, ha a megfelelõ számú mintákat mindig ugyanazokról a kritikus helyekrõl veszik, hasonló módszerrel és körülmények között, és ugyanabban a laboratóriumban vizsgáltatják.

Átlagos viszonyítási alapként azért a következõ össz csíraszám értékeket érdemes figyelembe venni, mint elérendõ célt a fertõtlenítés után:

5. Korrekció

Amennyiben elégtelen a fertõtlenítés utáni eredmény, vagy a korábbi saját vizsgálati értékeinkhez viszonyítva romlás következett be, meg kell ismételni a fertõtlenítést, különös tekintettel a következõ tényezõkre:

• egyes szereknél a használati utasításban megadott oldat-koncentrációk lehet, hogy túl optimális laboratóriumi körülmények között lettek meghatározva, erõsebb szennyezõanyag-terhelésnél, kemény víz esetén, vagy alacsonyabb hõmérsékleten nagyobb koncentrációjú fertõtlenítõ oldat alkalmazására lenne szükség;

• használjunk olyan készítményeket (pl. Germicidan FF plus), amelyek laboratóriumi tesztjei a gyakorlati feltételeket leginkább megközelítõ módszer szerint készültek. Ilyen a német állatorvosi társaság – DVG – mikrobiológiai vizsgálati protokollja, ahol nemcsak szuszpenziós teszteket, hanem ún. csírahordozásos teszteket is végeznek. Itt a fertõtlenítõ szernek nemcsak a mikroorganizmusokat teljesen körülvevõ oldatban kell hatnia, hanem a különbözõ felületekre rászáradt és beszívódott csírákat is el kell pusztítania;

• a leggyakoribb hiba az istállók fertõtlenítésénél, hogy elõtte nem tisztítják meg a felületeket hatékony, detergenseket is tartalmazó tisztító szerekkel. Még a szerves anyagok jelenlétére kevésbé érzékeny készítmények (pl. Germicidan FF plus) esetében is sokkal jobb eredményt kapunk, ha a szemmel nem mindig látható szennyezõdéseket is elõzetesen lemossuk. A tiszta víz nem elegendõ ehhez, mint ahogy a zsíros tányérok elmosogatásához sem. Az Anti-Germ cég széles választékát nyújtja a szennyezõdés típusának legmegfelelõbb tisztító szereknek (Ferropurin, SR C 50, SR S 15, Sintex).



6. Dokumentálás

A higiéniai intézkedések dokumentálása nem felesleges adminisztráció. A felhasznált anyagok adatai, az alkalmazás körülményei, a mikrobiológiai eredmények feljegyzése lehetõséget adnak az intézkedések hatékonyságának ellenõrzésére és folyamatos javítására.

Dr. Sághy Tibor állatorvos

Értékesítési és Technológiai Menedzser,

Anti-Germ Austria