DDGS a sertéstakarmányozásban

A szénhidrátokból fermentációs úton nyert alkohol, mint lehetséges üzemanyag kiegészítõ néhány országban már a mindennapi gyakorlat része, de igazi lendületet a folyamat az utóbbi hónapokban kapott. Az USA a jelenlegi 3,4 millió tonnás termelés 5 éven belüli duplázódásával számol, és az EU is irányelvet fogalmazott meg az alkohol üzemanyagként való felhasználásának növelésére. Hazánkban is több üzem kezdi meg ez irányú termelését. A bioetanol elõállítás leggyakoribb alapanyaga jelenleg a kukorica.

 

A kukoricából az etanoltermelés mellett durván azonos mennyiségû CO2 és DDGS képzõdik. Jelen írásomban a közel egyharmadnyi mennyiségben keletkezõ DDGS sertéstakarmányozásban való felhasználhatóságát foglalom össze. Az ipari célú keresletnövekedés árfelhajtó hatásával, a takarmánypiacról kivont kukorica helyettesítésének kérdéseivel és a környezeti hatásokkal ezen cikk keretein belül nem kívánok foglalkozni.

A DDGS gyártás során a kukorica darálás után fõzésre, majd az elvégzett feltárás után erjesztésre kerül. A visszamaradt anyagot ezután centrifugálják és nedvesen kiszállítják vagy szárítják és így alakul ki a szárított szeszipari szemes melléktermék, amihez több kevesebb fermentációs szirupot visszadolgoznak (DDGS). A kiinduló alapanyagban lévõ különbségek valamint az ipari eljárásban esetenként eltérõ lépései a keletkezõ melléktermék beltartalmát, illetve minõségét nagyban befolyásolhatja. Ez utóbbi például erõsen függ a szárítási folyamattól. A régebbi gyártóvonalak szárítási eljárása után kapott mély barna termék emészthetõsége monogasztrikus állatokban nagyban elmarad az aranysárga színû új eljárással gyártott termékétõl és a termék füstös égett szaga is minõségromlást sejtet. A keletkezõ DDGS minõsége, beltartalma és emészthetõsége gyártóhelyenként változik.

A DDGS általában mint viszonylag magas fehérjetartalmú energiahordozó jön számításba, de magas rosttartalmának és a benne található viszonylag kevés lizinnek és ez utóbbi gyenge emészthetõségének érdemes figyelmet szentelni a sertéstakarmányok készítése során. Magas kéntartama esetenként a felhasználás korlátját is jelentheti. Többnyire magas a benne található foszfor mennyisége és ez meglehetõsen nagy hatékonysággal hasznosul. Sok esetben számolnunk kell a telítetlen zsírsavak emelt mennyiségének hatásaival is. Hátrányos tulajdonságaként kell kezelni esetleges mycotoxin tartalmát, mert a szántóföldi és raktári gombák melléktermékei a gyártás során nem távoznak vagy bomlanak el, hanem koncentráltan jelenhetnek meg a végtermékben. A DDGS értékét energiatartalma erõsen befolyásolja. Ez függ a termék nedvességtartalmától, a nem fermentált maradék keményítõ és cukrok mennyiségétõl, a végtermék zsírtartalmától és a benne található rostfrakció mennyiségétõl és minõségétõl is.

A fentiek miatt általánosan alkalmazható beltartalmi táblázat nem adható, hiszen gyártóhelyenként eltérõ mutatók jellemezhetik a terméket. Javasolt mindenképpen az alapos minõségi és beltartalmi kontroll, melynek alapján a jó minõségû termékbõl korcsoporttól függõen 30% felsõ bedolgozási határig is el lehet menni. Sertéseknél már ennél a bedolgozásnál is több kutató kisebb takarmányfelvételt és csökkent napi testtömeg-gyarapodást regisztrált, mások csupán a húsminõség változásaira hívták fel a figyelmet.

Vállalatunk az AGRO-KOMPLEX C. S. ZRT. szakemberei a közelmúltban összegezték az anyacégünk, a PROVIMI világszerte összegyûlt gyakorlati tapasztalatait, és a területen célzottan végzett kísérleti eredményeit. Az így összegyûlt ismeretanyag erõs alapot ad, hogy a jövõben egyre nagyobb mennyiségben megjelenõ alapanyag hatékony, szakmailag helytálló felhasználását vásárlóink körében tanácsainkkal is segítsük. Kérdése esetén keresse szakembereinket, akik készséggel állnak rendelkezésükre.

 

Dr. Nochta Imre