A 2004-es, 2005-ös és 2006-os évek bõséges, néha túlzott csapadék ellátása elnyomta a kukoricatermelõk aszálytól való félelmét.
2006 õszétõl kezdve azonban látni lehetett, hogy az átlaghõmérséklet 2–3 fokkal meghaladta a sokéves átlagot, míg a lehullott csapadék mennyisége a szokásos felét sem érte el. A jelenlegi állapotokat látva felvetõdik, hogy miképpen lehet elkerülni a jövõben egy hasonló katasztrofális évet.
A Pioneer nemesítésének a terméspotenciál növelése mellett az egyik legfontosabb feladata a szárazságtûrés fokozása évtizedek óta. A kutatások mind a virágzáskori, mind pedig a szemkitelítõdéskori aszálytûrést folyamatosan javították. Ennek eredményeként aszályos körülmények között az egységnyi mennyiségû csapadékból megtermelt kukorica mennyisége folyamatosan növekszik a Pioneer hibridjeinél – 1. ábra.
Ennek a munkának az eredménye a mindennapi termesztési gyakorlatban, hazánkban is szemmel látható. A Pioneer hibridjei a korábbi években többször tettek tanúbizonyságot kiváló stressztûrõ képességükrõl. Az idei katasztrofális aszályban is jól látható volt, hogy minden olyan termõhelyen, ahol a növény képes volt eljutni a virágzásig, a Pioneer hibridek korán virágoztak és a lehetõségekhez képest a lehetõ legjobban termékenyültek. A virágzást követõ 40 °C-os hõségben a hibridek elkezdtek felégni. Ekkor még egyértelmûbben elkülönült néhány kiváló aszálytûrõ képességû Pioneer hibrid minden más hibridtõl. A PR38R92, a PR38V45, a PR38A24, a Reseda, A Ribera, a PR37N01, PR37Y12, PR37F73, PR36D79, PR36K67 és a PR35F38 szinte minden helyen jelentõsen zöldebb maradt, mint bármely más hibrid.
Ezek a hibridek képesek voltak a felsõ leveleket zölden megõrizni a Dunántúlra augusztus elején megérkezett csapadékig és a szem kitelítõdéséhez ezt a csapadékot fel tudták használni. Ennek köszönhetõen a megtermékenyült csövek szépen kiteltek és jó minõségû, magas ezerszem tömegû terméssel hálálják meg a termelõk bizalmát. Ez a szemkitelítõdésbõl eredõ plusz terméselõny 500–1000 kg/ha lehet termõhelytõl függõen (200 mag/csõ átlag és 60 000 tõszám esetén 50 gramm ezermag tömeg elõny 600 kg terméselõnynek felel meg, 250 mag/csõ és 72 000 tõ esetén az 50 gramm ezermag tömeg elõny 1 tonna terméselõnyt jelent). Pénzben kifejezve: 30–50 ezer Ft/ha árbevétel elõnyt jelent.
Különösen jól láthatóak ezek a különbségek a fajtabemutatóknál. A Pioneer országszerte kitáblázta bemutató sorait, tudva, hogy egy ilyen évjáratban sokkal fontosabb a termelõk számára a hibridek teljesítményének ismerete, mint a csapadékos, minden hibrid számára jó években. Ezt rajtunk kívül kevesen tették meg. A 2. képen jól látszik, hogy mások miért nem merték követni a Pioneer példáját.
Mit lehet azért tenni, hogy egy hasonló aszályban mérsékelhessük a terméscsökkenést?
• Olyan genetikát válasszunk, mely aszályos évjáratokban bizonyította stressztûrõ képességét.
• A korai vetés szinte minden esetben segít a vegetációs csapadék jobb kihasználásában, a virágzáskori stressz csökkentésében.
• A talaj forgatás nélküli, lazításos mûvelése nedvességet õriz meg és javíthatja a talajok kapilláris vízemelõ képességét.
• A kiegyensúlyozott tápanyag ellátás – a megfelelõ kálium és foszfor mûtrágya mennyisége – szinte minden esetben jelentõsen javítja az aszálytûrõ képességet.
• Hatékony gyomirtással segíthetjük a kukorica gyors korai fejlõdését, csökkenthetjük a talaj nedvességéért a gyomokkal folytatott versenyt.
Zöldszáron érés és az aszálytûrés összefüggése
A korábbi években is kiemelt szerepet kapott a Pioneer-nál a zöldszáron érõ hibridek nemesítése. Ez a tulajdonság azt jelenti, hogy a kukorica az éréscsoportjának megfelelõ hõösszeg elérése után nem hirtelen szárad le és hal el, hanem fokozatosan, aktívan, a még élõ növény a biológiai folyamataival is párologtatja a vizet a szemtermésbõl, tehát tovább zöld marad. Egyébként a zöldszáron érés volt a „felelõs” Pioneer hibridek 2006-ban tapasztalt jobb vízleadásáért is.
Az idei évben az átlag feletti hõmérséklet és a szárazság következtében augusztus elejére már rengeteg kukorica elszáradt, a zöldszáron érõ Pioneer hibridek azonban ezt a szélsõséges körülményt több élõ levél megtartásával vészelték át. A késõn jövõ csapadék azokra a versenytárs kukoricákra már semmilyen hatással nem volt, amelyek teljesen elszáradtak. A Pioneer fentebb már említett zöldszáron érõ hibridjei viszont még többlet szárazanyag beépítéssel tudták hasznosítani ezt a kevés esõt, köszönhetõen annak, hogy maradt még zöld levél az asszimilációhoz.
A kitáblázott kísérletekben ez a különbség jól láthatóvá vált, ahogy az a 3. képen is szembetûnõ.
Ez a jelenség természetesen nem csak nekünk, de a termelõknek, sõt a versenytársaknak is feltûnt. Sok termelõ fogalmazta meg hogy nem csak a fajtakísérletek esetében – ahol a különbségek látványosak voltak – de nála a területein is hasonlót tapasztalt. Egyes fajtatulajdonosok – némileg megmosolyogtató módon – még azzal is megvádolták a Pioneer-t, hogy bizonyára valamivel permetezzük a fajtasorainkat. A Pioneer-nak ilyen csodaszere nincs, de jó aszálytûrõ hibrideket tud ajánlani a termelõknek.