Az õszi alapmûvelés kérdõjelei

Az elõvetemények közül a kukoricaszár mennyisége, az apríték mérete és eloszlása tudja megkeseríteni a földmûvesek életét, de természetesen ehhez társulhatnak a gyomnövények is, amelyek nemcsak terméscsökkentõ hatásúak, de szívósságuknál és hosszméretüknél fogva számos technológiai probléma (ismétlõdõ eltömõdések) kiinduló pontjai is lehetnek. Minden esetben igyekezzünk jó rögfrakciójú, hatékony lazítást, egymenetes visszazárást, és jó alátakarást, forgató hatást végezni a megfelelõ eszközökkel. Ezek eredményessége nagy mértékben segíti a gyors és jó minõségû – akár õszi, majdan tavaszi – elmunkáló mûveleteket.

Az energiával és az idõvel való ésszerû takarékoskodás miatt fontos az õszi alapmûvelés paramétereinek helyes megválasztása: ne legyenek tehát sematikus szabályok, csak a termõhelyi körülményekhez igazodó szakértelem! Mindig vegyük figyelembe a talajtípust, a talaj állapotát, az elõveteményt, annak lekerülési idejét (az esetleges köztes mûveletek hatását), valamint a szerves maradványok mennyiségét/eloszlását. Ezek függvényében a szántási munkamélység általában 28–36, míg a lazításé 35–50 cm között változhat. Természetesen a saját földünk alapos ismerete is elengedhetetlen a helyes munkamélység kiválasztásához, mivel kerülni kell a kevésbé termékeny, vagy káros talajrétegek felszínre kerülését. Ez a gond szikes-, réti- és erdõtalajokon egyaránt jelentkezhet. Rendkívül fontos továbbá a jó technikai háttér megválasztása. Amennyiben lehetõségünk van, feltétlen részesítsük elõnyben a váltvaforgató ekéket, és a legújabb lazító kombinációkat. Ezek környezeti kockázata kisebb, mint a hagyományos gépeké, azaz a mûveleti és mozgásjellemzõkbõl is adódóan kisebb mértékû a káros talajtömörödöttség, csökkenthetõ az erózió mértéke, s mindezt jobb munkaminõség elérésével tudjuk biztosítani.

A forgatásos alapmûvelés eszközei

Az alapmûvelés napjainkban is legelterjedtebb módszere a szántás, amely köztudottan a legtöbb energia- és idõráfordítást igényli, ezért nem mindegy, hogy miként bánunk a mûszaki-agrotechnikai lehetõségekkel. Most néhány mûvelõelemre szeretnénk a figyelmet felhívni. A egyik technikai lehetõség az eketest mögé – egyes esetekben eléjük – szerelhetõ, ún. lazító betét. A másik a réselt kormánylemez, amellyel egyre több forgalmazó jelentkezik hazánkban. Harmadikként a szántáselmunkálókra, végül pedig a szántóversenyek jó szakmai hírverésének betudhatóan egyre népszerûbb, „õszi” elõhántókra hívjuk fel a figyelmet. Használatukat általában energetikai kompromisszummal és a növénytermesztési technológia idõrendjéhez igazodóan kell megválasztani.

A lazító betétekkel kapcsolatban megállapítottuk, hogy a szántás felszínén eltérések nem tapasztalhatók, ugyanakkor a barázdafenék az utolsó eketestre szerelt betét lazítása miatt szakadozott, rögökkel borított. Ez jól látható a keresztszelvények elemzése során is, amelyeknél lényeges különbség adódott a minimális (10–12 cm), illetve a maximális (21–23 cm) munkamélységben dolgozó betétek után. Elõzõ esetben lényeges lazítást nem tapasztaltunk, míg az utóbbinál már nemcsak az un. eketalp záróréteg áttörésére, hanem a felszíni rétegek középmély (24–27 cm) forgatása mellett a 40–47 cm munkamélységû talajzónák fellazítására is sor került. Ez utóbbi esetben lényegében az eketestek egymenetben végzik a középmélyszántó eke és a középmélylazító munkáját, melynek jelentõsége a talajvédelem szempontjából több irányból is (menetszám-csökkentés, vízvisszatartó hatás növekedés, rögfrakció-javítás) indokolt. Energetikai szempontból megállapíthattuk, hogy a lazító betétek alkalmazása minden esetben – azaz minimális, közepes- és maximális munkamélység beállításnál – energiatöbbletet igényel. A fajlagos mutatók alakulása azt mutatja, hogy a növekmény 5–15% közé tehetõ és nagy mértékben függ a mûvelt rétegben található zárórétegek elhelyezkedésétõl és tömõdöttségétõl.

A lazító betétek üzemeltetési tapasztalatai az alábbiak szerint összegezhetõk:

• az energetika és a gazdaságosság szempontjából elõnyös alkalmazás egyik fõ szempontja a szántás és lazítás mélységének helyes megválasztása; sekélyebb szántás mellett is jó agronómiai eredmények érhetõk el;

• fontos a vágó-, illetve bontó szerszámélek kopásvédelme, sokan házilagos kivitelezéssel cserélhetõ betéteket helyeznek fel az eredeti szerszámra;

• barázdában járva szántás esetén némi – ám kompromisszumként elhanyagolható – gondot okozhat az utolsó eketestre szerelt lazító mögött jelentkezõ szabdalt, göröngyös barázdafenék.



A szántáselmunkáló egységek középkötött vályogtalajon történõ alkalmazástechnikai elemzése során megállapítottuk, hogy az elõírások szerinti beállítások mellett az eke + szántáselmunkáló gépkombináció stabilitása nem változik az önálló ekéhez képest. Lényeges javulás tapasztalható a felszínen, ahol az

5 cm-nél nagyobb rögök aránya jelentõs mértékben módosul: önálló ekénél ez 30–50%, míg szántáselmunkálóval szerelten 5–15% között változott az agrotechnikailag szükséges

6–10 km/h munkasebesség tartományban. E számok is bizonyítják a szántás egymenetben történõ, azonnali lezárásának agrotechnikai jogosultságát. Erre õsszel is szükségünk lehet, hiszen a nyitott felszín téli csapadék befogadása jelenleg nagy hazardírozásnak tûnik. A bizonytalanságot még csak tetézheti a mostani extrém száraz talajállapot is.

Az üzemeltetés oldaláról a lazító betétek és a szántáselmunkálók alkalmazása lényegében nem okoz nehézséget, az elemek felszerelése és beállítása átlagos szakmai képzettség mellett is jó színvonalon elvégezhetõ. Ügyeljünk a következõkre:

• a szántóvas síkja alatti lazítás munkamélységét mindig a talajállapot, a zárórétegek elhelyezkedése, az optimális traktor-munkagép kapcsolat biztosítása, valamint a szántásos technológia idõrendi függvénye határozza meg;

• a különbözõ szántáselmunkálók használatát õsszel csak indokolt esetben vegyük igénybe, ott, ahol szerepük fokozott jelentõséggel bírhat a rögképzés javítása és az evaporáció csökkentése céljából;

• a nagyobb fajlagos mûvelõelem terhelésû, vontatott elmunkálókat a nehezebben mûvelhetõ középkötött- és a kötött talajokon használjuk;

• a rászerelt szántáselmunkáló használatát a könnyû- és a jól mûvelhetõ középkötött talajokon, a terhelési arányok beállításának függvényében részesítsük elõnyben.



A réselt és normál kormánylemezek vonatkozásában megállapíthatjuk, hogy lényeges számszaki eltérések nem tapasztalhatók sem munkaminõségi, sem pedig energetikai szempontból. A számok alakulásának tendenciája mégis azt mutatja, hogy a réselt kormánylemezes eketestek porhanyítási, forgatási jellemzõi egyik esetben sem kedvezõtlenebbek, mint a hagyományos eketesteké. A lényegében azonos geometriai méretekkel jellemezhetõ eketestek összehasonlításánál pedig egyértelmûen alacsonyabbak a réselt változatok hajtóanyag-felhasználási mutatói; ezen megállapítás egybevág azon korábbi mérési tapasztalatainkkal, miszerint a nagyobb agyag- és nedvességtartalmú, középkötött és kötött talajokon réselt kormánylemezes eketestek energiamérlege 3–10%-kal is kedvezõbb, mint a teli kormánylemezeké. Külön kiemelendõ az a tény, miszerint az ilyen eketestek kevésbé hajlamosak a betömõdésre, berakódásra. Ezért a technológiai üzembiztosság növelése céljából a réselt kormánylemezek kiemelten ajánlottak a gazdálkodók számára.

Használjuk bátran az elõhántókat õsszel is! Ezek sikeres alkalmazásához ma már nagy választékban állnak rendelkezésre az ún. kukorica elõhántók: szinte minden eketípusokhoz rendelkezésre állnak azok az elõhántók, amelyek geometriai kialakításuknál és az eketestek közötti elhelyezésüknél fogva hatékony alátakarást és eltömõdés mentes szántást biztosítanak. Lehet, hogy ez néhány termelõ számára meglepõ, mert ellent mond a korábbi gyakorlatnak, de úgy gondoljuk, hogy a mûszaki fejlesztések ezen eredménye már sok gazdálkodónál kedvezõ fogadtatásra talált.

Pár szót érdemel az ekék fejlesztési koncepciója is. Az egy évtizeddel elõbbi gyártmányok még nem igazodtak nehéz üzemeltetési körülményeinkhez, s ez nem egy esetben mûszaki-technológiai üzembiztossági problémákat okozott. A fõ elv a kedvezõ árszint megtartása melletti, a munkaminõség-javulást és a mûszaki üzembiztosságot javító fejlesztés volt. Fõbb jellemzõi röviden az alábbiak szerint összegezhetõk:

• az új ekék szilárdsági méretezése és megbízhatósága mintegy 20–40%-kal megnõtt,

• a gyári kopó alkatrészek élettartama szintén növekedett (nincs hivatalos adat),

• új szántóvasak, és kormánylemezek kerültek kialakításra, kötött talajokra is,

• a kiegészítõ tartozékok is fejlödtek: beforgató lemez kitámasztás, állítható vágásszögû elõhántók, oldalt elhelyezett, alacsony nyomású támkerekek,

• szerkezeti erõsítések: a fordítómûvek, és gerendelyek falvastagsága, erõsített ekeszár és felfüggesztés, ill. nagyobb nyíróerõ a túlterhelés elleni biztosító csaphoz, növelt felületi felfekvésû és élettartamú, ún. fordítható ekenádak



A forgatás nélküli alapmûvelés eszközei

Köztudott, hogy egyes õszi körülmények között (kis/közepes mennyiségû szerves maradvány, szárazabb talajállapotú/talajrétegû középkötött- és kötött talajú táblák) az eke más eszközökkel helyettesíthetõ. Ezt korábbi statisztikai felmérések is indokolhatják, melyek azt mutatják, hogy egy hektár terület megmûveléséhez a nehézkultivátorok és középmélylazítók 50–80, míg a nehéz tárcsásboronák és a tárcsával kombinált lazító elemes megoldások 40–70% hajtóanyag-megtakarítást érhetnek el a szántáshoz viszonyítva. Az e kategóriába tartozó eszközök közül üzemi körökben is jól ismertek a különbözõ középmélylazítók, és nehéz kultivátorok. E gépek kedvezõ lazító munkája tovább javítható, ha az alapgéphez kiegészítõ egységeket választunk. Ma már sok ilyen gépkombináció áll rendelkezésre, melyek passzív, illetve aktív mûködésû kiegészítõ elemei elsõsorban a jobb porhanyítás és keverés terén nyújtanak elõnyöket. A gépkombinációk közül figyelemre méltóak az un. kombinált nehéz kultivátorok, melyeknél takaró tárcsapárokkal és különbözõ profilú hengerborona lezárással találkozhatunk. A mélyebb mûvelés megvalósítására alkalmas középmélylazítók esetében pedig a tárcsás mûvelõelemekkel történõ kombináció biztosítja az agronómiailag is kedvezõbb munkavégzést.

A kombinált lazítók fejlesztése terén tovább folynak a konstrukciós munkálatok, amelyek során tisztázni kell a gerinclemezek elhelyezésének és szabatos állíthatóságának megoldását. A lezáró henger elemek típusainak kiválasztása céljából szükséges a mérõ- és gyakorlati tesztek különbözõ talajtípusokra történõ kiszélesítése is.

Sok helyen népszerûek az un. ferde gerinclemezû mûvelõelemek, amelyek egyaránt lehetnek jobbos, illetve balos kivitelûek. A forgalmazók által hangoztatott agrotechnikai és energetikai elõnyök részben realizálhatók; az agrotechnikai kompromisszumok (pl. jobbos-balos csatlakozás, ill átfedés) tisztázására komplex szántóföldi vizsgálatok adhatnak választ. Õsszel is gondot jelenthet egyes lazító típusok esetében az ismétlõdõ deformáció, melynek fõ oka a gerinclemezek nyírócsapos túlterhelés elleni biztosításának hiányában, illetve túlméretezésében keresendõ.

A lazító- és tárcsaelemek kombinációjának új megoldása az önálló gyártmányként is használható gépek, illetve géprészek összeépítése. Az ilyen gépkombinációk technológiai alkalmazhatósága jó alternatívát jelenthet az õszi, forgatás nélküli, mûvelet- és menetszám takarékos eljárások sorában, bár kihasználtsága viszonylag szûk területre korlátozódik. Mindenképpen javasolt azonban a vonóképesség, azaz traktorunk erejének helyes megítélése is ehhez a feladathoz. A funkcionális próbák során rögzített felszínjellemzõk egyébként jól mutatják az egyes mûvelõelemek kedvezõ munkavégzõ hatását.

A cikk írásakor még nem tudhatjuk, hogy milyen kérdések sorakoznak majd a kérdõjelek elõtt. Nagy a valószínûsége, hogy az idei õszön nem a nagy mennyiségû kukoricaszár (szerves maradvány) okozza majd a legtöbb gondot, hanem az extrém száraz talajállapot. Ennek kihatása többszörös, hiszen a munkaminõség romlása mellett növekszenek az energiaköltségek, a dinamikusan változó terhelések okozta mûszaki jellegû idõkiesések, intenzívebben kopnak a földben járó mûvelõelemek, s ez bizony rossz hatással van mindannyiunk pénztárcájára is. Most fontos tehát igazán, hogy szakmailag összeszedetten, racionálisan készüljünk fel a talajmunkákra. Csak az elengedhetetlenül szükséges mélységben lazítsunk, s gondoskodjunk a felszíni lezárásokról is. Javaslom böngészni a kopóelem forgalmazó cégek listáit: ezek közül is jó szívvel ajánlhatók azok a magyar cégek, amelyek nemzetközi színvonalon, s az azokat már kipróbálók egyöntetû elismerésével kínálnak jó kopásállóságú és ár-érték arányú alkatrészeket.