A mezõgazdasági gumiabroncsok alkalmazástechnikája

Szerelés

Minden gumiabroncs, de különösen a nagyméretû traktorabroncsok fel- és leszerelése különös figyelmet, és szakképzettséget igényel. Alapvetõen a következõket kell betartani a felszerelésnél:

• kizárólag az adott gumiabroncshoz elõírt, megengedett méretû keréktárcsát szabad használni;

• a keréktárcsa tiszta és kifogástalan állapotú (rozsda- és deformációmentes) legyen;

• a gumiabroncs peremeit és a keréktárcsa pántszarvait a felszerelés megkönnyítésére csak növényi alapú szerelõzsírral (pl.: Tip-top Universal Montier Pasta) kell bekenni. Esetenként szappanos vízoldat is megfelel;

• szennyezett, sérült köpenyt csak megfelelõ tisztítás, javítás után lehet felszerelni. Ha a sérülés nem javítható, a köpeny nem használható;

• figyelemmel kell lenni a helyes forgásirányra. A traktorabroncsok nyílbordázatának „V”-alakú nyomképe a haladási irányba legyen nyitott, mert extrém esetek (túl laza homoktalaj) kivételével ilyen állásban fejt ki nagyobb vonóerõt;

• be kell tartani az általánosan elõírt mûveleti sorrendet és a biztonságtechnikai szabályokat. A speciális kézi szerszámok, vagy gumiszerelõ gép használata elõsegíti a szakszerû munkát (1. kép). Utóbbit kell elõtérbe helyezni a szakszerû szerelés érdekében;

• nagyon fontos, hogy a felfújásnál nem léphetõ túl a 2,5 bar belsõ levegõnyomás (mint maximális szerelési nyomás). Ha valamelyik perem ennél a nyomásnál még nem ülne fel a pántra, a levegõt teljesen ki kell engedni, és a pánt ellenõrzése után a felfújást újra kell kezdeni;

• a szerelés sikeres befejezése után az abroncs belsõ levegõnyomását az üzemeltetési nyomásra kell beállítani, amelyhez a gumikatalógusok adnak segítséget.

Üzemeltetés

A mezõgazdasági gumiabroncsok üzemeltetése során gondoskodni kell a gyári használati utasítások és az adott gumiabronccsal üzemelõ gép kezelési kézikönyvében a járószerkezetre vonatkozó elõírások betartásáról. Így lehet elérni, hogy a gumiabroncs túlterhelés nélkül hordozza a gép súlyát, megfelelõ hatásfokkal transzformálja a motorteljesítményt vonóhorog teljesítménnyé, felvegye az oldalirányú erõket (kormányzásnál, lejtõs területi munkáknál), a talajban ne okozzon az elkerülhetetlennél nagyobb tömörödést, a talajegyenetlenségekbõl származó lengések csillapításával megfelelõ vezetési komfortot biztosítson, és nem utolsó sorban hosszú (hátsó kerekeken legalább 4000–5000 üzemóra) legyen az élettartama.

Nagyon fontos a körülményeknek megfelelõ helyes belsõ levegõnyomás beállítása, üzemelés közbeni folyamatos ellenõrzése, korrigálása, hiszen elsõsorban ettõl függ a teherbírás, a vonóerõ-kifejtés, a talajnyomás, a lengéscsillapítás, a fékhatás és az élettartam.

A különbözõ belsõ levegõnyomásokhoz arányosan változó terhelhetõség tartozik. Ismert, hogy a gyártók a szántóföldi névleges terhelésadatokat radiál traktorabroncsokra 40 km/h, diagonálnál 30 km/h sebességhez adják meg. Magasabb sebességtartományban a különbözõ belsõ levegõnyomásokhoz tartozó terhelhetõséget csökkenteni kell, alacsonyabb munkasebességeknél a terhelés azonban jelentõsen (akár 150%-ra) növelhetõ. Az erre vonatkozó irányszámokat a gumikatalógusok tartalmazzák.

Kombájnoknál (ahol a terhelés ciklikus) az alacsony (4–8 km/h) munkasebesség-tartományban a hajtott gumiabroncsok névleges terhelése akár 70%-kal is növelhetõ, de csak akkor, ha a tábla lejtése nem több, mint 20% (ez kb. 11°-os dõlésnek felel meg).

Traktoroknál, barázdában járó ágyekével történõ szántáskor a barázdában járó gumiabroncsokba, vagy oldalra szerelt munkagép (pl.: függesztett szecskázó) üzemeltetésekor a terhelt-oldali kerék gumiabroncsába 0,2–0,3 bar többlet-levegõnyomást kell beállítani.

Könnyebb felszíni talajmunkáknál (pl.: vetõágy elõkészítés), vetésnél, permetezésnél 10 km/h munkasebességnél a terhelés függvényében átmenetileg 0,6–0,7 bar nyomással dolgozhatunk, így csökkenthetõ a taposási kár. Nagyobb vonóerõt igénylõ talajmunkáknál azonban csak az optimális nyomásértékekkel érdemes dolgozni.

Szántóföldi vonóerõ vizsgálatokkal kimutatták, ha a körülményekhez képest a legmegfelelõbb belsõ levegõnyomásnál nagyobb nyomással üzemeltetjük a traktorabroncsokat, az vonóerõ veszteséget okoz azáltal, hogy a kisebb felfekvési felületeken egyidejûleg kevesebb kapaszkodóborda hasít a talajba. Kisebb lesz az eredõ kerületi erõ, így arányosan csökken a kifejthetõ hasznos vonóerõ is.

A szántóföldön végzett munka utáni országúti közlekedés esetén a belsõ levegõnyomást célszerû legalább 25–30%-kal emelni. Mindenképpen el kell kerülni azonban a túl alacsony, vagy a túl magas belsõ nyomásokat. Elõbbi esetben a futófelület, illetve a vázszerkezet idõ elõtt tönkremegy, utóbbinál pedig csökken a gumiabroncs hatékonysága és rendellenes kopások lépnek fel.A túl alacsony belsõ levegõnyomás esetén a futófelület kopása a két szélen fokozottabb. Gördüléskor mind kereszt-, mind hosszirányban jobban benyomódik, ezért nagyobb a deformációs munka. Ennek hatása egyrészt a túlmelegedés, aminek a következménye, hogy a karkasz rétegei elválhatnak, másrészt az állandó hajlítás miatt a karkaszban repedések, törések keletkezhetnek. Ha traktorabronccsal kemény útfelületen (pl.: kiszáradt földút, aszfaltút) a szántóföldi munkákra ajánlott alacsonyabb belsõ levegõnyomással közlekedünk, a kapaszkodóbordák idõ elõtt elkopnak, letöredeznek, megnõ az üzemanyag-fogyasztás is. A túl magas belsõ levegõnyomás pedig egyenlõtlen futókopást idéz elõ, ami középen fokozottabb mértékû, ezáltal csökken a vonóerõ, romlik a lengéscsillapító hatás. A túl kemény gumiabroncs ütéssel szembeni ellenállóképessége is csökken, ez könnyen oldalfal-, vagy futórész-repedéshez vezet (grafikon).

Traktorabroncsok vízfeltöltése

Ismert, hogy az adhéziós súly növelésével arányosan növelhetõ a vonóerõ, ami fõleg a nehezebb szántóföldi talajmunkák (pl.: szántás, középmélylazítás, mélykultivátorozás, pótkocsik vontatása) során válhat szükségessé. Az adhéziós súly a pótsúlyok használata mellett a gumiabroncsok vízfeltöltésével is növelhetõ (2. kép). Általában a gumiabroncs (megközelítõen tórusz, vagy ellipszis keresztmetszetû forgástest) térfogatát 70–75%-ig töltik fel vízzel. Ebben az esetben a gumiabroncs még hasonló rugalmasságú, mint tisztán levegõvel töltött állapotban. Mivel az említett talajmunkákat legtöbbször az õszi-téli fagyos idõszakokban is végzik, ezért a víz fagyáspontját csökkenteni kell. Ez leginkább kalcium-klorid hozzáadásával lehetséges (ami ugyancsak növeli a ballasztsúlyt). A folyadék feltöltése és ürítése speciális szelepen keresztül történhet. Ügyelni kell arra, hogy a töltõ-ürítõ szelep feltöltéskor függõleges helyzetben, leeresztéskor értelemszerûen alsó helyzetben álljon. Fontos továbbá, hogy a belsõ levegõnyomást az abroncs paramétereinek és a többletterhelésnek megfelelõ névleges értékre kell beállítani.

Üzemeltetési hibák

A mezõgazdasági gumiabroncsokra a gyártók jótállást vállalnak. Ez általában a radiál köpenyekre 5 év, diagonál és implement köpenyekre pedig 3,5 év a gyártási idõtõl számítva, amennyiben ezeket az átlagos használati körülmények között üzemeltetik és betartják a szerelési és tárolási elõírásokat.

Sajnos a helytelen üzemeltetés következtében nagyon sok olyan meghibásodás adódhat, amely csökkenti a gumiabroncs használhatóságát és élettartamát. Üzemeltetési hiba tipikus következménye többek között a bordák repedése, beszakadása és letöredezése, amelyeknek oka a túl nagy vonóerõ fellépése. Túlterhelés következtében radiál irányú vállrepedések és a bordák erõteljes kopása jelentkezik. A köves, kavicsos, száraz, kemény burkolatú úton, illetve talajon való gyakori használat szintén idõ elõtt tönkreteszi a futófelületet és a bordákat.

Az oldalfal sérülései elsõsorban az éles, kemény tárgyakhoz való ütközés miatt lépnek fel, illetve az ikerszerelésû abroncsoknál a két abroncs közé szorult kõ, vagy más idegen anyag okoz meghibásodást. A peremsérülések a hibás pánt és a helytelen szerelés miatt következnek be. A folyamatos, vagy teljes levegõvesztés esetén az abroncs oldalfalában és a bordavégeknél a szövetváz szétroncsolódik (legyalogolt abroncs).

Karbantartás

A gumiabroncsok belsõ tömlõiben, de különösen a tömlõ nélküli abroncsokban a belsõ levegõnyomás a kifogástalan szelepek ellenére – elsõsorban a levegõ diffúziója révén – idõvel magától is lecsökken, akár 30–35%-kal. A mezõgazdasági gumiabroncsok belsõ levegõnyomását legalább havonta, erre a célra alkalmas, hitelesített nyomásmérõ mûszerrel ellenõrizni (és korrigálni) kell az üzemeltetés megkezdése elõtt, hideg állapotban. Ez azért fontos, mert üzemelés közben a gumiabroncsba zárt levegõ a külsõ hõhatástól és az abroncs hiszterézistõl felmelegszik és ilyenkor a belsõ levegõnyomás természetszerûen magasabb a névleges értéknél. Amennyiben az ellenõrzésre mégis a felmelegedett abroncson (üzemmeleg állapotban) kerül sor, akkor a terheléstõl függõen az elõírtnál 0,2–0,4 bar-ral nagyobb levegõnyomás a megengedett. Az üzemmeleg gumiabroncsból nyomásbeállítás címén levegõt leengedni nem szabad! A karbantartás feladatkörébe tartozik a gumiabroncsok rendszeres tisztítása, ápolása is.

A mezõgazdasági gumiabroncsok tárolása

A gumiabroncsok tárolásánál fõ szempont a gumiöregedés és a tartós deformáció elkerülése. Az abroncsokat lehetõleg fedett (sötét), száraz, hûvös helyen, állítva raktározzuk. Meg kell óvni az abroncsokat az idõjárás hatásaitól, az ultraibolya-sugárzástól, és rozsdás anyagokkal való érintkezéstõl. Lehetõleg víz se kerüljön az abroncsok belsejébe. A tömlõk csomagolt állapotban tárolhatók. A tárolási hõmérséklet -30 és +35°C között változhat, a levegõ páratartalma ne lépje túl a 80%-ot. Hosszabb tárolás esetén három hónaponként célszerû az abroncsokat egy negyed körívvel elforgatni. Szabadban egy hónapnál tovább lehetõleg ne tároljunk abroncsokat. A gumiabroncs tûzveszélyes helyen nem raktározható.

Fentiek röviden arra figylemeztetnek, hogy a nagyértékû, a mezõgazdasági erõ- és munkagépek megfelelõ használata szempontjából jelentõs géptartozéknak tekinthetõ mezõgazdasági gumiabroncsok szerelésére, üzemeltetésére, karbantartására és tárolására kellõ gondot kell fordítaniuk a vállalkozó tulajdonosoknak, illetve üzemeltetõknek, és a gépkezelõknek egyaránt.