Néhány hagyományos és új fokhagymafajta termesztése Magyarországon

A fokhagyma jelentõsége, rövid története

A fokhagyma az emberiség egyik legrégebbi kultúrnövénye. Termesztése mintegy 5000 évre nyúlik vissza. Már az egyiptomi piramisokat építõ emberek is elõszeretettel fogyasztották, felismerték a szervezetre kifejtett jótékony hatását, melyet az újabb orvosi kutatások eredményei is alátámasztottak. Gyógyászati értékét értágító, baktériumölõ, emésztést elõsegítõ hatása adja.

Magyarországon is régóta ismerik és termesztik ezt a növényt. Már a honfoglaló magyarok is fogyasztották. A fokhagyma szó az 1395 körül keletkezett Besztercei szójegyzékben elõfordult „Alium: fog hagma” formában. Késõbb Lippay János „Posoni kert” (1664) címû mûvében már részletesen írt a faj sokoldalúságáról.

Hazánkban ma legnagyobb területen Makó környékén, illetve a Bács-Kiskun megyei Dusnok térségében termesztik. Házi kertekben azonban az ország egész területén megtalálható, és sikeresen termeszthetõ.

Makón a termesztés múltja egészen a 18. századig nyúlik vissza. Az 1873. évi bécsi és az 1888. évi brüsszeli világkiállításon már nagy sikereket ért el a nyugati országok fogyasztói körében is.



A fokhagymafajták csoportosítása

A fokhagymafajtákat kétféleképpen csoportosíthatjuk: ültetés ideje alapján õszi és tavaszi fajtákat különböztetünk meg. Általánosságban elmondhatjuk, hogy az õszi fajták termésátlaga magasabb a tavaszinál, hagymái nagyobbak. Hátrányuk azonban, hogy rövidebb ideig tárolhatók, illetve fûszerezõ értékük valamelyest alacsonyabb. Morfológiai szempontból vizsgálva a magszárat nem képzõ (Allium sativum convar. sativum) fajtákról elmondhatjuk, hogy gerezdjei szórt állásban helyezkednek el. A magszárat fejlesztõ (Allium sativum convar. ophioscordon) fajták gerezdjei szabályos körben helyezkednek el a szár körül, amelyen léghagymák képzõdnek. Ezeket továbbszaporításra lehet felhasználni. A léghagymákból azonban elsõ évben gerezd nélküli hagymák fejlõdnek.

 

Magyarországon termesztett fajták jellemzése

Magyarországon a hagyományos, hungarikumnak nevezhetõ Makói fajták termesztése mellett az utóbbi idõben elõtérbe kerültek a külföldi (fõként francia, illetve kanadai) fajták is. A továbbiakban 3 magyar, illetve 3 francia fajta jellemzésére kerül sor.



Õszi fajták

Makói õszi: virágzatot nem fejlesztõ (Allium sativum convar. sativum), magyar fokhagymafajta. Magas fûszerezõ értékével igazi hungarikumnak minõsül. Állami elismerésére 1975-ben került sor. Lombozata sûrû, középzöld színû levelekkel. A növény 60–70 m-es magasságot ér el. Hagymája 50–60 g-os, 6–8 db gerezdbõl áll. Héja szürkésfehér színû, jól záródó. Tenyészideje középhosszú. Ültetésére október közepéig mindenképpen kerítsünk sort, hogy jól megerõsödve menjen a télbe. A fajta kiváló fagyállósággal rendelkezik. Legjobban kedveli a kötöttebb jellegû réti agyagtalajokat és a folyók menti öntéstalajokat. Betakarítására június végén kerülhet sor. Megfelelõ termesztéstechnológia mellett akár 15–20 t/ha termésátlagra is számíthatunk.

Õszi B 15: magszárat képzõ, államilag elismert, magyar fajta. A 90–120 cm magas szárak tetején léghagymákat nevel. Lombozata dús, erõteljes növekedésû. A levelek színe kékes-sötétzöld. Elõnyös tulajdonságai közé tartozik a magas termésátlag, és a hosszú tárolhatósága (akár február végéig is eláll).

Sprint: magszárat hozó, francia fajta. Bulbáját június elején egy 100–120 cm hosszú, merev száron képzi. Lombozata dús. Levelei 80–90 cm magasak, levéllemezei szélesek. Hagymái hatalmas méretûek, héjuk lilásan csíkozott. Mivel nagyon gyors kelésû, és erõteljes növekedésû, ezért a hazai viszonyok között hajlamos a kifagyásra. Ezt úgy kerülhetjük el, hogy az ültetés idõpontját a lehetõ legkésõbbre idõzítjük (november utolsó harmada), és/vagy szalmatakarást alkalmazunk. A gerezdek dormanciája, azaz a hagymán belüli kihajtás ideje nagyon rövid. Egyik legkorábban termést adó fajta: optimális körülmények között már június elején–közepén sort keríthetünk a szedésre. Betakarítás elõtt 1–2 héttel a szárat célszerû megtörni, így nagyobb termést érhetünk el. Kiváló termõképessége mellett hátrányos tulajdonsága, hogy rövidebb ideig tárolható, mint a többi õszi fokhagymafajta.

Thermidrome: szintén az Allium sativum var. sativumhoz tartozó, francia fajta. Lombozata dús, középzöld levelekkel. Hagymái nagyok, 50–60 g-osak, szabályos alakúak. Héja fehér, enyhe rózsaszín foltokkal. Magyarország egész területén sikeresen termeszthetõ, hiszen a szélsõséges területeket is elviseli. Ültetésére mind õsszel, mind pedig kora tavasszal sor kerülhet, nagyobb termés azonban csak õszi ültetés esetén várható. Betakarítására a Makói õszi fajtával egy idõben, június vége felé kerülhet sor.

Arno: magszárat nem fejlesztõ, francia fokhagymafajta. Lombozata nem túlzottan sûrû, sötétzöld színû. Nagyméretû hagymáit több gerezdkörön álló, sok (15–20 db) hosszúkás alakú gerezd alkotja. A héj színe rózsaszínes–fehér. Késõi fajta. Kelése vontatott: hazai viszonyaink között kedvezõ idõjárási körülmények között is legalább 8–10 hetet vesz igénybe. A telet nagyon jól átvészeli, kicsi a kifagyás veszélye. Betakarítására valamelyest késõbb kerül sor, mint a többi õszi fajtáknál. A szedést legkorábban július elején kezdhetjük meg. Terméshozama magas, akár a 10–12 t/ha-t is elérheti. Elõnyös tulajdonsága, hogy hosszú ideig tárolható.

Tavaszi fajta

GK Lelexír: államilag elismert, makói fokhagymafajta. Tájfajtából klón szelekcióval nemesítették. A magszárat nem képezõ, Allium sativum convar. sativum-hoz tartozik. A Makói õszi fajtánál alacsonyabb növésû, lombozata ritkább, középzöld színû. Maga a növény alacsonyabb, 40–50 cm-es. A 30–50 g-os hagymában található gerezdeket több rétegû, zárt, fehér színû buroklevelek fogják közre. Igen korai, márciusi ültetés esetén hoz nagy termést (10–15 t/ha). Betakarítására július elején keríthetünk sort. Elõnyös tulajdonsága, hogy rendkívül jól tárolható (akár következõ év április–májusáig is), illetve átlagon felüli fûszerezõ értékkel rendelkezik.

Saját kísérletek

Az elõbbiekben felsorolt fajták közül hanságligeti termõtájban kísérletbe állítottuk a Makói õszit, GK Lelexírt, Sprintet, Arnot, valamint a Thermidrome-ot. Vizsgálataink kiterjedtek a növények vegetatív részeinek fejlõdésére, betegség-, illetve kártevõ-ellenállóságára, és a betakarított hagymák mennyiségi és minõségi vizsgálatára. Szántóföldi és mikroszkópos vizsgálataink során a hagymarozsdán kívül más betegség megjelenését egyik fajta esetében sem tapasztaltunk, illetve kártevõk közül csak a szárfonálféreg kártétele jelent meg mérhetõ mennyiségben.

Különbözõ idõpontokban elvégeztük a növények magasságának mérését, melybõl napokra leosztva kiszámoltuk az egyes fajták növekedési ütemét (1. ábra).

A diagrammból kitûnik, hogy a vizsgált fajták közül a Sprint és a Thermidrome Super Elit fokozatának növekedési üteme a vizsgálati idõ december–januári periódusában jelentõsen meghaladja a többi fajtáét. Az ezt követõ január–márciusi idõszakban jelentõs eltérést nem tapasztaltunk a fajták között, sõt a márciusi idõszakban azonos növekedési ütemet értek el. A március–áprilisi idõköztõl kezdve azonban újra szétváltak az egyes fajták által mutatott értékek. Ismét a Sprint fajta növekedett a leggyorsabban, melyet a Thermidrome SE fokozata követ, az Arno fajta esetében azonban elmaradást tapasztalunk a többi fajtához viszonyítva.

Az ezt követõ, késõ tavaszi idõszakban azonban a Sprint növekedési üteme teljesen visszaesett, illetve a többi fajtánál is lelassult a vegetatív fejlõdés. Az utolsó vizsgálati idõpontban az Arno, illetve a GK Lelexír kivételével az összes fajta befejezte növekedését, ami az érési idõ közeledtére enged következtetni. Az Arno, illetve a GK Lelexír további fejlõdését a hosszabb tenyészidõvel, a késõbbi idõpontban történõ éréssel magyarázhatjuk.

Az 1. táblázatban a Hanságligeten beállított kísérlet során mért legfontosabb értékmérõ tulajdonságok eredményei láthatók.

Az õszi fajták közül az Arnonak volt a leghosszabb a tenyészideje, viszont több elõnyös tulajdonság szól a fajta mellett. Ilyen például a kitûnõ betegségellenálló képessége. Látható, hogy míg a többi, õsszel ültetett fajtán kisebb-nagyobb mértékben megjelent a hagymarozsda betegség (Melampsora spp.), addig az Arno ellenállt a kórokozóknak. Szárfonálféreg-fertõzöttsége is viszonylag alacsony szinten maradt. Hagymái nem túl nagyok, de formájuk és színük tetszetõs. A Sprint gyors növekedésével, magas, és dús vegetatív részeivel fejlõdésében magasan felülmúlta a többi fajtát, viszont betegség-, illetve kártevõ-ellenállóság tekintetében jóval rosszabbnak bizonyult, valamint a termés minõsége (hagymafejek tömege, keresztátmérõje) is a többi fajta alatt maradt. A Thermidrome több tekintetben is hasonlít a Makói õszi fajtához, egyedül a szárfonálféreg-fertõzöttség volt valamelyest magasabb. Mindkét fajta kitûnõ termésmennyiséget adott, hagymáik nagyok, egészségesek. A GK Lelexír a tavaszi fajták közé tartozó, makói fokhagyma, ebbõl következik, hogy itt nem várhatjuk el ugyanazt a termésmennyiséget, mint az õszi fajták esetében. Tenyészideje rövid. Kitûnõ betegség-, és kártevõ-ellenállósággal rendelkezik.