Másodvetésû zöldtrágya növények nyári talaj-elõkészítése

E növények termesztése történhet fõ- és másodvetésben. A fõvetés a hazai és nemzetközi gyakorlatban egyaránt kevéssé elterjedt, Magyarországon elõzménye a másodvetésû zöldtrágyanövények termesztésének van. Jelen cikkben a másodvetésû zöldtrágyanövények termesztésének sikerét megalapozó talajmûvelési technológiáit mutatjuk be.

A zöldtrágyanövények termesztését követõen bedolgozott növényi részek javítják a talaj fizikai és biológiai állapotát, a tápanyag-gazdálkodást, hozzájárulnak a szerves anyag mennyiségének növeléséhez, védik a felszínt az eróziótól és a deflációtól. Intenzív gyökérnövekedésük révén biológiai lazító hatást fejtenek ki a talajban, csökkentve ezzel tömör záróréteg kialakulásának az esélyét. Másodvetésben termesztve – különösen csapadékos évjáratban – mérséklik a tápanyagok kimosódását. Elsõsorban a nitrogént veszik fel nagy mennyiségben, amely az utónövény számára közvetlenül hasznosíthatóvá válik. A pillangós virágú növények a légköri nitrogén megkötése révén növelik a talaj tápanyagtartalmát. A nem pillangósok tápanyag-gazdálkodási szempontból jótékony hatása is kimutatható, ugyanis a talajban lévõ, a növények számára közvetlenül nem hasznosítható tápanyagformákat könnyen felvehetõvé alakítják. Egyes növények (pl. mustár, olajretek) mélyre hatoló, vastag karógyökerükön keresztül a felsõ talajrétegbe hozzák fel a tápanyagokat, ami az utónövény táplálóanyag-felvételét könnyíti meg. A mustár, az olajretek a cukorrépában, burgonyában és gyökérzöldségekben gyakori talajlakó fonálférgek elleni biológiai védekezésben is hatásos módszerként szolgálhat. Egyes zöldtrágyanövényeket az állati takarmányozás változatosabbá tételében is alkalmazhatják. Ebben az esetben a zöld növényi részek bizonyos hányadát levágják, és frissen vagy silózással tartósítva etetik fel az állatokkal.

A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program keretében mintegy másfél millió hektár mûvelt terület kapott támogatást 2005-tel kezdõdõen. Ezeken a területeken bizonyosan néhány éven belül jelentõs felfutást lehet tapasztalni, különösen a másodvetésû zöldtrágyanövények termesztése terén, de kedvezõtlen adottságú területeken a fõvetésû termesztésnek is lehet létjogosultsága.

A Szent István Egyetemen 2004-ben indítottuk be zöldtrágyanövény-termesztési programunkat, amelynek során fõ- és másodvetésben egyaránt végezzük vizsgálatainkat barna erdõtalajon. A kutatások legfontosabb célja, hogy újabb tapasztalatokat kapjunk e növények gazdaságos termesztésével kapcsolatban, valamint kedvezõtlen termõhelyi és ökológiai feltételek között alkalmazható termesztéstechnológiát dolgozzunk ki.



A siker titka a talajmûvelés

Zöldtrágyázási céllal pillangós és nem pillangós virágú növényeket egyaránt termeszthetünk. A pillangósok közül elsõsorban a csillagfürtnek savanyú homokon van hagyománya Magyarországon, de jó hatásfokkal termeszthetõ a somkóró, a bíborhere, a különbözõ bükkönyfélék akár keverék formájában is. Napjainkban azonban a legnagyobb sikere a nem pillangósoknak van, különösen a mustár, az olajretek és a facélia kedvelt a gazdálkodók körében. Ennek az az oka, hogy ezek a növények rendkívül gyors növekedésûek, viszonylag igénytelenek, és olcsó a vetõmagjuk. A levegõ nitrogéntartalmát nem képesek megkötni, ugyanakkor nagy szerepet játszanak a tápanyagok mélyebb rétegbe mosódásának megakadályozásában, a talajfelszín védelmében, valamint a szerves anyag tartalom növelésében.

E növények hazai termesztésének sikerességét alapvetõen meghatározza a talajmûvelési technológia és a vetés idõzítése. Másodvetésû zöldtrágyanövényt nyáron lekerülõ elõvetemények (gabonafélék, borsó, repce) után termeszthetünk, ugyanis egyrészt idõre van szükség a talaj elõkészítéséhez, másrészt a vegetációs idõszakból elegendõ idõnek kell rendelkezésre állnia a növények fejlõdéséhez. A talajmûvelésnek két alapvetõ követelménynek kell megfelelnie: egyrészt a lehetõ legköltségkímélõbb megoldásra van szükség, ugyanis közvetlen bevételt a zöldtrágyázás nem eredményez, másrészt törekedni kell a talaj nedvességveszteségének csökkentésére. Az elõvetemény lekerülését követõen azonnal el kell végezni a tarlóhántást és a felszín elmunkálását. Mivel hazai viszonyaink között a nyár többnyire száraz, aszályra hajlamos, ezért különösen ügyelni kell arra, hogy a lehetõ legtöbb nedvességet a talajban tartsuk, illetve minimálisra csökkentsük a párolgási veszteséget. Ezt szolgálja a szakszerûen elvégzett tarlómunka. Tarlóhántás hiányában az esetek többségében a zöldtrágyázás kudarcra van ítélve. Nagyon ritkán elõfordulhatnak csapadékos nyarak, ebben az esetben a hántás elmaradhat, de mechanikai gyomszabályozásra ebben az esetben is szükség lehet. A nyár folyamán a talaj gyomfertõzöttségétõl függõen szükség lehet egyszeri tarlóápolásra a vetést megelõzõen, de közvetlenül a vetés elõtt, mindenképpen célszerû a talaj sekély megmunkálása, ami különösen kötöttebb talajon lehet célravezetõ. A fentiekben leírt módszerrel úgy lehet elõkészíteni a talajt a másodvetésû növény számára, hogy az pótlólagos költséget nem jelent a gazdálkodónak, abból a feltételezésbõl kiindulva, hogy zöldtrágyanövény termesztése nélkül is elvégezné a tarlóhántást és annak ápolását. Az egyes talajmunkák elvégzésénél arra kell törekedni, hogy ebben az esetben is a lehetõ legkisebb menetszámmal elvégezhetõ legyen valamennyi eljárás, ez kapcsolásokkal együtt legfeljebb három menetet jelent: tarlóhántás és felszínlezárás, ápolás és magágykészítés.

 

A vetés idejének helyes megválasztása a szakszerûen elvégzett talajmûvelés mellett a másik kritikus eleme a technológiának. A másodvetésû zöldtrágyanövény termesztésének ellenzõi gyakran hangoztatják, hogy az aszályra hajló nyári idõszakban a növények magjai nem kelnek ki, vagy csak nagyon vontatottan és hiányosan fejlõdnek, ezért nem adnak számottevõ zöldtömeget. Ez valóban igaz abban az esetben, ha túl korán történik a vetés (július, illetve augusztus eleje). Ezért a biztos termesztéshez a vetést augusztus második felére kell idõzíteni, ami sok év átlagában már csapadékos idõjárást hoz, és garantálja a növények gyors csírázását és fejlõdését. Ha mégis csapadékmentes az augusztus, többnyire az sem veszélyezteti a termesztés sikerét, ugyanis a nedvességmegõrzõ talajmûvelés, továbbá az arra az idõszakra jellemzõ harmatképzõdés együttesen elegendõ nedvességgel látják el a csíranövényeket. Ezt követõen október végéig, november elejéig, amikor a zöldtrágya bedolgozásra kerül elegendõ idõ áll rendelkezésre nagy mennyiségû zöldtömeg kialakulására. A termesztett növényfajtól függõen ezidõ alatt mintegy 25–45 t/ha frisstömeg érhetõ el. Természetesen ez arra az esetre is vonatkozik, amikor az egyes növényeket keverék formájában termesztjük. Ebben az esetben azonban ügyelni kell arra, hogy hasonló növekedési erélyû fajok kerüljenek egymás mellé, mert egyébként a gyorsabb növekedésû növény (pl. mustár) elnyomja a lassabb növekedésût (pl. facélia).

Kilátások

A zöldtrágyanövények termesztése témakörében Magyarországon számos kutatási eredmény és gyakorlati tapasztalat áll rendelkezésre. Az utóbbi évtizedekben elhanyagolt módszer az elkövetkezõ idõszakban várhatóan ismét fel fog értékelõdni. Az állatállomány jelentõs csökkenése, és az ebbõl adódó szerves trágya hiány, valamint a talajok tápanyagtartalmának és fizikai, biológiai állapotromlása miatt a zöldtrágyanövények másodvetésben történõ termesztése és talajba történõ bedolgozása a vetésváltás fontos eleme lehet.

Az utóbbi évtizedekben egyre gyakoribbak Magyarországon a szélsõséges idõjárási jelenségek (elsõsorban aszály, ritkábban túlzott csapadékbõség), amelyek leginkább a nyári idõszakban jelentkeznek. A zöldtrágyanövények termesztésének ezért korlátozó tényezõje a talajnedvesség lehet. Közvetlenül a kalászosok betakarítása után gyorsan száradó, homokos vályog fizikai féleségû talajon az idõben elvégzett mûvelés is olyan nedvességveszteséggel járhat, amely a vetés és kelés feltételeit egyaránt rontja. Az augusztus második felében történõ vetés ugyanakkor a hajnali harmatképzõdés és a csapadék kialakulásának nagyobb esélye miatt megnöveli a sikeres termesztés esélyét. Bár a zöldtrágyanövények termesztése fokozott vízfelhasználással jár, igazolhatóan csökkenti a talaj nedvességtartalmát a felsõ 50-60 cm rétegben, azonban ennek egy része a bedolgozás során a növényben lévõ nedvesség révén visszakerül a talajba. A kutatások azt bizonyítják, hogy az így keletkezõ hiány a tél végére eltûnik, ugyanakkor hosszú távon a talaj tápanyag- és vízgazdálkodásának javulása a növénytermesztés biztonságosabbá tételét eredményezi.

Amint Magyarországon is kötelezõvé válik a termõterület bizonyos százalékának pihentetése, megnyílik az út a fõvetésû zöldtrágyanövények elõtt. A másodvetés legnagyobb korlátozó tényezõje a nem megfelelõ talajnedvesség, fõvetésben a csírázás és a kezdeti lassabb fejlõdés kritikus szakaszában még nem jelentkezik. Jóllehet a zöldtrágyanövények jelentõs mennyiségû vizet használnak fel, bedolgozásukkal ennek egy része visszakerül a talajba, illetve borítottságuk során, és a késõbbiekben mulcsként hasznosulva jelentõsen csökkentik az evaporációt (talajfelszín párolgása). Emellett fõvetésben rendelkezésre áll a kellõ vegetációs periódus a növényállomány virágzásához, így a növények másodlagos méhészeti hasznosítására is lehetõség nyílik. Keverékek alkalmazásánál jól érvényesül az egyes növényfajok egymásra gyakorolt kedvezõ hatása is. A mustárnak és az olajreteknek allelopatikus hatásuk révén a gyomszabályozásban is komoly lehetõsége lehet.